-
Sándorné Szatmári: @Sultanus Constantinus: 1 " egy magyar anyanyelvű sosem fog olyat mondani, még véletlenül ...2024. 12. 09, 15:55 Az anyanyelvi beszélő nyomában
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Bóbita, bóbita táncol, Sehallselát Dömötör – mindannyiunk gyerekkorának, írás előtti kultúrájának részei ezek a sorok. Weöres Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából tartott konferenciát a Magyartanárok Egyesülete 2013. november 9-én a budapesti Kossuth Klubban. Ez már a többedik Weöres-konferencia volt a centenáriumi évben, de az első, amely kifejezetten a magyartanárokhoz szólt.
A Weöres Sándorra való emlékezés sajátossága, hogy az ünneplő kissé zavarban van: nem könnyű meghatározni ugyanis, hogy milyen az a költő, milyen az az életmű, amire emlékezünk. Ahogy Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke fogalmazott megnyitó beszédében: „Weöres a legkevésbé szoborrá merevedő költőnk”.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Szimfóniák és mítoszok
„Madárka sír, madárka örül/míg piros gerendái közül/néz a hatalmas” – a Harmadik szimfónia kezdő sorai az első előadó, Radnóti Sándor számára a magyar irodalom legszebb sorai közé tartoznak. Számára e sorok jelentősége, szépsége a hangzásban rejlik, ami jelentéstulajdonítás vagy magyarázat nélkül is érvényesül. A hangzás fontosságára, elsődlegességére hívja föl a figyelmet a cím is: szimfónia. A motivikus visszatérések, a zeneiség, a zenei szerkesztettség az egész Weöres-életműben tetten érhetők.
Weöresnél majdnem mindig megjelenik a túlinterpretálás veszélye – figyelmeztet Radnóti –, ennek ellenére – illetve ezt szem előtt tartva – nem tilos, sőt izgalmas feladat a Weöres-képek értelmezése. A Harmadik szimfónia képeinek egyik visszatérő jellegzetessége a magukba zárulás, ami az érzések és gondolatok magukba zárulását is jelentheti.
A Negyedik szimfónia alcíme Hódolat Arany Jánosnak. Négy tételből áll a mű, melyek mindegyike Arany János hangját hallatja. Pastiche-t olvasunk tehát? – merül fel az olvasóban a kérdés. Az előadó szerint a mű a Psyché elődarabja lehet.
A Negyedik szimfónia harmadik tétele ismét felveti a jelentéstulajdonítás problémáját, melyet az előadó szerint maga Weöres utasít el a verseiben. Ebben a részben ugyanis nemcsak a szöveg jelentése kérdéses, hanem az is, hogy egyes kifejezések milyen nyelven vannak (angol vagy francia). „A szédült szók evégett/nem bánnák az ürességet.”
Harmath Artemisz Weöres mítoszi verseiről beszélt, és arról, hogy Weöres mítoszi művei között vannak álmítoszok is: ezekben az esetekben nincs olyan szöveghagyomány, amelyre visszautalnak a Weöres szövegek. Ilyen például a Mahruh veszése című pusztulástörténet, mely a pusztulás elbeszélése során egy az olvasó számára teljesen új, csodálatos világot mutat be. A műhöz tartozó bevezető szerint a szöveg egy mítosz fordítása, melynek a szerző megadja eredeti (nem létező nyelvű) címét is, annak fordításával együtt.
A mítoszi versek másik csoportjába tartozik a Hetedik szimfónia, melynek alcíme Mária mennybemenetele. Az egyik izgalmas szempont, melyet az előadó a mítoszi versek értelmezéséhez kínált, a szimbólumok és metaforák nyitottsága volt. A Mária alakjához tapadó jelentések olyan sokrétűek, a kép jelentése olyan gazdag, hogy végül már semmit nem jelöl: „Az üresség öntözi szélét”.
Weöres pszichéje
A konferencia első része Margócsy István Psyché-előadásával zárult. Mit jelent az, hogy Weöres Psychéje? – tette fel a kérdést az előadó. A figura vagy a vers a Psyché? Sokkal többet beszélünk ugyanis a költőnő alakjáról, mint a verseiről. Erre a figurára is igaz az, ami a mítoszi versek képeire: minden benne van, semmi nincs benne. Mindenhol megállja a helyét, de sehol nincs otthon.
A második kérdés, ami a Psychével kapcsolatban mindig fölmerül: ki írta? Férfi vagy nő? Az irodalomban gyakori, hogy férfiak női elbeszélőket szólaltatnak meg és fordítva. Egy drámaíró esetében ezen meg sem lepődünk: természetes, hogy a szerzőnek tudnia kell női és férfi szereplőként is megszólalnia. A legfrissebb ide kapcsolódó esemény az volt, amikor Kabai Lóránt felfedte, hogy ő írta Spiegelmann Laura blogját. Hasonló eset lehet a reneszánsz francia irodalmában Louise Labé alakjának megteremtése is. A régi francia irodalom egyetlen női alakja valószínűleg Ronsard és köre találmánya. És még lehetne sorolni a példákat, de visszatérve Weöreshöz kimondható, hogy műveiben nemcsak a nemváltás, hanem a kétneműség és a nemnélküliség problémája is felmerül.
