-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A helyesírási számtalan esetben hivatkozik a hagyományra: sok szerkezetet azért nem írunk a szabályoknak megfelelően, „mert ez a hagyomány”. Furcsa módon azonban ez a hagyomány bármikor felülírható: a különböző szabályzatok ugyanazt a kérdést egészen különböző módon kezelték.
Milyen vízszintes vonalat írjunk két szó közé, mondjuk a Jász-Nagykun-Szolnok megye vagy a Duna–Majna–Rajna-csatorna névben? Kötőjelet (-), nagykötőjelet (–) vagy gondolatjelet ( – )? Esetleg valami még hosszabbat (—)? Az ehhez hasonló kérdések sokaknak fejtörést okoznak, még az akadémiai helyesírási szabályok ismeretében is, mint arról már korábban írtunk. Várhatóan az új szabályzat ezen a téren is változásokat hoz, egyes kérdésekben megengedőbb lesz, illetve eddig nem szabályozott kérdésekben is iránymutatást nyújt. Vajon mindig ilyen bonyolult volt ez a vonalhúzogatás? Cikksorozatunkban a régebbi helyesírási szabályzatokat vesszük górcső alá, a kötőjelek után nyomozva. Ma a 19. századi elképzeléseket ismertetjük.
Kisszótár – vonalak
Mielőtt kinyitnánk a legrégibb helyesírási szótárt, tisztázzuk a fogalmakat. Hogy hívják ezeket a vízszintes vonalakat? Az alábbiakban a vonalak magyar neveit, angol elnevezését, egy példát és a karakter Unicode-kódját adjuk meg. Meg kell jegyeznünk, hogy a mindennapi számítógépes gyakorlatban a kötőjel és a mínuszjel egybeesik: mindkettőre a számítógép billentyűzetén található mínuszjelet használjuk. Ennek neve az angolban hyphen-minus ’kötőjelmínusz’, és Unicode-kódja U+002D. A Unicode kódtáblázatban szerepel külön kötőjel is (U+2010), de ez a fontkészletek nagy részében és a billentyűzeteken általában nem szerepel. A mai magyarban használt nagykötőjel és a gondolatjel viszont teljesen azonos karakter: – (U+2013). Míg a nagykötőjel „tapad”, azaz a két oldalán nincs szóköz, a gondolatjelet szóközök határolják.
- kötőjel (diviz, angolul hyphen) pl. ide-oda (a gyakorlatban hyphen-minus U+002D)
- nagykötőjel (hosszú kötőjel, félkvirtmínusz, angolul n-dash) pl. Hollandi út 8–10. U+2013
- gondolatjel (félkvirtmínusz, angolul n-dash) pl. Tegnap – huszadikán – érkeztünk. U+2013
- kvirtmínusz (angolul m-dash) a magyarban most nem használt, — U+2014
- mínusz (angolul minus sign) pl. −17 ’mínusz 17’ U+2212
A fentiekben előforduló kvirt ’négyzet’ szó nyomdaipari, tipográfiai mértékegység. Azt a méretet jelenti, amekkorát az adott betűtípus adott fokozatából az m betű elfoglal. A félkvirt ezzel szemben az n betű nagyságát jelenti, a negyedkvirt pedig az i betű által elfoglalt helyet. Ez a vonalak tekintetében azt jelenti, hogy a kvirtmínusz olyan széles, mint egy m, míg a félkvirtmínusz szélessége az n betű szélességével egyezik meg. Ezt tükrözi egyébként a vonalak angol elnevezése is.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az első szabályzat: a kötjel
A Magyar Tudományos Akadémia először 1832-ben jelentetett meg helyesírási szabálykönyvet, a Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai: a’ Magyar Tudós Társaság’ különös használatára címmel. Ez a 32 oldalas könyvecske főként a magyar nyelv toldalékolási szabályainak leírását tartalmazza, de foglalkozik helyesírási kérdésekkel is. Az írásjelek közül azonban csak kettőt tárgyal: a hiányjelet (’) és a kötjel vagy kapcsoló jel néven ismertetett kötőjelet (-). A fennmaradó jelek a „köz divat szerint használtatnak”. A kötőjelről két dolgot tudunk meg:
„kötjel (kapcsoló jel), melly összekapcsolt szavak közé tétetik, p. o. öröm-dal. Azonban ez mindenütt kimaradható, ha csak valamelly, kivált új szónak talán zavart okozható elemei meg nem kivánnák közbevetését, p. o. kar-vas, és karvas, a’ mi a kis karos hegedűt jelenti.”
(Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai. (1832) 9. o.)
Tehát a kötőjel összetett szavak összetételi határánál szabadon választhatóan használható. Ez nagyon messze áll a mai szabályozástól, amint majd később látni fogjuk. Ez -e kérdőszócska előtt azonban már az 1832-es szabályzat szerint is kötelező kitenni a kötőjelet. Ez az elv a mai napig megmaradt (AkH. 262. e):
„Elmúlhatatlanúl megkívántatik azonban ime’ kérdő betűnél: e, p. o. hallod-e? mert ha ez közvetlen a’ szóhoz kapcsoltatik, könnyen zavart okoz, p. o. embere, homo illius, és ismét: embere? an homo? magában pedig így: ember e? minthogy önállóan még csak sejdített értelme sincs, az e’ névmutatóval is könnyen felcseréltethetik, szinte nem maradhat.”
(Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai. (1832) 9. o.)
Ha magát a szöveget vizsgáljuk abból a szempontból, hogy hol találunk benne vonalakat, a kötőjelnek további használatait is megfigyelhetjük:
- sor végi elválasztás;
- szóelemzésnél a szórészek határát: „vesz-”, „enyész-”, „pest-i”, „udvari-as”, „tess(-él)”;
- ha nyelvi adathoz toldalékot kapcsolnak: „tj-vel adatnak”, „enyész-ből”.
Néhány kvirtmínusz is felbukkan. Ezt – úgy tűnik – mondatok között használják akkor, ha egy bekezdésen belül új gondolatot kezd a következő mondat. Egy adott mondaton belüli használatra nem találtunk példát.
Részletes szabályok: 1877
Az első szabálykönyv megjelenése után 45 évvel látott napvilágot a következő akadémiai szabályzat, A magyar helyesírás elvei és szabályai. Ez egy mindössze 30 oldalas könyvecske volt, mely 1877-től kezdve hat változatlan kiadást ért meg. Ez a könyv mind témaválasztásában, mind szerkezetében már sokkal inkább emlékeztet a mai helyesírási szabályzatokra, mint elődje.
Az írásjelekkel ez az első szabályzatnál sokkal bővebben foglalkozik. A kötjel terminust addigra felváltotta a ma is élő kötőjel név, bár ragozása még eltért a maitól. A kötőjel használatát külön pont, a 18. § mutatja be – most ebből idézünk.
„Kötőjelt a következő esetekben használunk:
a) a kérdő e szócskánál pl. úgy-e? [...]
b) ha egyazon rag több szóra vonatkozik; pl. «arany-, ezüstért [...]
c) egyik-másik idegen szó és tulajdonnév képzése vagy ragozása esetében; pl. corneillei-i, shakespeare-ies; — Murat-val, [...]
d) különféle összetételeknél, jelesül: [...]
igekötők ismétlődésekor; pl. be-betekint [...]
az ikerszóknál: fő-fő [...]
— akkor is, ha mindkettejét ragozzuk: dérrel-durral [...]
— ide tartoznak ezek is: egy-egy [...]
különös, ritka kapcsolatokban: fi-szülött [...]
— kétértelműség elkerülése végett: fa-ló és faló [...]
hosszú és helynévi összetételekben: épületfa-szállítás [...] Buda-Pest [...]”
(A magyar helyesírás elvei és szabályai (1899) 16–17. o.)
A fenti elvek mind a mai napig megtalálhatók a helyesírásban (AkH. 262., 265.) Meg kell említenünk azonban még néhány, elrejtett pontot. Az alábbi jegyzetre azért érdemes figyelni, mert később ez a pont fog megváltozni.
