Jánosi Marcell története kísértetiesen emlékeztet Rubik Ernőre, aki bűvös kockáját nem tudta szabadalmaztatni, és a magyar állam csak akkor jött rá, mekkora hibát követett el, amikor a találmány világra szóló karriert futott be.

Az első flopik 1970-ben kerültek a piacra, ekkor mág csak hajlékony, műanyag tokban zárt változatuk létezett. Jánosi ötlete volt, hogy a lemezt egy kemény műanyag tokba zárják, mint a magnókazettákat: a szalagos magnó mellett a kazettás magnók még csak ekkor kezdtek népszerűvé válni. Maga a kazetta elnevezés a franciából származik, a casse ’doboz, tartó, ház’ kicsinyítő képzős alakja, tehát tulajdonképpen ’dobozká’-t jelent. Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy az első flopik 8 hüvelyk (kb. 20 cm) szélesek voltak –  a tervek szerint ekkora lett volna Jánosi kazettás flopija is. (A később közhasználatúvá vált, bizonyára olvasóink által is ismer puha tokos flopik 5,25 hüvelyk (kb. 13 cm), a kemények 3,5 hüvelyk (kb. 9 cm) szélesek voltak.)

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Jánosi szabadalmát Magyarországon 1974-ben jegyezték be, de a prototípus csak 1979-re készült el: ez 3 hüvelyk (kb. 7,5 cm) széles volt. „Nyugati” vállalatok is érdeklődtek a találmány után, végül kihasználva, hogy külföldön nem volt szabadalmaztatva, a 3,5 hüvelykes változatot a Sony kezdte gyártani, és a 2000-es évek elejéig fontos szerepet töltöttek be. (Információink szerint a szöveges fájlok flopira mentése egyes egyetemeken ma is az informatikai alapvizsga részét képezik!)

Az első flopik egyike
(Forrás: ITCAfé)

Jánosi egyébként nem csak a flopival írta be a nevét a magyar technikatörténetbe, hanem ő volt a legendás Calypso szalagos magnót fejlesztőcsapatának vezetője is.

Jánosi Marcell júliusban hunyt el, életéről és munkásságáról, a flopi sorsáról további információkat olvashatunk az ITCafé oldalán.