Mikor keletkeztek Psyché versei? A mű tökéletes fikció, de a történetiség mégis folyton az orrunk alá van dörgölve. 19. századi az íráskép, a fordulatok; sok a nyelvújítási szó – tökéletes tehát az imitáció, ugyanakkor elképzelhetetlen ez a nő ebben a korban. Erre egyébként maga Weöres is utal akkor, amikor megírja Toldy Ferenc rosszalló megjegyzéseit Psyché verseiről. Psyché versei olyanok, mintha Berzsenyit vagy Kazinczyt utánozná a szerzőjük. Mindegyik versének meg lehet találni valamilyen előképét. És kicsit ügyetlenek ezek az utánzások, így akár paródiákként is értelmezhetőek.
Fa-babák és kétfejű fenevadak
A konferencia második részében először Weöres drámáiról volt szó. Az első előadó, Spiró György a Kétfejű fenevad című darabról beszélt. Utalva Margócsy felvetésére, miszerint Psyché versei paródiaként is olvashatóak, először a paródia fogalmát pontosította az előadó. A paródia szó eredeti jelentésében melléírást jelent, és nem jelent feltétlenül negatív kritikát, hanem egyszerűen csak mulatságos. Weöres drámáival kapcsolatban mindig felmerül a besorolhatatlanság problémája. Az Octopusra azt szokták mondani, hogy Erzsébet-kori dráma. De a Kétfejű fenevadat általában még besorolhatatlanabbnak tartják, aminek az egyik következménye, hogy nagyon nehéz színre vinni: nincs meg ugyanis az a színházi nyelv, amellyel meg lehet közelíteni.
Az első probléma, amellyel a rendező szembesül, hogy nagyon sok szereplő van, a statisztákat leszámítva 39. Ezt általában csak szerepösszevonásokkal lehet megoldani, ami ennek a darabnak az esetében azért érdekes, mert azok a szereplők, akikkel kapcsolatban a szöveg lehetővé teszi, sőt kínálja az összevonást, nem egymáshoz hasonló, hanem egymással teljesen ellentétes figurák. Ez a jellegzetesség egyébként a címet is eszünkbe juttathatja: a szereplők így lesznek kétfejű fenevadak. Az ellentétes szerepek azonos színész általi előadása a misztériumjátékok jellegzetessége volt: ezekben az angyalt és az ördögöt ugyanaz a színész játszotta.
A darab egyik női szereplője, Báthory Susánna nem ilyen: az ő alakja annyira gazdag, hogy nem lehet ellentéte. Személyisége hasonló Psychééhez: valószínűtlenül sokféle. A főszereplőről, Ambrus deákról szintén nehéz megmondani, hogy milyen figura, de más okból: ő Susánnával ellentétben nem sokféle, hanem semmilyen. Bár a szereplők vallása ismert az olvasó/néző számára, a vallás témája nem kerül elő a darabban, és nincs ideológia, világnézet sem.
A darab személyiség-felfogása tehát nem modern, hanem a romantika előtti elképzelést idézi. A darabban bemutatott korszak azonban olyan problémát vet fel, amely a magyar történelem során vissza-vissza tér: a szabadság eljövetele okozza a katasztrófát. Spiró szerint még néhány évtized, és a darab emberszemléletével is egyet fogunk érteni.
Szilágyi Márton A holdbeli csónakos című drámáról beszélt. A mű a mottói révén az Argirus-történethez és a Csongor és Tündéhez kapcsolódik, több szereplője révén pedig a bábjáték hagyományait folytatja. A darab a magyar őstörténethez is kötődik; ezzel kapcsolatban azt mutatta meg az előadó, hogy Weöres forrása Dugonics András Etelka című regénye volt. A történet egyúttal Amor és Psyché történetének is újraírása.
A második szekció utolsó előadója Halász Péter zenetörténész volt. Előadásának kérdésfelvetése az volt, hogy mit köszönhet az elmúlt nyolcvan év magyar zenéje Weöresnek. Először is az 1933-ban született Kodály-művet, az Öregeket, melyet más versfeldolgozó kórusművek is követtek a zeneszerző életművében. Ez a szabadvers a népdalokhoz képest apróbb ritmikai egységei miatt új feladatot jelentett számára. 1935-ben Kodály a bicíniumok megszövegezésére kérte fel Weörest, aki az erre a célra írt műveit a Rongyszőnyeg című versciklusba rendezte. A zeneműbe azonban végül csak két vers és öt cseremisz népdalfordítás került be. Weöres szövegeiből később született 350 kórusmű, „hangulatfestő iparosmunkák”.