„Ezek: Ausztria-Magyarország, orosz-török (békekötés). Buda-Pest, vörös-fehér-zöld (lobogó), temesvár-orsovai (vasut), egy-két (forint), tiz-tizenkét (nap) nem szorosan vett összetételek. Itt az első szó meg nem határozza a másodikat, sem ez a rá következőt.”
(A magyar helyesírás elvei és szabályai (1899) 17. o.)
A fentieken felül a szabályzatban másutt is találunk kötőjeles szavakat. Ezekből a tipikus példákat az alábbiakban csoportokba gyűjtjük aszerint, hogy ma a szabályzat szerint hogy kell írni ezeket a szavakat. Itt az 1877-es írásmódot adjuk meg – így nem csak a kötőjelekben, hanem például a betűk hosszúságában is láthatunk eltéréseket.
Ma is kötőjeles
Teleki-ház, ország-világ, jár-kel, helylyel-közzel, éjjel-nappal, Mátyás-kori, Péter-féle, Orczy-kerti, láttad-e, rézedénygyár-igazgató, Kis-Kúnság
Ma egybeírás
lovas-század, Maros-Vásárhely, Buda-Pest, paraszt-asszony, ó-kori, alsó-ház, viz-szabályozás, szem-bekötés, rögtön-itélő, benn-szülött, hóri-horgas, zűr-zavar, bú-bánat, huszonhárom-ezer, Nagy-Szótár, gőz-hajó, közoktatás-ügy, sas-orrú, herczeg-prímás, haragos-zöld, két-telkes (gazda), ítélő-szék
Ma különírás
Kisfaludy-Társaság, Péterfia-utcza, föld-alatti ’föld alatt található’, házon-kívüli
Ma nagykötőjel
temesvár-orsovai (vasut)
Ma más szó
valóbb-színű ’valószínűbb’, minnen-magunk ’mi magunk’, magad-viselete ’magaviseleted’
Elvétve olyan szavakat is találunk az 1877-es szabályzatban, amelyeket akkoriban nem kötőjellel írtak, ma viszont az a szabályos: keletindiai, egymillió egy, ezer tizenhét.
Magában a kiadványban kétféle hosszúságú kötőjelet találunk: a kötőjelet (-) és a kvirtmínuszt (—), de csak az előbbi használatáról olvasható leírás. A hosszabb vonalat felsorolások elején vagy végén találjuk, esetenként két mondat között. Emellett előfordul már a mondaton belüli, gondolatjelszerű használat is, mint az alábbi, pont a kötőjelről szóló szövegrészletben:
„Kötőjellel egybeírhatók — tekintet nélkül a jelentés-változásra — az olyan műszók is, mint: egyes-számi, többes-számi, első-személyi, másod-személyi, harmad-személyi (rag) stb. —; végre kori, korbeli utótaggal: új-kori, ó-kori, újabb-kori stb.”
(A magyar helyesírás elvei és szabályai (1899) 20. o.)
A fentiekben tehát azt láttuk, hogy a 19. század végéig csak a kötőjel (-) használatát szabályozták, sok esetben hasonlóan a ma is érvényes szabályozáshoz. A mai fél kvirt méretű gondolatjelet (–) viszont nem használták, csak a hosszabb, m-szélességű kvirtmínuszt (—). Ez utóbbi alkalmazásáról azonban nem volt szó a leírásokban, így az sem derül ki a szabályzatokból, hogy ennek a jelnek akkoriban mi volt a neve.
Sorozatunk következő részében a 20. század első harmadában megjelent szabályzatokba tekintünk bele. Ezekben már felbukkan a gondolatjel is, és a szabályok még részletesebbek lesznek. Sőt, már annak az elvnek a csírái is megjelennek, miszerint a számok közé írt kötőjel és nagykötőjel más-más viszonyt jelez.
Források
Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel.
Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai. (1832) Reprint kiadás. (2013)
MTA (1899): A magyar helyesírás elvei és szabályai. Hatodik, változatlan kiadás.
MTA (1984): A magyar helyesírás szabályai. Tizenegyedik kiadás. (AkH.)