-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Az eddigi nyelvi ideológiákkal foglalkozó cikkeinkben olyan ideológiákról írtunk, melyek a nyelvi egységet, homogén nyelvet támogatják valamilyen formában. Most az ellenkező oldalt képviselőknek legfőbb ideológiáját mutatjuk be, a nyelvi pluralizmust. Természetesen most sem maradhatnak el az ideológiát szemléltető hozzászólások.
Korábbi cikkeinkben már sok-sok nyelvi ideológiát bemutattunk. Ezek többnyire a nyelvi egységességre, egységesítésre törekednek, így a nyelvi homogenizmus ideológiája alá sorolhatók. Ezúttal az ellenkező véleményen lévők legfőbb ideológiáját mutatjuk be, melynek hívei a nyelvi egységességet nem tartják túlzottan jó dolognak. Inkább a változatosságra és a sokféleségre hajtanak.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A nyelvi pluralizmus fogalma és egy elgondolkodtató kérdés
A pluralizmus – sok más nyelvi ideológiához hasonlóan – a politikai ideológiáról kapta a nevét. A demokrácia egyik fő jellemzője ez, amely különböző politikai törekvések, nézetek, értékek, normák stb. egymás melletti létezését, vagyis a politikai sokféleséget jelenti.
Nyelvi értelemben hasonló a helyzet, ugyanis a nyelvi pluralizmus olyan meggyőződés, melynek hívei a nyelvi, nyelvváltozati sokféleséget a nyelv lényegi tulajdonságának tartják, és pozitívan értékelik, támogatják azt. Tehát a nyelvi pluralizmus követői a nyelvi változatosságot előnyben részesítik, jónak tartják (a nyelvi egységgel, a homogén nyelvi rendszerrel szemben).
Ebből értelemszerűen következik, hogy ez az ideológia a nyelvi homogenizmus ellentettje, mivel ez utóbbi a nyelvi egységet támogatja. A kérdés csak az, hogy lehet-e egy köztes ideológia, amely semleges ilyen szempontból: amely nem tulajdonít értéket sem a nyelvi sokféleségnek, sem a nyelvi egységnek.
Egy ilyen köztes szemlélet a nyelvi változatosság (és változás) tényét elfogadja, konstatálja, de nem értékeli sem pozitívan, sem negatívan. Hívei nem támogathatják a nyelvi egységet, de végső soron a nyelvi sokféleséget sem, ám az utóbbihoz érezhetően közelebb állnának. Ugyanis amit leírnak, elfogadnak, az éppen a létező nyelvi változatosság és változás. A nyelvi egységet nem támogathatja egy semleges szemlélet, mivel a nyelvi egység ilyen értelemben nem létezik. (Erről bővebben a nyelvi ideológiákról szóló cikksorozatunk következő részében olvashatnak majd.)
A nyelvi pluralizmus tehát pozitívan viszonyul a nyelvi sokféleséghez. A homogenista negatívan. A semleges nézőpont semlegesen. A pluralista azt mondja, hogy „de jó a nyelvi sokféleség”, a homogenista azt, hogy „de rossz”, a semleges pedig azt, hogy „van, létezik”.
Nyelvi pluralizmus a hozzászólásokban
A nyelvi pluralizmus a nyelvi homogenizmus ellentéteként igen gyakran jelentkezik a különböző fórumok hozzászólásaiban. Megfigyelhető, hogy az esetek jelentős részében a nyelv színesítése vagy gazdagítása azok a kifejezések, amelyek ezen ideológia jelenlétére utalnak. Ezek közül idézünk két tipikus példát a Gyakorikerdesek.hu két topikjából:
Mellesleg az olyan országokban, amelyekben nem csak egyetlen, hatalmas kulturális vízfej van, mint nálunk, fel sem merül olyan kérdés, vajon helyes-e egy tájnyelvi szó vagy ragozás […] Azt már meg sem említem, mennyire gazdagítja a nyelvet (főleg az irodalmit) a tájszavak sokszínűsége.
A másik pedig:
Vidéken használják főleg az evvel illetve avval szavakat, de ettől független tökéletesen helyesek. Sőt, színesítik is nyelvünket.
