nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Állati helyek Budapesten

Mit keresnek Budapesten a folyami rákok és a farkasok? Hol ástak el élve valakit a törökök? Hol volt a Hangyatelep és miért nem találjuk már a térképen? Milyen anadrom vándorhal neve jelenik meg a városrészek között, és mi az egyáltalán, hogy „anadrom”?

Wenszky Nóra | 2013. augusztus 12.
|  

Fővárosi városrésznevekről szóló sorozatunkban volt már szó híres emberekről és növényekről is. Ma az állatvilágban kalandozunk. Tán meglepő, de Budapesten a leggyakoribb állat kétségtelenül a rák – legalábbis ami az állatról elnevezett városrészek számát illeti. A nevek ihletője egy kisebb folyóvíz, a Pestet átszelő Rákos-patak. Ez Pécel felől lép be a főváros területére, s Angyalföldön, az Árpád híd fölött éri el a Dunát. A Szada határában eredő patak 44 kilométer hosszú. Nevét onnan kapta, hogy hajdanában igen sok rák élt benne. A patak mentén számos település alakult ki a honfoglalás után, s ezek nevében is megjelentek a vízben hemzsegő rákok.

Folyami rák
Folyami rák
(Forrás: Wikimedia Commons / H. Zell / GNU-FDL 1.2)

Bár az AkH. 184. pontja szerint azokat a földrajzi neveket, amelyek jelölt birtokos összetételt képzenek, két szóba kell írni – például Duna mente – a Rákosmente nevet, mivel városrésznévről van szó, a szókapcsolatot egybeírjuk, az AkH. 175. b. pontja alapján.

Magának a szláv eredetű rák szónak az első írásos említése egy 1067-ben kelt okmányban található: a mai Rákoscsaba nevében szerepel Chabarakusa alakban. A Rákos-patak mentén sorakozik Rákoscsaba és Rákoscsaba-Újtelep mellett a többi Rákos- kezdetű városrész: a XVII. kerülethez, azaz Rákosmentéhez tartozó Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget, A XVI. kerületben van a Rákosi út – a távolról érkezők gyakran csodálkoznak ezen, nem tudván, hogy az utat nem Rákosi Mátyásról, hanem a Rákosokról nevezték el. a XVI. kerületben lévő Rákosszentmihály, a XIV. kerületi Rákosfalva és Alsórákos, a kőbányai Felsőrákos, valamint a XV. kerület részét képező Rákospalota. Azt nem tudjuk, állt-e Rákospalotán valaha palota. Annyi bizonyos, hogy a 13. században itt egy Nyír, majd Nyírpalota nevű községet emlegetnek a források. Később a települést egyszerűen Palotának nevezték. A község Rákospalota néven 1861-ben önállósult.

Az egyetlen emlős állat van, melynek neve a jelenleg érvényes városrésznevek között felbukkan, bár korábban volt a fővárosban Alsó- és felsőbikarét, Lóversenytérdűlő és Báránylegelő is. Most már csak a farkas maradt talpon. A XII. kerületben található a Farkasvölgy (korábban németül Wolfstal – szintén ’farkasvölgy’) és a Farkasrét (volt Wolfswiese – ugyanúgy ’farkasrét’). Ezek talán az itt tanyázó farkasokról kapták a nevüket. A farkasalma hivatalos német neve Osterluzei. Az Osterluzei szó a növény latin nevéből, az Aristolochiának népetimológia alapú módosulata: a szó elejébe az Ostern ’húsvét’ szót értették bele. Egy másik magyarázat szerint azonban az itt dúsan tenyésző farkasalmáról nevezték el őket. Ezt a mérgező gyógynövényt németül is nevezik Wolfskrautnak ’farkasfű’, bár Biberkraut ’hódfű’ néven is ismert. A növénynevek előtagjaként használt farkas- szó (és a németben a Wolf- előtag) legtöbbször arra utal a TESz. szerint, hogy a növény mérgező vagy hasznavehetetlen.

Farkasalma – mérgező
Farkasalma – mérgező
(Forrás: Wikimedia Commons / Prof. Dr. Otto Wilhelm Thomé Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz 1885, Gera)

A városrésznevekben viszonylag gyakran lelhetők fel madárnevek – bár ebben az esetben kevésbé érezzük indokoltnak ezt a vonzalmat, mint a légitársaságok nevének esetében. Korábban már említettük, hogy a Sas-hegy (előzőleg Adlerberg ’sashegy’) állítólag az innen jó pillanatban felröppenő sasokról kapta a nevét. A heggyel szomszédos Sasad városrész nevéről viszont csak annyit tudhatunk, hogy egy XIII. századi itteni falu nevét viseli. Ám az, hogy ennek a névnek van-e köze a sasokhoz, nem derül ki a forrásokból.

Rétisas
Rétisas
(Forrás: Wikimedia Commons / Littleisland lighthouse / CC BY-SA 2.0)

Sas jelenik meg Sashalom nevében is. A területet korábban Farkashalom néven ismerték – de nem azért, mert itt farkasok éltek, hanem azért, mert a hagyomány szerint itt ástak el egy Farkas nevezetű embert a törökök élve. Később a területet felparcellázó Ehmann Viktorról Ehmann-telepnek hívták a területet. A Sashalom név első írásos előfordulása 1907-ből való, amikor a HÉV egyik megállóját keresztelték el így. 1923 és 1950 között pedig a telep Sashalom néven önálló település lett.

