-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Egyesek úgy tekintenek a nyelvre mint egy logikus, racionális képződményre. Ebből kifolyólag azt is elvárják, hogy a nyelv és a nyelvhasználat mindenben logikus legyen. Hogy jogos-e az elvárásuk? Logikusan nézve igen, a gondolat eléggé ésszerűen hangzik. Csakhogy a nyelvhasználat nem feltétlenül logikus.
„Ha a sztenderd egy ponton logikus, egy változás meg kevésbé az, akkor engedtessék meg, hogy ellene érveljünk.” – Szemfülesebb olvasóinknak a nyelvi standardizmus ideológiája ugorhat be erről. Most azonban nem a standardizmusról, hanem két, a „logikusságot” előtérbe helyező nyelvi ideológiáról lesz szó. Megnézzük, hogy sokak szerint miért kellene ésszerűnek lennie a nyelvnek, illetve áttekintünk néhány érvet és ellenérvet a nyelvhasználat logikussága mellett és ellen.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Mi az a logika?
Logika alatt sok mindent szoktunk érteni a hétköznapi társalgásokban, elég csak a logikai játékokra gondolnunk, melyek igen széles skálán mozognak. Vagy ott vannak például az olyan szituációk, amikor a tanár-diák diskurzusokban elhangzik az a mondat, hogy „ez a megoldás logikailag hibás” vagy „nem értem a logikádat”. Pedig az nyilvánvaló, hogy nagyon sok esetben az, amit a pedagógus hibásnak vél, az a gyerek szemében helyénvaló, megfelel az ő gondolkodásának, logikájának. De akkor mi is az a logika?
Szakállas viccnek számít, amikor az egyik rendőr magyaráz a kollégájának a logikáról. A párbeszéd a következőképpen zajlik:
– Elmagyarázom neked mi a logika. Van akváriumod?
– Van.
– Ebből logikusan következik, hogy szereted a halakat, ebből pedig, hogy szereted az állatokat is. Így van?
– Így.
– Ebből pedig logikusan az következik, hogy szereted a természetet, a jó életet, tehát a nőket is. Igaz?
– Igaz.
– Na látod, ez a logika!
Másnap a felvilágosult rendőr odalép egy kollégájához.
– Figyelj csak, Sanyi, van neked akváriumod?
– Nincs.
– Na látod, akkor te buzi vagy!
A logika fogalmát persze még ennél is tudományosabban meg lehet közelíteni. Egyrészt beszélhetünk a logikáról mint tudományágról, amely az érvényes következtetéseket, bizonyításokat vizsgálja, illetve a gondolkodás formáit, törvényeit foglalja rendszerbe. Ám ez a meghatározás sem a vicc, sem pedig a nyelvi kérdések felől nézve nem túl mérvadó. A hétköznapi értelemben inkább arról van szó, hogy logikus mindaz, ami a józan ésszel, az intuícióval egyezik. (Ez pedig egyáltalán nem biztos, hogy tudományos értelemben is logikus.)
Ha egy nyelv vagy nyelvi forma logikusságáról van szó, akkor az esetek többségében a logika hétköznapi jelentésére gondolunk. Így leginkább az ésszerű, összefüggő, következetes gondolkodás, illetve a dolgok közötti szabályos, törvényszerű összefüggések kifejezésére használjuk a logika szót. De hogyan vonatkoztatják ezt a filozófiai tanokon alapuló köznyelvi jelentést a nyelvhasználók a nyelv egészére vagy adott nyelvi formákra?
Két jó barát: a nyelvi logicizmus és a nyelvi racionalizmus
A nyelv vagy nyelvi formák logikus voltának bizonygatása leggyakrabban két nyelvi ideológia szemszögéből történik. Az egyik a nyelvi logicizmus, a másik pedig a nyelvi racionalizmus. E két ideológia szorosan összefügg egymással, mivel a logicizmus nem más, mint a racionalizmus azon változata vagy megfelelője, amely a nyelvhelyességi kérdésekkel, leginkább nyelvi formákkal kapcsolatos (míg a racionalizmus a nyelvműködés mikéntjére vonatkozik legfőképp). Hogy ez egyértelmű legyen, lássuk a meghatározásukat!
A nyelvi racionalizmus az az ideológia, amely szerint a nyelvi szerkezeteket az emberi elmében található kognitív szerkezetek határozzák meg. Vagyis a különböző szavak és nyelvtani formák azért jönnek létre, hogy a meglévő gondolatainkat ki tudjuk fejezni. Ebből következik, hogy a különféle nyelvi formák, szerkezetek levezethetők az elme működéséből. Ennek kapcsán pedig az az elvárás fogalmazódik meg, hogy a nyelvi rendszer legyen összhangban az emberi gondolkodás törvényeivel, azaz legyen logikus. Csakhogy már eleve a gondolkodásunk, a kognitív képességeink sem logikusak (gondoljunk csak arra, hogy egy-egy problémát hányféleképpen oldunk meg). Ha másért nem, hát azért sem lehetne logikus a gondolkodásunk, mert az érzelmek is szerepet kapnak, amelyek az esetek többségében nem a logikus gondolkodást segítik elő. Bár az is kétségtelen, hogy bizonyos tekintetben a logikusság szolgálatában állnak érzelmeink: ha például valaki szomorú, akkor jobban tud koncentrálni, ellenben ha boldog, akkor meg a kreativitása növekszik.
