Nyelvtan persze sokféle van: itt most gyakorlati nyelvtanokról beszélünk, melyeket kifejezetten nyelvtanulók számára írtak. A tudományos nyelvtanok vagy az anyanyelvi olvasóknak készült iskolai a nyelvtanulásban nem sokat segítenek, mivel nem is ez a céljuk. Feltételezzük azt is, hogy elképzelt nyelvtanulónk tisztában van a nyelvtani fogalmakkal – hiszen enélkül nem mehet semmire.

El tudjuk-e képzelni, hogy úgy kezdünk el tanulni egy nyelvet, hogy leülünk, és elolvassuk a nyelvtanát? Talán van értelme, ha már több nyelvet ismerünk, vagy ha ismerjük a nyelv valamelyik közeli rokonát, és szeretnénk áttekintést nyerni a különbségekről. Ahhoz azonban, hogy a gyakorlatban is használhassuk a nyelvet, aligha kerülünk közelebb azáltal, hogy elolvassuk a nyelvtant.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az alábbi videóban James Paul Gee szocio- és pszicholingvista a számítógépes játékokhoz készült kézikönyvekhez hasonlítja a az iskolai oktatás módszertanát. Saját tapasztalatairól számol be: már ötven éves is elmúlt, amikor játszani kezdett a számítógéppel, és nagyon nehéznek találta (nyilván nem az aknakeresőről van szó). Az ismerkedést a kézikönyv elolvasásával kezdte. Elolvasta a húsz oldalas használati utasítást, mely 199 pontot tartalmazott: ezek mindegyike utalt más pontokra is. A leírás tele volt definíciókkal. Ezek után játszani kezdett: borzalmasan. Néhány óra játék után ismét belelapozott a kézikönyvbe, és már nem értette, hogyhogy néhány órával nem volt számára teljesen világos, mi áll ott. Akkor már látta a játékban azokat a képeket, cselekvéseket, párbeszédeket, célokat, átélte azokat az élményeket, amelyekre a szavak vonatkoztak. A kézikönyvben szereplő szavak egy világra vonatkoznak, és amíg nem tapasztaltuk meg a világot, nem tudjuk, mire vonatkoznak a szavak.

Érdemes megnézni a videó elejét is!

Gee szerint a mai iskolai oktatás olyan, mintha a játékok kézikönyveiből tanítanánk a gyerekeket számítógépes játékokat játszani, anélkül, hogy magához a játékhoz hozzáférnének. A gyerekek megtanulnak egy sor fogalmat, amelyet nem tudnak mihez kötni, mert nincs tapasztalatuk azokról a dolgokról, amelyekről tanulnak.

Steve Kaufmann, a LingQ alapítója és bloggere ehhez kapcsolódva a nyelvtanokat hasonlítja a kézikönyvekhez, használati utasításokhoz. Ha egy új fényképezőgépet vásárolunk, jobb helyzeteben vagyunk, mint a játékoknál, hiszen van fogalmunk a fényképezésről, míg a játékoknál (legalábbis amíg kezdő játékosok vagyunk), fogalmunk sincs a játék világáról. Mégis úgy kezdjük az új géppel való ismerkedést, hogy amit a használati útmutatóban olvasunk, azt ki is próbáljuk. (Már ha egyáltalán belenézünk a kézikönyvbe: nem véletlenül népszerű az a vicceskedő tanács, hogy „végső esetben nézzük meg a használati utasítást”.)

Thai nyelvtanok – mire jutnánk velük?
(Forrás: womenlearnthai.com)

Kaufmann szerint is úgy célszerű nyelvet tanulni, hogy az ember próbál minél több szöveget olvasni és hallgatni az adott nyelven, élményeket szerezni, „ráérezni” a nyelvre. Amikor már „megtapasztaltuk” a nyelvet, nem haszontalan elolvasni a nyelvtan magyarázatait – addig azonban amúgy sem fognak számunkra semmit se mondani.

Kaufmann persze nyilván hazabeszél, hiszen az általa alapított LingQ nyelvoktató oldal is hasonló elveket követ. A nyelvtanulás lényegében szövegolvasásból, írott szövegek megértéséből, illetve a szövegek hallgatásából áll. Ezt azért szótanulási segédeszközök (virtuális „szókártyák”) és feleletválasztós tesztek is kiegészítik.

Ha belegondolunk, a módszer azért nem tér el olyan radikálisan a „hagyományos” nyelvtanulási módszerektől. A nyelvtan nyilván kevesebb hangsúlyt kap, de az olvasmányok feldolgozása, a benne előforduló szavak megtanulása meglehetősen konzervatív metódus. Nagy hangsúlyt kap a szövegek sokszori meghallgatása: sajnos az iskolai nyelvoktatásban vagy a nyelvtanfolyamokon ennek fontosságát ritkán szokták hangsúlyozni, de ha olyan tankönyvet használunk, amelyhez van hanganyag, csak rajtunk múlik, hogy kedvenc számaink helyett ezt visszük-e magunkkal a kocogáshoz, vagy ezt hallgatjuk-e munkába menet a buszon, autóban.

A LingQ egyébként Stephen Krashen módszereire épül, ő viszont a szabad olvasgatást tartja a legjobb nyelvtanulási módszernek. Ennek során a tanuló nem is a szöveg nyelvezetére, hanem tartalmára összpontosít, a részletek megértésnek igénye nélkül. Az ilyen tanulásnál sokkal fontosabb, hogy a tanuló a maga tempójában, de minél több szöveget dolgozzon fel. Ennél a módszernél aligha beszélhetünk nyelvoktatásról, hiszen a tanuló ahhoz hasonlóan tanul, ahogy a gyakorlatban sajátítaná el a nyelvet (akkor, ha nem a nyelvtanulás lenne a célja, csak véletlenül csöppenne idegen nyelvű környezetbe). Ennél a módszernél a nyelvtanár szerepe nem több, mint a tanuló tudásának leginkább megfelelő szövegek kiválasztása  aminél hatékonyabb haladás érdekében.