Vilmos küldte nekünk a következő kérdést:

Ez az úgy nevezett „spongli” nyelv mi akar lenni? Miért van most ez ennyire divatban ez a hibás szövegekkel teli dolog? Például itt. http://szkuvi.blog.hu

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Őszintén bevalljuk, mi nem ismertük eddig a Baszont sé Szkuvi do blogot, azt sem vettük észre, hogy divatban lenne az általa használt rontott nyelv. De nagyon köszönjük, hogy olvasónk fölhívta rá a figyelmünket: ha nem is nevettünk sírva minden poénon, az egész blog sok szempontból nyelvészetileg is tanulságos. El is mondjuk, miért.

A blogon olvasható képregény két figurájának eredetije Scooby Doo [szkubidú], a dán dog és gazdája, Shaggy, akit a magyar változatban Bozont-nak hívnak. Ők egy, a hetvenes években készített amerikai rajzfilmsorozat főszereplői; a sorozat a nyolcvanas évek végétől Magyarországon is népszerű volt. Ők a címszereplők: Baszont, azaz Bozont és Szkuvi, azaz Scooby [szkubi]. Rajtuk kívül nagy szerepet kap a blogon a spongli (’spangli, marihuánás cigaretta’) és Kádár János.

Aki rákattint, a blogra, furcsa helyesírású rövid szövegeket fog találni, például ilyeneket:

Szkuvi kiscit mréges Kdárár Jnásora

Szkuvi cspadbábad eski

cés baszont gyre mrát gyroszosan tlaátlam vlamit

Geic vloatm, sé scilántam eyg csenehstot s bgloról
(Forrás: nyest.hu)

8A szekrestzőésg nme szví, méigs sko s legpelsé4)

Miért vicces ez? Egyrészt azért, mert a hiba, főleg nagy mennyiségben vicces. Másrészt azért, mert az internetes írásbeliséget parodizálja: a szövegek a végletekig, már-már az olvashatatlanságig feszítik az elgépelés lehetőségeit. És ha még azt is hozzávesszük, hogy a spangli eléggé központi téma, akkor a kíméletlen mennyiségű elgépelés okára is következtethetünk.

De hogy létezik az, hogy mégis el tudjuk olvasni? Ez valószínűleg a nyelvtudásunk agyi szerveződésével és a szófelismerés pszichológiájával függ össze. Pszicholingvisztikai kísérletekből az derült ki, hogy a hibás szavakat általában a percepció során korrigáljuk, azaz amikor elolvassuk a szavakat, automatikusan javítjuk őket a meglevő sémáink alapján. De ez valószínűleg a Szkuvi blog esetében nem volna elegendő: a szövegek túlzottan hibásak.

De pszicholingvisztikai vizsgálatokból az is kiderült, hogy olvasáskor a szavakat nem betűnként, hanem egészként ismerjük föl. Ha hibás szót kapunk, akkor annak az elején és a végén levő hibát könnyebben, gyorsabban észrevesszük, mint a szó belsejében levőket. Erre abból következtettek a nyelvészek, hogy a sokkal több ideig tart a szó közepén levő hiba megtalálása és a szó elutasítása, mint a szó eleji vagy a szó végi hibáké. (Pléh Csaba fürdőkádhatásként nevezi meg ezt a jelenséget.) Ebből az is következik, hogy ha a szó eleje és vége jól van leírva, akkor a közepén akár betűsaláta is lehet, mi mégis azonosítani fogjuk tudni a szót.

A cmabrigde-i etegyemen kéüszlt eigyk tnuamálny állístáa szrenit a szvakaon bleül nnics jlenestőgée aannk, mkiént rdeneőzdenk el a bteűk, eegyüdl az a fnotos, hgoy az eslő és az uolstó bteű a hlyéen lgyeen. Ha a tböbrie a lgenogyabb övsszeiszsaásg a jleezmlő, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mraad. A jnleeésg mgyazraátaa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btűeket, hneam tleejs sazakvat ovals.

Talán sokan emlékeznek erre a levélre, ami jó pár éve keringett az interneten. Akkor megdöbbentőnek tűnt, a Szkuvi blog esetén már nem annyira...

Felhasznált irodalom, további olvasnivaló

Pléh Csaba: A lélek és a nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2013.