-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Arra gondolok a szer szóval kapcsolatosan, hogy a ban/ ben, ról/ ről, tól/ től toldalékok ...2024. 09. 30, 20:30 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Felmerült bennem a kérdés, hogy miért őrződött meg a magyar nyelvben főleg pentaton...2024. 09. 24, 15:04 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: @nasspolya: Akár jogos, akár nem, ennek tükrében még érdekesebb a cikk. Igaz, a lényegi ta...2024. 09. 23, 02:22 Így jutunk a hétről tízre
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A fővárosi utcákon sétálva gyakran találkozunk a szabadságharc hőseinek nevével az utcanévtáblákon. Nem csak hazánk fiainak állítanak emléket a közterületnevek, hanem más nemzetbeli hősöknek is. A legismertebb közülük talán Bem apó volt, de a hadsereg főparancsnoki tisztét 1849-ben kétszer is betöltő Dembinszky Henrik tábornok nevét is sokan ismerik – talán éppen az utcanévtáblákról. Március 15. alkalmából Budapest térképén Dembinszky nyomait keressük.
Henryk Dembiński neve hazánkban magyaros formában, Dembinszky Henrikként terjedt el, akárcsak számos más, a szabadságharcban szereplő tiszt neve: Bem József (lengyelül Józef Zachariasz Bem [juzef zaharias bem]), Wysocki József (lengyelül Józef Wysocki [juzef wiszocki]) vagy Damjanich János (szerbül Jovan Damjanić [jovan damjanity]). Ezekben a nevekben elöl áll a vezetéknév, a magyarban használatos betűkkel, utána pedig a keresztnév magyar megfelelője. A „történelmi nevek védelme érdekében” az AkH. 157. pontja szerint ezt a már meghonosodott írásgyakorlatot kell érvényesíteni.
Ismerkedjünk meg történetünk főhősével, aki egy délkelet-lengyelországi Strzałków [sztzsaukuf] nevű faluban született 1791-ben, grófi családban, Henryk Dembiński [henrik dembinyszki] néven. Katonai ismereteit a bécsi akadémián szerezte, s már 1806-tól aktívan részt vett hadmozdulatokban. 1812-ben még Napóleon seregében tűnt ki vitézségével, amit a francia becsületrenddel honoráltak. Ám még kitüntetés évében átállt a másik oldalra, és a lipcsei csatában már a franciák ellen fogott fegyvert.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Dembinszky az 1830-es lengyel novemberi felkelésben, majd ezt követően az oroszok ellen vívott függetlenségi háborúban tért vissza a harcmezőre. Legnagyobb érdeme az volt, hogy sikeresen visszavezette csapatát Varsóba az osztrolenkai csatavesztés után. Pár napra még a lengyel erők főparancsnokának is kinevezték.
A vesztes lengyel szabadságharc után Párizsba emigrált. Itt később összeismerkedett Teleki László gróffal, aki 1848 szeptemberétől Magyarország párizsi követeként élt a francia fővárosban. Telekin keresztül a lengyel tiszt felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Dembinszky 1849 februárjában már a magyar seregek főparancsnokaként vezette a csapatokat Windischgrätz ellen Kápolnánál.
A magyar tisztek nem nézték jó szemmel az idegen tiszt kinevezését. Ráadásul Dembinszky nem rendelkezett helyismerettel, és általában a visszavonulást szorgalmazta. A sorozatos csatavesztéseket az ő számlájára írták. A magyar főtisztek elégedetlenségének hatására a lengyel főparancsnokot március elején leváltották, de hamarosan Kossuth az északi erők parancsnokának nevezte ki.
Ám Dembinszky ebben a beosztásban sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Helyét június közepén egy másik lengyel tiszt, Wysocki József vette át. Dembinszky az eddigi sikertelen hadmozdulatok ellenére júliusban először vezérkari főnök, majd ismét a magyar erők főparancsnoka lett.
Harc nélkül feladta Szeged városát és annak ellenére, hogy Arad irányába kellett volna a kormány utasítása értelmében visszavonulnia, Temesvár felé fordult. Ekkor ismét leváltották, s Bem József vette át a sereg vezetését. Dembinszky katonai karrierje ezzel véget ért. Az 57 éves lengyel tiszt Törökországon keresztül visszatért Párizsba, és emlékiratai megírásával foglalatoskodott.
