Csilla nevű olvasónk az alábbi szövegre lett figyelmes egy „álvalóságshowban”:

Kihagytam a dialektika órát. A határon túli nyelvjárások úgyis hamarosan ki fognak halni.

Nem tudjuk, hogy az eredeti szövegben szándékosan, poénként fordult-e elő a tévesztés, vagy a szerző tudatlanságból fakad-e, esetleg a fordító vagy a színész bakizott – mindenesetre a nyelvjárástan nemzetközi neve (magyaros formában) dialektológia. A dialektika eredetileg a vitatkozás, a vitapartner érvelésében előforduló ellentmondások feltárásának tudományának, később a természet, a társadalom vagy a gondolkodás mozgásörvényeivel foglalkozó tudományának elnevezése. Vajon véletlen-e, hogy a két szó hasonlít egymásra?

Hegel, a dialektika nagy alakja
(Forrás: Wikimedia Commons)

A dialektológia a dialektus ’nyelvjárás’ és a -lógia ’-tan, tudomány’ szavak összetételéből keletkezett. Bár mindkét elem görög, az összetétel feltehetően későbbi tudós szóalkotás – sajnos nem találtunk olyan forrást, mely leírná, mikor keletkezett. Bár a dialektus már a görögben (διάλεκτος [dialektosz]) is ’helyi nyelvváltozat’-ot jelentett, ez a jelentése a ’társalgás, beszélgetés’ jelentésből alakult ki (tudniillik ’a társalgás nyelve, a hétköznapi nyelv’). A szóban a διά [dia] ’át, keresztül’ igekötőt és a λέγω [legó] ’mond, beszél’ igét ismerhetjük fel. A -lógiából az -ia görög képző (-ία [ia]), mely elvont főneveket hoz létre, a log- tő pedig a  λόγος [logosz] szó töve. Ennek jelentése igen sokféle lehet (pl. ’szó’, ’mondat’, ’beszéd’, ’történet’, ’vita’, ’kijelentés’, ’ok’, ’magyarázat’, ’elbeszélés’ stb). Az dolog pikantériája, hogy ez is a λέγω [legó] ’mond, beszél’ igéből származik.

És mi a helyzet a dialektikával? Ez szintén görög szó, a διαλεκτική [dialektiké] a vitatkozás művészetének neve volt. Ez a διαλεκτικός [dialektikosz] ’vitapartner, vitázó fél’ szóból jött létre, ez pedig szintén a διά [dia] ’át, keresztül’ igekötő és a λέγω [legó] ’mond, beszél’ igekapcsolatából jött létre.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Pontosan arról van szó, hogy a διαλέγω, melynek szó szerinti jelentése kb. ’átmond, keresztülbeszél’, azt a jelentést vette fel, hogy ’beszélget, társalog, megvitat, vitatkozik’. (Egészen pontosan a passzív alakja jelentette ezt, de az most részletkérdés.) Ebből a ’beszélget’ jelentés fejlődött tovább ’a beszélgetés (helyi) nyelve’ jelentésben, és így alakult ki a dialektus, ebből pedig a dialektológia; másfelől a ’vita’ jelentésből fejlődött ki a ’vitatkozás mestersége’ jelentés. A két szónak tehát azonos a gyökere, ám az, hogy a két szó szerkezete és jelentése pont így fejlődött, az már a véletlen műve.