nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • bloggerman77: @mondoga: "Ha netán blogi elfelejtene válaszolni..." Ezt írtad, nem? Fejesnek írtad, de en...
    2019. 09. 21, 21:27  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @bloggerman77: Tanulj meg olvasni, mielőtt kötözködni kezdesz! A Fejesnek címzett válaszom...
    2019. 09. 21, 20:19  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @bloggerman77: Szállj le rólam, Fejes Lászlónak írtam, nem neked. (Pisa-teszt, óh :D)
    2019. 09. 21, 20:09  Hun‒ugor géntangó
  • Roland2: @Kincse Sz. Örs: Elfoglaltságaim miatt csak rövidebben tudok reagálni:az, hogy - nagyon - ...
    2019. 09. 21, 19:08  Anti-PC shaming
  • bloggerman77: @Fejes László (nyest.hu): Blaško - a Blazej név becéző alakja, Balázska; Milata/Milota/Mil...
    2019. 09. 21, 18:44  Hun‒ugor géntangó
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Egy érdekes változásról: elvessze és elveszítse

Régóta vitatott kérdés, hogy a nyelvművelők képesek-e valóban megváltoztatni az emberek nyelvhasználatát. Úgy tűnik, képesek, de nem biztos, hogy abba az irányba, amelyikbe szeretnék.

Kálmán László | 2011. március 19.
|  

R. Márton nagyrészt a választ is megadta a saját kérdésére, hiszen a kérdéses szóalak régi előfordulásainak is utánanézett.

Elveszett, elvesztett és elveszített tárgyak
Elveszett, elvesztett és elveszített tárgyak
(Forrás: Wikimedia commons / Mohylek)

A minap vita kerekedett egy társaságban, ahol én az elvessze szót bátorkodtam használni. Egyesek szerint ez teljesen hibás szóalak, mások kétkedtek, hogy talán csak az elveszni és az elveszteni szavak ragozása keveredik hibásan. A példamondat így hangozhat: Csak aztán a kulcsot nehogy elvessze!.

Annyi mindenesetre tény, hogy az elveszítse alak minden kritikán felül elfogadható, ám keresgélve a kérdéses alak után két nemes találatra is bukkantam:

„Hizlaló kúrára fogtam, hogy ellustuljon és elvessze az ábrándosságát.” (Kosztolányi Dezső: Szeretlek)

Valamint:

„Már földi reménye idealant romban:
S elvessze hitét az örök irgalomban...?
Gyötrelmes az élet, a halál rettentő:
Maga egymagában viadalmas kettő.”
(Arany János: Toldi szerelme. Hatodik ének)

Azt hiszem, nem kérdés ezek után, hogy nem csak a hétköznapi beszédben szerepel ezen alak, de megbízható gyökerei is vannak.

A kérdésem mindazonáltal az, hogy nyelvtanilag pontosan milyen szabályok vonatkoznak ide, mi okozza az elvessze szó kissé szokatlan mivoltát?

Először is le kell szögeznem, hogy nekem semmi bajom az elvessze igealakkal, nem hangzik egy csöppet se furcsának. Másodszor: ha valaki furcsállja, akkor sem az elveszik ige alakjaival való keveredés miatt. Igaz, hogy az elvessze formailag lehetne az elveszik alakja (határozott tárgyra utaló, vagy ahogy az iskolában tanultuk: „tárgyas ragozású” alakja), de az elveszik tárgyatlan ige, ezért ez az alakja nemigen fordulhat elő. Akkor már inkább az elveszít ige alakjaival interferálhatna (amelynek ráadásul szinonimája is), de annak meg minden alakja alaposan különbözik az elveszt alakjaitól, ahogy a levélíró is idézi (elvessze ∼ elveszítse).

