nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nyelvi ideológiák 10.
Modern talking – A nyelvi modernizmus

Coming out, zsírkígyó, mind1, etc. – ez mind cool. Legalábbis a nyelvi modernizmus egyik értelmezése szerint. Ön szerint a nyelvi újítások különleges értéket képviselnek a nyelvben? Vagy ugyanolyanok, mint bármely más nyelvi formák? Ha bármelyik kérdésre igennel válaszolt, akkor Ön a nyelvi modernizmus híve.

Jánk István | 2014. december 17.
|  

Korábban már jó néhány nyelvi ideológiát bemutattunk. Voltak olyanok, amelyek a nyelvi egységesség, egységesítés mellett állnak, így a nyelvi homogenizmus ideológiája alá sorolhatók. De volt már szó a nyelvi pluralizmusról is, amely az ellenkező oldalt képvisel: hívei a nyelvi, nyelvváltozati sokféleséget a nyelv lényegi tulajdonságának tartják, illetve pozitívan értékelik és támogatják. A soron következő nyelvi ideológiánk bizonyos értelmezésben a nyelvi pluralizmus alá sorolható, míg a mérsékeltebb válfaja azon kívül áll. Hogy miért, kiderül cikkünkből.

A pluralista és a nem pluralista nyelvi modernizmus

Ha azt mondjuk, hogy a mind1 vagy zsírkígyó ’nagyon jó, menő’ szó egy nagyon kreatív szóalkotási mód eredménye, és az ehhez hasonló alakok színesítik a nyelvünket, akkor pozitívan viszonyulunk a változásokhoz, változatossághoz. Ellenben ha azt állítjuk, hogy a mind1 vagy a csumidázom ’bírom, kedvelem’ kifejezés része a nyelvünknek éppúgy, mint bármi más, akkor semleges a viszonyulás. Ebből kifolyólag a nyelvi modernizmus azon kevés nyelvi ideológiák egyike, melynek hívei a nyelvi változatossághoz és változásokhoz kétféleképpen viszonyulhatnak: semlegesen vagy pozitívan.

Különbözőek?
Különbözőek?
(Forrás: Wikimedia Commons / MultipleParent / GNU-FDL 1 2)

Ha a nyelvi modernizmusra mint általánosabb és a nyelvi egységességgel szemben álló ideológiára tekintünk, akkor értelemszerűen a nyelvi pluralizmus alá soroljuk. Ez esetben a nyelvi modernizmus az a meggyőződés, hogy a nyelvi újítások különleges értéket képviselnek a nyelvben, ebből kifolyólag az ideológiai híve az új nyelvi formák (szavak, nyelvtani szerkezetek) és alakulatok (regiszterek, műfajok) használatára buzdítanak. Ennél mérsékeltebb változata a nyelvi modernizmusnak, amikor azt mondjuk, hogy az újabb, kevesebb régiességet tartalmazó nyelvváltozatok vagy nyelvi formák semmivel sem rosszabbak, mint az archaikusabb, hagyományos változatok és formák. Vagyis ebben az esetben egyenrangúnak tartjuk a nyelvi újításokat a régebbi változatokkal.

Az első esetben tehát úgy vélekedünk, hogy az újítás egyértelműen pozitív, jó, bátorítandó jelenség. Ezzel szemben a második megfogalmazásnál nem tartjuk se jónak, se rossznak az újítást, csupán konstatáljuk a meglétét. Ha így szemléljük a kérdést, valóban két nyelvi ideológiáról beszélhetünk, hiszen két különböző értéktársítás fogalmazódik meg a két meghatározásban.

Azonban azt is tudnunk kell, hogy a nyelvi ideológiák nagyon gyakran összefonódnak, együtt járnak más nyelvi ideológiákkal. Ez esetben például a nyelvi modernizmus a nyelvi pluralizmussal, illetve a nyelvi egalitarizmussal (erről a cikksorozat következő részében olvashatnak) jár együtt. Ez pedig erőteljesen befolyásolja az ideológia viszonyulását a nyelvi jelenségekhez, elemekhez. Így nem két ideológiáról beszélhetünk, hanem egyazon nyelvi ideológiáról két különböző háttérben meghúzódó nyelvi ideológiájával ellátva. Mintha egy áttetsző hátterű kép mögé piros és zöld hátteret raknánk: a kép ugyanaz maradna, csupán a háttér változna.

