150 éve hivatalos nyelv a finn, hiszen a Finn Nagyhercegség területén 1863. augusztus elsején lépett életbe az a a törvény, melynek értelmében a finn hivatalos nyelvvé vált – emlékeztet a Turun Sanomat. A Finn Nagyhercegség területe 1809-ben került Svédországtól Oroszországhoz, és bizonyos fokú autonómiát élvezett – formálisan csupán perszonálunióról volt szó, ezért lényegében a Finn Nagyhercegség megszületése tekinthető az önálló finn államiság felé tett első lépésnek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A Finn Nagyhercegség megszületésekor a lakosság 17-18% százaléka volt svéd anyanyelvű, a többi finn (ill. karjalai). Elenyészőnek tekinthető a számik száma, ők is csak az ország északi részében éltek. Jelentős orosz nyelvű lakossággal sem számolhatunk, és a nagyhercegség fennállása során sem vált az oroszok számaránya számottevővé.

Kezdetben mind a svéd, mind az orosz hivatalos nyelv volt, ám a finnek hivatalosan semmilyen szerep nem jutott – bár voltak fontos közlemények, melyeket finnül is kiadtak. A finn nyelv csak 1841-ben vált iskolai tantárggyá. Ugyanakkor 1850 és 1860 között (II. Sándor trónra kerüléséig) csak vallásos könyveket és némi ismeretterjesztő irodalmat lehetett kiadni.

1863-ban a svéd mellett a finn vált hivatalos nyelvvé, az orosz hivatalos státusza ekkor megszűnt. II. Miklós 1894-es trónra lépése után nem sokkal azonban megkezdődött az oroszosítás, a nagyhercegség szorosabb integrálása a birodalomba. Ennek a folyamatnak a részeként 1905-ben az orosz vált hivatalos nyelvvé, s bár a finn és a svéd sem vesztette el ezt a szerepét, az orosz mellett csak másodrendű szerepet játszhatott.

A Finn Nagyhercegség fennállása idején három Sándor és két Miklós uralkodott. A finnek úgy tartják, hogy a Sándorok alatt mindig kedvezően alakultak a dolgok, ám a Miklósok uralkodása mindig rosszat jelentett.

Források

Suomen Suuriruhtinaskunta

Suomen kielipolitiikka

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)