Azok, akik Márton nyelvhasználatát furcsának találták, egy folyamatban levő változásban mintha már előbbre tartanának, mint levélírónk. (De ez nem ok arra, hogy bírálják!) Jól megfigyelhető tendencia ugyanis, hogy az elveszt kötő-felszólító módú alakjai helyett egyre inkább a rokonértelmű elveszít megfelelő alakjait használják. Legalábbis ezt találtam gyors internetes keresésem során. Tehát a következő változásokat figyelhetjük meg:


Egyes Többes

„alanyi” „tárgyas” „alanyi” „tárgyas”
1. elvesszek → elveszítsek elvesszem → elveszítsem elvesszünk → elveszítsünk elvesszük → elveszítsük
2. elvessz(él) → elveszíts(él) elveszd/elvesszed → elveszíts(e)d elvesszetek → elveszítsetek elvesszétek → elveszítsétek
3. elvesszen → elveszítsen elvessze → elveszítse elvesszenek → elveszítsenek elvesszék → elveszítsék

Gyors kereséseim eredményeiből ítélve ez a helyettesítés a kijelentő jelen és múlt idejű alakokat nem érinti. Például az elvesztettem jelentősen gyakoribb, mint a elveszítettem. Persze nem tudok biztosat mondani arról, hogy miért történik ez. De megkockáztatom azt a feltevést, hogy itt egyfajta hiperurbanizmusról (hiperkorrekcióról) van szó. Régi észrevétel, hogy az emberek kerülik a -t végű igék kötő-felszólító módú alakjait (amelyekben a toldalék előtt hosszú -ssz-, -ss- vagy -ts- van): lát ∼ lássak, lássuk stb.; halaszt ∼ halasszon, halasszák stb.; tanít ∼ tanítsak, tanítsátok stb. Ennek az az oka, hogy ezek között az alakok között olyanok is vannak, amelyeket sok nyelvváltozatban kijelentő módú, jelen idejű alakokként is használnak, és ezt a társadalom (az ún. „nyelvművelők” tevékenységének hatására) súlyosan megbélyegzi. Az alábbi táblázatban aláhúzással jelölöm azokat az alakokat, amelyeket rengetegen használnak kijelentő módú alakokként is:


Egyes Többes

„alanyi” „tárgyas” „alanyi” „tárgyas”
1. lássak, halasszak lássam, halasszam lássunk, halasszunk lássuk, halasszuk
2. láss(ál), halassz(ál) lásd/lássad, halaszd/halasszad lássatok, halasszatok lássátok, halasszátok
3. lásson, halasszon lássa, halassza lássanak, halasszanak lássák, halasszák

Ezek az aláhúzott alakok éppen azok, amelyekben a kijelentő módban -tj- szerepel: látjuk, halasztjuk, látjátok, halasztjátok, látja, halasztja, látják, halasztják. A megbélyegett nyelvváltozatokban ezek a -tj- hangot tartalmazó alakokat nem használják, hanem helyette a kötő-felszólító módú alakokkal azonosakat mondják kijelentő módban is. Tapasztalatom szerint sokkal kevésbé elterjedt a -ts- alakok (pl. tanítsuk, hajtsátok) kijelentő módú használata, és ezért a „nyelvművelők” is kevésbé pécézték ki.

Hogyan képezzük a kötő-felszólító mód alakjait? A kijelentő módú alakoktól általában a -j- jelenléte különbözteti meg ezeket, a szokásos egybeolvadásokat is beleértve: ír ∼ írj-, rak ∼ rakj-, halad ∼ haladj- [-ggy-], bán ∼ bánj- [-nny-]. Az egészen kivételes igéken kívül (mint amilyen például a megy ∼ menj-, jön ∼ gyer-, lesz ∼ legy-) csak az ún. szibilánsokra (-s, -sz, -z, -zs) és a -t-re végződő igetövek viselkednek ettől eltérően. A szibilánsoknál az a szabály, hogy a kötőmódban hosszúak: ás ∼ áss-, hoz ∼ hozz stb. Viszont a tővégi -tsz- hosszú -ss-el váltakozik: tetsz- ∼ tess-, metsz ∼ mess. A magánhangzó + -t végűeknél a -t- helyet -ss- áll a kötő-felszólító módban: lát ∼ láss-, vet ∼ vess. A mássalhangzó + -t végűeknél általában [cs]-nek ejtett -ts- (pl. bánt ∼ bánts-, tart ∼ tarts-), és érdekes módon ide tartozik sok olyan tő is, amelyekben hosszú magánhangzót követ a -t: az -ít végűek (borít ∼ boríts stb.), valamint műt ∼ műts-, tát ∼ táts. Végül az -szt- végűek esetében nem -szts-, hanem -ssz- jelenik meg: oszt ∼ ossz-, választ ∼ válassz- stb.

