nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nyelv és lélek 42.
Mann Tamás és Kosztolányi Desiré

Reméljük, az olvasót már a cím láttán is kacagás fogta el. A nevek magyarítása azonban nem ment viccszámba Kosztolányi számára: ő komolyan érvel a magyar hagyomány mellett. Érveit megértjük, de nem osztjuk.

Molnár Cecília Sarolta | 2013. szeptember 18.
|  

Ha 19. század végi vagy 20. század eleji könyvkiadások jutnak a kezünk ügyébe, néha jót nevethetünk, és kissé csodálkozhatunk is, hogy a címlapon Tolsztoj Leó vagy Baudelaire Károly nevével találkozhatunk. Még meghökkentőbb, amikor az abszolút trendi Nyugatban, a menőbbnél menőbb szerzők használják ezeket a számunkra szokatlan, furcsán magyarosított neveket: Goethe Farkas János, Rimbaud Artúr, Wilde Oszkár stb. A nevek magyarosítása ma tényleg archaikusabbnak hat, mint amilyen valójában: a 20. század első évtizedeiben ugyanis még ez a szokás volt elterjedtebb. Kosztolányi egy 1936-os cikkében panaszkodik erről a problémáról: megemlíti például, hogy egy színlapon össze-vissza szerepelnek a német nevek, hol így, hol úgy, és hogy ez végső soron ahhoz vezet, hogy aki nem ismeri az illetők nevét, még azt sem tudja megállapítani, hogy melyik a vezeték- és melyik a keresztnév.

Meglepő vagy sem, a modern, nyugatos Kosztolányi – aki családja és barátai körében Desiré néven is futott – a Zweig István és Alexander Petőfi című, a Pesti Hírlap 1936. január 5-i számában megjelent kis írásban a konzervatív, azaz a magyarosító és a nevek sorrendjét megcserélő hagyomány mellett érvel. Igaz, Kosztolányi életének nagy részét úgy élte le, hogy a nevek magyarosításának hagyománya egyeduralkodó volt. Ez az írása az egyik utolsó publikált nyelvi tárgyú kis esszéje. Azt nem is sejthette, hogy néhány évtized elmúltával mekkorát fordul a világ – a külföldi nevek írásszokását illetően is, és hogy érvelése ma óhatatlanul megmosolyogtat minket, ahogyan a lefordított nevek is leginkább nevetést csalnak elő belőlünk: Verlaine Pál, Schiller Frigyes, Poquelin Keresztelő-János (akit szerencsére művésznevén ismerünk).

Persze ez alól is vannak kivételek, hiszen ma is vannak bevett magyarosított nevek: és nem kell Augustinusig, azaz Szent Ágostonig visszamennünk. Verne Gyula ma is elterjedt, és ha még Jules-nek [zsül] is hívjuk, a vezetékneve végén az [e]-t mindenképpen kiejtjük: [verne] és nem [vern]. Vagy ott van Marx Károly. Őróluk sokszor tévesen azt is szokták feltételezni, hogy magyar felmenőkkel rendelkeznek, és azért van „rendes magyar nevük”. Kosztolányi számára azonban az volt a bevett, hogy a neveket magyarosan írják, így védelmébe vette az Akadémiát:

A magyar nyelvművelő bizottságon megint elverték egy kissé a port. Megleckéztették, ki is csúfolták. Mindezt pedig azért, mert a magyar tollforgatókat figyelmeztetni merte a magyar tudós társaság egy régebbi határozatára, hogy a családnév, még ha idegen is, nyelvünk hagyománya szerint elül írandó, csak azután következhet a keresztnév.

(262. oldal)

Kosztolányi Desiré
Kosztolányi Desiré
(Forrás: Wikipédia)

Ráadásul nem csupán a hagyományhoz ragaszkodik, ennél tovább megy: azt állítja, hogy a magyar hagyomány „logikus” és „praktikus” is:

Ezt a szokást akkor is tiszteletben kellene tartanunk, ha véletlenül csak afféle szeszélye volna nyelvünknek, s nem mélyből fakadó ösztöne, melyet tüzetesebben is megokolhatunk. Egy nyelvben az az illendő, amit századok gyakorlata szentelt meg. De a keresztnevek hátravetése a tetejében fölöttébb bölcs intézkedés is. A családnév tágabb fogalomkört, szélesebb gondolatcsoportot jelent, melyet a keresztnév utóbb leszűkít, közelebbről meghatároz. Ha azt írom, hogy Arany János, akkor az Aranyok közül való Jánost értem rajta. Az idegen ajkú előbb a Jánost emlegeti, akikből millió és millió van, csak később mutat rá a családnévre. Ennélfogva a mi jelzési módunk ésszerűbb, inkább megfelel az általános emberi gondolkozásmenetnek.

