nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Helyes-e a Biblia alapján
erkölcstant tanítani?

Az hajítsa el az első követ, aki észreveszi a maga szemében a gerendát is – avagy néhány gondolat az erkölcstan oktatásáról.

Fejes László | 2014. szeptember 25.
|  

Olvasónk a Népszava egy cikkével kapcsolatban kérdez bennünket:

Azt szeretném tudni, hogy helyes-e így, ilyen elítélő szempontokat, tanítani? Ha igaz a hír... És amennyiben nincs a szöveg után/előtt a Bibliára való utalás, hiszen elvileg erkölcstan kapcsán taníthatnak a Bibliában szereplő erkölcsről, vagy a katolikus egyház – hivatalos álláspont szerinti? – nézőpontjáról... Csak feltételezem, ezt fel kellene tüntetni a szövegben... (Vagy a tankönyvíróknak nem kell forrásmegjelölés? Ők szabadon fogalmazhatnak meg bármit?! – mintha az egyedüliként helyes nézőpont lenne?)

Nem igazán értjük, miért éppen nekünk kellene állást foglalnunk, azt pedig pláne nem hisszük, hogy nekünk kellene megmondani, hogy mi a helyes. De ha már ezt a kérdést kaptuk, igyekszünk világossá tenni, mit is gondolunk ezekről a kérdésekről.

Olvasónk kérdése feltehetően a cikk melletti keretes anyagra vonatkozik:

”A házasságon kívüli nemi érintkezés bűn” – áll egy hetedikes erkölcstankönyvben. A „Bűnök a nemiségben” című fejezet szerint ezen a téren „az követ el bűnt, aki tudatosan szembefordul azzal az értékrenddel, amelyet Isten kíván. Nem adhatunk laza, a hitet semmibe vevő emberek véleményére a nemi erkölcs dolgában”. A szöveg, amelyet vélhetően egy katolikus hittankönyvből vettek át, nemcsak a házasság előtti szexet, hanem a válást is bűnként jelöli meg, csakúgy, mint a homoszexualitást. Sőt, a szöveg szerint „az internet is a nemi erkölcs elleni bűnöknek egyik terjesztője lett. Óvakodnunk kell azoktól, akik gyermekek megrontásával próbálkoznak (pedofília). Nem tarthatjuk elfogadhatónak az azonos neműek közeledését sem. Ezt már az Ószövetség is keményen elítélte. Ha nem betegség, hanem tudatos bűnelkövetés áll az eltévelyedés hátterében, akkor nagyon súlyosan vétenek az elkövetők.”

Először is, úgy gondoljuk, hogy az a szülő, aki erkölcstanra, és nem hittanra íratja be a gyerekét, az kifejezetten azt szeretné, hogy ne valamelyik egyház álláspontját tanítsák a gyerekének. Ez persze nem jelenti azt, hogy az erkölcstankönyvekben ne szerepelhetnének az egyházak tanításai – csak éppen nem az egyedüli igazságként. Az iskolai tantárgyak általában egy-egy tudományágnak felelnek meg: az erkölcstan mint tudomány nem megmondja, hogy miként viselkedjünk, hanem azt vizsgálja, hogy a különböző kultúrák, vallások, embercsoportok mit gondolnak a helyes viselkedés szabályairól. Az erkölcstannak mint tantárgynak az erkölcsi kérdésekről való gondolkodásba kell bevezetnie, nem pedig egyfajta erkölcsi értéket sugallnia.

Az erkölcsről való gondolkodás képességének fejlesztése segítheti a gyereket abban, hogy kialakítsa saját erkölcseit. Az erkölcsi szabályok nem egyszerű vezérelvek, amelyeket mindig és mindenáron követni kell: mivel gyakran konfliktusba kerülhetnek egymással, azt kell megtanulnunk, hogyan rangsoroljuk őket, mikor melyiket milyen mértékben szeghetjük meg annak érdekében, hogy a másiknak eleget tegyünk. Fontos az is, hogy a szabályszegéseket önmagunkban utólag rendezni tudjuk – ez a képesség nem egyszer szó szerint életbevágóan szükséges lehet.

