nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Keresztes hadjáratok finn földön
Vallási fanatizmus vagy hideg politika?

Valamikor a 12. század közepén indult egy svéd projekt a finn területek megszerzésére, s tartott 1323-ig. Az új határon még évszázadokig állóháború folyt a svédek és az oroszok között – a finnekért. A hódító szándék palástolására a svédek az általuk elkövetett agressziót olykor keresztes háborúnak nevezték. De azért csak kilógott a lóláb a térítő lovagok palástja alól.

zegernyei | 2015. január 17.
|  

Hajdanában a svéd vikingek keresztül-kasul bejárták a mai Oroszország és Ukrajna területét. Lehajókázva a kisebb-nagyobb folyókon, kijutottak a Kaszpi- és a Fekete-tengerre, hogy a kazárokkal, az arab/perzsa világgal és Bizánccal bonyolítsák gyümölcsöző kereskedelmi ügyleteiket – vagy kirabolják őket. A távolság azonban nagy volt, egyesek úgy gondolták, jobb lenne valahol útközben letelepedni és bázisokat létrehozni. Addig ügyeskedtek, míg a helyi erőkkel szövetségben sok kis államocskát alapítottak, s két nagyobbat is: a kijevi és a novgorodi óorosz fejedelemségeket.

A vikingek a helyi kereskedelmet sem hanyagolták el. A Balti-tengeren a német városokkal lehetett kapcsolatot tartani. Érdemes volt itt is pozíciókat kiépíteni. A baltikumi pozíciók és finn területek akkor értékelődtek föl, amikor Novgorod korlátozni kezdte a viking kalandtúrákat. Megkezdődött a küzdelem vikingek és az általuk alapított, de alaposan a fejükre nőtt Novgorod között. Ekkor már a svéd vikingek saját használatukra is csináltak egy államot, Svédországot.

Az első hadjárat

Az első keresztes hadjáratról semmiféle kortárs feljegyzés vagy dokumentum nem maradt fönn. Mese viszont annál több. Talán van bennük igaz is.

Az előzményekről pontosabb információink vannak. A novgorodi évkönyvek szerint 1142-ben 60 egységből álló svéd armada hajózott be a Finn-öbölbe. A vízi sereget maga a király vezette. Ugyanebben az évben a jamok, vagyis a hämeiek a Ladoga tó vidékére támadtak, de mindannyiukat megölték. A két támadás talán össze volt hangolva. Ebben az esetben viszont feltehetjük, hogy 1142 előtt a svédek már értek el bizonyos sikereket a finnek meghódításában. A Novgorod elleni első támadás még elbukott, de pár évvel később a svéd királyság a legmagasabb helyről kapott segítséget: egymás után több pápai legátus is érkezett Svédországba, hogy segítsék a finnek elleni új támadás, az első keresztes hadjárat megszervezését.

Lalli megöli Henriket (R. W. Ekman képe)
Lalli megöli Henriket (R. W. Ekman képe)
(Forrás: Wikimedia Commons, PD-art)

Az egyik legátus, Henrik angol származású volt, a svéd udvarba érkezése után Uppsala püspökévé szentelték. Henrik püspök a hitbuzgó IX. Erik királyban jó partnerre talált. Sereget toboroztak, és 1155-ben a finnek térítésére indultak. Ez már a mese része, a később szentté avatott Erik legendájából ismert ez a dátum. Henrik epizodistaként felbukkan Erik élettörténetében is, de később saját legendát kapott, merthogy a keresztes hadjárat során életét vesztette. Mártírhalálából kifolyólag a 13. század óta szentként tisztelik őt is, noha hivatalos kanonizációja mindmáig nem történt meg. Henrik halála a finn néphagyománynak is fontos része. A legenda szerint IX. Erik király Varsinais-Suomiban (Ős-Finnországban, ez a mai Finnország délnyugati része) legyőzte a finneket. Ezután hazahajókázott, Henriket pedig hátrahagyta az idegenek között, hogy térítse meg őket. A következő év januárjában Satakunta vidékén (ez Varsinais-Suomi szomszédságában van) egy Lalli nevű paraszt Henriket baltával agyonverte. A történet finn verziója szerint Henrik és kísérete Lalli feleségétől élelmiszert és takarmányt rekvirált. A hazaérkező Lalli ezen annyira felhúzta magát, hogy azonnal sílécet csatolt, a Kyöliö-tó jegén utolérte Henriket és megölte. Lallit ezért a tettéért a korai finn történetírás nemzeti hősként tisztelte.

