nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nem mindegy, hogy Bonnba vagy bomba!
Egy fennkölt kérdés

Ejthetjük-e a „fennkölt” szót [n]-nel. És ha igen, akkor ettől változik-e a [ŋ] megítélése a magyarban? Olvasónk felvetésére válaszolunk.

Szigetvári Péter | 2015. november 24.
|  

Olvasónk a fennkölt szót határesetnek vagy kivételnek érzi az alól az általánosítás alól, hogy „a [ŋ] a magyarban nem [fonéma], mert a [ŋ] és [n] különbsége önmagában sosem különböztet meg szavakat”. Az az állítása tehát, hogy a fennkölt ejtése nem [feŋkölt], hanem [fenkölt], de legalábbis mindkettő lehet. Kiderül, a fennkölt [n]-je valóban határeset: a fenn és a költ közötti határé.

Az orrhangok jellemzője

Az orrhangú mássalhangzók sok nyelvben (köztük a magyarban is) mind zárhangok is egyben.

Egy másik cikkben már említettük, hogy egy orrhang+zárhang kapcsolatban a két mássalhangzó képzési helye jellemzően megegyezik, szakszóval homorgánok. Azaz a következő kapcsolatok fordulnak leginkább elő: [mp], [mb], [mm] – labiáliskapcsolatok, [nt], [nd], [nn] – dentáliskapcsolatok, [nyty], [nygy], [nyny] – palatáliskapcsolatok, [ŋk] és [ŋg] – veláriskapcsolatok (itt [ŋŋ]-t nem találunk, de ez a [ŋ] különleges helyzetével magyarázható: ez a hang magánhangzó előtt sem fordul elő a magyarban).

Sok nyelvben ettől eltérő orrhang+zárhang kapcsolatok csak úgy fordulnak elő, ha az orrhang egy tő vagy toldalék végén, a zárhang pedig egy tő vagy toldalék elején áll: pl. magyar nyom-da, fény-telen, három-kor, fenn-költ, angol bombed [bom-d] ’bombázott’, unkind [an-kajnd] ’kellemetlen’, kingdom [kiŋ-döm] ’királyság’. Valamint olyan példákat is láttunk a lengyelből, amelyekben az orrhang és a zárhang között bizonyos feltételek megjelenik egy magánhangzó, tehát azok ebből a szempontból nincsenek – legalábbis nem mindig vannak – egymás mellett. Csak az orrhang+orrhang kapcsolatok között találunk egy kivételt: a [mn]-t, pl. gimnázium, angol chimney [csimnij] ’kémény’. (Igaz, jól tudjuk, ez utóbbi is lehet [csimönij].)

(A [mn] párhuzama a [pt] – hapták, recept –, tehát ez úgy viselkedik, mint a zárhang+zárhang kapcsolatok: [pt] van, de [tp] nincs tövön belül.)

Hasonulás

A magyarban tehát egy tövön belül egy orrhang+zárhang kapcsolat a [mn] kivételével csak azonos képzési helyű lehet. Bizonyos mértékig ez egy tő és toldalék vagy két tő határán álló kapcsolatokra is igaz. Elsősorban az [n] adja fel a saját képzési helyét, ha más képzési helyű zárhang elé kerül: pl. kénpor [kémpor], kéngyár [kénygyár], kénkő [kéŋkő], önmaga [ömmaga]. A magyar bizonyos (pl. szlovákiai) változataira jellemző, hogy az [ny] is így viselkedik: pl. kormánypárt [kormámpárt], lányka [láŋka], kénytelen [kéntelen]. Az [m]-re azonban nem jellemző ez, az marad [m]: teremt, nyámnyila, EMKE.

Vagyis elsősorban az [n], kisebb mértékben az [ny] is hasonul az őt követő zárhanghoz azzal, hogy vele azonos képzési helyet vesz fel. Ezt a hasonulást azonban megakadályozhatja a beszélő, ha valamiért fontos. Például ha rénekről is és rémekről is beszélünk, akkor a rénpár szót könnyen lehet, hogy [rénpár]-nak ejtjük, ha fontosnak tartjuk, hogy a hallgató nehogy rémpárt értsen. Hasonló módon a mészben szóban is letilthatjuk a zöngésségi hasonulást, ha fennáll a veszélye annak, hogy a hallgató mézbennek értelmezi.