Weöres-szövegeket megzenésített még Bródy és Tolcsvay is, és Szokolay Sándor is írt kórusműveket Weöres-szövegekből. Ligeti György számára Weöres a magyar Mozart volt. Számára Weöres volt a megzenésíthető magyar költő. Az előadó kiemelte a Rongyszőnyeg mintájára írt zongoradarabját. Dávid Gyula 1961-ben, a vers megjelenésének évében megzenésítette a Dob és tánc című szöveget, szigorú szerkezettel, szövegismétlések nélkül, érzékeltetve a vers szótárbővülését. Sári László 1975-ben 26 szótövet választ ki, melyek mind egyszótagosak, kivéve a béke szót. A mű egy 24 szólamú női kar előadásában egyetlen zsongító hangmassza. Az előadás végén Weöres Bolero című versének a megzenésítését hallgattuk meg.
Barbár dalok és románcok
Az előadások után három szeminárium közül választhattak a résztvevők: Dobszay Ambrus Gyerekversek elemzése, Stribik Ferenc Játékok és kreatív-produktív feladatok, Tamás Ferenc pedig Weöres Sándor próteuszi alkata, sokfélesége, zeneisége és világképe címmel tartott foglalkozást.
A Dobszay-szeminárium a gyermekversek tanítási lehetőségeiről szólt, érintve a tantárgyközi megoldásokat is, illetve az iskolán kívüli élmények (például a színház) bekapcsolását a tanulási folyamatba. Kísérletet tettek arra is, hogy meghatározzák a gyermekversek jellemzőit. A szeminárium részvevői kreatív feladatot is kaptak: folytatást kellett írniuk Weöres Románc című verséhez. Néhány perc alatt komplett versszakok születtek, akár a vers motívumaival egybecsengőek (mély kút, tiszta kút; nagy vár, rideg vár; bő ing tiszta ing kezdetekkel), akár más témában (emailezés és számítógépezés), de formailag pontosan követve a verset.
Stribik Ferenc szemináriuma barbár nyelvórával indult, Weöres Barbár dala kapcsán izgalmas nyelvtani, fordítási és értelmezési kérdésekre keresték a választ a részvevők. Megtudták, hogy a barbárban a birtokos személyjel helyett a birtokos névmás áll, egyes szám első személyben pl. az ole szó, és hogy a tagadást és a tiltást ugyanaz a ni szócska fejezi ki, de míg az előbbi az ige előtt, utóbbi utána áll. A vers folytatása, a hozzáírás, a műfajiság körüljárása, egyes sorok értelmezése, az oda-vissza fordítás, a háttértörténet megfejtése, elképzelése mind-mind izgalmas órai munkát jelenthet a különböző évfolyamokon.
A szeminárium második felében tárgyalt versek is azt bizonyították, hogy a tanítási gyakorlatban kimeríthetetlen lehetőséget nyújtanak a Weöres-művek. A megformálási és verstani gazdagság alkalmat ad már tanult formák (Itt nyugszik W. S. – epigramma), illetve a költő által átalakított szerkezetek (Arany kés forog – fordított szonett) megtalálására, felismerésére. Végigjátszhatóak különféle permutációk (Ellentétek), s folytatni lehet a nyelvi játékokat (Daktilusz).
Tamás Ferenc szemináriumán először a 111 vers című kötet tartalomjegyzékét vizsgáltuk meg, és arra kerestük a választ, hogy mi alapján kerülnek egymás mellé az egyes költemények. Megállapítottuk, hogy Weöres tagadja a felnőtt- és gyerekvers megkülönböztetés jogosságát. Nem lát köztük fontosságbeli különbséget. A szemináriumon megismerkedhettünk Esterházy Péter és Petri György egy-egy Weöresről szóló írásával is. Petri írásában az ismert anekdota arról, hogy Weöres saját bevallása szerint nem ismeri és nem is szereti a gyerekeket, azt az érdekes meglátását támasztja alá, miszerint Weöres olyan volt, mint egy gonosz kis manó, és felhívja a figyelmet arra, hogy Weöres ártatlan gyerekversei között vannak kifejezetten horrorisztikusak is („nagypapa leszállt a tóba/nagypapa változik a vizi sóvá/nagypapa változik fekete kővé”).
Megismerkedtünk egy újdonsággal is: idén került elő Weöres 66 című verse, melyet Sebő Ferencnek adott egy lezárt borítékban azzal a kéréssel, hogy csak 66. születésnapján nyissa ki. Az Ars poetica című vers kapcsán felidéztük, amit Spiró György mondott a romantika előtti személyiségképről („Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged./Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti”) és az egót a lényeg gátjaként azonosítottuk. A paprikajancsi szerenádja című vers kapcsán beszéltünk a Weöres-versek lehetséges előadásmódjairól valamint arról, hogy a vers bábfigurája a szerelemnek egy olyan tragikus oldaláról beszél, amely bár ritka, mégis bárkivel megtörténhet.
A konferencia záróeseménye a Petőfi Irodalmi Múzeum Weöres-kiállításának megtekintése volt. A kiállításon a sokféle interaktív feladat és érdekesség megismerése során több mint száz Weöres-verssel találkozhattunk, és betekinthettünk Weöres utazásairól írt leveleibe, úti élményeihez kapcsolódó verseibe is.