-
Kincse Sz. Örs: @Sándorné Szatmári: két dolog ad irgalmatlan sok munkát nekünk úgy is, hogy a nyestnek jó ...2025. 02. 03, 12:13 Ál- és Tudomány
-
bm: @Szalakóta: Igen, ahogy ez a cikkben is említve van. Sajnos belekerült a cikkbe egy olyan ...2025. 02. 01, 08:09 A meg nem értett maki
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 40 @Sándorné Szatmári: 41 válaszomhoz kiegészítés ként: Az általános minősítést...2025. 01. 23, 09:51 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Nyilván el kell fogadjam a döntéseteket. Megjegyzem az alábbi kérdés, amit a neten olvasta...2025. 01. 21, 09:37 Ál- és Tudomány
-
szigetva: A „post-truth'' értelmetlen hozzászólásokat a továbbiakban is törölni fogjuk.2025. 01. 20, 11:57 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Hogy követi a köznyelvi kiejtés módosulását a helyesírás? Követi-e mindig? Egyáltalán: miért változik a kiejtés? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a frissesség szó kapcsán.
Gyakran okoz gondot ennek a szónak helyesírása. Hogyan írjuk, mióta írjuk úgy, és miért? Ezek megválaszolásához érdemes egy kicsit a kérdés mögé nézni. Először is figyeljünk meg két jellegzetességet:
1. A -ság/-ség képző ’vminek a vmilyen tulajdonsága, ill. volta’ jelentésben a magyarban jellemzően melléknevekhez járul (más jelentéseiben ez nem feltétlenül van így; ha csoport- vagy intézménynevet hoz létre, termékeny módon főnevekhez szokott járulni, pl. bíróság, szerkesztőség). Vannak azonban olyan, a -ság/-ség képző tulajdonságnév-képzői vagy rokon jelentésével képzett szavak is, amelyek töve főnév (pl. társaság, uraság), számnév (pl. egység, kétség, sokaság) vagy akár ige (pl. vereség, veszteség). Ezek esetében a mai beszélők vélhetőleg kevésbé érzékelik a kapcsolatot az alapszóval, mint a tipikus esetekben (pl. kékség, okosság).
Az oldal az ajánló után folytatódik...
2. A mai és a régi nyelv abban is eltér egymástól, hogy míg ma a -ság/-ség képző előhangzó nélkül járul a tőhöz, még olyan esetekben is, amelyekben így mássalhangzó-torlódás áll elő (pl. abszurdság, antropomorfság, groteszkség, virgoncság), régebben gyakorta került előhangzó tő és képző közé (pl. gyorsaság, nyerseség, rosszaság, uraság, vereség).
Ha e két megállapítást továbbgondoljuk, és figyelembe vesszük, hogy a ‑ság/‑ség képzővel ellátható melléknevek jelentős része már eleve képzős szó (méghozzá ‑s képzős), azaz aránylag gyakoriak az ‑asság/‑esség/‑osság végű szavak, akkor nem lepődhetünk meg azon, ha a már elhomályosultabb felépítésű (elsőre akár ‑s+‑ság/‑ség képzősnek is érezhető) szavak hangalakja alkalmanként elkezd hasonlítani ezekre a példákra. Megvolt tehát az oka annak, hogy egy hangzónyúlás eredményeképpen a korábban ‑aság/‑eség/‑oság végű szavak egy része ‑asság/‑esség/‑osság végűvé módosuljon. (Ezt erősítheti, hogy magánhangzóközi más esetben is jellegzetes bizonyos nyelvváltozatokban az ‑s‑ nyúlása, pl. erő[ss]ít, óvato[ss]an – a kisebb szót pedig szinte mindenki [kissebb]-nek ejti.)

(Forrás: Wikimedia Commons)
Ez a nyúlási folyamat persze nem ugyanazokat a szavakat érinti minden beszélő fejében. A békesség, bölcsesség, szüzesség, vigasság viszonylag régen így, hosszú s-sel általános, a frissesség nyúlása viszont meglehetősen új lehet, legalábbis az írásmódja ezt sugallja. A szót 1984 óta kell frissességnek írni, előtte viszont – bár már korábban is elég gyakori volt ez az alak – még a frisseség volt a helyesírás által elfogadott írásmód. Hogy mióta szokás ss‑sel írni ezt a a szót, arról pontos évszámot nehéz közölni, ugyanis régi szövegek későbbi kiadásaiban, illetve ezek számítógépes szövegtárba rögzítésekor meglehetősen nagy a véletlenségből a mai helyesírásnak megfelelő formára történő módosulás esélye, tehát csakis az eredeti írásképet látva illenék az efféle adatoknak hitelt adni. Az azonban elég biztosnak látszik, hogy a Nyugatban már igen gyakori volt a helyesírás által csak 1984-ben szentesített változat.
De a frissességnek ez az útja nem áll önmagában: a nyerseség szó esetében a kiejtésben aránylag általános hosszú mássalhangzó ellenére máig az egy s‑es írásmódot ismeri el a helyesírás; a gyorsaság és a rosszaság esetében ritka, a jelentéstanilag is teljesen más, de szintén előhangzós sokaság, társaság, uraság esetében pedig a tágan vett köznyelvben nem is létezik hosszú s-es ejtés. Egy változási folyamat különféle stációit mutatják tehát ezek a szavak.