Nyelvművelő és -ápoló körökben eléggé toptémának számít, hogy milyen nagy mértékben befolyásolja a magyar nyelvhasználatot az angol nyelv elterjedése. Missziók indulnak a technikai vívmányok angol neveinek magyarítására: pendrive helyett mondjunk tolltárat vagy penderítőt. Mondjunk, de amíg ezek az elnevezések nincsenek elterjedve – kizárólag a nyelvművelő műkedvelők körében ˜–, addig hiába használjuk őket: nem lesznek érthetőek. A pendrive pedig önmagában egy angol eredetű szó (arra a bizonyos kisméretű adathordozó eszközre), ami elterjedt a magyar nyelvhasználók körében, és a magyar szókincs részévé vált. A nyelvi rendszerre nincs sok befolyása, nem angolosította el a magyar nyelvtant, de van, aki a származása alapján üldözné. Lelke rajta.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Arról már kevesebbet hallani, hogy az angol nyelvű írásbeliség mennyiben befolyásolja a magyar nyelvű írásbeliséget. Persze nem olyan példákra kell itt gondolni, hogy magyar szavakat elkezdünk angolosan írni: phasheert-ot írnánk fasírt helyett, vagy runtought hooshie-t  rántott husi helyett... Ilyenekkel persze nem találkozunk, teljesen abszurd is lenne. Azzal a jelenséggel már inkább, hogy az amúgy angol eredetű, de már a magyarban meghonosodott szavak helyesírásában megtartjuk az eredeti angol helyesírást: nem menedzsert írunk, hanem managert, nem csetet írunk, hanem maradunk a chatnél.

Ezek azonban még mindig csak elszigetelt, egy-egy szót, kifejezést érintő esetek. Az alábbiakban nem ezekről lesz szó, hanem olyan jelenségekről, amelyeknek az esetében az angol helyesírási és tipográfiai szokás átvétele gyakorinak és rendszerszerűnek tűnik. És mivel írásbeli, sokszor a formális írásbeliségben fontos jelenségekről fogunk szót ejteni, érdemes ezeket tudatosítani.

Hogyan és miért veszünk át az angolból helyesírási és tipográfiai konvenciókat? Elsősorban talán azért, mert a szoftverek egy része először mindenképp angol nyelven érhető el. A különböző asztali szövegszerkesztő alkalmazásokhoz persze könnyedén letölthető a magyar nyelvű csomag, a magyar helyesírás-ellenőrző, mégis kevesen vesződnek ezekkel az apróságokkal. Ezen kívül az interneten rengetegszer találkozunk angol nyelvű, angol konvenciók szerint írott szövegekkel. Ezek még akkor is hatnak ránk, ha különösebben nem tudunk jól angolul. Lássuk, milyen példákról van szó!

Néha fontos a helyesírás!
(Forrás: Wikimedia Commons / Tom Jolliffe / CC BY-SA 2.0)

Nagyon gyakori, hogy a dátumok helyesírásánál az angol szokás egyes elemei megjelennek a magyar nyelvű szövegekben is. Ilyen például az, hogy a hónapok betűvel kiírt nevét nagybetűvel kezdik, holott a magyar helyesírás szabályai szerint az kisbetű:

2012. Április 1. helyett helyesen: 2012. április 1.

Angolul ugyanis a hónapok és napok neveit minden esetben nagybetűvel kezdjük (April ’április’, Friday ’péntek’ stb.), magyarul azonban nem, hiszen ezek nem tulajdonnevek (bármit is jelentsen ez). Gyakori tehát az is, hogy a napok elnevezéseit magyarul is nagy betűvel kezdik – ellentétben a magyar helyesírási szokással.

Vannak persze ez alól a szabály alól is kivételek, amikor minden tartalmas tagot nagy kezdőbetűvel írunk. Ilyenek a periodikák nevei: Élet és Tudomány, Magyar Tudomány, Nyelv és Tudomány stb.

Valószínű, hogy az angol címek hatására kezd el terjedni az a szokás, hogy magyarul is mind több köznevet nagy kezdőbetűvel kezdenek a címekben. Az angol szokás szerint minden tartalmas szó nagybetűs, míg magyarul csupán a  cím első betűje nagy, hiszen az egyben egy darab tulajdonnév (akármi is legyen az). Persze ha a címben szerepel tulajdonnév, akkor az is nagy kezdőbetűs:

Magyarul: A Pál utcai fiúk

Angolul: The Paul Street Boys

Nagy különbség az angol és a magyar helyesírás gyakorlata között, hogy míg magyarul az összetételeket alapesetben egybeírjuk (és ez alól vannak néha kivételek), ugyanezen szavak angol megfelelőit rendre külön írjuk. Csak ront a helyzeten, hogy a helyesírás-ellenőrző szoftverek különírva mindent elfogadnak, míg egybeírva sokkal kevesebbet (pl. azért, mert az adott összetétel egyszerűen nem szerepel a szótárban).

Versenyautó, de race car
(Forrás: Wikimedia Commons / Christianmarx / CC BY-SA 3.0)

Magyarul egybeírjuk: versenyautó

Angolul különírjuk: race car

Van aztán olyan eset is, amikor az angolos gyakorlat magyar szövegben szinte gyakoribb, mint a magyar szokás: ez az idézőjelek különös esete. Nagyon kevesen használják – főleg az online médiában – a magyar idézőjeleket, amelyek az idézet elején „alul, az idézet végén pedig felül” helyezkednek el. Nem így az angol szövegben, ahol “mind az idézet elején, mind pedig a végén” felül helyezkednek el.

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.”

“To be or not to be: that is the question.”

Szintén nagyon gyakori, hogy az angolban szokásos levélforma tipográfiai konvencióit alkalmazzuk magyar szöveg esetén is. Ez persze e-mailben, főleg, ha az nem formális, elmegy, de hivatalos levelezésben azért jobb résen lenni. Magyarul ugyanis a megszólítás után nem vesszőt, hanem hagyományosan felkiáltójelet teszünk. Majd a lezáró, búcsúzó formula után pedig kettőspontot szoktunk tenni, és nem vesszőt.

Angol levél	Magyar levél
Dear Mr. Smith, [...] Yours sincerely, Thomas Taylor	Tisztelt Kovács úr! [...] Tisztelettel: Szabó Géza

Mindezek persze apróságok, és a hétköznapi írásbeliségben egyáltalán nem okoznak semmiféle kommunikációs fennakadást. Azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy mivel mind gyakoribbak, egészen hozzá vagyunk szokva, hogy ezeket látjuk, és már fel sem tűnnek. Viszont vannak olyan helyzetek, amelyekben érdemes a lehető legakkurátusabban betartani a helyesírási konvenciókat. Ilyen helyzet lehet például egy hivatalos fellebbezés megírása, vagy egy álláspályázat elkészítése. Ha ezekben a formális helyzetekben nem tartjuk be a magyar írásbeliség konvencióit, akkor azt könnyű úgy értelmezni, hogy nem is ismerjük azokat, vagy egyszerűen igénytelenek vagyunk. Nem érdemes tehát kockáztatni.