Egy másik ragadozó madár jelenik meg a Solymár településsel határos III. kerületi Solymárvölgy városrésznévben. Solymár neve a XIII. században Salmar, Solomar alakban jelent meg az írásos forrásokban. A települést azért keresztelték el így, mert itt laktak a király solymászai. A Pilis és a Budai-hegység közötti völgyet, melyben a 10-es út is fut, pedig Solymár-völgynek nevezik. Ennek nevét kapta a völgyben található apró városrész.

Hangyatelep
Hangyatelep
(Forrás: Wikimedia Commons / Stanislaw Szydlo / GNU-FDL 1.2)

Egy sokkal kisebb madárról, a pacsirtáról nevezték el a XX. század elején Pesterzsébeten kialakult lakónegyedet Pacsirtatelepnek. A telepet a fővárosba az egész országból érkező munkakeresők népesítették be. A legszegényebbek a terület délnyugati részén található Hangyatelepen vertek tanyát, leginkább föld alatti kunyhókban és bódékban. A terület mégsem az ide hangya módjára összezsúfolódott hajléktalanokról kapta a nevét. A telek gazdája 1928-ig a helyi Hangya Keresztyény Fogyasztói és Értékesítési Szövetkezet volt, a telepet erről a szövetkezetről nevezték el. 1931-ben majdnem kétezer kunyhót számoltak meg a mai Torontál utca környékén lévő nyomortelepen, ahol közel nyolcezren éltek embertelen körülmények között. A lakók túlnyomó többségének nem volt munkája. 1934-ben több kísérlet után a telepet felszámolták, az ott élőket kilakoltatták – akik valószínűleg a város más részein építették fel ezután bódéikat. A probléma viszont a Pacsirtatelepen déli részén megszűnt, mára a Hangyatelep nevét sem sokan ismerik.

A XVII. kerületi Madárdomb az ott található utcákról kapta a nevét, ugyanis ezen a lakótelepen minden utcát madarakról neveztek el. Az 1847-es dűlőkeresztelő során pedig az addigi Starentanz ’seregélyes’ nevű területet egyszerűen Madárhegyre magyarították.

A kétéltűek csak Békásmegyer nevében képviseltetik magukat a fővárosban. A név utótagja a honfoglaló Megyer törzs nevét rejti magában – itt a Duna két partja ennek a törzsnek a szállásterülete volt. Később a település elpusztult, majd 1727-ben települtek ide németek, s Krottendorfnak, azaz ’Békásfalu’-nak nevezték el a helyet. Később ezt magyarították a törzs nevének felélesztésével Békásmegyerre. Míg a budai oldalon a vartyogó békákat örökítették meg, addig a pesti oldalon lévő Káposztásmegyert a Károlyi-család itteni káposztáskertjeiről keresztelték el a XVIII. században.

1986-ban fogott viza Paksról
1986-ban fogott viza Paksról
(Forrás: Wikimedia Commons / Croom / GNU-FDL 1.2)

Anadrom (görög anadromos ’felfutó’, ana ’vissza, fel’ dramein ’futni’) fajoknak nevezzük azokat a halfajokat, melyek életük nagy részét a tengerben töltik, ám íváshoz az édes vizekbe vándorolnak, s a folyásiránnyal szemben úszva keresik meg a szaporodóhelyet. A legismertebb ilyen vándorhal a viza és a lazac. Ezzel szemben az édes vizekben növekvő és a tengerben ívó fajokat katadrom (görög katadromos ’lefutó’) fajoknak nevezzük. Legismertebb képviselőjük az angolna.

Végül lássuk a főváros egyetlen halról elnevezett városrészét, a Vizafogót. A Margit-szigettel szemben, a pesti oldalon lévő városrészt a tokfélék közé tartozó vizáról nevezték el. Ez a hatalmas, kivételesen akár 9 méteresre is megnövő tengeri hal az édes vizekbe jár szaporodni. Korábban rendszeresen eddig felúsztak a Fekete-tengerből a vizák, ám számuk fokozatosan csökkent. Vaskapu-szoros 19. századi szabályozása, valamint az ottani vízerőmű megépítése (1964) óta szinte lehetetlen a vizáknak eddig felúszni. Így a Dunából fogott vizák emlékét a halról elnevezett városrészen kívül már csak néhány kiállítás őrzi.

Források

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.

A magyar helyesírás szabályai. 11. kiadás. (AkH.)

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára.

Ráday Mihály (szerk.) (2003) Budapest teljes utcanévlexikona.

94/2012. (XII. 27.) Főv. Kgy. rendelet a közterület- és városrésznevek megállapításáról, azok jelöléséről, valamint a házszám-megállapítás szabályairól. (Fővárosi Rendelettár)

Belitzky János (1936): Száz év a pesti határ életéből.

Böröcz Réka: Hangyatelep.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X