Itt tényleg mézben van
Itt tényleg mézben van
(Forrás: hasznos.ingyenblog.hu)
Az [n] képzési hely szerinti hasonulása elsősorban csak a magánhangzót követő [n]-nel (és [ny]-nyel) történik meg. Mivel a legtöbb szóvégi [n] és [ny] ilyen, ezért nincsenek szem előtt a nem hasonuló [n]-ek. A megfigyelésünk az, hogy a következő szavakban sokkal elfogadhatóbb/gyakoribb a hasonulásmentes orrhang+zárhang kapcsolat, mint ott, ahol az [n]-t magánhangzó előzi meg: Kölnben, konszernben, kombájnban, Horn Béla, Horn Gyula, Horn Gábor. Tehát ezek ejtése nem *[kölmben], *[konszermben], *[kombájmban], *[hormbéla], *[hornygyula], *[horŋgábor]. Ugyan erről nincs tapasztalatunk – talán olvasóink eligazítanak –, azt jósoljuk, hogy azoknak, akiknél hasonulás van a kormánypártban, ez kevésbé valószínű a szárnypárban (tehát az előző [mp] lesz, az utóbbi viszont marad [nyp]).

Mindebből az következik, hogy a hosszú [n]-re végződő szavakban sem várjuk az [n] hasonulását, hiszen tekinthetjük úgy, hogy itt a szóvégi [n]-t egy mássalhangzó, egy másik [n] előzi meg: Bonnba, fennkölt. Viszont mivel ha egy hosszú mássalhangzó egy másik mássalhangzó mellé kerül, akkor a magyarban lerövidül, így viszont már bekövetkezhet a hasonulás is, tehát a két példánk ejtése lehet [bomba] és [feŋkölt] is. Ha azt gondolnánk, hogy a hangtani jelenségeket sorbarendezett szabályok irányítják, akkor a [bonba]/[bomba] és [fenkölt]/[feŋkölt] közötti különbséget a két szabály (a hasonulás és a rövidülés) kétféle sorrendjének tekinthetnénk. Ha tövön belül nem is, de tövek határán ezek szerint előfordulhat [nk] a magyarban: Horn Kíra, vagy akár fennkölt [fenkölt]. (A gondolatot továbbvíve megint csak jóslunk: az [ny]-t is hasonítók beszédében a köpenyben [köpemben] lesz, a könnyben viszont kevésbé hajlamos a hasonulásra: marad [könyben].)

Okozhat-e különbséget a [n] és [ŋ]?

Azonban az, hogy a fennkölt ejthető [fenkölt]-nek, vagy akár a fenkő [fenkő]-nek (a szintén lehetséges [feŋkölt] és [feŋkő] mellett), nem jelenti azt, hogy a magyarban a [n] és [ŋ] különbségének volna nyelvi jelentősége, azaz hogy ez a két hang szavakat tudna megkülönböztetni. Ugyanis a [fenkölt] és a [feŋkölt] – vagy bármilyen hasonló ejtéspár – mindig ugyanannak a kifejezésnek lesz a két szabadon váltakozó kiejtése.

Fenkő
Fenkő
(Forrás: Wikimedia Commons / Pekka Halonen (1865–1933))

Ahhoz, hogy ez a két orrhang valóban jelentéseket tudjon megkülönböztetni, azaz hogy a [ŋ] a magyarban fonéma legyen, az kellene, hogy egy tövön belül fordulhasson elő olyan helyzetben, ahol az [n] is előfordulhat. Erre azonban nem találunk példát.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
32 szigetva 2015. november 25. 12:30

@Sultanus Constantinus: Pontosan. Ezért érdemes megkülönböztetni a hangtani és mondattani szavakat.

31 Sultanus Constantinus 2015. november 25. 09:00

@szigetva: Hát de ilyen alapon pl. a "Nem eszi meg" /NEMeszimeg/ is egyetlen szó. :)

30 szigetva 2015. november 25. 08:56

@Sultanus Constantinus: De a magyarban meg ezért mondhatjuk, hogy a "mégeszi" egy szó, az "észi még" meg kettő (a hangsúlyjel hangsúlyt jelöl).

29 Sultanus Constantinus 2015. november 25. 08:50

@alfabéta: @szigetva: Na igen, épp ezt akartam én is mondani. A "szó"-nak igazából nincs tudományos alapú meghatározása. A magyarban szerintem azért is nehézkes hangsúly alapján eldönteni ezt, mert a hangsúly kötött, tehát minden "semleges közlés" hangsúlya az első elem első szótagjára esik. (De pl. a spanyolban éppen a hangsúlyminták teszik lehetővé, hogy azt mondjuk, hogy pl. a "dígamelo" nem egy szó, hanem három, mert ha egy szó lenne, akkor a hangsúly legfeljebb az [a]-ra eshetne a háromszótag-törvény alapján.)

28 szigetva 2015. november 25. 00:07

@Irgun Baklav: Nade akkor mindegy, mert a hut és a but is ugyanaz, nem?