A fenti szöveggel nem egyszerűen az a probléma, hogy az egyház álláspontját közvetíti, hanem az, hogy azt is rosszul teszi. Először is a kérdésbe belekeveri a pedofília problémáját, ami ugyan valóban fontos kérdés, de ebben az esetben a tanuló mint áldozat lehet érintett, nem pedig mint az erkölcsi szabályok megszegője. Ha már az erkölcstanban említik, akkor arra lenne célszerű kitérni, hogy amennyiben a diák szerencsétlen módon egy ilyen ügy áldozatává válik, akkor abból a lehető legkisebb sérüléssel kerüljön ki – például ne vádolja magát. Az erkölcsi ítélet fontos része ugyanis az is, hogy megtanuljuk felismerni, mikor nem a mi felelősségünk az, ami történt, és ne keserítsük önváddal még jobban az életünket.

Silánynak mondható az idézett szöveg érvelése is. Ha például tényleg egy katolikus hittanból származik, akkor az semmiképpen nem lehet érv, hogy „az Ószövetség is keményen elítélte”. Az Ószövetség tiltja a tetoválást és a sertéshús fogyasztását is, katolikus vallás szerint azonban ezek nem számítanak bűnnek. Sőt, az Ószövetségben leírtakhoz a zsidó irányzatok sem ragaszkodnak minden esetben, például nem alkalmazzák a halálbüntetés gyakorlatát. Ezzel szemben az Ószövetségben teljesen természetes módon szerepelnek olyan szokások, melyeket ma – esetleg néhány ritka kivétellel – sem a zsidó, sem a keresztény hívők nem gyakorolnak: ilyen például a többnejűség.

Ki veti az első követ?
Ki veti az első követ?
(Forrás: Wikimedia Commons)

Sajnos nem csupán az érvelés minőségét, hanem a hiányát is felróhatjuk az idézett szövegnek. Egy katolikus hittantól is elvárhatnánk, hogy az erkölcsi ítéleteket összefüggéseikben mutassák be. Például ha el akarják ítélni a homoszexualitást, akkor arra mutassanak rá, hogy az egyház szerint a házasságon kívüli szex bűn. Arra a kérdésre, hogy miért nem házasodhatnak azonos neműek, lehet azt válaszolni, hogy azért, mert a házasság célja a gyermekáldás. Persze ebben az esetben is választ kell tudni adni az olyan kérdésekre, hogy akkor mi van azokkal a heteroszexuális házastársakkal, akiknek nem lehet gyerekük, vagy akik nem akarnak gyereket. Ettől persze még nem kell minden miértre megmondani az azértet – illetve bizonyos esetekben lehet azt mondani, hogy azért, mert így hisszük, mert ez a hagyomány, vagy mert itt és itt ezt írja a Biblia (és számunkra ez a rész fontos, más részeket viszont figyelmen kívül hagyunk). Erkölcsi ítéleteink nem mindig megokolhatóak, de az erkölcstan egyik feladata éppen az lenne, hogy segítsen felismerni az összefüggéseket ott, ahol vannak, illetve ráismerni azokra a pontokra, amelyek önkényesek.

Végül pedig úgy gondoljuk, hogy az erkölcstan alapvető feladata az lenne, hogy megtanítsa, miképp rendezzük magunkban a saját életszemléletünket, hogyan döntsük el, hogy mi magunk milyen elveket kövessünk. Nem okos dolog, ha az erkölcstan (vagy a hittan) oktatása azt célozza, hogy hogyan ítéljünk meg másokat (és rettegjünk attól, miért fognak mások elítélni minket). Ráadásul a gyerekben zavart, egyenesen sérüléseket okozhat, ha az erkölcstantanár akár öntudatlanul is, de bűnösnek bélyegzi a szemében ismerőseit, rokonait, a család barátait csak azért, mert azok homoszexuálisok – vagy akár a gyerek szüleit is azért, mert nem házasodtak össze vagy elváltak.

A tolerancia nem valamiféle liberális maszlag, hanem keresztény alapérték:

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!  Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.  Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?  Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Mt 7:1–5)

Helyes-e a Biblia alapján <br />erkölcstant tanítani?
Forrás: Wikimedia Commons / Hendrick ter Brugghen (1588–1629)

A keresztény irodalom számtalan olyan történetet ismer, melyben valaki egy ideig léha, erkölcstelen életet él, majd egy fordulattal erkölcsös, önfeláldozó, másokért élő emberré válik. Bár látszólag ezek az emberek hirtelen nagyon megváltoznak, valójában nem kétséges, hogy ugyanazok: azok az értékek, amelyekért később becsüljük őket, már korábban is bennük vannak. Ha csak erre gondolunk, máris nem érezhetjük úgy, hogy bárkit könnyedén elítélhetünk csak azért, mert másként viselkedik, mint ahogy azt mi elvárhatónak gondoljuk.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
9 Krizsa 2014. szeptember 28. 11:53