Sajnos nem tudjuk megállapítani, mennyi igaz ebből a történetből. Mindenesetre ha volt keresztes hadjárat, az inkább 1157 körül lehetett, és a hadjárat következtében feltehetőleg csak Délnyugat-Finnország területe került tartósan svéd ellenőrzés alá. A svédek azonban nem nyughattak, a karjalaiakon (vagy oroszosan karélokon) próbálgatták tovább az erejüket:

A 6672. (1164.) évben. A svédek a Ladogához jöttek, és a ladogaiak felégették házaikat, maguk meg Nyezsata helytartóval bezárkóztak a városba, és a fejedelemért meg a novgorodiakért küldtek. Ők [a svédek] meg szombaton értek a város alá, de semmit sem értek el a városnál, hanem nagy vereséget szenvedtek; és visszavonultak a Voronaja folyóhoz. Az ötödik napon megérkezett Szvjatoszlav [Rosztyiszlavics] fejedelem a novgorodiakkal és Zaharij helytartóval, és május 28-án, szent Elládiosz napján, csütörtökön 5 órakor rájuk támadtak [a svédekre], és Isten segítségével legyőzték őket, némelyeket megöltek, másokat foglyul ejtettek: ötvenöt hajóval jöttek, 43-at elfogtak; csak néhányan menekültek meg, azok is megsebesültek. (Novgorodi I. évkönyv)

A svéd hajók érkezését kémlelő krónikás a Ladoga partjánál
A svéd hajók érkezését kémlelő krónikás a Ladoga partjánál
(Forrás: Wikimedia Commons / Иерей Максим Массалитин / CC BY-SA 2.0)
A második hadjárat

Az első keresztes hadjárat után a svédek folytatták keleti terjeszkedő politikájukat. Egy igen agresszív pap, Tamás, a finnek püspöke a fegyverek erejével térített Közép-Finnországban, Häme területén. Tevékenységét IX. Gergely pápa is támogatta.

A római pápák ebben az időben hatalmuk csúcsán voltak, minden keresztény uralkodó, s minden ember legfőbb urának képzelték magukat. A hämei finnek ezzel a koncepcióval nem értettek egyet, és föllázadtak az erőszakos térítés ellen. Lehetett ebben némi szerepük a pravoszláv novgorodiaknak is.

A svéd királyság büntetőhadjárata a külpolitikai események folytán továbbfejlődött. Kihasználva a tatárok támadását, a svédek is katonákat indítottak a Novgorodi Fejedelemség ellen. Ezek az események jól ismertek az orosz történelemből. A Néva folyón lehorgonyzott svéd hajókat Alekszandr fejedelem katonái megtámadták, mégpedig igen eredeti módon. Lovaikkal a magas folyópartról a hajókra ugrattak, és a meglepett svéd, norvég és finn hajósokat lekaszabolták. Történt mindez 1240-ben. A szakirodalomban vita folyik arról, hogy ez a kudarcba fulladt svéd támadás már a II. keresztes hadjárathoz sorolandó, vagy sem.

A névai csatáról ezt írja a Novgorodi I. évkönyv:

A 6748. (1240.) évben. Nagy haderővel jöttek a svédek, a murmanok, a suomiak és a hämeiek nagyon sok hajókon; a svédek a hercegeikkel és püspökeikkel megálltak az Izsera torkolatánál, mert el akarták foglalni Ladogát, és egyszerűen szólva, Novgorodot és az egész novgorodi tartományt is. A végtelenül jó, kegyelmes, emberszerető Isten megmentett bennünket, és megvédett az idegentörzs-beliektől, akik isteni megbízás nélkül hiába fáradoztak: mert híre jött Novgorodba, hogy a svédek Ladoga ellen mennek. Olekszandr [Alekszandr Jaroszlavics Nyevszkij] fejedelem semmiképp sem késlekedett, a novgorodiakkal és ladogaiakkal ellenük ment, és július 15-én, szent Cericus és Julitta napján, a 630 szent egyházatya kalchedoni zsinatának vasárnapján Szent Szófia ereje és Úrnőnk, Isten anyja, a szeplőtelen Mária imádsága révén legyőzte őket; és nagy csata volt a svédekkel. És ott megölték a hadvezérüket, Spiridont; mások pedig azt állítják, hogy egy püspököt is megöltek; és sokuk elesett; előbb két hajót, megtöltvén a főembereikkel, a tengerre bocsátottak, majd a többieknek gödröt ásván, számtalant belevetettek; és sokan mások megsebesültek; ezen az éjen, a hétfő hajnalt be sem várva, megszégyenülve elmentek.

A gyakorivá vált svéd–orosz csetepatéknak aktív résztvevői voltak a finnugor őslakók is. Állítólag a svéd hajóhad érkezéséről is egy helyi finnugor főnök adott hírt a novgorodiaknak. Az orosz kereskedőváros szilárdan őrizte kelet-karjalai pozícióit. Ezen a területen már régóta jelen volt – Ladoga városát a 8. század közepe óta lakták a keleti szláv–viking telepesek. Az államalapítás előtti kapcsolatok emlékeként az őslakos karélokat egyenrangú partnerekként kezelték. Novgorod a karélok pravoszláv hitre térítésével igyekezett a maga pozícióit erősíteni.

A hamei pogányság megtörésére és Közép-Finnország meghódítására 1249–1250-ben került sor. A történészek többsége csak ezt a katonai akciót nevezi a II. keresztes hadjáratnak. A svédeket a király utáni második ember, az országot kormányzó Birger jarl vezette.

Birger jarl
Birger jarl
(Forrás: Wikimedia Commons, PD-art)

Az eseményekről XI. Erik király krónikájából tudunk, amely 1320–1340 között íródott. A svédek egy pillanatig sem titkolták, hogy ők hódítani jöttek, a kereszténység felvétele csupán bónusz a finnek számára. Aki ez utóbbi ajándékot nem kérte, azt megölték. A hódítás megerősítésére Birger jarl várat emeltetett Häme, vagy ahogy ők nevezték, Tavastland területén. Tovább kelet felé egyelőre zárva volt az út: a karélok, Novgoroddal a hátuk mögött keményen ellenálltak.

A harmadik hadjárat

1250 után Karjala és a karjalaiak pár év haladékot kaptak. III. Magnus alatt a svédek kiépítették a finn területek közigazgatását és egyházi szervezetét. A király öccse, Bengt, megkapta a Finnország hercege címet, no meg a címmel együtt az országot is, hogy kormányozza legjobb belátása szerint.

Az 1270-es–1280-as években mind a novgorodiak, mind a svédek benyomultak a karélok földjére, de ezek csak az erőfelmérést, illetve a helyi hatalmi viszonyok befolyásolását célozták. A nagy svéd támadás 1293-ban indult meg. Az előrenyomuló csapatok egymás után emelték az erődöket: először Viborg (finnül Viipuri) várát a Finn-öböl partján, majd Kexholmot (Käkisalmit) beljebb Karjalában. A svéd támadást sikerült megállítani, Kexholmot a novgorodiak lerombolták:

A 6803. (1295.) évben. A svédek Szig hadvezérükkel várost építettek Korelában; a novgorodiak pedig odamenvén, a várost lerombolták, Sziget pedig megölték, nem engedtek el egyetlen férfit sem. (Novgorodi I. évkönyv)

Korela, Käkisalmi / Kexholm / Prozerszk vára napjainkban
Korela, Käkisalmi / Kexholm / Prozerszk vára napjainkban
(Forrás: Wikimedia Commons / Kuds / CC BY-SA 3.0)

1300-ban a kiskorú Birger király gyámja, Torgils Knutsson személyesen vezette az újabb svéd támadást. A Néva folyón Landskrona néven egy újabb erődöt emeltek. Az oroszok ezt is lerombolták:

