nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Gyógyítható-e az anyanyelv?
Az ikrek titkos nyelve

Az ikreket mindig különleges embereknek tartották, mert olyasmire is képesek, amire az „átlagos” ember nem: titokzatos módon, telepatikus úton kommunikálnak egymással; megérzik, ha történik valami a másikkal, függetlenül a hollétüktől; titokzatos nyelvet alakítanak ki egymással, amit mások nem értenek. Az ikerkutatásokat többek között az az igény indította el, hogy tudományos magyarázatokat találjanak az ikreknél tapasztalható különleges jelenségekre.

Déva | 2011. április 11.
|  

Szülők – és a későbbi kutatások alapján a szakemberek is – azt tapasztalták, hogy az ikrek beszédfejlődése eltér a normál, egyedüli gyermek (főként az elsőszülöttek) beszédfejlődésétől. Többnyire később kezdenek el beszélni (kb. a 3. év táján). A „normál” gyerekek 4 éves korukra már folyékonyan beszélnek, és a hosszabb, összetettebb mondatokkal is jól elboldogulnak, iker kortársaik azonban még rövidebb mondatokat használnak, rosszabbul artikulálnak, és összességében nehezebben fejezik ki magukat. Más téren is tapasztalhatók „elmaradások”, például a társas kapcsolatok kialakításában, csoportba való beilleszkedésben. Bár kezdetben genetikai különbségekre gyanakodtak a kutatók, mára már bebizonyosodott, hogy főként a környezeti (szociális) körülmények felelősek a fejlődési különbségekért, a genetikai tényezők pedig alig, jelentéktelen mértékben befolyásolják a társas és a nyelvi fejlődést.

Az ikrek titkos nyelve
Az ikrek titkos nyelve
(Forrás: Wikimedia commons)

Milyen környezeti tényezők lehetnek felelősek az eltérő fejlődésért?

Az ikergyerekek különleges szociális környezetben nőnek fel. Az egykék a társas kapcsolatokról, a nyelvhasználatról, a világról a környezetükben élő felnőttektől (és az idősebb testvérektől) tanulnak. Ezzel szemben az ikrek nagyon sok időt töltenek egymással, általában többet, mint másokkal, s élményeiket, tapasztalatikat, vágyaikat elsősorban egymással osztják meg, a megismerésben egymásra támaszkodnak. A szülő-gyermek (vagy felnőtt-gyermek, idősebb testvér-gyermek) interakciók ritkábbak náluk, mint az egykéknél, mert külön-külön az ikergyermekekre általában sokkal kevesebb idő és figyelem jut, mit egy egyedüli gyermekre – éppen ezért kényszerülnek arra, hogy egymással kommunikáljanak többet. A kevesebb nyelvi interakció azt jelenti, hogy kevesebb külső nyelvi impulzus éri őket, ami hátráltatja anyanyelvük elsajátítását; még szorosabbra fűzi viszonyukat, még elszigeteltebbé válnak. Bárhogy is kommunikálnak, a legtöbb visszajelzést ikertestvérüktől kapják, s így őt választják viszonyítási pontnak a tapasztalatok értékelésében.

Saját galaxisban
Saját galaxisban
(Forrás: Wikimedia commons / Torsten Bronger, Kxx)

Nyelvi szempontból ez egy olyan speciális környezet, amiben a jelen lévőknél a nyelv fejlődése közel ugyanazon a szinten van. Az „iker helyzet” kiválóan kedvez az invenciónak: a gyermekek kitalált hangsorokat használnak egyes tárgyakra anyanyelvük szavai helyett (az egyszerűség kedvéért tekintsük kitalációnak a létező szavaknak szinte a felismerhetetlenségig eltorzított változatait is), és párjukat használják a kitalált szó helyességének ellenőrzésére. Így könnyen megmaradnak a kitalációk, hiszen nem a valódi szavakat használó, anyanyelvüket jól beszélő használó felnőttek alapján ellenőrzik szavaik, megnyilatkozásaik helyességét; közös megegyezésen alapuló jeleket használnak a körülöttük lévő világ leírására. Hasonló a helyzet a szavak mondatokba rendezésében is: nagyon leegyszerűsített nyelvtan és páronként eltérő, egyedi vonások jellemzik az ikernyelvet. A kitalált nyelvet az ikreken kívül senki sem érti – ezért is kapta oly sokszor a „titokzatos” jelzőt –, nem alkalmas a külvilággal történő kapcsolatfelvételre. (A külvilág iránti érdeklődés, kinyílás az ikreknél kevésbé motivált, mint a nem ikreknél, ami pedig szocializációs folyamataikat késleltetik.)