@licidepot: A Biblia is lehet az erkölcs tanitásának alapja, de bármi más is lehet, ami az emberi viselkedés (a bűnözés) korátaira mutat rá. Az ember viselkedésének legfőbb mozgatója az ÉRDEKE. Ezen a "húron" az ember bármikor bármit, bármilyen borzalmas dolgot, megtesz, és is fog tenni, amit nem torolnak meg. Az érdek mindenféle tanitást felülir? IGEN. Az állatvilág óta, mindig, mindent felülir. De az érdek-fogalom nem egy körültekintés nélkül elitélendő dolog, mert mindig azt kell vizsgálni, hogy kinek mi az érdeke.

A pusztán anyagi érdek egyértelműen, vita nélkül KRIMINÁLIS.

De a nem pusztán, vagy nem elsősorban anyagi érdek már nem az.

Azt azonban meg kell tanitani, hogy még a legesleg nemesebb... -nek vélt érdeket is bekorlátozza a mások érdekeibe való beleütközés. Ezek szerint lehet (ÚGY kellene) erkölcsöt tanitani, hogy az teljesen vallásmentes is lehet? Hát persze. Csak mivel az emberiség legnagyobb része, még a mai modern társadalmakban is HISZ valamiféle (mindig beledumált, manipulált, mindig csaló) ideológiákban, még mindig nem elavult dolog a hit (hogy valaki "felülről" elbirálja őt - eszközét IS igénybe venni. Hamár ilyesmiben hiszeget a többség:-). Kár, de ez van.

A teljesen vallástalan ember ezt könnyen átforditja arra, hogy NEM ölök (lehetőleg állatot, a MAGZATOMAT sem, de lehetőleg még a növényzetet sem). Hogy nem tanuskodok hamisan (hazudozás)... habár még ezt mégis megtehetem, ha az azonnali létérdekem függ tőle. (Halál, a leszármazottaim pusztulása, étel és fedél nélkül maradás, mert az is egyenlő a halállal.) A hazudozás azért erkölcstelen (még akkor is, ha életet véd), mert a tájékozódást mindkét fél - saját magam - számára ellehetetleniti. De a TÚLÉLÉS érdeke mégis felülirja? Igen, de csak az. Az már nem, ha az igazsághoz ragaszkodásom miatt kirúgnak, más munkakörbe kell kerülnöm, és esetleg csak takaritást, WC pucolást találok.

A Bibliát (az Ó- és Újszövetséget egyaránt) valamilyen szinten igenis tanitani kellene az iskolában. Ha másért nem, azért, mert ez az emberiség első komplex kisérlete (irodalma is, történelme is, költészete is) az emberi mivoltunk definiálására, alapvető viselkedési szabályaink meghatározására.

Ami belőle teljesen elavult, vagy amiből kivillan az erőszak, a HATALMASKODÁS, azt ne vedd magadra (ne is tanitsd érvényesnek az iskolában sem.) Ennyi.

8 licidepot 2014. szeptember 28. 08:51

Erkölcsöt tanítani igen,lehet a Biblia által.Nem a Héber,arámi és az Újvilág fordításának a hasonlítgatása,hanem konkrét alapelvek figyelembe vételével.

Nem elrettentő példák a zsidók.Nekik meg volt a törvény,amelyekhez tartani kellett magukat.

A többnejűséget Isten megengedte - nem elrendelte! - mivel keménynyakú nép volt.

Az erkölcs terén vannak negatív példák,melyekből tanulni kell!Ilyen Dína esete,amikor Sikem meggyalázta.A másik,Amnon,aki Támárt gyalázta meg és aztán meg is gyűlölte a lányt.

A Biblia pontos ismeretének az átadása az komoly dolog.Mert tanítani kell,de a pontos ismeret szerint.Ha valaki kiragad egy témát,annak gondosan utána kell járni,hogy úgy vannak e a dolgok.

A Biblia tanít,fedd,kiigazít,igazságban fegyelmez.így az ember jót fog cselekedni,mert Isten szava élő,erőt fejt ki,élesebb,mint egy kétélü kard,tiszta szellemi képesség által tiszta gondolatokat tár már a gyerekek elé is.