(Forrás: Fortepan / Nagy Gyula / CC BY-SA 3.0)
Dembinszkyről a fővárosban négy közterületet neveztek el. Először az Erzsébetvárosban, a Damjanich utcával párhuzamosan futó utcát keresztelték el róla 1889-ben. Ez most is az ő nevét viseli. Néhány évvel később, a 20. század elején Rákoscsabán is született egy Dembinszky utca, de ezt csak fél évszázadig élt. 1954-ben a Szabadság sugárútra merőleges, rövid kis utcát Öntöző utcának keresztelték át. Azt, hogy miért lett hirtelen az öntözés fontosabb egy honvédtábornoknál, sajnos nem sikerült felderítenünk.
Az 1920-as években még két utca kapta meg Dembinszky nevét a mai főváros területén. Az egyik ma is megvan. A XVIII. kerületi Liptáktelep egyik utcáját keresztelték el a lengyel hadvezérről az akkoriban Pestszentlőrinchez tartozó területen.
A másik Dembinszky utca egészen 2012-ig, pontosan 90 évig tartotta magát. 1922-ben Rákospalotán, a Széchenyi út folytatása lett Dembinszky utca. A környező utcák általában nagy magyarok nevét viselték már néhány évtizede: Kinizsi, Bocskai, Eötvös, Pázmány. Dembinszky tehát jó társaságba került. 2012-ben azonban áthúzták az utcanévtáblát, és akárcsak az északi csapatok vezetőjének székében, Dembinszkyt itt is honfitársa, Wysocki József követte.
Wysocki neve nem cseng túl ismerősen, így feltehetőleg leírni sem sokan tudják a nevét. Ki volt ez a lengyel tiszt, aki 1809-ben született Tulczyn városában (ma Тульчин [tulcsin], Ukrajna)? Wysocki pályája több ponton hasonlóságot mutat Dembinszky karrierjével. Mindketten részt vettek a lengyel szabadságharcban, majd mindketten Franciaországba menekültek. Innen azonban külön utakat követtek. Wysocki visszatért hazájába, és 1848-ban Krakkó környékén felkelőket toborzott, akikkel megindult Magyarországra. A magyarokkal vállvetve harcolt Arad ostromában, így 1849 elejére alezredessé léptették elő. A tavaszi hadjáratban tanúsított vitézségének következtében egyre feljebb emelkedett a ranglétrán, s 1849 májusában kinevezték az összevont lengyel erők főparancsnokává. Ezután vette át Dembinszkytől a magyar és lengyel egységekből álló északi hadtest parancsnokságát.
Hamarosan azonban újra elődje beosztottja lett, amikor Dembinszkyt másodszor is főparancsnokká tették. A vesztes ütközetek után feletteséhez hasonlóan Wysocki is elhagyta az országot. Ám ő nem önállóan távozott, hanem mint a Kossuthot kísérő csapat vezetője. Törökországban 1851-ig maradt, majd Európa több országában megfordult. Katonai iskolákat alapított, és többször részt vett különböző ütközetekben is. Dembinszkyhez hasonlóan Párizsban halt meg, 64 éves korában.
Wysocki neve 2012 előtt nem jelent meg a fővárosi utcanevek között, de mellszobra 1976 óta a Nemzeti Múzeum kertjében áll. A szobrot Varsó városa ajándékozta hazánknak. Wysocki-emléktáblát Isaszegen a református templom falán, Jászberényben pedig egy olyan épületen találunk, ahol a tábornok kétszer is megszállt. Szolnokon a Lengyel légió utcában pedig a megyeházán elhelyezett lengyel légió emléktáblán látható Wysocky portréja. A tábornok emlékét a 2007-ben megalakul Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület is ápolja. Az egyesület tagjai korhű egyenruhában évente mintegy ötven rendezvényen vesznek részt.
Fővárosi virtuális sétánk végeztével, március 15. alkalmából gondoljunk azokra a lengyel tisztekre és közkatonákra is, akik a magyarok oldalán vettek részt az 1848–49-es szabadságharc ütközeteiben. Dembinszky és Bem neve mellé pedig megtanulhatjuk Wysocki Józsefét is, aki saját toborzású hadseregével sietett a magyarok megsegítésére.
Forrás
Ráday Mihály (szerk.): Budapesti utcanevek A–Z, 2013