A 6808. (1300.) évben. […] Ugyanebben az évben nagy haddal jöttek a tengeren túlról a svédek a Néván, mestereket hoztak a saját földjükről, a nagy Rómából, a pápától kiváló mestereket hoztak, és várost építettek a Néván, az Ohta folyó torkolatánál, rettentő erődítménnyel látták el, és hajítógépeket állítottak fel benne, dicsekedvén az átkozottak, és a Föld koronájának nevezték, mivel a király Maszkalko nevű helytartója volt velük, és kiváló férfiakat helyeztek el benne Szten hadvezérrel, és eltávoztak…

A 6809. (1301.) évben. [III.] Andrej nagyfejedelem a Nyizbeli seregekkel jött, és a novgorodiakkal ahhoz a városhoz ment, és megérkeztek a városhoz május 18-án, Szent Patrikiosz napján, pénteken, a Szent Lélek leszállása előtt, és […]; Szent Szófia ereje meg Borisz és Gleb segítsége révén az az erőd jelentéktelen volt a büszkeségük miatt; mert hiábavaló volt a munkájuk az Isten parancsa nélkül: a várost elfoglalták, egyeseket megöltek, és lekaszaboltak, másokat pedig megkötözve elvezettek a városból, a várost meg fölgyújtották és lerombolták. (Novgorodi I. évkönyv)

Ezután évekig váltakozó küzdelem folyt: 1314-ben a svédek elfoglalták a Kexholm helyén emelt novgorodi erődöt, védőit legyilkolták. Nemsokára ugyanez történt, csak fordítva, ekkor a novgorodiak támadtak, és a svéd helyőrséget gyilkolták le.

A háborús öldöklést megzavarta egy svéd belső válság, melynek során Birger király kivégeztette egykori gyámját, Torgil Knutssont. 1318-ban egy novgorodi sereg a palotaforradalom keltette zavart kihasználva egészen Turku városáig nyomult előre.

 Orehovec, Nöteborg, Pähkinäsaari, Schlüsselburg
Orehovec, Nöteborg, Pähkinäsaari, Schlüsselburg
(Forrás: Wikimedia Commons)

A finnek ellen folytatott keresztes háborúk közül a III. vált a leghosszabbá, s közben nyílt svéd–orosz konfliktussá változott. Ennek az volt az oka, hogy a finnek legkeletibb csoportja, a karjalai népesség fennhatóságára Novgorod is igényt formált. Az 1293-ban kitört háborúskodást 1323-ban zárták le. A békét a Ladoga-tó szigetén kötötték meg, a Néva kifolyásával szemben. Az eseményről ez olvasható az évkönyvekben:

A 6831. (1323.) évben. A novgorodiak együtt mentek [III.] Jurij fejedelemmel, és várost építettek a Néva torkolatánál, az Orehov-szigeten; ekkor nagykövetek érkeztek a svéd királytól, és örök békét kötöttek a fejedelemmel és Novgoroddal az ősi szokás szerint. (Novgorodi I. évkönyv)

A sziget négy néven ismert: Orehovec, Nöteborg, Pähkinäsaari, Schlüsselburg (egyébként legnagyobb nevezetessége, hogy zegernyei is járt ott).

Az orehoveci béke kettévágta Karjalát. Keleti része Novgorodhoz került, pravoszláv vallásúvá lett, nyugati része pedig svéd birtok maradt, és a reformáció után az evangélikus vallást követte.

Támadás (E. Isto képe, 1899) – a Finnországot jelképező nőalak az orosz sas áldozata lesz (ezt a motívumot más is megcsinálta, csak éppen szobornak...)
Támadás (E. Isto képe, 1899) – a Finnországot jelképező nőalak az orosz sas áldozata lesz (ezt a motívumot más is megcsinálta, csak éppen szobornak...)
(Forrás: Wikimedia Commons, PD-art)

Ez volt az első írásba foglalt svéd–orosz békekötés. Még sok másik követte, mivel a két fél változatlan lelkesedéssel vetette magát az egymás elleni háborúskodásba. Az újabb békék nyomán a közös határ gyakran változott, de nem jelentős mértékben.

