nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Fejbelövés, vízbefúlás és egyéb borzalmak
Kis bigyók az ige előtt

Hasonlít-e a helyesírási szabályzat egy porszívóhoz? Nos, igen, pedig sokkal jobb lenne, ha meghagyná a morzsákat a nyelvhasználóknak. A helyesírással kapcsolatban amúgy is az az aranyszabály, hogy mindenki a maga portája előtt seperjen.

Kálmán László | 2011. december 9.
|  

Bár T. Dániel kérdése a helyesírásra vonatkozik, kénytelen vagyok (de örömmel vagyok kénytelen) a magyar nyelvtan néhány furcsaságáról szólni vele kapcsolatban.

Talán tévesen gondolom, de véleményem szerint a magyar helyesírás helyenként meglehetősen következetlen. Miért írjuk egybe pl. a vízbefúlás-t vagy a fejbelövés-t és miért külön a vízbe fúl-t és a fejbe lő-t? Jelentésváltozás nem történik, a nyelvtani viszony is jelölve van. A szabályzat hagyományőrzésre hivatkozik. De mégis miféle hagyományt őrzünk ezekben az esetekben, és miért éppen ezeknél a szavaknál?

A rövid válasz: Dániel nem gondolja tévesen, és a kérdése teljesen megalapozott. A helyesírással kapcsolatban mindig meg szoktam említeni, hogy a magyar nép sokkal jobb helyesírási szabványt érdemelne, mint az MTA által terjesztett, és egyelőre egyeduralkodó, rivális szabvány nélküli helyesírási szabályzat, az ún. AkH. Különösen több megértést és szeretetet érdemelnének a gyerekeink, akiket ezzel a hallatlanul következetlen, legtöbbször meghatározatlan és ellentmondásos ál-nyelvtani fogalmakon alapuló, és rengeteg kivételt tartalmazó, a szabadság legkisebb morzsáit is erőszakosan felporszívózó szabályzattal kínoznak az iskolában.

Azoknak a számára, akik nem ismerik olyan jól az AkH-t, mint Dániel: a különírásról és egybeírásról szóló 95. pontban a szabályzat leszögezi, hogy az összetett szavakat egybe kell írni. Viszont az összetett szó kifejezésnek nincsen a nyelvészek körében általánosan elfogadott meghatározása. Az AkH sem határozza meg; az esetek nagy részében (azokban az esetekben is, amelyekről itt szó lesz) azokat a több szótőt tartalmazó alakulatokat nevezi így, amelyekben szerinte „a két szó kapcsolatának jelentése több vagy más, mint a tagok jelentésének összege”. Tudományos szempontból ennek a meghatározásnak azonban semmiféle értelmet nem lehet tulajdonítani. A jelentés fogalmáról már könyvesboltnyit vitatkoztak a tudósok, de különösebb eredményt, konszenzust nem tudtak felmutatni. A jelentések összegzésének fogalma még ennyire sem nevezetes, ennek legfeljebb egy-egy elméleten belül, az illető elmélet saját technikai apparátusára vonatkozóan van értelme, általánosan elfogadott használata nem ismeretes.

A szabályzat az ezt követő pontokban nagyjából ugyanezt az alapszabályt fejti ki az összetett szavak különböző (egyébként nyelvészetileg nagyon vitatható) fajtáira vonatkozóan. Például a szabályzat megkülönbözteti egymástól a jelölt és a jelöletlen szószerkezeteket. (A jelölt szószerkezet az, amiben a szavak közötti viszonyt valamilyen alaktani eszköz, leginkább toldalék jelöli. Ilyen például a vízbe fúl is, a -be toldalék jelöli a két szó közötti viszonyt.) De ha összetett szóról van szó (akármit jelentsen is ez), akkor ez a megkülönböztetés érdektelen, hiszen az összetett szavakat egybe kell írni. Ugyanígy feleslegesen különbözteti meg a szabályzat a „tárgyas”, „határozós”, „birtokos jelzős” stb. összetett szavakat is, hiszen a rájuk vonatkozó szabályok egyformák.

