Egy felettébb furcsa kérdést szeretnék feltenni Önöknek és amennyiben idejük engedné nagyon szívesen várnék arra vonatkozóan bármilyen adatot. A hét egyik napján néztem a Honfoglalás című filmet, ahol ez a köszöntés ( "kézfogás" ) fogta meg a tekintetemet http://www.youtube.com/watch?v=6m0XZkZNURs&t=10m6s . Van-e érdemi információ az Önök birtokában a török népek ill. finnugor nyelvrokonaink körében az évszázadokkal / ezredekkel előtt honolt fizikális köszöntési aktusról ( "kézfogásról" ). Kérem, ha szövegembe néhol fogalomzavarba esnék, nézzék el nekem, jogász leszek, nem nyelvész ( bárcsak az lehetnék ). Továbbá érdekelne, hogy a "köszönt" szónak lehet-e bármiféle köze is a kéz ( utalva a kéz átnyújtására ) és az int, ant, ent igeképző összerakásához, amely a történés rövid voltára utal.
Olvasónk kérdése két részre bontható: az egyik a kézfogási szokásokra, a másik a köszönt szó eredetére vonatkozik. Sajnos a kézfogással kapcsolatban több szakértő megkérdezése után sem jutottunk eredményre: úgy tűnik, a témával nem foglalkozott egy tanulmány sem – valószínűleg egyszerűen azért, mert nincsenek megbízható források (és mert – valljuk be – tudományos szempontból nem éppen érdekfeszítő a téma). Mivel a filmen látható mozdulat mégis ismerős valahonnan, felmerült az a lehetőség, hogy a mozdulatot a film készítői valamely ismertebb kódexillusztrációról lesték – ezt azonban nem sikerült megtalálnunk. (Hátha valamelyik olvasónk linkeli...) Ha azonban van is ilyen illusztráció, egyáltalán nem biztos, hogy a mozdulatot a honfoglaláskorban is használták, nem csupán egy későbbi szokás visszavetítése.
A világ legkülönbözőbb kultúráira jellemző, hogy a kéz nyújtásával vagy felmutatásával üdvözlik egymást. Ennek többek közt praktikus oka van: így jelzik, hogy nincs a kezükben fegyver. Innen származik az itt a kezem, nem disznóláb mondásunk is: ebben a disznóláb ’pisztoly’ jelentésben szerepel.
Fegyvertelenül (Forrás: Wikimedia Commons / The U.S. Army)
Ebből a szempontból nézve még logikusabbnak tűnik Bence felvetése: miért ne származhatna a köszönt szó a kézből? A Bence által említett -int, -ant, -ent képző feltételezését azonban el kell vetnünk, hiszen az igének van egy rövidebb alakja is: köszön. Legfeljebb azt feltételezhetjük, hogy a kéz szóhoz az -Vn (ahol a V valamilyen magánhangzó) járult, majd az így létrejött igehez járult egy -t képző. De így történt-e?
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a köszön(t) ige ismeretlen eredetű, a kéz szóból való lehetséges eredeztetését még mint téveset sem említi. Mi lehet ennek az oka? Vajon tényleg nem volt nyelvész, akiben felmerült volna az ötlet? Nos, ha volt is bizonyára elvetette, még mielőtt cikkben leírta volna.
Bár a k egyezése tényleg szembeötlő, ráadásul a [z] és az [sz] is rokon hangok (csak zöngésségükben különböznek), tudjuk, hogy a kéz szóban a -z- -t-ből származik: -t-ből viszont sosem fejlődött -sz-. Ha mégis hajlanánk arra, hogy rendhagyó hangváltozást feltételeezzünk, akkor is van egy ellenérv: az ö keletkezhetett zárt ë-ből, i-ből, esetleg ü-ből – de a kéz szóban eredetileg nyílt e (ä) van. Így tehát hangtani szempontokból igen valószínűtlen, hogy a kéz és a köszön szavaknak közük legyen egymáshoz.
Kézzel köszön(t) (Forrás: Wikimedia Commons / US Mission Canada)
Más nyelvekből sem találtunk példát arra, hogy a ’köszönt, üdvözöl’ szó a ’kéz’-ből származna, bár joggal feltételezhetnénk, hogy ez gyakori folyamat. Talán lesz olvasónk, aki ismer ilyet.