Finnország egészen a napóleoni háborúkig Svédország keleti tartománya maradt. 1809-ben orosz fennhatóság alá került, mely 1917-ig tartott.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
23 Roland2 2015. január 23. 12:24

@bloggerman77: A finnek se a svédeket, se az oroszokat nem hívták. Ráadásul Finnország fejlődése kulturális és gazdasági szempontból már a szuverén függetlenség elnyerése után indult meg rohamosan - amihez az önszorgalom és a szerencse is hozzájárult -, a svéd uralom alatt az ország elmaradott terület volt, sokszor vált háborús zónává, a kulturális javakat a svéd elit élvezte és gyakorolta, a kultúra és az értelmiség nyelve a svéd volt. Maga a svéd kormányzat nem sokat tett azért, h. a finn lakosok életkörülményei javuljanak. Az már egy másik kérdés, h.a z önálló finn(nyelvű) kultúra fejlesztésében svéd származásúak is résztvettek, de akkor ennyi erővel mi meg a Habsburg uralomért és német betelepülésért mondhatnánk köszönetet....

22 Untermensch4 2015. január 22. 23:45

@huntaadum: "és sikeresen végre is hajtották a németrómaikereszténység agresszív térítő munkáját a németrómai császárpápa nevében."

persze. Papíron biztosan. Azért még egy darabig volt lendület egy-egy "pogány"-lázadáshoz, az akkori helyzetre a "100% keresztény ország" elnevezést nem használnám. A "tatárjáráskor" is mintha barátilag jöttek volna a mongol követek, nem gondolták hogy ne lennénk kompatibilisak velük. Mondjuk ott tényleg a bitang németjeid lapátolták a sz@rt a ventillátorba a kunok letámadásával. Ha jól tudom Mátyás idején kapott utoljára nagy plecsnit a pápától nagy hittérítésért mifelénk valaki, a jászságban... Egynapi járóföldre a király székhelyétől hemzsegtek a pogányok és országon belül ez nem zavart senkit...

Ha a kitiltásod végleges akkor mondanám hogy az új neveddel jelezd hogy te vagy de a stílusod el fog árulni.

21 GéKI 2015. január 22. 19:43

Talán egy apró adalék ahhoz, hogy elgondolkodjunk, azon hogy a fenti cikk történései vallásháború – e vagy hideg politika, javaslom elolvasni Mózes IV. 31. Rész eseményeit.

Röviden azért összefoglalom:

1. Az Izraeliták a vándorlás során megérkeznek a Midiániták földjére. Néhány Izraelita férfi az egyes Midiánita asszonyok kegyeinek fejében, azok vallását is el kezdte „gyakorolni”.

2. Ekkor az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy az Izraeliták irtsák ki a Midiánitákat. Mert persze – mily ismerős – az Izraelita férfiak „paráznaságaiért” a Midiánita nők lettek felelőssé téve, ...az Úr által.

3. Az Izraeliták bosszúja:

a. Minden Midiánita férfit megöltek, közrangúakat és királyokat egyaránt.

b. Minden fiúgyermeket.

c. Minden olyan asszonyt, aki már szült – vagyis minden anyát

4. A férfiak megtarthattak „maguknak” – minden még „érintetlen” leányt.

5. A Midiániták minden vagyonát felosztották. A felosztás elveit nem részletezem, de az is maga a förtelem.

6. Mindezen a bűnökért pedig néhány nap böjtöléssel, és „ájtatoskodással” – bűnbocsánatot nyertek, a „harcosok”.

Ha valaki veszi a fáradságot, és elolvassa a fenti részletet, azt hiszem, igazat ad nekem, hogy a cikkbeli történet, vagy akár csak a magyarok cselekedetei, mondjuk a „kalandozások” során, ehhez képest vidám gyermekmese. Mindez pedig a világ egy részének „szent könyvéből” – való, nem egy horror regény részlete.

20 Krizsa 2015. január 21. 07:50

A "nyugati keresztény kultúra" kétezer éve az emberiség legnagyobb csalása, A giga-biznesz.