Mindkét komment a nyelvi sokféleség mellett szól, bár az elsőben sokkal szembetűnőbb a nyelvi pluralizmus megléte, mivel a nyelvi egységgel való szembehelyezkedés is föllelhető benne. A másodiknál ugyanez csak implicit módon van jelen. Míg az első hozzászólás a tájnyelvi szavakra és a ragozásra, addig a második ennél szűkebb értelemben, egy konkrét nyelvi elemre, az evvel és avval alakokkal kapcsolatban jeleníti meg a nyelvi pluralizmust.
A kommentelők mondandójával a helyességet illetően egyetértünk, hiszen mi is hasonló nézeten vagyunk a nyelvhelyességet illetően. Azonban egy apróságot fontos megjegyeznünk a nyelvi pluralizmus és a fenti két hozzászólás kapcsán. Ugyan nem tudjuk, hogy a két fórumhasználó pontosan mit is ért az alatt, hogy „gazdagítják” vagy „színesítik” a nyelvet az egyes kifejezések, de ezekkel a szavakkal mindenféleképpen egy pozitív viszonyulást fejeznek ki a fórumozók. Ha csupán annyit írnának, hogy ezek az alakok is helyesek vagy jók ugyanúgy, mint a standardnak megfelelő formák, akkor semleges lenne hozzáállásuk a hozzászólásuk alapján. Azzal azonban, hogy ezeket a pozitív előjelű igéket használják, már értékítéletet fejeznek ki.
A mi ideológiánk?
Sok olvasónk most bizonyára azt gondolja, hogy ez az a nyelvi ideológia, amit mi, nyestesek követünk, mi ennek hívei vagyunk. Azonban nem biztos, hogy feltétlen igazuk van.
Tény, hogy egy-egy nyelvi forma, nyelvváltozat negatívnak, helytelennek ítélését elvetjük. A nyelvi változatosságot és változást nem tartjuk negatív jelenségnek, nem gondoljuk, hogy ezek ártanak a nyelvünknek. Viszont kifejezetten pozitív előjellel sem beszélünk róluk. Csupán leírjuk, hogy természetes velejárói a nyelvnek. Annyiban támogatjuk a nyelvi változatosságot és változást, hogy a standard nyelvvel és az annak megfelelő nyelvi formákkal egyenértékűnek tartunk minden, a standard nyelven kívül eső változatot és formát. Ilyen értelemben tehát az egységességgel szemben álló a felfogásunk.
(Forrás: Wikimedia Commons / eman)
A nyelvész dolga leírni a nyelvet (hogy milyen, hogyan változik stb.), nem pedig előírni (hogy milyennek kellene lennie, hogyan kellene változnia stb.). Ez azt jelenti, hogy a lehető legobjektívebb próbál maradni, tartózkodik a személyes benyomásoktól, igyekszik értékítéletektől mentesen megnyilatkozni. Nem mond olyat, hogy egy nyelvi forma jobb vagy rosszabb, ahogy a változásokról sem tiszte eldönteni, hogy jók vagy rosszak (kivéve egyes speciális eseteket, például a kihaló nyelvek esetében).
Az ornitológus sem nyilvánítja ki véleményét tudományos szakemberként arról, hogy egyik madár rosszabb, mint a másik. Nem mond olyat, hogy csilpcsalpfüzike szebb, aranyosabb, mint az erdei szürkebegy (annak ellenére, hogy az előbbi valóban kedvesebbnek tűnik). Természetesen ettől még lehetnek kedvenc madarai, de az nem érinti a tudományt.
Zárásképp ennek kapcsán következzen egy anekdota Wilhelm Radloff turkológusról, akihez egy napon török látogató érkezett azért, hogy elmondja a török nyelvekről szóló elméletét – turkológiai és nyelvtudományi ismeretek nélkül. Radloff ezt kérdezte:
– Miből gondolja, hogy Ön ezeket a kérdéseket meg tudja oldani?
– Hát hiszen turkológus vagyok.
– Turkológus? Miért gondolja, hogy Ön turkológus?
– Török az anyanyelvem, jól tudok törökül!
– Uram, Ön téved. Ugyanis attól, hogy valaki madár, még nem ornitológus!
Felhasznált irodalom
Lanstyák István (2011): A nyelvi ideológiák néhány általános kérdéséről
Sándor Klára: A madár nem ornitológus