A vízbe fúl-félékre egyékbént a 125. pont vonatkozik, hiszen ezek „határozós” szókapcsolatok. Ezen belül a szabályzat szerint a vízbe fúl nem összetett szó, ezért külön írandó (125. a) pont). A szabályzat a 126. pontban mondja ki, hogy – mint a többi típusban is – a két szóba írandó szókapcsolatokat akkor is külön kell írni, ha az utótaghoz még egy képző is járul (pl. könnybe lábad a szeme és könnybe lábadt szemmel). Ez alól a szabály alól kivétel például a vízbefúlás, mert egybe kell írni: ahogy Dániel is mondja, a megrögzült hagyomány miatt (125. d) pont).

A helyesírásnak valóban az az egyik fő funkciója, hogy megállapítson és fenntartson egy bizonyos hagyományt. Azért fontos ez, mert tanulmányaink és további életünk során hozzászokunk a hagyományos helyesíráshoz, és ha valaki eltér ettől, az zavarja az olvasásunkat. De mérlegelendő lenne, hogy megéri-e a hagyomány minden áron való fenntartása azzal szemben, hogy a szabályok és kivételek gyakorlatilag megtanulhatatlanok. Ráadásul az itt említett szabályokat és kivételeket úgyis nagyon kevesen ismerik, senkit nem zavarna meg az olvasásban, ha ésszerű módon változtatnánk a szabályokon, és csökkentenénk a kivételeket, meg ha szabadabbá tennénk a lejegyző döntéseit az egybe- és különírásra vonatkozóan.

Azok a szókapcsolatok, amelyekről itt szó van, a magyar szerkezetek egy bizonyos fajtájához tartoznak: mindegyik úgy épül fel, hogy egy névelőtlen ragozott névszó áll közvetlenül egy igető előtt. Például a vízbe egy ragozott névszó, és közvetlenül megelőzi a fúl igetőt (kivéve, ha speciális szerkezetekben, például tagadás vagy segédige jelenlétében más szórendet használunk: nem fúl vízbe, vízbe fog fúlni). Az ún. „hagyományos nyelvtan”, az ókori iskolai hagyományokat követő nyelvtan, amelyen az AkH is alapul, nem ismeri fel ezt a sajátos magyar alakulatot (hiszen a görögben meg a latinban nem volt ilyesmi), ahogy a magyar nyelv sok más érdekes sajátosságáról sem találunk benne egy szót sem. Pedig ez a különös szerkezet az, ami a helyesírási problémákat is okozza.

A puszta (vagyis névelőtlen) névszóból és igéből álló kapcsolatok a magyarban furcsa átmenetet képeznek a teljes névszói szerkezetet tartalmazó ige–bővítmény kapcsolatok (pl. a medence vízébe + ugrott) és a lényegében összetett szónak tekinthető igekötős igék (pl. bele + fullad) között. Ugyanilyen átmeneti szerkezetet alkothatnak más határozók is az igével, például a jól határozó a jóllakik alakulatban. Igazából nincs jó ismérve annak, hogy mikor mondhatjuk egy ilyen ige előtt álló ragos puszta névszóra vagy más határozóra, hogy igekötője-e az igének, vagy valami más. Nem véletlen, hogy az „igazi” igekötők is részben névelőtlen ragos névszókból alakultak ki (pl. hátra + néz), részben határozószókból (pl. fel + néz). A magyar szakirodalom az 1980-as évektől kezdett tudomást venni az egész problémakörről, és azokat a sajátos kis kifejezéseket, amelyek semleges mondatban közvetlenül az ige előtti helyet foglalják el, és ilyenkor főhangsúlyosak (utánuk pedig hangsúlytalanul áll az ige), igevivőnek kezdték nevezni. Ebbe a tág kategóriába maguk az igekötők is beletartoznak. Az igével való összetartozásuk szorossága és jellege változó.