Dadadadá-tól a tartalmas hangsorokig

Az ikrek jellegzetes kommunikációs formái a kezdetleges beszéd megjelenésekor egyszerű játékoknak tűnnek: a gyermekek párbeszédhez hasonlóan válaszolgatnak egymás hangadásaira. Gyakran ugyanazokat a két-három hangból álló „szótagokat” ismételgetik, amit különféle hanglejtéssel, gesztusokkal is kísérnek:

Egészen jól megértik a másik mondandóját a hanglejtésből és a testbeszédből is.

Az ikrek közötti rendkívül szoros kapcsolat már az anyaméhben kialakul, hiszen már magzati korukban együtt vannak, ugyanott növekednek, szorosan egymás mellett. Nagyon jól ismerik egymást, könnyen megjósolják egymás reakcióit, így kevés szóval, kevés kapcsolóelemmel is könnyen elboldogulnak az egymással folytatott kommunikációban. Ezzel magyarázható, hogy az ikrek miért teljesítenek gyengébben az aktív szókincset vizsgáló tesztekben nem iker kortársaiknál. Az ikrek egymás iránti nagyfokú empátiája külső szemmel csodálatos dolognak tűnhet, de sajnos ez is hátráltatja nyelvi fejlődésüket.

Egy tanulságos eset

Grace-t és Virginiát, a San Diegó-i Kennedy ikreket 1977-ben ismerhette meg a világ. A média nagy szenzációként tálalta, hogy egy saját, titkos nyelvet találtak ki, amit csakis ők értettek és használtak. Az eset valóban különleges volt, de nem is annyira a titkos ikernyelv miatt, hanem mert 8 éves korukra még mindig csak egymással kommunikáltak, és csakis az egyéni nyelvüket használták. Egymást is a saját maguk által kitalált néven szólították: Grace volt Poto, Virginia pedig Cabenga (gyakran Cabengo). Korai éveikről 1979-ben film is készült, Poto és Cabenga címmel, ebből láthatunk egy részletet:

A külvilág számára tökéletesen érthetetlen nyelven beszéltek, s ezért azt gondolták róluk, hogy mentálisan visszamaradottak. Rendkívül gyorsan beszéltek, beszédritmusuk is szokatlanul szaggatott volt.

Kevéssé szerencsés történetük 1970-ben kezdődött, amikor teljesen normális, komplikációmentes szüléssel, egészségesen a világra jöttek. Később azonban görcsrohamok törtek rájuk, amit a szülők azzal magyaráztak, hogy szülés közben agysérülést szenvedtek a gyerekek. Abban a tudatban, hogy gyermekeik fogyatékosak, másképp kezdtek bánni velük: értelmileg sérültként kezelték őket, kevesebbet kommunikáltak velük, és tulajdonképpen elhanyagolták őket. Míg a szülők dolgoztak, a gyerekek alapvető szükségleteit a német nagymama (az anya is német anyanyelvű volt) látta el, aki szintén keveset beszélt hozzájuk. A Kennedy ikrek ritkán találkoztak más gyerekekkel, kevés kapcsolatuk volt a lakókörnyezetükben élőkkel. A téves meggyőződés, miszerint az ikerlányok értelmileg visszamaradottak, odáig vezettek, hogy még iskolába se íratták be őket. A magukra maradt gyerekeknek egyszerűen nem volt más választásuk, mint hogy a szegényes nyelvi ingerekből kidolgozzák a saját kommunikációs rendszerüket. A különleges nyelv használata pedig még inkább megerősítette a család téves hiedelmét.

Grace és Virginia 6 évesek voltak, mikor a szülők végre külső segítséghez fordultak. A pszichológiai vizsgálat azt az eredményt hozta, hogy az ikreknek teljesen épek az értelmi képességeik, és az ingerszegény környezet, az elszigeteltség az oka, hogy nem tudták anyanyelvüket normálisan elsajátítani.

Kiderült, hogy egyéni nyelvük nem egy merőben új nyelv, hanem az angolnak egy nagyon eltorzult változata volt, amely egy kevés német és spanyol hatást mutatott, számos egyéni grammatikai vonással és sok kitalált szóval.

