-
mederi: @szigetva: 19 Ami kezdeti feltételezéssel indul, nem cáfolható, de rendszere bizonyítható,...2021. 03. 01, 08:46 Mi végett kell beszólni?
-
szigetva: @mederi: A hozzászólásaidra nehéz reagálni, mert amit írsz azt nem nagyon lehet a nyelvtud...2021. 02. 28, 13:08 Mi végett kell beszólni?
-
mederi: Az ok és a cél szavak használata -mint a "miatt" és "végett"- esetében, szerintem azért cs...2021. 02. 28, 12:45 Mi végett kell beszólni?
-
szlagy1: Én ebből a 10-ből szívesen kivenném Esterházyt, Nádast, Konrádot, Hemző Károly (fotográfus...2021. 02. 26, 17:19 Kik a legtöbbet idegen nyelvre fordított...
-
mrregisterz: Egy újságíró írta: B. Krisztián ígéretéhez híven elfogadta a büntetést, de az ügyész súlyo...2021. 02. 26, 10:54 Mi végett kell beszólni?
Nyelvről vitatkozik kollégáival?
Kételyei támadtak?
Kálmán László nyelvész olvasóink égető kérdéseire válaszol:
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
- Mit állítsunk?
Olvasgassa itt a rovat korábbi cikkeit is!

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Egy kis hangtani részletben veszünk el, de közben röhöghetünk Avril Lavigne-on és nyomozhatunk kanadai angol anyanyelvűek után. Ez utóbbi, eláruljuk, sikertelen lesz.
Többször ejtettünk már szót az angol angliai változatairól, kevesebbszer az egyesült államokbeliekről. Ezúttal két olyan, a kanadaiak angoljára jellemző kiejtési sajátosságát vizsgálunk, az emelkedést és a lebbentést, amelyek összjátéka fontos érv volt a 20. század második felének nyelvészeti kutatásaiban.
Sok hely, kevés beszéd
Kanada hatalmas ország, területre a világon a második legnagyobb, több, mint fele akkora, mint Oroszország, még akkor is, ha a Krímet odaszámítjuk. A lakossága viszont kisebb, mint az Egyesült Államok legnagyobb államáé, Kaliforniáé. A nyelv szempontjából az utóbbi adat jobban számít, hiszen a nyelv kizárólag az emberek elméjében létezik.
Közismert nyelvi tény, hogy Kanada kétnyelvű ország, egy 1969-es törvény az angolt és a franciát egyenrangúnak nyilvánítja az ország egész területén. Egy 2004-es felmérés szerint azonban a kétnyelvűnek tekintett közalkalmazotti állások betöltői közül „csak” 86% beszélte mindkét nyelvet. A lakosság több, mint felének anyanyelve az angol, több, mint egy ötödének a francia, majd egy negyedének viszont egyik sem: sok százezres tömegek beszélnek ezeken kívül más nyelvet anyanyelvükként. A francia anyanyelvűek Québec tartományban összpontosulnak, az angol anyanyelvűek a többi tartományban.
Kanadai emelkedés
A kanadaiak is amerikaiak, amennyiben az Amerikai kontinensen élnek. Az „amerikai” jelzőt azonban szokás jóval szűkebb értelemben, ’egyesült államokbeli’ jelentéssel használni.
Kanadában tehát kb. 20 millió angol anyanyelvű ember él. A nyelvi változatosság mégis jóval kisebb, mint például Angliában, ráadásul nem könnyű megkülönböztetni a kanadaiakat és az amerikaiakat a beszédjük alapján. Ennek ellenére van néhány kifejezetten a kanadai angolra jellemző hangtani jelenség.
Talán a leghíresebb ezek közül a kanadai emelkedésnek fordítható Canadian raising, Két kettőshangzóról van szó, a legnyíltabban kezdődő [áj]-ról és [áu]-ról. Az elsőt a helyesírás leggyakrabban i vagy y betűvel jelöli (pl. my time [máj tájm] ’az én időm’), az utóbbit pedig az ou vagy ow betűkapcsolattal (pl. loud clown [láud kláun] ’hangos bohóc’). Ezeket sok kanadai zártabb szájjal, magasabbra emelt nyelvvel kezdi, körülbelül [öj]-nek, illetve [öu]-nak ejti, ha utána zöngétlen mássalhangzó áll.
Az eddig idézett példáinkban, ahol nem zöngétlen mássalhangzó követi a két kettőshangzót, marad lent a kettőshangzók eleje, a következőkben viszont megemelkedik: like tights [löjk töjtsz] (másoknak [lájk tájtsz]) ’mint a harisnya’, about a mouse [öböut ö möusz] (másoknak [öbáut ö máusz]) ’egy egérről’.
Az alábbi interjúban Avril Lavigne énekesnőt cikizik. A „vicces” szavak: about, house, vagyis a kanadai Avril emelése tér el az amerikai Weird Al Yankovic ejtésétől.
Ezek szerint egy emelős beszélő máshogy ejti a két magánhangzót a write [röjt] (másoknak [rájt]) ’ír’ és a ride [rájd] ’lovagol’ igékben, vagy az egyes számú knife [nöjf] (másoknak [nájf]) ’kés’ főnévben és többes számú párjában, knives [nájvz] ’kések’, hiszen a párok első tagjában a zöngétlen [t], illetve [f], a másodikban a zöngés [d], illetve [v] követi a magánhangzót.