Bár a 12 kötő-felszólító módú alakból csak négyet, tehát egyharmadukat bélyegezték meg (az elölképzett, vagy ahogy az iskolában tanultuk: „magas hangrendű” igéknél pedig csak egyetlen egyet, a többes szám első személyű, tárgyas ragozású alakot: vetjük helyett vessük), a hiperkorrekt nyelvhasználatban az egész ragozási sort, paradigmát „megfertőzi” az irtózás a hosszú -ssz- és -ss- hangokat tartalmazó alakoktól. Egyébként érdekes, hogy az -ss- alakok sokkal erősebben meg vannak bélyegezve, vagy legalábbis feltűnőbbek a magyar beszélők számára, mint az -ssz- alakok. Vagyis az ossza, halassza sokkal jobban „elcsúszik” kijelentő módban is, mint mondjuk az üssük. A -ts-t tartalmazó alakoktól azonban nem irtóznak az emberek, mert ezen nem lovagolnak annyit a „nyelvművelők”.

Nagyon érdekes jelenséget fedezett fel tehát R. Márton: mivel az elveszt ige mellett létezik az ugyanabban az értelemben használható elveszít, a „nyelvművelők” által belénkplántált irtózást könnyen elkerülhetjük, ha kötő-felszólító módban egyszerűen az utóbbi ige alakjait használjuk.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
12 El Vaquero 2013. június 9. 09:55

@kalman: "Én mondjuk nem szoktam vele beszélgetni, amióta "állítólagos magyar nyelvésznek" nevezett egy napilapban."

Haha, ez nagyon jó! Nem is tudtam, hogy Grétsynek ilyen kemény dumája is van :D Ezen röhögök percek óta. Ezt tuti elsütöm Phídörnek is, ha visszajött a meg nem érdemelt henyélésből.

"nekem semmi bajom az elvessze igealakkal, nem hangzik egy csöppet se furcsának."

Annak örülni kell. Végül is nekem sem baántsalya annyira, csak úgy hat, mintha baseballütővel fülön vágtak volna, és több adag zsebkendő sem tudja felinni a kiömlő vért. A fülem meg csak sípol, és csak ilyen tompa zörejeket hallok utána, mintha bomba robbant volna a közelben, persze mint tudjuk, a nyelvvédők füle már csak ilyen :D

11 Krizsa 2013. június 9. 05:39

zsigri: "Azt, hogy "el ne vessz" kétféleképp lehet érteni: 1. el ne tűnj, 2. el ne veszíts valami."

Nem lehet kétféleképpen érteni:

El ne vessz (jobban hangzik, tehát emiatt jobb az el ne vesszél - TE

El ne veszíts / el ne veszd (jobban hangzik, tehát emiatt jobb a veszíts valamit, s a tárgyas ragozás: el ne veszítsD a kulcsot!

10 mederi 2013. június 8. 22:09

A "veszt, (veszejt)/ ved(t) (vett), veszedt, (veszett) " készetés -eredmény pár késztetés oldalából "formailag kiszakadt" a "vesz" (valamit) szerintem "fregoli" szó, egészen más jelentéssel. Ami hasonló alakú kifejezés, az a "(feszt), fest/ fed(t), fededt (fedett)", aminek létező szintén módosult jelentésű alakjai a "feszít/ feszül// feszeget/ feszeng".

Azt hiszem, a "veszít" kifejezés a "feszít"-el összecseng olyan értelemben, hogy ezek nem kívánt "késztetések" és az eredmény pl. a kulcs elvesztése esetén hasonló. Vagy veszettül mérges lesz valaki, vagy csupán feszengeni fog, hogy vajon megkerül-e a kulcsa. Az már csupán "részlet kérdés", hogy a "veszít" nem fog "veszül" eredménnyel párosulni, mert ilyen szó (még) nincs..:)

9 Krizsa 2013. január 21. 19:03

Az "állítólagos nyelvész, -et" kifejezésre azért jobb a

"hivatolos nyelvész, -et", mert ezt követeli a monitáris realitás.

Mert csak ők kapnak a magyar adózók által (általam is,magyar nyugdíjasként, havi 120 dollár adót)

ebből az állam által dotált fizetést és a fenntartott nyelvészeti intézményeket is a talpuk alá SZÁZÖTVEN ÉVE.

Semmiféle más nyelvész és nyelvészet nem kap, nemcsak egy fillért sem, hanem még egy szó választ sem. Ha akár egy 1000 oldalas összehasonlító gyökszótárt is állított össze két gyöknyelvből.