Tisztelt Szerkesző!Igenis merd felvállani egy ilyen jellegű kérdés megválaszolását!De a fenti megjegyzésem figyelembe vételével

7 suburru 2014. szeptember 27. 12:42

@blogen: Óriási tévedés: az Ószövetség szerves része a keresztény vallásnak (nem merem azt mondani, h vmennyi irányzatnak, mert nem ismerem az összeset). Az Ószövetség és az Újszövetség istene ugyanaz. Az Ószövetség nem vmiféle elrettentésként szerepel, erre semmilyen utalás nincs. A "zsidók", így, egyben, mindenféle megkülönböztetés nélkül, azért sem lehetnek elrettentő példa, mert Jézus is zsidó volt.

Az erkölcstan órákon kötelesség lenne bemutatni a különbségeket az eltérő vallások, vallásokon belüli irányzatok között is, ahogy ezt a cikk is megfogalmazza.

6 blogen 2014. szeptember 26. 12:58

Az ténylegesen súlyos probléma, amikor keresztények az Ószövetséget relevánsnak tekintik. Az Ószövetség csak afféle érdekesség, már nem releváns előtörténet a keresztények számára és még valami ami ennél is fontosabb: a benne foglalt történetek alapján a zsidók Isten elrettentő példája a szerződésszegés esetére.

5 Untermensch4 2014. szeptember 25. 22:13

@KisBika: az is benne van a bibliában hogy tilos hozzátenni. nos a különféle bibliamagyarázatoknak ez valamennyire sikerül mert ugyanarról a részről akár egymást kizáró/egymásnak ellentmondó magyarázatok is születnek. ez alapján a különféle egyházak/szekták közül vszeg egy kivételével mind "zsákutca". a bűnösök elkárhoznak...

4 Pesta 2014. szeptember 25. 11:40

@Janika: Pontosan.

És szerintem itt arról kéne beszélni, hogy egy erkölcstelen rendszer ugyan miféle alapon is írhatná elő bárkinek az erkölcstant, miféle alapon akar bárkit is erkölcsösségre nevelni, amikor a saját bűneivel nem képes szembenézni. Persze ezt a kérdést nyilván nem a Népszava fogja feltenni, ami még nevében is egy olyan rendszernek az utódja, ami a világon az egyik legundorítóbb volt, és eközben ugyanilyen képmutató módon a szüleinknek gyártott olyan kisiskolás olvasókönyveket, amelyekben mindenféle erkölcsi tanmesék voltak.

3 KisBika 2014. szeptember 25. 09:28

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!"

Ez csak annyit jelent, hogy nem az emberek feladata, nem a mi feladatunk ítélni és megítélni, de azért az nem marad el. Azt majd Jézus teszi meg a végítélet óráján. És látni kell azt is, hogy a Biblia kimondja, a bűnösök elkárhoznak. Nincs szó toleranciáról, a másság elfogadásáról, csak egyszerűen: a bűnösök elkárhoznak.

2 maxval 2014. szeptember 25. 08:43

Téves. A tolerancia mindig a bűnösök iránt nyilvánul meg, sosem a bűn iránt.

1 Janika 2014. szeptember 25. 08:39

Ezzel a hírrel az a baj, hogy az ominózus mondat egyik erkölcstan-tankönyvben sem szerepel. Ahol téma, ott forrásmegjelölés nélkül idéznek, így nem lehet tudni pontosan melyik könyvben szerepel ez és milyen szövegkörnyezetben. Minimum egy kiadó, kiadás éve, egy cím, és egy oldalszám lenne a minimális hivakozási alap, ami alapján bármilyen véleményt lehetne mondani. Ja hogy ilyen nincs? Néhol betesznek egy ezerszer közölt fényképet, amit direkt úgy fényképeztek, hogy még véletlenül se lehessen megtudni melyik könyvből való és milyen szövegkörnyeztben.

Egyetlen hasonló témát találtunk, az egy középiskolás katolikus hittan-tankönyvben szerepelt, ott is mint bibliai témaként.

itt: www.hittansuli.hu/sites/default/files/ta...yzek_11._osztaly.pdf

Az a meglátásom hogy az összes ezzel a témával foglakozó cikk hoax, politikai hisztériakeltés. A népek meg bekajálják, elhiszik és terjesztik.

Információ
X