Az angol nyelv az emberiség ezer éves eszperantója, vagyis műnyelve, ami 50-nél nagyobb %-ban az egyház által fabrikált ÚJLATIN. As is, szóról-szóra. Nem hiszed? Nem kell hinni.

gyoknyelveszet.gportal.hu/gindex.php?pg=36589081

Bizonyítás az "Angol-latin-héber-magyar" sorozatban, aminek eddig 2 fájlja készült el - 800 angol szó összehasonlításával. A munka - egy új gyöknyelvészeti szótár eleje. Összesen kb. 8-9000 angol szót tervezek összehasonlítani benne. Az angol / latin szavakban kimutatom az eredeti - héber / magyar - mássalhangzó vázakat az eredeti gyökszavak értelmeivel.

19 huntaadum 2015. január 20. 23:30

a nyugati kultúra elpusztított mindent amit nem értett.

.

és azzal a kevéssel, amit megértett, két dolgot csinált: privilegionizálta és hamisította.

18 huntaadum 2015. január 20. 23:26

@Krizsa: "Kétezer évre a zsidó lett a bűnbak - miért? Mert a latinok szinte mindent a szomszédból, a könyvtárnyi írott zsidó kultúrából vettek át. ... S a zsidókat a rómaiak, időben szét is kergették. Igaz, a zsidó ettől se hódolt be..."

hát, először is valami közös prefekturátus volt v mivoltaneve, zsidók és rómaiak együtt foglalták el a később Jeruzsálemre átnevezett várost.

aztán római bábállam lett, majd a nép lett róma ellensége.

.

@Krizsa:

erre a kérdésre a válasz: a módszer. hogy mondták a görögök, mutass nekem egy biztos pontot és statisztikát vezetek róla, h melyik pontban statisztikailag milyen valószínűséggel nem tartózkodik? vagy azok nem is ők voltak

.

@Untermensch4: a mondat itt kezd hiteltelenné válni: "...a Magyar Királyság katonai potenciálja..."

Gyeics nagyfejedelem volt, mint Árpádtól kezdődően Magyarország mindegyik vezére, Vajk koronás királyunk katonai hadereje pedig Vecelin Hont... akik már a nagyfejedelem idejében idejöttek, és sikeresen végre is hajtották a németrómaikereszténység agresszív térítő munkáját a németrómai császárpápa nevében.

a csiribiri latin betűikkel

és az üres fejükkel

17 huntaadum 2015. január 20. 19:32

*MODERÁLVA! A nyesthez nem méltó hangvételű hozzászólást töröltük, a kommentelő kommentelései jogosultságait felfüggesztettük.

A szerkesztőség

16 Krizsa 2015. január 20. 00:44

Akkor miért nem tudsz arról is, hogy a hébernek a magyarral kb. NÉGYEZER rövid, ragozatlan rokonszava van?

Hogy az indoeurópai nyelvcsaládnak is meglesz a KÉTEZER rokonszavai nyelvenként? Igen, sémi mintára, tehát gyökalapon.

Azokat ugyan még nem dolgoztam fel, mert csak olyan nyelvet választhatok, amit legalábbis jól olvasok...

Az orosznak vagyok a felénél (mindig teljes kéziszótár anyagokkal dolgozom) és azt egy időre abbahagyva, most az angolba kezdtem bele. Nemakarásnak nyögés a vége? Nem, hanem jót röhögés - rajtunk.

Arról van szó, hogy az egész sémi nyelvcsalád van kiszanálva az IND nyelvészetből - és nem véletlenül, hanem szándékosan. Csak ezek közül a héber a legősibb és egyben kifogástalanul olvasható sok tízezer oldalnyi írás. Csak a héber ilyen, 4 ezer évre visszatekintő nyelv. A többi vagy nem követhető, vagy kihalt, vagy nagyon sokkal sokkal fiatalabb (az arab).

15 nudniq 2015. január 20. 00:25

@Krizsa: "A hébert már nemes egyszerűséggel kiszanálták a nyelvészetből - semmilyen szempontból nem hasonlítják semmihez és kész."