(262. oldal)

Érvelés lendülete lenyűgöző, még ha sok tévhitet és kevés igazságot is tartalmaz. Ha Kosztolányinak igaza lenne, akkor könnyebben / gyorsabban tudnánk feldolgozni a Verlaine Pált, mint a Paul Verlaine-t. És ugyan ilyen pszicholingvisztikai kísérletről nem olvastunk, de az a hipotézisünk, hogy azt dolgozzuk fel könnyebben, amelyikhez hozzá vagyunk szokva. A nevek írásmódja nem több, mint konvenció. Ráadásul egyikféle írásmód sem a nyelv természetéből fakad, hanem „tudós társaságok” döntéseinek a következménye. Persze azon nem csodálkozunk, hogy Kosztolányi kiakadt az új módin, hiszen számára egy a magyarosítás konvenciója volt természetes.

Baudelaire Károly
Baudelaire Károly
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ha a mi regényírónk Jókai Mór, akkor a franciák regényírója Dumas Sándor. Magunk között valamennyien így is nevezzük őt művészi finnyásságunk minden sérelme nélkül, s nem Alexandre Dumas-nak.

(262. oldal)

Azt azonban ő is elismeri, hogy vannak esetek, amelyekben tényleg nevetséges a magyarítás. Azokról pedig jótékonyan szót sem ejt, akiknek a nevét (megfelelő vagy legalább hasonló magyar keresztnév hiányában) nem is tudjuk lefordítani.

Mivel érvelnek ellenünk? Némelyek váltig csodálkoznak, és hasukat fogják röhögtükben, hogy eszerint Shakespeare-t Shakespeare Vilmosnak hívják. Hát ez csakugyan furcsa, hogy egy olyan lángelme, aki egyedülálló fogalommá tette családnevét, egyáltalán keresztnevet is használt, mint valami sajtkereskedő vagy borügynök, akinek szüksége van a közelebbi megkülönböztetésre, s egyformán furcsa, akár Vilmosnak nevezzük őt, akár Williamnek. A mi meghökkenésünk talán onnan származik, hogy sok Vilmost ismertünk, aki igénytelen boltiszolga volt vagy féleszű részeges. De az angolok is sok ilyen Williamet ismertek. A keresztnévben mindig van valami bizalmaskodó, komázó. Ez a használat valósággal összegyűri, bepiszkítja, mint azokat a kártyákat, melyekkel családi körben orronverőcskét játszanak. Goethe Farkas János éppoly nevetséges, mint Johann Wolfgang Goethe.

(263. oldal)

Mai nyelvérzékünkkel azonban már nem észleljük a különbséget; hogy hol kezdődik a nevetségesség: mi már nem tudjuk. Számunkra a Shakespeare Vilmos ugyanolyan, mint a Plath Szilvia; csak viccből hivatkozunk így valakire (bár a nevek toldalékos alakjainak helyesírásánál sokszor jobban járnánk a magyarosítással). Kosztolányi azonban néplélektani okokat sejt „az idegenhez való ragaszkodás” hátterében:

Itt a nemzeti önérzet ágaskodik föl. Nem a saját nemzeti önérzetünk, hanem a mások nemzeti önérzete. Sehol a világon nem dagadozik annyira más nemzetek önérzete, mint a magyarok között. Különösen akkor, amikor a túloldalon szellemünk és nyelvünk önállósága forog kockán. Állandóan Európa feje fáj nekik. Riadtan kérdezik, hogy mit szól majd a mi meghitt családi szokásunkhoz a művelt Európa, és nem tart-e majd bennünket kötnivaló bolondnak vagy gaz kegyeletsértőknek, hogy éppúgy a magunk nyelvén szólaltatjuk meg az ő hírességük keresztnevét, mint ők? Thomas Mann – mi tűrés-tagadás – valóban csak Mann Tamás.

