nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • durek: @Cypriánus: Elolvastam az Onno Hovers cikket, valóban érdekes, még egyszer köszönöm. Eláru...
    2020. 07. 07, 15:22  Mi is az az Uralonet?
  • Libertate: @durek: "Igen sok párhuzam vonható a nyelvek és a gének működése, viselkedése között." Val...
    2020. 07. 06, 08:35  Mi is az az Uralonet?
  • durek: jav: talán segítene kiküszöbölni a hagyományos, de joggal vitatott családfa modell hiányos...
    2020. 07. 05, 16:54  Mi is az az Uralonet?
  • durek: @Cypriánus: Talán itt lenne az ideje egy új módszertan kidolgozásának a nyelvészetben: Nye...
    2020. 07. 05, 16:16  Mi is az az Uralonet?
  • Libertate: @szigetva: Elolvastam - Akkor szerkesztő vagy - mert én azt mondtam, hogy az vagy - mert a...
    2020. 07. 05, 13:01  Mi is az az Uralonet?
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nyelv és lélek 21.
A francia nyelvről – nem franciául

Kosztolányiról már sokszor kiderült, hogy nem volt nyelvész, sőt, hogy különösebben nem is tartotta fontosnak, hogy a tudományosság látszatát fenntartsa. Ezúttal a francia nyelvről zeng ódát nekünk – bár ezúttal nem versben, hanem prózában.

Molnár Cecília Sarolta | 2013. február 26.
|  

Valójában irigyeljük Kosztolányit azért, hogy bármit leírhatott, ami csak a nyelvről, a nyelvekről az eszébe jutott. Őt nem kötötték mindenféle tudományos alapigazságok, olyan alapfeltevések, mint hogy az emberi nyelvek mint kommunikációs rendszerek egyenlőek, nincsenek „jobbak” vagy „rosszabbak”, „értékesebbek” vagy „értéktelenebbek” közöttük. Nem volt tudós, így az objektivitás látszatát sem kellett fenntartania. Bölcsész volt, filosz és művész: ebből következően akkora kedves marhaságokat írhatott, ami csak a csövön kifért. 1930. május 18-án például Aki tudja a francia nyelvtant... címmel ezt írta a Pesti Hírlapba a francia nyelvről:

Aki tudja a francia nyelvtant, nemcsak okosabb lesz általa, hanem becsületesebb is. Ez a nyelv mind értelmi, mind erkölcsi tekintetben tisztít. Nem enged hazudni. Franciául is lehet színészkedni, talán formásabban is, mint más nyelveken, de hazudni, csalni, vagyis többnek, tartalmasabbnak, eredetibbnek mutatkozni, mint amilyenek vagyunk, nem lehet. Itt a turpisság azonnal kiderül. Próbáljunk lefordítani franciára holmi fontoskodó bölcseletet, holmi embermegváltó szélhámosságot, holmi nagyképű ürességet. Lehetetlen. Nyomban szemünkbe szökken, hogy mekkora butaság. Ilyesminek annyira ellenáll nyelvük nemes közege, hogy nem is veszi magába. Ami barbár, lapos, szellemtelen, az – amint ők mondják – „nincs franciául”. Náluk a nyelvtan, stilisztika és erkölcstan egy.

Kosztolányi Dezső
Kosztolányi Dezső
(Forrás: Wikimedia Commons)

Elég megmosolyogtató nyelvi determinizmus ez. A francia nyelv sajátosságai meghatározzák a franciául beszélők gondolatait, sőt erkölcseiket is predesztinálják. Tudniillik a francia nyelv alkalmatlan a hazugságok kifejezésére. Ha valaki franciául próbál hazudni, és sikerül is neki, az már nem is franciául beszél. Ja, hacsak úgy nem!

E szerint persze Beaumarchais Figaro házassága című vígjátékában, Molière színműveiben egyetlen szereplő sem hazudik; nyilván valamit félreértettünk. Balzac vagy Stendhal alakjai nem hazugságok miatt keverednek bonyodalmakba. A látszat nyilván a fordítások hibája, hiszen magyarul (mint ahogy más nyelveken) kiválóan lehet hazudni. A Dr. House-t sem lehet lefordítani franciára; szegények!

Mindenki hazudik
Mindenki hazudik
(Forrás: Facebook)

Félretéve a tréfát: mit akarhatott mondani Kosztolányi? Nyilvánvaló, hogy a franciát különlegesnek érezte az általa ismert nyelvek között. És  ezt a kivételességet valahogy a pontossággal és a tömörséggel hozta összefüggésbe, a pontosságot pedig valahogy az igazsággal. Ebből a megérzéséből aztán általánosított, így lett ez a szép eszmefutattás, amelynek az egyetlen lényege, hogy Kosztolányi szerette és tisztelte a francia nyelvet. Még szerencse, hogy ezt az esszéjét magyarul írta és nem franciául, különben aligha lehetne kedves butaságnak nevezni.

Forrás

Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 83. oldal

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X