Az épület ugyanaz
Az épület ugyanaz
(Forrás: Wikimedia Commons)

A makro- és a mikroszint

A korábbi nyelvi ideológiákkal foglalkozó cikkeinkben arra kevésbé fektetünk hangsúlyt, hogy a nyelvi ideológiák legtöbbje kétféle szinten jelenhet meg. Elkülöníthetünk makro- és mikroszinten működő ideológiákat attól függően, hogy a nyelv mely részére vonatkoznak. A makroszintű ideológia egy nyelv vagy nyelvváltozat egészére vonatkozik; például a nyelvi nacionalizmus, nyelvi standardizmus. Míg a mikroszintű ideológiák egy-egy nyelvi formára vonatkoznak, mint például a nyelvi defektivizmus.

Az eddig ismertetett nyelvi ideológiáknál az esetek túlnyomó részében makroszintről beszéltünk, de fontos tudni, hogy szinte bármelyik makroszintű nyelvi ideológia megjelenhet mikroszinten is. Ez csupán megfogalmazás kérdése, ugyanis egy makroszintű nyelvi ideológia meghatározása, illetve annak központi vonása kivetíthető a nyelv kisebb egységére, tehát megjelenhet mikroszinten is. (Természetesen ez fordítva is igaz lehet, amennyiben az érintett nyelvi formákra vonatkozó ideológia a nyelv nagyobb egységére is vonatkoztatható.)

Vegyük az aktuális ideológiánkat alapul! Ha azt mondjuk, hogy a kevesebb régiességet tartalmazó nyelvváltozatok értékesek/ugyanolyan jók, mint a régebbiek, akkor makroszintet jelölünk. Viszont ha ugyanezt egy-egy szóra vonatkoztatjuk, és azt mondjuk, hogy a  cool [kúl] sokkal coolabb kifejezés, mint a menő, akkor már mikroszintről beszélünk.

Újabb és régebbi megfér egymás mellett
Újabb és régebbi megfér egymás mellett
(Forrás: Wikimedia Commons / Marian Gladis)

Nyelvi modernizmus a hozzászólásokban

A nyelvi modernizmus általában semleges formában, mikroszinten van jelen az egyes hozzászólásokban. Ez utóbbinak az az oka, hogy az ilyen kommentek az esetek döntő többségében olyan hozzászólásokra érkező reakciók, amelyek egy-egy nyelvi formát sérelmeznek vagy kérdőjeleznek meg, és ennek kapcsán, erre reagálva körvonalazódik az ideológia. Ez történt a pocak nevű fórumozótól származó hozzászólásnál is, a Korrektorblog egyik, már sokat emlegetett bejegyzése kapcsán:

A férfival régebbi cucc, a férfivel újabb fejlemény. Az alapvető tévedés ott szokott lenni, hogy valaki kinevezi az egyiket helyesnek, a másikat meg helytelennek. Ez marhaság.

Ennél bőbeszédűbb volt felelős szerkesztőnk, aki a deviszont formával foglalkozó cikk kommentjeinek egyikére reagált. A hozzászólás remekül megvilágítja a nyelvi modernizmus semleges változatának lényegét, valamint az újabb kifejezések elleni küzdelem értelmetlenségét:

Valaki azt mondja, hogy „mozija készül a színésznek”, abban az értelemben, hogy filmet forgat. Mi történik?

1. Nem értik meg, és leszokik róla.

2. Megértik, és nem szokik le róla. Akik megértették, maguk is elkezdik így használni, legalábbis alkalmanként. Egyre többen lesznek, akik így használják. Végül szinte mindenki így használja, kivéve a nyelvművelők/nyelvápolók/nyelvőrök, akik úton-útfélen hirdetik, hogy a mozi nem jelenthet ’film’-et, miközben már mindenki azt fogja mondani, hogy látta már az új Tarantino-mozit, a mozi 110 perces, a mozi egy gyilkosságról szól.

Lehet választani. De nem én választok, és nem is Ön, kedves Annie, és nem is ZTM, nem Nádasdy Ádám és Grétsy László fogja leszkanderezni, nem a nyest.hu írja meg, hogy miként helyes, nem az MTA Nyelvtudományi Intézete hoz döntést a kérdésben, és még csak nem is Schmitt Pál fog beszélni róla újévi beszédében. A döntést mi, magyarul beszélők fogjuk meghozni, határon innen és túl, kisebb és nagyobb közösségeinkben. És amelyik közösségben elfogadjuk, ott használni fogjuk, amelyikben nem, ott nem.