ANNYI választ sem kap, hogy olvastam az emailedet: NEM KELL. Négy magyar egyetemtől sem kap választ.

Annyit sem, belenézni sem vagyunk hajlandók, mert bármit bizonyítasz, bármennyi - többezer - hasonló gyökszavon, bármennyi nyelvtani analógiával, számunkra a finnugor (az indoeurópai) nyelvészet egy SZENTSÉG. Értsd: ezt fizetik nekik havi fizetéssel.

Így azt is megtehetik, hogy szóba se állnak a magyart, mint GYÖKnyelvet kutató, többnyire "nincstelen", vagy ahhoz közeli - magánzókkal.

Miért magánzó (diplomás, több diplomás, stb.) de nem nyelvész az ilyen? Pl. azért, mert egy gyöknyelvész már 150? (50 éve biztosan) úgysem kaphatott a gyöknyelvészeti "vonzalmaira" nyelvészeti diplomát.

Grétsi mindezt még nem volt képes felfogni... azért mondta, hogy "állítólagos"... de én már az elején tudtam.

8 zsigri 2013. január 21. 10:07

Szerintem ennek semmi köze a belénk plántált irtózáshoz, hanem inkább ahhoz, hogy az elveszt alanyi ragozású felszólító alakjai egybeesnek az elveszik/elvész ugyanilyen alakjaival. Azt, hogy "el ne vessz" kétféleképp lehet érteni: 1. el ne tűnj, 2. el ne veszíts valami.

Aztán, ha már a homonímiakerülés az alanyi ragozásból kiszorítja az elveszt felszólító módú alakjait, kiszorulnak azok a tárgyasból is.

7 bibi 2011. március 22. 18:38

@kalman: (Én mondjuk nem szoktam vele beszélgetni, amióta "állítólagos magyar nyelvésznek" nevezett egy napilapban.)

*******

Aranyos.

De nem csak a nyelvészek tudnak így hajbakapni.

A töténészek vagy a régészek is.

Ja, és a filozófok :))

6 Fejes László (nyest.hu) 2011. március 22. 14:33

@doncsecz: A példa pont az ellenkezőjére példa.

5 doncsecz 2011. március 22. 13:43

@Fejes László (nyest.hu): Az oszmán-törökből bárki gondolhatja, hogy mely török nyelvről van szó. De példa tényleg klasszikus és sokat emlegetett.

4 kalman 2011. március 21. 14:13

Hát, a címben ugyan nincs benne, de mindegy. Azért emeltem ki, mert a "nyelvművelők" tevékenysége nélkül ez a változás valószínűleg sosem indult volna meg (legalábbis ezt a hipotézist fogalmazom meg a válaszban). Ha Lőrincze Lajos is ezt válaszolta volna, arra csak büszke lennék. Grétsy Lászlót meg akár meg is lehet kérdezni, egyetért-e a hipotézisemmel, és ha igen, annál jobb. (Én mondjuk nem szoktam vele beszélgetni, amióta "állítólagos magyar nyelvésznek" nevezett egy napilapban.)

3 bibi 2011. március 21. 13:28

Hát, nem teljesen értem, hogy miért kerül itt szóba a "nyelvművelés". Ráadásul a címben. Szerintem Lőrincze Lajos, vagy Grétsy László sem válaszolt volna nagyon mást mint amit a cikkben olvasunk.

2 Fejes László (nyest.hu) 2011. március 20. 18:05

@doncsecz: Igen, és aztán a mindenki által beszélt törököt tették meg irodalmi nyelvvé. Ezt azonban ne keverjük a köztörökkel, mert az a török nyelvek egyik ágának a neve (a csuvason kívül ebbe tartozik az összes török nyelv).

1 doncsecz 2011. március 20. 08:05

A nyelvújítás eredményeit a könyveknek, médiának, iskoláknak kell terjeszteniük, ha azt akarjuk, hogy a beszélt nyelv is ez legyen. Klasszikus példa az oszmán-török nyelv esete, amely mesterséges nyelvként csak a legfelsőbb rétegek nyelve volt, illetve az adminisztrációjé, az alacsonyabb rétegek kizárólag köztörök nyelvet beszéltek, mert a legtöbb ember írástudatlan volt és az oszmán-török és a köztörök között jókora szakadék tátongott

Információ
X