Ugyan a TESz nem fejti ki, csak említi, de azért elég esélyes a török eredeztetés: ótörök küsä-, kirgiz küsö-, nogaj küse-, özbeg kusa- 'kíván'; írott mongol küse- 'kíván', modern mongol xüs- 'kíván'.
2Fejes László (nyest.hu)2013. május 16. 09:25
@tenegri: A TESz. ezt inkább elveti, bár így a török adatokat látva nem igazán értem, miért. Talán az -nt-t nem tudja magyarázni, azért.
3HOGATT2013. május 16. 12:09
A köszöntés szerintem egy érdekes kultúrtörténeti téma, nagyon is van helye a tudományos munkákban. Keleten leginkább az érintés nélküli köszöntés terjedt el, gondoljunk például a hagyományos kínai köszöntésre (a bal öklöt megfogják jobb tenyerükkel és előre tartják). Szakértő tudná megmondani, hogy ez mennyire régi hagyomány, de szerintem akár 1000-1500 éves is lehet.
Az itt említett köszöntéshez hasonló leginkább hollywoodi, antik római témájú filmekben látható, az alsó kar megfogásával köszönnek a gladiátorok és harcosok (angol forearm shake). Bár nekem úgy tűnik, hogy ez is csak egy visszavetített köszönési forma.
Nekem különben rémlik, hogy miniatúrákon a vendéglátó uralkodó kinyújtja kezét a vendég felé, aki ezt szintén kéznyújtással viszonozza. Persze ebből a fenti köszöntést levezetni túlzás...
Talán annak kellene utánanézni, hogy különböző ázsiai lovas népeknél (pl. mongolok) létezik-e valamiféle hagyományos köszönési forma.
4Fejes László (nyest.hu)2013. május 16. 13:05
@HOGATT: „A köszöntés szerintem egy érdekes kultúrtörténeti téma, nagyon is van helye a tudományos munkákban.” Konkrétabban milyen tudományos kérdéseket lehetne felvetni vele kapcsolatban?
„Talán annak kellene utánanézni, hogy különböző ázsiai lovas népeknél (pl. mongolok) létezik-e valamiféle hagyományos köszönési forma.” Nekem az a benyomásom, hogy az ilyen köszönési formák mint identitásképzők inkább a szlenghez lehetnek hasonlatosak. Elég az edzőtermekben, sportpályákon vagy rajongói csoportokban terjedő sajátos kézfogási és egyéb üdvözlési formákra gondolni. Ilyeneket bármikor ki lehet találni vagy elő lehet rángatni – pl. a római üdvözlés az olasz fasisztáknál még csak-csak „logikus”, de miért használták a náci németek? Ideológiailag nem nagyon illik a képbe (persze jelképhasználatuk egyéb elemei sem tipikusan ősgermánok). Szóval nem mondanak sokat.
5Roland22013. május 16. 22:35
@Fejes László (nyest.hu): "Egyes párttagok azonban megkérdőjelezték a karlendítés legitimitását annak olasz eredete miatt; Rudolf Hess válaszul 1928-ban azt írta, hogy a nácik már 1921-ben ismerték a köszöntést, tehát még az előtt, hogy hallottak volna az olasz fasisztákról.Hitler 1942-ben vette védelmébe a köszöntést, mondván, arról eredetileg az 1521-es wormsi birodalmi gyűlésen felszólaló Luthernál olvasott, személyesen pedig 1921-ben, a brémai Ratskellerben látott valakit így tisztelegni. Az ókori hagyományokra visszavezethető szokást – amely eredetileg azt jelentette: „Nézd, nincs fegyver a kezemben!” – először akkor, a nemzetiszocialista párt első, weimari tanácskozásán ismertette meg a Führer a jelenlevőkkel."
A többi európai szélsőjobboldali szervezet valszeg meg egyszerűen utánzásból,azonosulásból vette át a karlendítéses köszöntést, hiszen sokuk ( pl. hungaristák, falangisták,brit fasiszták,stb.) működésileg és szervezetileg mindenben másolta az olasz vagy német mozgalmakat.
