nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nyelv és lélek 6.
Jó vicc a szóvicc?

„Nyelv és lélek” című sorozatunk aktuális részében az 1910-es évek Budapestjére utazunk, és megtudjuk, hogy a szójátszás művészete körülbelül ekkor terjedhetett el. Kosztolányi nem szerette a szójátszó embereket, de a várostól nem vette rossz néven a szójátékokat...

Molnár Cecília Sarolta | 2012. október 27.
|  

Quod licet jó vicc, non licet szóvicc – ahogyan már a régi latinok is tartották. Mi meg talán mostanában a Facebookon terjedő elképesztő mennyiségű szóvicc és vicces kép hatására kicsit immunissá is váltunk ezekre a fajta szellemességekre. Nem így Kosztolányi, aki egy fél esszét szentel annak, hogy a szójátékokat és azok kiagyalóit ócsárolja. Tényleg fárasztó tud lenni, ha valaki sok szóviccet mond, és állandóan kiforgatja a szavakat a jelentéseikből, amitől az értelmes társalgás mindenképp megakad. De nem ez az, ami miatt a 25 éves Kosztolányi Dezső tollat ragadott...

Az 1910. szeptember 11-én az Élet című lapban megjelent Budapest, a szójátszó című írását elég erősen indítja:

A szójáték a legalantasabb szellemeskedés. Ez a száraz emberek humora. (15. o.)

És ezt még fejtegeti egy bekezdésen át; úgyhogy aki valaha is mondott szójátékot életében, egyre kisebbre húzza össze magát a cikk olvasása közben:

A szójátszó ember lelke sivár, üres, taplós. Shakespeare, ha valakit nagyon megvet, szójátszóvá teszi. Polonius, az öreg gyerek, a szójátszók ükapja. (15. o.)

Kész szerencséje Kosztolányinak, hogy nem érte meg, hogy Hamlet is egy szójáték részévé vált:

Tegnap beállított hozzám egy Tyrannosaurus Rex és Hamlet. Volt nagy dínóm, dánom.

Művészet?
Művészet?
(Forrás: Wikimedia Commons / OTFW, Berlin / GNU-FDL 1.2)

Kosztolányi odáig viszi a gondolatmenetét, hogy végül kimondja, hogy a szójátékgyártás kóros jelenség, mentális betegség. Az egyénre nézve tehát minimum „kompromittáló”, ha szójátékokat gyárt, de nincs ez így a várossal, a városi kultúrával. Kosztolányi leírja, hogy a korabeli Budapesten új kulturális jelenségként kezd terjedni a szójátszás. Persze azt sem rejti véka alá, hogy ez nem a magaskultúra része:

A mob vinkóval mulat, ponyvaregényt olvas, gyenge olajnyomatokban gyönyörködik, a szentimentalizmusa egy malacbanda vinnyogásánál vagy egy verkli hangjánál csurran ki, humora pedig szójáték. (15. o.)

De összességében – a fentiek ellenére – mégis pozitív jelenségnek tartja, hogy a városi élet, a városi kultúra ilyen nyelvi eszközzel gazdagodik. Azt mondja, hogy az utca szellemes, Budapest pedig ezáltal egy mosolygó gyerek lesz, aki életképes.

Ma már természetes, hogy az utcai művészet (például a grafittik) vagy például a slammelés a városi kultúra részei. Kosztolányi írásából pedig azt is megtudhatjuk, hogy ez a fajta kultúra valamikor a 1900-as évek elején, a 10-es években kezdhetett el kialakulni. Kosztolányi érdeme, hogy felfigyelt rá

Kosztolányi Dezső
Kosztolányi Dezső
(Forrás: Wikipédia)

Forrás

Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 15–16. oldal

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
7 gligeti 2012. október 28. 11:37

bocs, helyesen "tudsz-e példát olyan jelenségre a fizikában", átszerkesztés utáni átolvasás hiánya...

