nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
ME-konferencia
Kortárs magyar irodalom – otthon és az iskolában

2014. április 12-én ismét megtelt a Kossuth Klub magyartanárokkal, akik mind arra voltak kíváncsiak, mit és hogyan lehet tanítani a kortárs magyar irodalomból az iskolában. Sok inspiráló előadást ülhettek végig a résztvevők, és jó néhány ötlettel gazdagabban térhettek haza.

nyest.hu | 2014. április 15.
|  

Ahogyan beharangozónkban ígértük, ellátogattunk a Magyartanárok Egyesülete (ME) Kortárs magyar irodalom – otthon és az iskolában című konferenciájára, amit a budapesti Kossuth Klubban rendeztek meg 2014. április 12-én. Az ME rendszeresen tart hasonló konferenciákat,és – ahogy Arató László bevezető szavaiból kiderült – nem először foglalkoznak a kortárs magyar irodalom tanításának kérdésével. Az Egyesület szokásos nyári táborában minden évben vendégül láttak egy-egy kortárs írót, akinek a műveivel foglalkoztak, taníthatóságuk lehetőségeit mérlegelve. A mostani konferencia délelőttjén három-három előadást hallgathattunk meg, majd három műhelyszeminárium közül választhatott a közönség, amelyeken már a kortárs irodalom tanításának gyakorlati lehetőségei álltak a középpontban. A konferencián persze többször elhangzott a keserű reflexió, hogy a kortárs irodalom tanítására – akármilyen fontos lenne is sok szempontból – csak igen korlátozott mértékben van lehetőség a mai tantervi szabályozások mellett.

Párhuzamos történetek

A konferencia első előadója Margócsy István irodalomtörténész volt, aki Új jelenségek a legújabb magyar irodalomban címmel tartott előadást. Előrebocsátotta, hogy a kortárs irodalom tendenciáinak kutatása, a kortárs művek általános jegyeinek, áramlatainak megállapítása „igen esendő feladat”. Míg az egyes művek megítélése, megkritizálása viszonylag könnyű, addig érvényes általánosítások megtétele szinte lehetetlen. Erre hozott is néhány mulatságos példát a közelmúltból: az 1980-as években nagy nevű irodalomtudósok beszéltek arról, hogy a magyar irodalomban eljött a próza korszaka, hogy a líra korszaka leáldozott – közben pedig megszülettek olyan jelentős költői életművek, mint Kukorelly Endréé, Nádasdy Ádámé, Kovács András Ferencé, Rakovszky Zsuzsáé stb. Ugyanebben az időszakban más irodalomtudósok – mások mellett az előadó is – a költői szerep megváltozásáról, eltárgyiasításáról, a költészet nyelvkritikai attitűdjéről fogalmaztak meg nagyvonalú általánosításokat. Olyanokat, amelyek az elmúlt 10-15 év költészetére már egyáltalán nem igazak. Ezzel az önironikus és önkritikus bevezetővel látott neki Margócsy annak, hogy az elmúlt 10-15 év történeti regényeiről tegyen általánosításokat...

Ha az utóbbi másfél évtizedben megjelent regényeket végignézzük, azt mondhatjuk, hogy a történelmi regény újra „divatba jött”; születtek a műfajban nagyregények (pl. Spiró György Fogság, Eszerházy Péter: Harmonia caelestis; Nádas Péter: Párhuzamos történetek), de jelentek meg történelmi lektűrök (pl. Kepes András: Tövispuszta, Dés Mihály: Pesti barokk), és krimiirodalomban is megjelent a történelmi típus (pl. Kondor Vilmos krimijei). Margócsy István úgy magyarázta ezt a folyamatot, mint reakciót a neoavantgárd történelemellenességére, amely egészen az 1980-as évekig tartott. Hozzáteszi: erről is született regény; Bereményi Géza Vadnai bébi című 2013-as könyve éppen erről az átalakulásról szól.