"Konkrétabban milyen tudományos kérdéseket lehetne felvetni vele kapcsolatban?" Sztem ez a terület szociológiai vagy kultúrantropológiai kutatások számára lehet érdekes,pl. melyik társadalom hogyan viszonyul az érintésen alapuló kommunikációhoz ( pl. idegen férfi nem érinthet meg egy muszlim vagy zsidó nőt a vallás szerint,de úgy tudom, Indiában sem igazán szeretik a fizikai érintkezésen alapuló kapcsolatteremtést), vagy pl. társadalmi helyzettől vagy korosztálytól függően különböznek-e a köszönési,üdvözlési formák ( pl. a volofoknál nagyon fontos, h. az egyes kasztok tagjai hogyan üdvözlik egymást ),stb. Persze ez már nem igazán a nyelvtudomány területe ( vagy csak félig-meddig ).
6blogen2013. május 16. 22:42
@Roland2: A hungaristák autochton szervezet voltak, már magyar elődeik is megelőzték időben a német és olasz szélsőjobboldali mozgalmakat. Mi több, a huszas években még a magyar példa volt az európai minta a szélsőjobboldali mozgalmak számára, gyakran a puszta szervezkedéshez is a magyaroktól kértek segítséget, lásd a Ludendorff levelet*! Nagyon kicsi az átfedés a magyar és német szélsőjobboldal közt a két háború közt.
@blogen: A legelső magyarországi fasiszta és nemzetiszocialista ideológiájú szervezetek a 20-as években alakultak, akik már akkor aktívan keresték a kapcsolatot az olasz fasisztákkal és az NSDAP-vel. Ezek még csak jelentéktelen gittegyletek voltak,az ismertebb nemzetiszocialista irányultságú pártok és politikusok a 30-as évek elején kezdenek feltűnni ( pl. a Böszörményi vezette Nemzeti Szocialista Magyar Munkás Párt vagy Meskó Magyar Nemzeti Szocialista Földműves- és Munkás Párt-ja ), ezek is csak az NSDAP koppintásai voltak, horogkereszt volt a jelképük ( Meskó is csak később kezdte használni a nyilaskeresztet), barna egyenruhát viseltek,átvették a náci köszöntéseket,stb. Később ezek tagjai beolvadtak a Nyilaskeresztes Pártba,ill. Szálasi más,betiltott pártjaiba.
Bár Szálasi tagadta, de mozgalma több vonásában is másolta a nácikat :pl. a köszöntés ( Éljen Szálasi vö. Heil Hitler ) és karlendítés, magát nemzetvezetőnek hívatta ( vö. Führer ),úgy vélte,h. a turáni népek egy elsüllyedt kontinensről, 'Gondvánáról' származnak ( vö. Hitler szerint az árják egy letűnt földrészről, Atlantiszról vagy Thule-ról jöttek ) ,a nyilasok is tervezték,h. kitenyésztenek egy, csak a magyarságra jellemző embertípust : „Míg a liberális világ az anyag és csak az anyag nemesítésére törekedett, addig a hungarista ideológia az anyag nemesítésén kívül a fajta nemesítését tűzte célul ki, ezalatt az emberfajtát értve, éspedig közelebbről azt a fajt, amely a magyar népnek is törzsfája, és ez a gondváni törzs.
Célunk volt tehát ezt a gondváni törzsfajtát kitenyészteni, amennyiben százszázalékos ilyen fajtát kitenyészteni lehetséges és megtisztítani minden más beütéstől, Magyarországon például a leggyakrabban előforduló nordicus, mediterrán és semita beütésektől. Elismerem, hogy vannak bizonyos fajta-beütések, amelyek serkentőleg hathatnak az alapfajtára, de ez már gyakorlati kérdés lett volna, kitűzött célunk mindenesetre a százszázalékos tiszta gondváni fajta kitenyésztése volt. " ( ezt '45 októberi kihallgatásán mondta ), vö. náci Lebensborn programot és ilyen irányú elképzeléseket.
Persze néhány vonatkozásban vannak csak a hungarizmusra jellemző dolgok,pl. fanatikus vallásosság ( míg a nácik inkább egyházellenesek voltak ), turánizmus (Szálasi egyenrangúnak tartotta a turáni { saját elnevezése szerint 'gondváni ' } népeket az árjákkal ),konnacionalizmus ( békés egymás mellett élés a szomszédos népekkel { persze ha elismerik a magyarság vezető szerepét }) . Ezek a dolgok azonban csak részleteikben térnek el egymástól. Valójában sokkal több a hasonlóság ( tkp. 'koppintás') a nácik és a hungaristák viszonyában, mint a különbség.