(263–264. oldal)

Mi tűrés-tagadás, az talán a sors iróniája, hogy Kosztolányi halála és temetése abban a magyar versben van megemlítve, amelyet az a fiatal költőtársa írt, aki egyébiránt tanítványának vallotta magát, és amelynek a címe nem Mann Tamás üdvözlése.

Nyugat
Nyugat
(Forrás: nemzetismeret.hu)

Forrás

Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek. Osiris Kiadó, Budapest 1999. 262–264. oldal

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
4 Pistabátyám 2013. szeptember 20. 18:32

A telefonkönyvekben és hasonló névsorokban Nyugat-Európai nyelveken is a családnév van elől, mert kénytelenek alkalmazkodni, Kosztolányi, a cikkben leírt logikájához, mégpedig - ha nem is rá hivatkoznak, talán nem is ismerik, ki Ő - tulajdonképpen Kosztolányi érvelése szerint. Képzeld el ha saját logikájuk szerint, a londoni telefonkönyvben elől lenne a keresztnév, mondjuk John. keresd ki a keresett Johnt, ha tudod.Különben sem gyermekkoromban, sem ma nem zavar, hogy annak idején Verne Gyulát, Swift Jonathant /a Gullivernek volt gyermek kiadása is/ vagy Dumas Sándort olvastam. Uralkodókat, uralkodó családok herceg tagjait, pápákat, szenteket, ma is magyarított nevükön emlegetjük. És nem kell alkalmazkodnunk ez ügyben másokhoz, ők se alkalmazkodnak hozzánk. De jó is ez így! Mindenki a saját hagyományához alkalmazkodjon. Egy még a régi Csehszlovákiában rendezett táncdal fesztivál félén - a Magyar Televízió is közvetítette a Csehszlovák TV adásának átvételével - ahol Koncz Zsuzsát, Zuza Konczovának / a z betükön egy kiméretű v-ve/ Kovács Katit Kati Kováczovának és Toldi Máriát Maria Toldyovának jelölte a felirat 60-70-es évek fordulóján. Ki tud,és ki mer rendet rakni ebben???

3 LAttilaD 2013. szeptember 18. 18:34

Én a külföldi neten is eredeti sorrendben használom a nevemet, szólítanak is aztán hello, Lángnak, akkor megmondom, hogy Attilának hívnak, és csodálkoznak. És akkor mi van? Ez a nevem. Így hívnak és kész. Semmi értelmét nem látom a nevek ide-oda forgatásának.

2 Roland2 2013. szeptember 18. 11:02

Egyébként az még senkiben semmikor nem merült fel, hogy mi lenne akkor, ha mi magyarok külföldön / külföldieknek ugyanúgy hazai szokás szerint, vezetéknév-keresztnév formában mutatkoznánk be ? Több távol-keleti nép is ezt teszi ( koreaiak, kínaiak, vietnámiak,stb), lásd. pl. Mao Ce-tung, Kim Dzsong Un ( ahol a Mao és a Kim a családnév ),stb. Persze mivel fehér emberek, európai kinézetűek vagyunk, a külföldiek egyből arra gondolnának, h. először a keresztnevünket majd utána a családnevünket mondjuk - ráadásul a helyzetet tovább bonyolíthatják az olyan vezetéknevek, amik keresztnévként is használatosak, és a többi nyelvben is hasonló hangzásúak ,pl. Péter, Pál, János, Fábián,stb. - , de ha elmagyaráznánk nekik ( a tájékozottabb külföldiek ezt talán tudják is ) , h. mi fordítva használjuk az elnevezéseket, akkor egy idő után biztos megszoknák és így használnák.

Persze ezt csak felvetésként írom, nem "magyarkodásból".

1 Rodney Harrison 2013. szeptember 18. 06:26

Zöldvölgyi-Széphegyi Sándor.

A kerékpározásban, leginkább a profi országúti bringázásban, használatos a vezetéknév/keresztnév sorrend:

Horner Christopher.

A spanyoloknál eltűrik a kedves mama vezetéknevét is:

Valverde Belmonte Alejandro.

Információ
X