27 Irgun Baklav 2015. november 24. 23:21

@szigetva: Az a baj, hogy túl sokat hallgattam a lexical sethez tartozó IDEA-s www.dialectsarchive.com/comma-gets-a-cure példaszöveget északangol kiejtésű verziókban, azóta a strutot már én is csak kerekített mgh-val tudom ejteni. :D

26 szigetva 2015. november 24. 23:08

@Irgun Baklav: A szokásos szó rá a STRUT: en.wikipedia.org/wiki/Lexical_set

25 Irgun Baklav 2015. november 24. 23:05

@Irgun Baklav: Na jó, but helyett legyen inkább hUt, mert az sosem hangsúlytalan...

24 Irgun Baklav 2015. november 24. 23:03

@El Vaquero: Szerintem a böngészőbeállításoddal van a probléma, a labiodentális m-re (ɱ-re) ugyanazt a jelet használom, mint Wells, vagy akár a en.wikipedia.org/wiki/Labiodental_nasal cikk

A fejjel lefele fordított a-t a hullámmal a bUt nazális verziójához használom... (Ez [ɐ̃] egy magánhangzó, nem labiodentális m.)

23 El Vaquero 2015. november 24. 22:42

Nagyon érdekes cikk, és mostanában a kérdezők is jókat kérdeznek. A fennköltben morfémahatár miatt nincs hasonulás.

 

@Irgun: miért használsz a labiodentális m-re fejjel lefelé fordított jelet? Irgun-burgun. A comfortable-ben nem ejtenek labiodntális m hangot, mert a [t] ez ellen hat, vagyis néha ejtenekek, de akkor pedig a homorgán p nem lehet jelen. A chimneyt sose hallottam még háromszótagos variációban. Wells fonetikai témákban nem hiteles, olyan kifinomult hallása volt mindig is az ürgének, hogy egy füle mellett elsütött ágyút se hallana meg, a vérző dobhártyák ellenére állítaná, hogy nem volt semmilyen ágyúlővés. Mondom, fonológus.

22 Irgun Baklav 2015. november 24. 22:22

@szigetva: És a végső ok, hogy Angliában mindenkinek annyira rosszak a fogai, hogy senki se tud rendes [ɱ]-et ejteni? :-) Nálam amúgy biztos [kɐ̃ftəbl] lenne a <comfortable>, de én nem is vagyok anyanyelvi beszélő.

Persze, van olyan szó is, ahol művelt beszélőknél biztos nazális magánhangzó van:

www.macmillandictionary.com/dictionary/british/enfant-terrible

www.oxforddictionaries.com/definition/english/enfant-terrible

21 szigetva 2015. november 24. 22:04

@Irgun Baklav: Bocs, nem mindig klikkelek mindenre… Hát igen, szerintem itt is épp arról van szó, hogy nem nagyon van [ɱ] sehol. Hogy egy adott hangfolyamot hogyan alfabetizálok, az azért elég viszonylagos: az aɱf lehetne akár ãf is (azért a-t használok, mert az ʌ-re bonyisabb tildét rakni).

20 Irgun Baklav 2015. november 24. 20:54

@Irgun Baklav: Na persze, ezt csak egy lehetőségként említi, többek közt pl. az m mellett (de arra azt írja, h. ”in careful or overarticulated speech”).

19 Irgun Baklav 2015. november 24. 20:49

@szigetva: Ööö, abban a blogbejegyzésben, amit az imént linkeltem? :-)

Én ellentmondást nem érzek, ha az [m] a broad transcription, a [ɱ] meg a narrow...

„If you say comfort as ˈkʌɱfə(r)t and emphasis as ˈeɱfəsɪs (as many textbooks assert), then English ɱ can be considered a realization of phonemic m.

There are two reasons why matters are not so simple, however.

• In practice many speakers do not use these pronunciations consistently. Between the nasal and the fricative, epenthesizers — those who make mince and mints homophonous — will have a voiceless plosive of some sort, usually labiodental and/or glottal, thus ˈkʌɱp̪fə(r)t ~ ˈkʌɱʔfə(r)t (where “p̪” in the first version stands for a voiceless labiodental plosive). (...)” ( phonetic-blog.blogspot.hu/2012/03/u.html ; John C. Wells's blog - uɱ...)

18 szigetva 2015. november 24. 20:41

@Irgun Baklav: „Wells szerint meg a comfort [ˈkʌɱp̪fə(r)t]” Ez nagyon meglepő. Hol ír ilyet? Az LPD kezem ügyében levő 1. és 3. kiadásában [m] van.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X