Dehát hasonlítják! A hébert szépen összehasonlították már évszázadokkal ezelőtt az arámival, az arabbal, az akkáddal, amharával. Besorolták szépen a sémi nyelvcsaládba, elhelyezték azon belül, hogy az aráminak közelebbi rokona, mint az arabnak. Majd jött az egyiptomi (kopt), a berber, a bédzsa, és bebizonyították, hogy ha a három gyökből kettő az igazán ősi, és ha csak ezeket a gyököket nézik, akkor rekonstruálni tudnak egy még régebbi alapnyelvet, amiből már a hamita nyelvek is levezethetők. Aztán még ezt a sémi-hámi nyelvcsaládot it próbálták tovább rokonítani afrikai nyelvekkel is, de felmerült az indoeurópaival való rokonsága is (ezeket tudtommal nem sikerült bizonyítani, így elvetették, de lehet,h ezt rosszul tudom).

Mindezt anélkül tudom,h valaha egy BTK-s órát elvégeztem volna. (Nyilván olyan színvonalú is az összefoglalásom,h egy nyelvész a haját tépi tőle.)

De a lényeg: még én is tudom,h a hébert igenis hasonlították más nyelvekkel. A mainstream nyelvészek.

14 nudniq 2015. január 20. 00:17

@huntaadum: ha nem a svédek igázzák le a finneket, akkor megteszik azt az oroszok: pontosan ez történt a karélokkal. Nem maradtak volna függetlenek a két "nagyhatalom" között.

A karélok és a finnek között lényegében tényleg csak az a különbség, hogy a finnek azoknak a törzseknek a leszármazottai, amik svéd királyi és egyházi uralom alá kerültek, a karélok meg azoké a törzseké, amelyeket az oroszok hajtottak saját fejedelmi és egyházi uralmuk alá. (Már azt leszámítva persze,h különböző -- de egymással azért rokon -- finnségi törzseknek a leszármazottai.)

Szóval lemérhető a különbség,h végülis a svédek által leigázott finnek, vagy a svéd hódításnak orosz segítséggel ellenálló karélok jártak-e jobban. Jó, kezdetben Novgorod úgy tűnik kesztyűsebb kézzel térített, de a végső konlkúzió szerint a finnek ma önálló nemzet, saját szuverén állammal, a karélok meg 10% alatti kisebbség a saját szűkebb hazájában is. (Persze a finneket végül az orosz birodalom "szabadította fel" a svéd uralom alól. De a finnek pont a "svédességük" miatt tudtak jobban ellenállni az oroszosításnak, mint a pravoszláv karélok.)

13 Krizsa 2015. január 20. 00:17

@GéKI: A Teremtéstörténet - a végefelé van az, ahogy ahogy én látom. Szerintem ez egy filozófikus (nem is vallásos:-))) példabeszéd.

gyoknyelveszet.gportal.hu/gindex.php?pg=36362158

12 Krizsa 2015. január 19. 23:51

@GéKI: Kétezer éve tart ez az iszonyat. Amikor a kereszényeket tömeggyilkoló Róma rájött arra, hogy a sajátkezűleg kiirtott mártírokból (na-na, inkább csak egyből) egy olyan vallást lehet kit-és átfaragni, amely megalázkodva, önostorozva (hányinger), még a papjait is kasztrálva - behódolni tanítja a GYARMATOSÍTOTT félvilágot. Kétezer évre a zsidó lett a bűnbak - miért? Mert a latinok szinte mindent a szomszédból, a könyvtárnyi írott zsidó kultúrából vettek át. (Ők persze Mezopotámiából, de az csak maradjon "rokontalan nyelv", ami máig sincs rendesen megfejtve). S a zsidókat a rómaiak, időben szét is kergették.

Igaz, a zsidó ettől se hódolt be. Azóta sem, szóba se áll a hamis-"keresztény" Európával. S nagyon jól tették. Újabban (a hullahegyeiket hátrahagyva) mégiscsak hazakerültek.