Ön látta már az új Tarantino-mozit?
Ön látta már az új Tarantino-mozit?
(Forrás: Wikimedia Commons / pinguino k / CC BY 2.0)

Végül lássunk egy nagyon szemléletes analógiát a nyelvi modernizmusra tenegri nevű fórumhasználónktól egy régebbi cikkünk kapcsán:

Mitől rosszabb az újabbkeletű farmer/póló/bakancs divatja, mint a régibb pantallóé/zakóé/makkoscipőé? És mi volt a helyzet akkor, mikor a pantallóé/zakóé/makkoscipőé volt az új, s valami más a régi? Nem egyszerűen megszokásról és ízlésről van csak szó?

Mindhárom komment lényege ugyanaz: az újabb szavak, kifejezések semmivel sem rosszabbak, mint a régebbiek. Méghozzá azért nem, mert a nyelv folyamatosan változik, nincs egy ideális állapota vagy egységes változata. Bekerülnek újabb szavak, és vagy megmaradnak, vagy nem. Ilyen egyszerű.

Az emberi lét természetes velejárója, hogy idegenkedünk az újításoktól, a változásoktól, hiszen szeretjük a megszokott, jól bevált dolgokat. Ennek egy lehetséges pszichológiai magyarázata, hogy az egyik alapszükségletünk a biztonságérzet. A legtöbb dolog, ami új ezt fenyegeti, legalábbis így érezhetjük ösztönösen. A nyelv esetében is fennállhat egy olyasfajta veszélyérzet, hogy a sok újítás, változás használhatatlanná teszi a nyelvet. Ám ez a félelem alaptalan: elég csak a Halotti beszéd szövegére és a mai vagy az ötven évvel ezelőtti nyelvünkre gondolni. Rengeteg változás következett be, eltűntek nyelvi formák, újak keletkeztek, de a nyelvünk megmaradt. És ez így megy tovább egészen addig, amíg lesz elegendő beszélője.

Felhasznált irodalom

Lanstyák István (2011): A nyelvi ideológiák néhány általános kérdéséről

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
4 hovatovabb 2014. december 17. 20:18

nevezzék akárhogyan magyarul menőzik.

kula a shit. da shit.

3 Untermensch4 2014. december 17. 18:05

@Sigmoid: makroszinten és semleges formában... :)

2 Krizsa 2014. december 17. 17:46

A kívülről jövő, a magyar populáció önazonosságát, plusz a nyelvéből eredő értékeit (ezt az értéket is tagadó, sőt pocskondiázó), a magyar anyanyelvűek sajátos gondolkodását megsemmisíteni törekvő kultúrgyarmatosítás - KÁRTÉKONY.

Számunkra kártékony.

A gyarmatosítóknak viszont HASZON. GAZDASÁGI haszon volt a múltban a rómaiaknak, aztán a németajkúaknak, utána az orosz nagybirodalomnak, s napjainkban az angol nyelven alapuló kultúrgyarmatosításnak.

Abból a célból, hogy a felnövő magyar nemzedékek már ne is tudják felmérni a nyelv mai helyzetet, az általános iskolákban sem tanítanak speciálisan "csak magyar" NYELVTANT. Már nincs is miből, mert a Magyarországon működő hivatalos nyelvészet több, mint száz éve nem kutatja a magyar nyelvet. Helyette, s az utóbbi évtizedekben már nyíltan "általános" (szedett-vedett, zagyva) nyelvészettel foglalkozik. Amiben természetesen a nyelvészek maguk sem ismerik ki magukat. A magyar nyelv kutatása helyett pl. az elválasztási szabályok és a világvándor-szógörcsök magyarba való integrálása lett a fő "szakterületük".

1 Sigmoid 2014. december 17. 16:43

Azért furcsa egy ideológiai viszonyulás (a nyelvi konzervativizmus) puszta hiányát ideológiának nevezni.

Akkor aki pl. nem gyűlöli a zsidókat, hanem úgy gondolja, hogy épp olyan emberek mint bárki más, az "filoszemita"?!

Információ
X