-
szigetva: @ganajtúrós bukta: Vannak emberek, akik szótárakat írnak. Ők a saját tapasztataikat rögzít...2025. 09. 26, 12:24 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: @szigetva: Valaki csak szabályozza ezt, hogy milyen szavak kerüljenek bele a magyar értelm...2025. 09. 26, 12:15 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
szigetva: @ganajtúrós bukta: Nem kell sehova beadni, nincs olyan bizottság/hatóság/hivatal, ami a ma...2025. 09. 25, 23:03 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: El fogok kezdeni én is összerakni egy hobbi nyelvet. Van fent a neten hozzá segédanyag. Re...2025. 09. 25, 22:05 Eszperantó – a bűnözők nyelve?
-
ganajtúrós bukta: Egy csomó szót lehetne még magyarítani: Gaslighting = Gázlángozás (bár talán ezt már annak...2025. 09. 25, 21:56 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
és az írástudatlan Európa
A magyar írásbeliség réginek mondható, de mégsem annyira régi, mint amennyire sokan szeretnék. Azzal pedig aligha öregbítjük érdemeinket, ha mások vívmányairól nem veszünk tudomást.
A korábban már emlegetett gyűjtemény büszkén hirdeti:
Tudjuk-e , hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 6000 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?
Aligha lehet kétségünk afelől, hogy 6000 éves írásbeliségként itt a rovásírásra utalnak. Ezzel a kérdéssel már bőven foglalkoztunk, éppen ezért csak annyit jegyzünk meg, hogy a székely-magyar rovásírás ma ismert formájában csak a honfoglalás után adatolható. Elképzelhető, sőt, valószínűsíthető, hogy hasonló írásrendszert használtak korábban is, de erre nincs bizonyíték – arra meg, hogy mióta írtak egyáltalán, és hányszor változtattak írásrendszert (vagy éppen hányat használtak párhuzamosan), végképp nem utal semmi.
Ennél sokkal izgalmasabb kérdéskör, hogy a honfoglalás idején Európában hol, milyen írásbeliség volt már. Mielőtt azonban ebbe belefognánk, tisztáznunk kell egy kérdést.
Mi az az írásbeliség?
Sokan úgy gondolják, hogy az írásbeliség annyi, hogy egy adott nyelvnek van valamilyen írott emléke, van írása. Csakhogy nem csupán ennyiről van szó. Először is, bármelyik nyelvet le lehet írni, akár úgy, hogy egy másik nyelvre már használt írásrendszert alkalmazzuk jól-rosszul, akár úgy, hogy új írást találunk ki. Ettől azonban még nem lesz a nyelvnek írásbelisége.
Írásbeliségről csak akkor beszélünk, ha az adott nyelven rendszeresen keletkeznek feliratok, illetve hosszabb írásművek. Természetesen ez azt is mutatja, hogy az írásbeliségről aligha beszélhetünk úgy, hogy van vagy nincs: minimális feltétele ugyan a az írás megléte, de igen különböző lehet abból a szempontból, hogy milyen gyakori az írás használata, milyen típusú és terjedelmű szövegek születnek, illetve a lakosság körében mennyire elterjedt az írás ismerete és használata – ráadásul itt is meg kell különböztetnünk a passzív használatot (olvasás) az aktívtól (írás).
Írásbeliség Európában
Kiknek volt írásbeliségük a honfoglalás idején Európában? A görögök tiszta sor, velük most külön nem foglalkozunk. A szöveg említi a rómaiakat is. Na de kik voltak a rómaiak 896-ban? A Római Birodalom 476-ban felbomlott – 843-tól ugyan számolhatunk a Német-Római Birodalommal, de az inkább volt német, mint római. A szerző itt bizonyára arra gondolt, hogy volt latin nyelvű írásbeliség, ami kétségkívül igaz is. Ekkoriban azonban már megjelentek az olyan írott szövegek is, melyek a népi latinság, a ill. a kialakulófélben levő újlatin nyelvek emlékeinek tekinthetők. Például a 842-ben született Strasbourg-i eskü már a francia nyelv első emlékének tekinthető. Ráadásul ugyanez a szöveg egyben a német nyelv első emléke is. Nemhogy ilyen koránra datálható magyar nyelvemlék nincs, de arra sincs bizonyíték (sőt, jelét sem találjuk!), hogy a rovásírást ilyen terjedelmű szövegek rögzítésére használták volna.
A germán nyelveknek azonban ennél régebbi és terjedelmesebb szövegemlékeik is vannak. A legkorábbi valamikor az i. e. 2. – i. sz. 1. századból származhat, az úgynevezett Negaui sisakról. Ez csak egy rövid, sisakra vésett felirat (Harigast, a pap). A felirat rúnaírással készült.
(Forrás: Wikiemdia Commons / Dbachmann )
A germán írás jóval nagyobb teret is nyert, így például a negyedik században a teljes újszövetséget gótra fordították. (A magyar fordítás több mint ezer évvel későbbi.) A gótok azonban kb. 700-ig használhatták ezt a fordítást, tehát a honfoglalás idején nem – fokozatosan felszívódtak az újlatin, illetve szláv lakosságban. (A Krím-félszigeten a 18. század végéig élt egy germán változat, amely valószínűleg a gót leszármazottja volt, de nagyon kevés adatunk van róla.)
A honfogalás korában a szláv nyelvek sem távolodtak még el nagyon egymástól, az első szláv irodalmi nyelvet még közös irodalmi nyelvnek tekinthetjük (habár tulajdonképpen a mai bolgár és macedón előzményének tekinthető). Cirill és Metód hittérítők 863-ban, morvaországi térítő útjukra hozták létre az első cirill ábécét, a glagolitát. A század végére azonban még egy szláv írás megszületett, a cirill. A honfoglalás idején tehát a szlávoknak már két ábécéjük is volt. Ráadásul ezeket az írásokat hosszabb szövegek írására is használták: liturgikus szövegeket írtak, részleteket fordítottak a Bibliából.
(Forrás: Wikimedia Commons / Plp / CC BY+SA 3.0)
Ezen kívül vannak kelta feliratok is: az ősír feliratok a 4-8. századból származnak, és az úgynevezett ogham írással írták őket.
Látható tehát, hogy az írás egyáltalán nem korlátozódott a görög és a latin nyelvre, hanem Európa széles területein kifejlődött. És ekkor még nem is szóltunk a korábbi írásokról, mint például az etruszk, és nem beszéltünk a kelet-európai sztyeppén (feltehetően főként török nyelvekre használt) rovásírások soráról.