A magyar nem volt ennyire kemény, de mégse hódolt be igazán. Lassan derült ki, hogy a Közép-Európában termett és ott is maraft magyar a fő probléma. A nyelve még a hébernél is ősibb, s a gyökszavaival folyton belevillog Eurázsia összes nyelvébe.

A hébert már nemes egyszerűséggel kiszanálták a nyelvészetből - semmilyen szempontból nem hasonlítják semmihez és kész. Ehhez nincs, de nem is kell magyarázat.

A magyarral megmaradt a probléma, de azt csak a múlt században vették észre. Jó, akkor megtanítjuk ennek a primitív bandának, hogy Szibériából jöttek és kuss. Mi sem egyszerűbb ennél, hiszen minden nyelvhez hasonlít valamennyire a nyelvük. Akárhova lehetett volna "rokonítani", hát miért ne Szibériába? Mi van még távolabb?

Nagyon jó termőföld van ott nekik, és valszeg sokkal több az ásványkincs is, mint amiről valaha is álmodtak. Csak mélyebben van szokásosnál, a kiszáradt Pannon-tenger alatt. Nemcsak a génjeik, nemcsak a nyelvük, de valszeg az emberiség maga is a KM-ből származik. Erről inkább ne beszéljünk egyelőre - ezeknek úgysincs pénzük komolyabb ásatásokra. Majd lesz az eu-nak, ha már szétszóródtak és össze-vissza keveredtek. Micsoda hejehuja turista központot lehetne ott kialakítani: barlangok, meleg források, gyönyörűséges tájak, hegyek-erdők...

Az EU már becsalogatta őket - és igyekszik befelé.

11 Untermensch4 2015. január 19. 22:40

@szeverna: "ha nem lett volna hittérítés milyen lenne a finn vagy akár a magyar élet manapság,pogány módra?"

ha abból indulunk ki hogy Géza a keleti vagy nyugati egyház melletti elköteleződést firtató kérdésre olyasmit válaszolt hogy "elég gazdag vagyok hogy két urat szolgáljak" és később annak arányában hanyatlott a Magyar Királyság katonai potenciálja amennyire közelítette a keresztény hitűek aránya a 100%-ot... túlzottnak tartom a "kereszténység nélkül kiirtottak volna minket"-jellegű becsléseket. főleg hogy az egyik keresztes háború alatt az ereje teljében átvonuló keresztes hadak közül két hadsereg is alaposan meg lett itt rendszabályozva...

10 GéKI 2015. január 19. 22:22

@huntaadum:

"Isten tanának ellentmond, a tiltásának ellentmond."

Az O-Testámantumból elég nehéz lenne azt kiolvasni, hogy Isten valamiféle „türelemmel” – viseltetett saját teremtménye az „ember” –iránt. Ha mondjuk a Mózessel folytatott párbeszédeit, nézzük valamire való, kicsit is önérzetes embernél azért – „kinyílik a bicska”.

9 GéKI 2015. január 19. 22:00

@Krizsa:

Végre egy téma, amiben szót tudunk válltani.

Az „egyháziasított vallásokra” mindenkinek szüksége van, a veszteseknek azért, hogy maradjon valami remény, a győztesnek pedig azért, hogy annak a reménynek, semmi alapja ne legyen.

A „természeti vallások” leginkább válaszok, magyarázatok az ismeretlen környezetre. Erkölcseinket tekintve talán jobban jártunk volna, ha maradunk a „táltos hitnél”, de az életben maradáshoz valószínűleg szükségünk volt a „megtérésre”, arra, hogy megértsük az „egyháziasított vallások gondolkodásmódját” és válaszolni tudjunk a „vallásterror” kihívásaira.

Az első „vallásterrort” mindjárt a teremtés után maga Isten követte el, amikor Ádámot és Évát „kitessékelte” a paradicsomból, mert nem fogadták el a feltételeit. Ezzel vége is lett a „szólásszabadságnak és a vallási türelemnek” - még mielőtt „megszületett” volna. Ettől a ponttól kezdve pedig mindig van „magyarázat” – a hittérítésre.

Ettől a ponttól a tízparancsolat már csak „erőlködés” visszaparancsolni a „szellemet a palackba”, amit Ő maga engedett ki.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X