Margócsy István
Margócsy István
(Forrás: Tamás Ferenc)

A történelmi regények egészen az 1960-as évek végéig a történelmi igazságot próbálták megírni – szemben a hivatalos történetírás torzításaival. A régmúltba ágyazva, parabolaszerűen beszéltek ezek a szövegek az aktuális kérdésekről. Fontos, hogy ekkor még megvolt a „történeti igazság” abszolút fogalma, és annak hite, hogy ez az igazság elbeszélhető. A fordulat éppen ezen a ponton következett be: a történelem „hiteles” elbeszélhetősége megkérdőjeleződött, az elbeszélések elkezdtek arról szólni, hogy hogyan, hányféleképpen mesélhető el egy történet a narrátori önkénynek megfelelően (gondoljunk pl. Márton László Testvériség-trilógiájára). Az irodalomban lejátszódó fordulattal párhuzamosan a történettudományban is végbement ez a posztmodern átalakulás. Ha tehát nincs olyan kitüntetett elbeszélő, aki szavatolhatna a történet hitelességéért, akkor nem is egy történet van, hanem sok párhozamos történet, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy egy egységes egészt adnak ki. Erről a fordulatról árulkodnak a 20. század utolsó és a 21. század első évtizedének magyar történelmi regényei – fejezte be előadását Margócsy István.

A konferencia következő előadója Vaderna Gábor irodalomtörténész volt, aki A mecenatúrától a tömegkultúráig. Az irodalom funkcióváltozásai címmel elsősorban a populáris kultúrával és a kortárs irodalommal kapcsolatos frusztráció történetével foglalkozott. Azt a folyamatot igyekezett magyarázni, hogy hogyan alakult ki az irodalomtanítás elzárkózása a kortárs és a populáris irodalom elől. Magyarázata szerint az irodalomtanítás éppen akkor intézményesült a szintén ekkor intézményesülő közoktatásban, amikor a nemzeti magaskultúrának a populáris kultúra felé való nyitottsága megszűnt. Gyulai Pál Petőfi „győzedelmes népiességével” az irodalom lefelé való nyitását befejezettnek nyilvánította. Az előadó fölhívta a figyelmet arra a problémára, hogy a populáris kultúra avulékonyságára hivatkoznak azok, akik nem kívánják elfogadni, hogy az irodalomtanítás a kortársak és a populáris kultúra felől frissíthető fel. Az új kultúrahasználati módok és a kultúrtudományok is efelé a nyitás felé mutatnak – zárta előadását.

Vaderna Gábor
Vaderna Gábor
(Forrás: Tamás Ferenc)

A délelőtti első szekció utolsó előadója Csobánka Zsuzsa volt, aki Kortárs irodalom a határon túl címmel tartott előadást. Az előadó kutatási területe éppen a kortárs irodalom tanítása; ehhez kapcsolódó Csobi Sound elnevezésű kortárs irodalmi projektjéről tudhattak meg részleteket a résztvevők. A példák során óhatatlanul fölmerültek pedagógiai kérdések a nevelés általános céljaitól kezdve egészen a mindennapok módszertani nehézségeiig. Az előadó nagyon biztatta a résztvevőket a kortárs irodalom tanítására, az új, formabontó megoldások kipróbálására.

Csobánka Zsuzsa
Csobánka Zsuzsa
(Forrás: Tamás Ferenc)

Kreatív írás, mítoszok és a magyar irodalom külföldön

A kora délutáni szekció első előadója Pethőné Nagy Csilla volt, aki Belépni egy szövegtérbe – kortárs irodalom és kreatív írás címmel tartott kiváló bemutatót arról, hogy a kreatív írás különböző formái hogyan segíthetik a kortárs irodalom feldolgozását. Előadásában olyan konkrét feladatokat mutatott be, amelyekben kortárs irodalmi szövegek feldolgozását célozták meg a kreatív írás különböző technikáinak a segítségével. Meggyőződése szerint a kortárs szövegek tanítása azért kiemelkedően fontos, mert a befogadó a saját nyelvéhez közel (vagy legalábbis közelebb) álló nyelvi világgal találkozhat, bővítheti értelmezői kereteit, jelenkori élményt szerezhet belőle. A kortárs szövegek tanítása kiváló arra, hogy megmutassuk, hogy a szövegvilágok átjárhatóak. A kreatív írás pedig azért alkalmas módszer, mert az írás, azaz az, hogy alkotóként belépünk egy szövegbe, segíti annak a megértését. Ezen túl alkotói fogások, szövegalkotási elvek ismerhetők meg és próbálhatók ki általa. Ezen túlmenően az írás komplex kompetenciafejlesztést tesz lehetővé: fejlődik az önismeret, a szociális képességek, a kognitív kompetenciák, továbbá motivációs bázist is jelenthet.