A beszédterápia, illetve a különosztály, amelyben elkezdték elemi tanulmányaikat, „kigyógyította” őket a titkos nyelvükből, és segített nekik elsajátítani az angol nyelvet, de lemaradásaikat nem tudták teljesen behozni. „Anyanyelvük” különleges egyéni ritmusát és hanglejtését angol beszédükben is megőrizték; a társadalmi beilleszkedés terén is maradtak hiányosságaik. Bár tudnak kommunikálni a külvilággal, képességeiket tekintve „rokkantak” maradtak. A maradandó sérülést azt okozta, hogy az anyanyelv-elsajátítás első kritikus szakaszában nem volt elegendő lehetőségük angolul jól beszélőket hallani.

A beszédfejlődést otthon is lehet segíteni

Poto és Cabenga drámai története hívta fel a figyelmet arra, hogy fontos szakemberhez fordulni, ha abnormális beszédfejlődést gyanítunk gyermekeinknél. Nem szabad spekulációkra támaszkodni, mert a gyerek későbbi sorsa, élete függhet ettől.

Mivel támogathatják a szülők ikergyermekeik beszédfejlődését? Először is azzal, hogy gyermekeiket nem szétválaszthatatlan párosként kezelik, hanem különálló individuumokként. A szülés után az ikrekkel dupla annyi teendője van az édesanyának, a családnak, mint egy gyermek esetén, ugyanis két gyermeknek egyszerre van szüksége ugyanarra a gondoskodásra, odafigyelésre. A feléjük irányuló figyelem szükségszerűen megoszlik, kevesebb idő és figyelem jut a gyerekekre külön-külön. Az anya inkább rövidebb, egyszerűbb megnyilatkozásokat használ az ikrekkel folytatott interakciókban – nemcsak azért, mert kevesebb idő vagy energia jut a megformálásukra, hanem az ikrek versengenek azért, hogy éppen melyikükkel beszéljen anyjuk, s emiatt folyton megszakad a dialógus. Éppen ezért kell rendszeresen alkalmat találni arra, hogy a szülők (vagy a rokonok) külön-külön is foglalkozzanak a gyerekekkel. Amikor együtt vannak az ikrek, akkor is igyekezzünk külön kezelni őket, és ezt tükrözzük a nyelvhasználatunkban is: akár kérdésről, akár felszólításról, akármilyen más közlésről van szó, ne együtt, többes szám második személyben szólítsuk meg a gyerekeket, hanem egyes szám második személyben, keresztnevükön, tisztán jelezve, hogy melyikükhöz kívánunk beszélni.

A „tartalmas” ikerbeszéd előfordulására David Crystal A nyelv enciklopédiájában közöl egy becslést: az ikerpárok kb. 40%-ánál kialakul az „autonóm beszéd” valamilyen formája, és elsősorban a 2. évben (amikor általában megindul az anyanyelvi beszéd a normál gyerekeknél). Arról is olvashatunk (Bishop & Mogford), hogy az ikernyelv kialakulásának nagyobb az esélye az azonos nemű ikreknél (az összes előfordulás 76%-a). Ezek a becslések azonban eléggé bizonytalanok, nincsenek alátámasztva pontos adatokkal, tehát kellő kritikával kell megközelíteni azokat.

Hogy meddig marad meg ez a speciális kommunikáció, azt nehéz megmondani. Függ a környezettől: az ikrek mennyi időt töltenek együtt, felnőttek foglalkoznak-e velük külön-külön is, óvodás korban mennyit vannak a társakkal, külön csoportba járnak-e, stb. A szakirodalom 3-4 éves korig tartja normálisnak az egyéni nyelv megmaradását. Ha ennél tovább is használatban marad, annak valószínűleg az ingerszegény környezet az oka.

Felhasznált irodalom

Crystal, David: A nyelv enciklopédiája. Osiris, Budapest, 2003.

Ranschburg Jenő: Az ikrek nyelve

Bishop, Dorothy – Mogford, Kay (szerk.): Language Development in Exceptional Circumstances. Lawrence Erlbaum Publishers. 1993. 80-90.

Poto and Cabengo

Ikrek beszélgetnek (ajánlott videók)

twins talking

Twin talk

Twins Talking - their own language!

Twin Talk

Végül elrettentésül egy videó, amely bemutatja, hová fajulhatnak a rosszul nevelt ikerek:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X