A nyelvi logicizmus gyakorlatilag ennek az elvárásnak a folytatása, kiteljesedése. Azt a nyelvi ideológiát értjük alatta, melynek hívei a gondolkodás törvényeinek megfelelő „logikus” nyelvi formákat eredendően helyesebbnek tartják azoknál, melyek kevésbé vannak összhangban a gondolkodás törvényszerűségeivel (ugyanez áll a jelentéstani motivációkra is).
A nagy kérdés az, hogy mennyiben tekinthető a magyar vagy bármely más természetes nyelv (és az azokban meglévő nyelvi formák) logikusnak? Az világos, hogy a természetes nyelvek tartalmaznak bizonyos törvényszerűségeket, szabályokat – leginkább a nyelvtanra vonatkozóan. Azonban ettől még nem lesznek az emberi gondolkodás termékei, és nem lesznek logikusak sem. Egy nyelvről csak akkor állíthatnánk minden kétséget kizáróan ilyet, ha a nyelvi formák nagyon következetesen felelnének meg a jelentéseknek, illetve ha a jelentések kifejezési formái kimondottan szabályosak volnának. Vagyis ha a nyelvet, a nyelv működését kizárólag szabályok irányítanák. Csakhogy mindez sem a magyarra, sem más természetes nyelvre nézve nem igaz; gondoljunk csak az olyan kabaréjelenetekre vagy hétköznapi szituációkra, amelyekben egy-egy félreértés képezi a humor vagy a vita forrását. De még sok más egyéb példa is nyelvünk logikussága ellen szól.
„Ez nyilvánvaló, ez a normál nyelvi logika”
Van néhány olyan nyelvi kérdés, vitatéma, amely időről-időre fel-felbukkan a nyelvhasználók körében. Az egyik ilyen az eszem és az eszek alakok helyességének kérdése, amivel már többször foglalkoztunk itt a nyesten. Leírtuk, hogy az ikes igék közül az első személyű alak a legingadozóbb, mert gyakran az egyik alak természetesebbnek hangzik, mint a másik. De akár fordítva is lehet, sőt előfordulhat, hogy egyformán természetesnek tűnik mindkettő (pl. úszom és úszok; vagy könyörgök és könyörgöm). Az eszem – eszek esetében is hasonló a helyzet, ám egyes nyelvhasználók úgy vélik, hogy az eszem változat – a tárgyi és az alanyi ragozás megkülönböztetéséből kiindulva – alanyi esetben logikátlan. Erre egy példát idézünk a Gyakorikérdések.hu egyik topikjáról:
Szerintem: Eszem az ebédem, eszek egy fagylaltot. Ez nyilvánvaló, ez a normál nyelvi logika.
Egy másik pedig a Korrektorblog fórumáról:
Nekem a „-Mit csinálsz? -Eszem.” ugyanúgy logikátlan és zavaró, sőt idegesítő, mint a „Sopronba lakom”.
Bizonyos szempontból tekintve valóban igaza van mindkét hozzászólónak, csakhogy a nyelvhasználat nem ilyen „logikai alapon” működik. Ahogy a mászom és mászok alakok közül is mindkét alak természetesnek hangzik, úgy az eszem – eszek alakváltozatoknál is ez a helyzet, valamint mindkettőt használják a nyelvhasználók alanyi esetben is. Miért? Mert valakinek az a természetes és „logikus”, másoknak meg nem. Ugyanúgy, ahogy egyes emberek nem esznek húst, míg mások igen: konvenció, megszokás kérdése, nem pedig racionális, logikus alapon működő dolog (hiszen, a logikus az, ha eszik húst az ember, nemde?).
De akad más, a logikusság cáfolatára alkalmas példa még az előző fórumon. A Peetmaster nevű felhasználó arra a kérdésre válaszol, hogy vízben vagy vízbe fürdet-e valamit:
a fürdetés sokáig tart, a fürdetett dolog sokáig van a vízbeN, ezért vízben fürdetek. Vízbe meríteni szoktam.
Erre szomorutojás reakciója kiváló:
a logika nem biztos hogy a legjobb, mert én olajban hűtöm edzéskor az acélt, pedig éppen csak belemerítem az olajba.
Akárcsak don B hozzászólása:
a helyesírási szabályzat szótári részében az van, hogy tejbe-vajba füröszt
Ha a nyelvünk logikus lenne, akkor nem lennének olyan kettősségek benne, mint amilyen az eszem – eszek alakok vagy a -bAn nyelvi változó ingadozása. Ahogy nem lennének olyan szavak sem, melyek alakja egybeesik, de a jelentésük különböző, ennek következtében félreértésekhez (vagy sokkal inkább szórakoztató jelenetekhez) vezetnek. Nem lenne Sas-kabaré szilveszterkor, nem lennének szóviccek. Nem lennének olyan történetek, amiknek a humorforrása egy-egy félreértett szó vagy mondat. És nem utolsó sorban nyelvünk se lenne.
Felhasznált irodalom
Lanstyák István (2011): A nyelvi ideológiák néhány általános kérdéséről
Mérő László (2010): Az érzelmek logikája. Tericum, Budapest.