De ez már nagyon offolás,nem a cikkhez tartozik.
8blogen2013. május 17. 16:08
Ez úgy fals ahogy van. A magyar jobboldali radikalizmus a fehér mozgalomból nőtt ki. Az első valamirevaló szervezetek az Ébredő Magyarok Mozgalma és Magyar Országos Véderő Egylet voltak. A magyar radikalizmusnak az ideológiái is ekkor, a huszas évek elején alakultak ki, teljesen hazai keretek közt. Amikor Hitler és a németek még csak az antiszemitizmusnál tartottak, akkor a magyarok már rég a végső megoldásban gondolkodtak. Gömbös már 1919-ben így beszélt: "Igen, mi szocialisták vagyunk, magyar nemzeti szocialisták." Hitler majd csak fél évvel ez után ejti ki a nemzetiszocialista szót először a száján! 1923-ban, az eugenikus Keltz Sándor (ÉME) már ezt propagálja: "Gyökeres megoldás csak egy lehet: a zsidó faj, a zsidó típus tökéletes kiirtása." Stb., stb., stb. Már a huszas évek legelejére komplett és kifejlett fajvédő ideológiák tucatjai jöttek létre, amiken a harmincas és negyvenes években az összes jelentős magyar szélsőjobboldali mozgalom alapult.
A nácik és a hungaristák pedig ég és föld. A hungarizmus egy olyan sajátos ideológiai rendszert alkotott, ami harmadrészben ebből az autochton magyar hagyományból, harmadrészben Szálasi kissé őrült elképzeléseiből és harmadrészben a marxizmusból jött létre. Igen, a marxizmusból, egy-egy nyilas gyűlésen gyakran többet idéztek Marxtól, mint a vezérüktől magától! A "zöld bolsevik" jelzőt pontosan azért kapták, mert gyakran marxistábbak voltak az igazi magyar kommunistáknál. Tényleg off, de meg kellene ismerkedned a magyar szélsőjobboldal történetével, mert anélkül a kortárs szélsőjobboldalt se fogod érteni. A kortárs magyar szélsőjobboldal is gyökeresen eltér a nyugati mintáktól.
9Krizsa2013. május 17. 16:15
KÉZ-KÖZ. A két keze között.
A legősibb hang a T, utána S/Sz jön, s ezek utódja a Z/Zs.
Két (szét) - köt (kötött, szőtt). A finn kuttoa = köt, sző, kesi = kéz.
A héber kat = fogó, nyél, k'osze = ami'csinálja, kosze, kuszá = betakar, -t - kusza.
10Roland22013. május 17. 22:08
@blogen: "A nácik és a hungaristák pedig ég és föld." Ez is nézőpont kérdése,hogyan viszonyulsz hozzájuk, a közös vonásaikat vagy a rájuk jellemző sajátságokat tartod fontosnak kiemelni. Ha hungarista érzelmű vagy, nyilván a különbségeket emeled ki. Azért a hungarista nézeteket valló Metapedia.org is elismeri,h. a jobboldali,nemzeti radikális irányzatok közös alapja,platformja a nemzetiszocializmus, Hitlert pedig a "nemzetiszocializmus atyjának" nevezi, a nemzetiszocializmus szócikknél ezt írja : "(Németül national-sozialismus), elsősorban a német nemzeti forradalmat jelenti, amely a III. birodalmat megteremtette; másodsorban azoknak a társadalmi, politikai, gazdasági, etikai, állambölcseleti tanoknak összességét, melyek a mozgalmat alátámasztják ( Német Nemzetiszocialista Munkáspárt, NSDAP) s azóta egyéb országokban is követőkre talált. A nemzeti szocializmus alkotója, Adolf Hitler ismerte Benito Mussolini művét, a fasizmust, és annak sok elemét átvette illetve azokat továbbfejlesztette. " Tehát nemcsak a nemzetiszocializmus német hitleri eredeztetését ismeri el, de még azt is, h. az az olasz fasizmusból ered. Továbbá ha az "újnyilasok" annyira el akarnának határolódni Hitlertől, nem rendeznének emléktúrákat vagy megemlékezéseket a születésnapjára ( mint ahogy a PHM vagy az MNA tette ).