Pethőné Nagy Csilla
Pethőné Nagy Csilla
(Forrás: Tamás Ferenc)

Pethőné Nagy Csilla első példája Szakács István Péter Csempészáru című elbeszélésének feldolgozása volt a fagocitátum nevezetű eljárással. Ennek a lényege, hogy az elbeszélésből származó mondatokat a diákok csoportmunkában úgy írták körbe, hogy minden diáknak meghatározott rend szerint kellett írnia az idézet elé és után is – méghozzá úgy, hogy a közösen készített szöveg egységes egészt alkosson. Az így kapott történet nagy részét maguk a diákok írták, fókuszában azonban az elbeszélésből származó mondat áll. Az elbeszélés földolgozásához több feladat is tartozott, amelyeket e helyütt nem mutatunk be, de reméljük, hamarosan elérhetővé válnak a Magyartanárok Egyesületének honlapján.

A második példában Pethőné Nagy Csilla arra mutatott rá, hogy a kortárs írók anekdotikus szövegei milyen kreatív írási technikákkal közelíthetők meg. Grecsó Krisztián Pletykaanyujának egy novelláját, az Én, Schriwanek András címűt dolgozták föl úgy, hogy a diákoknak az elbeszélésbe kellett illeszteniük egy 1500 karakteres anekdotikus epizódot. Ezzel közelebb kerülhettek az anekdotikus szerkesztés megéréséhez, megtapasztalhatták, hogy milyen az az élőbeszédszerű stílus, amely az anekdotát és a pletykát is jellemzi.

A hallgatóság
A hallgatóság
(Forrás: Tamás Ferenc)

Pethőné Nagy Csilla a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium és Szki. tanára.

Balogh Robert pécsi szerző, Pethőné Nagy Csilla a regionális irodalom tanítása kapcsán foglalkozott 3 percesek – C. E. jeligére című írásaival. A diákok kreatív írási feladata az volt, hogy álláshirdetésekből kerekítsenek rövid történeteket – mintául Balogh Robert 3 percesei szolgáltak. Ez a feladat kiváló tapasztalatot adott arról, hogy hozható létre teljesen hétköznapi szövegből szépirodalmi szöveg.

Az előadásban még számos példát halhattunk arra, hogyan dolgozható fel a kortárs irodalom kreatív írási gyakorlatok segítségével. Volt szó Erdős Virág, Horváth Viktor, Schein Gábor, Bodor Ádám egy-egy szövegének földolgozási lehetőségeiről. Az előadás valószínűleg rendkívül inspirálóan hathatott a jelenlevőkre – a nyestre egészen biztosan.

A délután második előadója Károlyi Dóra, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda munkatársa volt, aki arról tartott igen érdekes előadást, hogy hogyan kerülnek a magyar szerzők művei a külföldi könyvpiacokra. Megtudhattuk, hogy a vers és a próza útja igen különböző. Míg a versek fordításai jórészt informális, baráti utakon készülnek el, és a verseskötetek vagy antológiák is így születnek, addig a prózafordítások elkészülte mögött igen komoly apparátus működik, és ebben sokkal nagyobb szerepet játszanak az üzleti szempontok is.

Egy regény adott nyelvre történő lefordítása elkezdődhet akár a fordító kezdeményezésére – sokszor a fordítók „irodalmi ügynökökként” tesznek ajánlatot a kiadók számára egy-egy fordítás elkészítésére. Van, hogy a lektorok játsszák ugyanezt a szerepet. Működik egy kiadói hálózat is, amelyen keresztül a kiadók egymástól értesülnek a számukra érdekes újdonságokról, amelyeket érdemes lehet kiadniuk. Végül a véletlenen is múlik az, mi kerülhet a külföldi könyvesboltok polcaira.

Károlyi Dóra
Károlyi Dóra
(Forrás: Tamás Ferenc)

Az előadó elmondta azt az utat is, amelyet egy kéziratnak végig kell járnia a külföldi megjelenéséig. Végül pedig arra tért ki, hogy a PIM keretein belül működő támogató iroda milyen segítséget tud nyújtani a fordítási és megjelentetési folyamat szereplőinek, innen Magyarországról.