Lebbentés
Leginkább az amerikai, a kanadai és az írországi angolra jellemző az, hogy magánhangzó után, hangsúlytalan magánhangzó előtt a [t] zöngésedik és a képzésekor már épp csak megérintjük nyelvünkkel a fogínyt, de zárat már nem képzünk rajta, egy egészen rövid [r]-hez lesz hasonló. Ezt a hangot angolul flapnek, magyarítva lebbentett hangnak nevezzük.
Sokak beszédében ebben a helyzetben a [d]-vel is ugyanez történik. Ha két, mások által különbözően ejtett hangot beszélők ugyanúgy ejtenek, akkor azok a szavak, amelyek csak ebben a hangban térnek el, azonos alakúvá válnak. Szemléltetésül nézzünk egy magyar példát: a helyesírás tanúsítja, hogy a fojt és folyt szavakat régebben különbözőképpen ejtették. Ma viszont hangalakja alapján ezt a két szót nem tudjuk megkülönböztetni. Ugyanígy nem különbözik a méztől és a mésztől vagy a mézből és a mészből.
Ugyanez a helyzet a [t]/[d]-ben eltérő szavakban a lebbentés után. Aki nem lebbent, annak különbözik például a writer [rájtör] ’író’ és a rider [rájdör] ’lovas’. Aki lebbent, annak viszont nem, hiszen a [t] és a [d] helyett ugyanúgy [ɾ]-t ejt. A figyelmes olvasó már sejtheti, mire megy ki a játék: mit csinálnak azok a kanadaiak, akik egyszerre lebbentenek is és emelnek is?
Sorbarendezett szabályok
A múlt század közepén induló generatív nyelvelmélet úgy képzelte, hogy a beszélők a fejében lévő mögöttes alakokból sorbarendezett szabályok alkalmazásával vezetik le a felszíni alakokat, a beszédnek azt az oldalát, amit tapasztalunk, ami a beszélők száján kijön.
Két szabályunk van: az emelkedés és a lebbentés. A következő ábrák mutatják a kétféle lehetséges levezetést. Először azt nézzük, mi van, ha az emelkedést a lebbentés elé rendezzük:
bemenet rájtör ≠ rájdör emelkedés röjtör (rájdör) lebbentés röjɾör rájɾör kimenet röjɾör ≠ rájɾör
Amikor az adott lépésben nem történt semmi, zárójelbe tettük az alakot. Amint láthatjuk, ebben az esetben a két szó különböző marad, mivel az emelkedéskor még különböztek a szóközepi mássalhangzók, a különbségük az előző magánhangzón őrződik meg. Láttunk már ilyet. Ezt a változatot hagyományosan A dialektusnak nevezik. A másik lehetséges forgatókönyv az, hogy az emelkedés a lebbentés után történik meg:
bemenet rájtör ≠ rájdör lebbentés rájɾör rájɾör emelkedés (rájɾör) (rájɾör) kimenet rájɾör = rájɾör
Ebben az esetben viszont a lebbentés előbb kiegyenlíti a két szó közti különbséget, minthogy az emelkedés azt áttolhatná a magánhangzóra, így a két szó azonos alakúvá válik. Ennek a változatnak a hagyományos megjelölése: B dialektus.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Van-e kétféle dialektus?
Ha tényleg kétféle kanadait találunk, az egyiknek, az A dialektus beszélőinek a writer/rider pár tagjai különböznek ([röjɾör]/[rájɾör]), a másiknak, a B dialektus beszélőinek nem ([rájɾör]), akkor ez erős érv lehet azok kezében, akik az itt röviden bemutatott szabályrendezős modellt támogatják. Elég nehéz ugyanis ezt a különbséget máshogy megmagyarázni.
Nem véletlen tehát, hogy a szabályrendezést hirdető generatív irodalomban gyakran felbukkan a hivatkozás a kanadai angol A és B dialektusára. Az ellentábor egyik lehetősége az, hogy az adatok hitelességét vonja kétségbe. Ezt teszi Jonathan Kaye is, és meglepő eredményre jut.
A B dialektusra – ahol ugyanúgy ejtődne a writer és a rider – való egyetlen forrás egy 1942-ben publikált cikk. Eszerint az akkori ontariói iskolások között voltak ilyen beszélők. Azonban egy későbbi kutató 1972-ben nem talált ilyen beszélőket. Az felettébb valószínűtlen a jómódú Kanadában, hogy három évtized alatt az összes eredetileg gyerekkorú beszélő meghaljon.
Mindenesetre a kanadai angolnak ezt a két változatát nem ajánlatos a szabályrendezés melletti érvként használni. A modellt azóta sok más okból kifolyólag is elhagyták támogatói, ma már nagyon kevesen képzelik el így a nyelv működését.
Források, olvasnivalók
Jonathan Kaye. 1990. What ever [sic!] happened to dialect B? In: Joan Mascaró–Marina Nespor (szerk.) Grammar in Progress: Glow Essays for Henk van Riemsdijk. Dordrecht: Foris. 259–263.
Jonathan Kaye. 2012. Canadian Raising, eh? In: Eugeniusz Cyran–Henryk Kardela–Bogdan Szymanek (szerk.) Sound Structure and Sense: Studies in Memory of Edmund Gussmann. Lublin: Wydawnictwo KUL. 321–352.