Az igevivőből és igéből álló kapcsolatok tehát nagyon sokszínű és változatos kifejezések, a magyar nyelv egyik legérdekesebb jelenségkörét alkotják. Természetesen nem egyszerű a kifejezések ilyen bonyolult körének helyesírását szabályozni. A mindennapi beszélőknek nem is kell tudniuk ezek nyelvi érdekességeiről, és jó lenne, ha akkor sem kellene bizonytalankodniuk a leírásukkor, ha nem mélyedtek el a magyar nyelvészeti szakirodalomban. Ezt csak úgy látom megvalósíthatónak, hogy a szabályzat egyetlen szabályt mondjon ki: akkor írjuk egybe ezeket az alakulatokat, ha semleges, állító mondatokban egybe mondjuk őket, egyetlen hangsúllyal. Biztos vagyok benne, hogy ennek a tanácsnak az alapján a legtöbben vízbefúl-t és vízbefúlás-t, vízbefullad-ot és vízbefulladást írnának. És ha mégsem így hallják, akkor sincs tragédia, legfeljebb néhány kifejezést egy kicsit másképp írnak, mint mások. És nem kellene bizonytalankodniuk, ha eleve megmondanánk nekik, hogy nem egységes a beszélők megítélése, meg hogy megengedett a szavak hallás után való lejegyzése.

Végül a kedves olvasók szórakoztatására válaszomat néhány kiragadott abszurddal zárom. Először is ott van Dániel vízbe fúlvízbefúlás példája mellett a vízbe fulladvízbe fulladás: tehát a vízbefúlás valódi kivétel, még a hozzá nagyon hasonló, történetileg is közeli rokon, a vízbe fulladás helyesírásától is eltér az írásmódja. Aztán ott van az előbb idézett könnybe lábad: mivel külön kell írni, a szabályzat alkotói szerint nyilván „a jelentése nem más vagy több, mint a tagok jelentésének összege” – de mi a pikulát jelent a lábad? És végül az egész problémakörrel kapcsolatban állandóan emlegetett igék: a különír és az egybeír jelentése vajon mennyiben „több vagy más, mint a tagjaik jelentése”?A  Helyesírási tanácsadó szótárban találtam egy utalást arra, hogy a külön és az ír kapcsolata másképp is értelmezhető, és olyankor két szóba írandó: Jóska és Mari külön írtak a tanácsnak. De ebből még nem értem, hogy a különír jelentése miért lenne kevésbé „több vagy más, mint a tagok jelentésének összege”.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
21 Avatar 2013. november 25. 20:12

"de mi a pikulát jelent a lábad?"

Katona József a Bánk Bánban még "könnybe lábbad a szemem"-et írt. Talán nem is a lábhoz van köze...?

mek.oszk.hu/00700/00723/00723.htm

Sőt Babits is így írta:

"ha vérbe lábbad a dallal és

magam sem hallva a nagy Malom

zugásán át, dalomnak izét

a kinnak izén

tudnám csak érzeni, akkor is"

epa.oszk.hu/00000/00022/00195/06090.htm

Petőfinél szintén 2 b-vel van.

mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184801.htm#19

mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs183802.htm#43

Juhász Gyulánál is:

mek.oszk.hu/00700/00709/html/vs190501.htm#17

Jókainál is:

mek.oszk.hu/05100/05177/html/#2

A wikiszótárba valaki ezt írta be:

"lábad (ige II.)

Régies, elavult: Víz tetején úszik, lebeg."

wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/L%C3%A1bad

Akinek könnybe lábad a szeme, arra mondjuk azt is, hogy könnyben úszik a szeme, szóval itt akár cserélhető a két ige, csak az a fura, hogy -be helyett -ben lesz, mert olyat viszont nem mondunk, hogy "*könnybe úszik", vagy "*könnyben lábad", tehát azért még ez se 100%-os.

Igaz, hogy azt is használják egyesek, hogy "könnyekbe szaladt a szemem", "könnybe szöktek a szemeim" (gugli is kidobálja) , amik az én nyelvérzékem szerint pont fordítva lennének helyesek (könny szökött/szaladt a szemembe), de lehet, hogy ezen a szaladáson keresztül mégis a lábhoz van köze a lábbadásnak... ?