Ha Gömbös "nemzeti szocializmusról" beszélt, akkor azt valszeg nem a hitleri vagy hungarista értelemben értette.
Mivel nem célom semmilyen gyűlölködő ideológia terjesztése,csak az objektív eszmetörténeti érdeklődés, utoljára írtam ilyen témában ide. Ráadásul ez már jócskán túlhaladja az offolás fogalmát.Tehát ha visszaírsz is, nem válaszolok rá.
11blogen2013. május 17. 22:48
@Roland2: Igazából két nézőpont lehet. Az egyik minden szélsőjobboldalit lefasisztáz és egy tőről fakadónak tekint. A másik figyelembe veszi a valóságos eszmetörténetét minden országnak és mozgalomnak. A kritikai szemlélet nem hungarizmus, hanem minimálisan megkövetelhető alap, ha valamiről konkrétan beszélünk. A jobboldali radikális irányzatoknak nincs közös alapja, csak találkozási pontjai vannak. Az irányzatok egy része fajvédő (jobbára a magyarok), egy része harmadikutas (fasiszták), más része erősen szocialista (nyilasok), aztán vannak a totalitáriusok (nácik), stb. Olyan alapvető különbségek vannak köztük, hogy már az is megkérdőjelezhető, hogy a "jobboldali radikális", "jobboldali nemzeti", mint jelző megálja e egyáltalán a helyét mindegyikre.
Amikor Gömbös nemzeti-szocializmusról beszélt, akkor ő azt azelőtt tette, hogy Hitre bármi ilyesmiről beszélt volna. Ugyanakkor mindkettőjüket azonos cél vezetett a nemzetiszocializmus propagálásakor: egyfajta kompromisszum a tömegek igényei és a nemzet igényei között. Ezenkívül Hitler a fasizmus ellentétét alkotta meg a nácizmussal.
A fasizmus az államszuverenitáson alapuló eszmerendszer, a fasiszták meggyőződése, hogy a nemzet az állam teremtménye, a nácizmus faji alapú népszuverenitáson alapul, szerintük az állam a nép faji igényeinek kielégítésére jön létre. A fasizmus végső soron egy reakciós kísérlet volt az államhatalom megmentésére a népforradalommal szemben, míg a nácizmus a forradalmi mozgalom maga, amely megsemmisíti a német reakciót. Ennél nagyobb ellentétet a politikai színtéren elképzelni sem lehet. Gyakorlatilag még egy demokrácia is közelebb áll a nácizmushoz, mint a fasizmus politikai berendezkedéséhez, mert még a demokráciák is a népszuverenitásra alapozzák a legitimációjukat míg Mussolini szellemi kortársa akár Spinoza is lehetett volna. És ennek megvannak a német/osztrák és olasz előzményei mindkét esetben. Nem véletlen, hogy a megosztottságból az egység felé igyekvő államban élő olasz nemzeti radikális az államszuverenitásban, míg a több államban megosztottság alapélményét hordozó német/osztrák radikális egy közös nevezőre, a faji egységre teszi a tétjeit. Totálisan fals az az elképzelés, hogy Hitler bármi lényegeset átvett volna a fasisztáktól. Mindaz amit nácizmusnak nevezünk már az első világháború előtt, igaz részleteiben több különböző mozgalom és párt keretei közt, de készen állt a történelmi szerepére, elsősorban Ausztriában, hiszen onnan ered. Az NSDAP és politikai krédója, ahogy a Mein Kampf is egyfajta szintézise a világháború előtti ausztriai jobboldali radikalizmusnak, nagynémet nacionalizmusnak, germán fajvédelemnek és ausztriai újpogány szinkretizmusnak.
Nem tudod közös nevezőre hozni őket. Az egyetlen közös bennük, hogy az általuk uralt államok véletlenül szövetségesek lettek egy háborúban. Véletlenül, mert az Egyesült Királyság kormányzatának tragikus hibájából hagyott fel a németellenes Mussolini az angol/francia szövetségben gondolkodással.
Stb.
Legközelebb, ha értekezni próbálsz valamiről, előbb tájékozódj. Mondjuk nem ártana, ha Fasiszta kiáltványt és Hitler főművét is elolvastad volna, mert akkor már nem írod le, hogy közük lehet egymáshoz!