6 gligeti 2012. október 28. 11:35

Kedves F.L., amiket én idéztem, valóban nem szóviccek, de szójátékok, és K.D. általában szójátékokról írt. A szójáték nem konkrétan vicc, de szintén a szavak alaki, hangzásbeli hasonlóságára épül, tehát a kecske- és kínrímek szerintem tipikus szójátékok. A szóvicc a szójáték alesete, amikor műfajilag viccről van szó.

Elismerem, hogy a példádban szereplő viccek rosszak, de a minőségük nem a szóviccségüktől gyenge, hanem csak önmagukban; mint mindenből, szóviccekből és szójátékokból is vannak rosszak, meg jók, ez nem a műfajtól függ. Minél valószerűtlenebb, és többszörösen kapcsolódó módon van felépítve, annál jobb egy szójáték, minél kézenfekvőbb, és egyrétegűbb, annál gyengébb. (pl. jobb szóviccek -- szerintem, hiszen nyilván szubjektív a megítélése: Tudsz-e példát olyan fizikai jelenség a fizikában, ami hőközlés hatására lassul? - Lovaskocsi. Hőőőő!. Vagy: Miben hasonlít a könnyűbúvár és a laposelem? ha összekötöd a sarkait, lemerül. Nem jó viccet magyarázni, de itt olyan finomságokról van szó, hogy nem csak a hő alaki azonosságáról van szó, de még a közlés szó is két jelentésű, és mindkét másik jelentés igen távol áll tartalmilag (hő- hőőő), ill. (hőt közölni -- lovakkal közölni valamit, ami még stilárisan is vicces, ill a fizikai szakzsargont is kifigurázza). Hasonlóan, a sarok összekötése és az elmerülés dupla kettőssége, ill a második jelentések együttes új értelme kell a búvár és a laposelem kapcsolatához.). De példának hozhatnám, hogy szerintem minőségi szójátékokat produkált Timár György (pl. Nevető Lexikon)

Arról lehet inkább szó, hogy szóviccet könnyű gyártani, hiszen ezrével vannak hasonló hangzású szavak, és ezért boldog-boldogtalan szóvicceket gyárt, és így első-másodközlésből sok-sok gyenge szóviccel találkozunk; míg nem szóvicceket ritkábban gyártanak az emberek, így amik azok közül tartósan elterjednek, jobb mémek, így valószínűbb, hogy azokból már csak kevésbé gyenge darabokat hallunk (kivétel a szexuális témájú vicc, de az egy másik történet).

5 Fejes László (nyest.hu) 2012. október 27. 14:09

@gligeti: Kérdés, hogy ez mennyire szóvicc. A tipikus szóvicc szerintem az, amikor egy (vagy két hasonlóan hangzó) szó két eltérő jelentésére játszunk rá.

Egy elrettentő példa:

– Miért sír a bosnyák katona?

– Mert nem szabad Bosznia.

De lehet még lejjebb menni:

– Miért teszi a rendőr a tévére a kést?

– Hogy éles legyen a kép.

4 gligeti 2012. október 27. 13:39

később Karinthyval elég jóban voltak, talán együtt is hülyéskedtek, és ilyeneket is írt maga is:

Volt rajta egy rémes zergekabát,

és evett egy krémes kergezabát.

Bármennyi embert ölök rakásra,

nem teszek szert egy öröklakásra.

Lehet, hogy közben felnőtt... Mintha tisztában is lett volna fiatalkori többrendbeli seggfejségével.

3 Molnár Cecília 2012. október 27. 12:16

@Sigmoid: Mentségére szóljon, hogy nagyon fiatal volt.

2 Sigmoid 2012. október 27. 12:03

Szegény Kosztolányi, úgy látom az életét folyton megkeserítették az alsóbbrendű, ostoba, buta, primitív és más módon idegesítő emberek, ami az ő szemszögéből alighanem szinoním volt azzal, hogy valaki nem Kosztolányi Dezső.

(Bár, ilyen fokú irritábilis seggfejség általában heves öngyűlölettel jár együtt, szóval lehet hogy magát is beleértve az egész emberiséget utálta szerencsétlen.)

1 blist 2012. október 27. 08:38

Mint vásárláskor Puskin is megmondta: Minden az Anyegin múlik.

Információ
X