További keresgéléssel 1834-ből találtam Kassai József "Szirmaztato, s gyökereszö magyar-diak szokönyv (etc.)" c. művét, ő (is) a "lább: fluitat, natat" azaz folyik, úszik jelentést hozza.

books.google.hu/books?id=nMBUAAAAcAAJ&pg=PA251&lpg=PA251&dq=l%C3%A1b

És végül Balázsi József Attila

"A leb(b)-/lib(b)-/lob(b)- tő és származékai" elemzését találtam relevánsnak, a 3.4.5. pontban ő is az úszik, lebeg jelentést adja.

klimala.web.elte.hu/18/66BalazsiAttila.pdf

20 mederi 2013. szeptember 20. 08:19

Szerintem a probléma akkor kezdődött, mikor az ige elején elkezdtük egybe írni a "lemegyek" tipusú, "rövid helyhatározós" igéket, ha a határozó az ige előtt van.

Elég kevés esetben fordul elő, hogy az egybe és a külön írt változat más-más jelentéssel bír, olyankor általában a mondat "körülírtabb" megfogalmazásával pontosítható volna a jelentés.

Kivételek lennének az átvitt értelmű összetételek:

pl."*ki köpött valahonnan"/ és "kiköpött" apja (az utóbbi egybe írva), amelyek már "*egybe írva" (pl. ezt automatikusan külön írtam "helytelenül") egészen mást jelentenek mert jelzős szerkezetként "épültek be" ( "*át hatol" mindenen az "átható bűz").

Más téma:

A "vízbefúlás" és az ehhez hasonló képződményekben (pl. "belehal"), számomra még nagyon érdekes az, hogy "megelőlegezi" a végkifejletet a folyamat során. Nem azt mondjuk, hogy "vízbenfulladt", vagy "bennehalt".:)

19 mederi 2013. július 7. 11:14

@drino:

"Néhány ide illő gondolat:

@kalman: "de mi a pikulát jelent a lábad?"

Kb. annyit, mint "lesz" (MÉK), vagy "válik"- mármint "könnyes(sé)", vagy hogy "borul" (könnybe). Nem értem, mi ezzel a gond."

A "lábad(t)" nyilvánvalóan eredmény ige volt, melyet ma már csak átvitt értelemben használunk.

A késztetés eredmény pár valószínűleg:

"lába(s)zta" (=testével támasztotta, úgy haladtak együtt)/ "lábadt(a)"

Eredeti jelentése szerintem "lábadozni" (lábad), múlt ideje "lábadt".

Beteg, legyengült emberre, később a látvány másokra gyakorolt hatására vonatkozhatott (az "eredmény eredménye") amit az együttérzőkre gyakorolt. (Eleinte támogatni kellett a csatamezei harcok során sérült lábút..)

Hasonló szerkezet:

"kép-e(s)zte/ kép-edt(e)", szintén más jelentése lehetett mint ma. A víz fölé hajló ember képe riasztó lehetett, mert könnyen "megette (megedte)" az embert az "evésre késztetett" vízi kép. A tükörképtől is féltek.. Azért takarták le a tükröt a halottas házban, nehogy a másvilágról "visszanézzen" a halott, ahogyan azt víztükör esetén tehette..)

18 drino 2011. december 17. 11:35

@Fejes László: "Köszönjük, így más mi is okosabbá lábadtunk. Szeretnénk lelábadni a lenyűgöző érvelése előtt."

Fejes úr ez egy rossz vicc. Nyilván ön sem gondolja komolyan, hogy ha megadjuk egy szó leggyakoribb jelentését, akkor minden szövegkörnyezetben behelyettesíthető lesz majd a "definiens"-sel. Ez csak akkor lenne igaz, ha léteznének tökéletes szinonímák. De ilyenek alighanem nincsenek egyetlen nyelvben sem, vagy nagyon-nagyon ritkák.

@Fejes László: A „külön fejezet”, „külön bejárat” nem éppen attól külön, hogy speciális?

Hát persze hogy nem. Tegyük fel, hogy egy nyelvészeti könyv ismertetőben azt olvasom, hogy a szerző külön fejezetben foglalkozik az igekötőkkel. Mitől lenne speciális az a fejezet? Ilyen alapon minden fejezet speciális, mert mindegyik szól valamilyen témáról.