Az utolsó plenáris előadást Vári György tartotta Mítosz és megszólítás Borbély Szilárd és Schein Gábor műveiben címmel. Borbély Szilárd Míg alszik szívünk Jézuskája című betlehemes misztériumjátékát és Schein Gábor Irijám és Jonibe című verses meséjét ajánlotta félve a magyartanárok figyelmébe, mondván, hogy nem kizárt, hogy azok az iskolába is bevihetőek. Lenyűgözően sokrétű előadásában a kortárs szövegek kapcsolatát tárta föl Vörösmarty Csongor és Tündéjével, illetve a keresztény és a zsidó tradícióba ágyazottságukat mutatta be. Csak reméljük, hogy az elemzést hamarosan írásos formában is olvashatjuk valahol!

Vári György
Vári György
(Forrás: Tamás Ferenc)

Kortárs műhelyek

A délutáni program is a szokásos volt: a közönség három műhelyszeminárium közül választhatott. Hudáky Rita „Nem kell a belemagyarázás!” – A jelentés egyértelműsége és gazdagsága egy Rakovszky Zsuzsa-vers példáján címmel, Schiller Mariann A részlettanítás diszkrét bája címmel és Szakács Emília A regényolvasás előszobájában, avagy részletektől az egész felé – Barnás Ferenc: Másik halál címmel hirdetett foglalkozást.

Hudáky Rita szemináriuma bevallottan az Aegon Művészeti Díj tananyagcsomagjának Rakovszky Zsuzsa-fejezetéhez kapcsolódott, ám olyan verset választott, amely az általa írt elektronikus óravázlatban nem szerepelt (Őszi alom). A résztvevőkkel azokat a módszertani fogásokat kerestette és vitatta meg, amelyek leginkább elősegíthetik azt, hogy a diákok maguk találhassák meg a költemény rejtett, ám mégis egyértelmű jelentését, és ez a rátalálás öröm és élmény lehessen. A kiscsoportokban folyó munkát lendületes, ötletgazdag és élményt adó, örömteli közös megbeszélés követte.

Hudáky Rita
Hudáky Rita
(Forrás: Tamás Ferenc)

A részlettanítás diszkrét bája című szemináriumon a résztvevők Schiller Mariann vezetésével epikus művek részlettanítása elleni és melletti érveket kerestek, majd három kortárs regény (Háy János: A gyerek, Oravecz Imre: Kaliforniai fürj és Tompa Andrea: A hóhér háza) néhány fejezetének elolvasásával, csoportos feldolgozásával elég egyértelműen foglaltak állást amellett, hogy érdemes nagyepikai alkotások részleteit tanítani – a nyilvánvaló hátrányok ellenére is.

Schiller Mariann
Schiller Mariann
(Forrás: Tamás Ferenc)

A regényolvasás előszobájában, avagy részletektől az egész felé címmel Szakács Emília tartott műhelymunkát. A szeminárium négy módszertani rétegből épült fel. Egyrészt bemutatta a regényhez készült gazdag szakmai anyagot, értékelte a gyakorlatban már kipróbált feladatokat, motiválta a szemináriumon résztvevő tanárok saját tapasztalatait, valamint néhány gyakorlaton, közös munkán keresztül bemutatta, hogy milyen eszközökkel lehet előkészíteni egy nehéz szerkezetű regény olvasását, befogadását. A tanárok csoportmunkában dolgoztak. A feladatok megközelítései során kritikai szövegekből kerestek információt – erősítve az olvasó előzetes tudását; regényrészletekből kiemelték a térre, ezen keresztül a mentális állapot változására vonatkozó információkat. A Barnás-regény belső reflexióinak kibontását a különböző szövegek és szövegrészek egymásra vetítése segítette. A módszertani anyag, valamint a műhelymunka egymást értékelő, motiváló szövegeinek gazdag világában képzőművészeti alkotás is fejleszti az értelmezést, például Kim Hyun szobrának, illetve a szobor árnyékának magyarázó továbbvetítése a regényre.

Szakács Emília
Szakács Emília
(Forrás: Tamás Ferenc)

Összességében azt mondhatjuk, hogy a Magyartanárok Egyesülete ismét tartalmas szakmai konferenciát tartott. A nyest köszönetet mond a szervezőknek, illetve Horváth Beátának, Schiller Mariannak és Tamás Ferencnek a párhuzamosan futó szemináriumokról szóló beszámolók elkészítésében nyújtott segítségükért. Külön köszönet jár Tamás Ferencnek a képekért.

További információ

A Magyartanárok Egyesülete honlapja

A Magyartanárok Egyesülete Facebook-oldala

Az esemény Facebook-oldala

A rendezvényt az Aegon Biztosító támogatta.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X