A különvonat esetében sincs igaza, mert a különvonat speciális indulási idővel közlekedik, de nem elkülönítve a többi vonattól, mert ugyanazon a sínen jár. A különkiadás sem elkülönített, mert pl. a híradó különkiadása speciális témákat dolgoz fel, de ettől még nincs elkülönítve a többi műsortól, hiszen előtte is, utána is vannak általában más műsorok. A rendszeres híradóktól sincs elkülönítve, vagy ha (valaki szerint) igen, akkor azok ugyanúgy el vannak különítve egymástól is a műsorrendben.

@Fejes László: Hogyan tesztelhetjük, hogy mikor igekötő, mikor határozószó?

Nagyon egyszerűen: az igekötőt követő ige kötelezően hangsúlytalan, a határozót követőn van (vagy legalábbis általában van, tehát lehet.)

@Fejes László: Ezt milyen kutatások igazolják?

Nem találtam ide vonatkozó kutatásokat, de létező nyelvi jelenségről van szó. Attól még tény marad, hogy eddig senki nem foglalkozott vele. Biztos vagyok benne, hogy Fejes úr előbb-utóbb találkozik vele, ha nyitott füllel jár a magyarul beszélő cigányok között. De elég ha csak pl. ezt a videót nézi meg:

www.youtube.com/watch?v=gSjsuw4Taig&feature=related

0.43-nál és 1:06-nál tisztán hallható, hogyan ejti ki a roma hölgy az élettársam szót. (élet "társam).

Sok ilyen példát lehetne még találni Mónika-showban és egyéb műsorokban hallottam ilyet rendszeresen.

Egyébként a gyakorlatban azért vannak különírt példák, mert az emberek többsége nem tud helyesen írni. Láttam én már étterem előtt a zöldséglevest is zöldség leves-nek írva. De akik így írják, azok még nem feltétlenül ejtik benne cigányosan, külön hangsúllyal a leves szót.

17 Fejes László (nyest.hu) 2011. december 12. 15:01

@drino: „Kb. annyit, mint "lesz" (MÉK), vagy "válik"- mármint "könnyes(sé)", vagy hogy "borul" (könnybe). Nem értem, mi ezzel a gond.” Köszönjük, így más mi is okosabbá lábadtunk. Szeretnénk lelábadni a lenyűgöző érvelése előtt.

„"külön" mint melléknév: a "speciális" jelentésben egybeírjuk: pl. különvonat, különkiadás stb.

"külön" mint melléknév: az "elkülönített" jelentésben különírjuk: pl. külön bejárat, külön fejezet, külön háztartás stb.”

A „külön fejezet”, „külön bejárat” nem éppen attól külön, hogy speciális? És a különvonat nem külön, menetrenden kívül közlekedik? A különkiadás nem külön van, nem illeszkedik a rendszeresen megjelenő kiadások sorába?

„"külön" mint határozószó "nem együtt" jelentéssel: különírjuk: pl. külön jár, külön lakik stb.

"külön" mint igekötő "szét" jelentéssel: egybeírjuk: pl. különír, különválaszt stb.”

Hogyan tesztelhetjük, hogy mikor igekötő, mikor határozószó?

„A magyar nyelv egyes változataiban, főleg a cigányok által beszéltekben a semleges, állító mondatokban bizonyíthatóan van gyakorlatilag a főhangsúllyal egyenlő erősségű mellékhangsúly az összetett szavakban a második összetételi tagon is” Ezt milyen kutatások igazolják? (Egyébként a gyakorlatban rengeteg ilyen különírt példával találkozunk – látvány pékség, gépkocsi javítás stb. –, úgy látszik a cigányok bevették a címfestő műhelyeket [sic!].

16 drino 2011. december 12. 14:24

Néhány ide illő gondolat:

@kalman: "de mi a pikulát jelent a lábad?"

Kb. annyit, mint "lesz" (MÉK), vagy "válik"- mármint "könnyes(sé)", vagy hogy "borul" (könnybe). Nem értem, mi ezzel a gond.

@kalman: "Helyesírási tanácsadó szótárban találtam egy utalást arra, hogy a külön és az ír kapcsolata másképp is értelmezhető"

A Magyar helyesírási szótár" erre viszonylag világos magyarázatot ad:

"külön" mint melléknév: a "speciális" jelentésben egybeírjuk: pl. különvonat, különkiadás stb.

"külön" mint melléknév: az "elkülönített" jelentésben különírjuk: pl. külön bejárat, külön fejezet, külön háztartás stb.

"külön" mint határozószó "nem együtt" jelentéssel: különírjuk: pl. külön jár, külön lakik stb.

"külön" mint igekötő "szét" jelentéssel: egybeírjuk: pl. különír, különválaszt stb.

Tehát ezzel sincs szerintem különösebb gond.

@kalman: "akkor írjuk egybe ezeket az alakulatokat, ha semleges, állító mondatokban egybe mondjuk őket, egyetlen hangsúllyal."

A magyar nyelv egyes változataiban, főleg a cigányok által beszéltekben a semleges, állító mondatokban bizonyíthatóan van gyakorlatilag a főhangsúllyal egyenlő erősségű mellékhangsúly az összetett szavakban a második összetételi tagon is (pl. "tüdő "beteg", "pálya "udvarra). Az elvet logikusan kiterjesztve tehát azt is meg kellene engedni, hogy a cigányok "tüdő beteg"-et és "pálya udvar"-t írjanak, mert ők így ejtik ezeket a szavakat. Vagyis a helyesírás, ahogy azt jelenleg ismerjük, radikálisan átalakulna, ha ezt az elvet következetesen alkalmaznánk.

15 gull 1 2011. december 10. 08:19

Az igevivőkről

www.nytud.hu/publ/bevezetes_a_nyelvtudomanyba.html

@kalman: "Érdekes, h bárhonnan a tárgyhoz abszolút nem tartozó spanyol jelenségekhez jutunk el. "

Hehe, ez nekem is föltűnt :)

14 kalman 2011. december 9. 22:38

Érdekes, h bárhonnan a tárgyhoz abszolút nem tartozó spanyol jelenségekhez jutunk el. A spanyol klitikumok esete semmiben se hasonlít a magyar inkorporáció különböző stádiumaira, és nem vet fel hasonló helyesírási kérdéseket sem.

13 El Mexicano 2011. december 9. 19:28

@Fejes László (nyest.hu): Bocs, rossz példát írtam, mert ragozott igealakhoz ma már nem tapasztanak enklitikumot (a régi nyelvben még lehetett), viszont így szemléletesebb lesz ('meg fogom tudni csinálni'):

a) lo voy a poder hacer

b) voy a poderlo hacer

c) voy a poder hacerlo

Mindhárom jó (más kérdés, hogy a b) változatot ritkán használják, de az sem hibás).

12 El Mexicano 2011. december 9. 19:04

@szigetva: Igen. Csak a tárgyat jelölheted a segédigén és a főigén is.

@Fejes László (nyest.hu): Podré hacerlo / Lo podré hacer si me enseñas cómo se hace.

11 Fejes László (nyest.hu) 2011. december 9. 15:39

@El Mexicano: Akkor fogom tudni megcsinálni, ha megmutatod, hogyan kell.

10 szigetva 2011. december 9. 15:02

@El Mexicano: Nem tudok spanyolul: a "poderlo hacer" és a "poder hacerlo" ugyanazt jelenti?

9 Fejes László (nyest.hu) 2011. december 9. 12:36

@kalman: Mi köszönjük a porszívót, onnantól kezdve kikerülhetetlen volt! :)

8 kalman 2011. december 9. 11:49

Köszönöm a Queent, nagyon ideillik (és nagyon sok másik írásomhoz is illene)!

7 El Mexicano 2011. december 9. 11:46

@El Mexicano: Azaz pontosítok, a lo mindkét esetben az hacer ige tárgyát jelöli (és ez a lényeg), vagyis az hacerhez tartozik, ahogy a magyarban a "meg" a "csinálni"-hoz. A magyarban mégsem írhatod egybe a "csinálni"-hoz tartozó igekötőt a segédigével...

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X