nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • mederi: @szigetva: Jobb példa lenne a kacsacsőrű emlős csőre.. :) Szerintem vannak relatív dolgok,...
    2019. 04. 19, 17:01  Lenni vagy nem?
  • szigetva: @mederi: Ha egy biológus fórumon elkezded fejtegetni (minden második mondat végén egy szmá...
    2019. 04. 18, 23:14  Lenni vagy nem?
  • mederi: @szigetva: Mint már említettem, érdekességnek szántam, önmagában ez nem etimologizálás.. N...
    2019. 04. 18, 21:36  Lenni vagy nem?
  • szigetva: @mederi: És ennek szerinted mi köze van a te magyar–kínai etimologizálásodhoz?
    2019. 04. 18, 16:55  Lenni vagy nem?
  • mederi: Mindenkinek ajánlom. :) gyogyhirek.hu/a-beszed-genje-a-nyelvtan-es-a-genetika/ A véleménye...
    2019. 04. 18, 14:40  Lenni vagy nem?
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Tiszteletet a magyaroknak!
Üzenjünk Schlözernek

Alternatív gondolkodók körében közhely, hogy August Ludwig Schlözer nagy magyarfaló volt, és az egész finnugor nyelvrokonságot direkt a mi bosszantásunkra találta ki. Bevettük magunkat a könyvtárba, hogy leleplezzük a gonoszt.

zegernyei | 2014. június 6.
|  

August Schlözer 1735-ben született, Gaggstadt falucskában (ma Kirchberg an der Jagst városhoz tartozik, Baden-Württemberg tartomány). Ősei harmadíziglen lutheránus papok voltak, apja halála után a nagypapa mégis gyógyszerészt akart nevelni a kis Augustból. Ő azonban már a középiskolában eredeti nyelven olvasta az ókori szerzőket, emellett zenélni is tanult, és korrepetálta a nehezebben haladó diákokat. Ennyi tehetség láttán valami komolyabb pályát gondoltak ki neki: legyen ő is pap, mint mindenki a családban.

A bájos Gaggstadt
A bájos Gaggstadt
(Forrás: de.academic.ru)

A wittenbergi, majd a göttingeni egyetemen folytatott teológiai tanulmányokat. Érdeklődése a keleti nyelvek és kultúrák felé fordult, Palesztinába szeretett volna utazni. Ez egyelőre nem sikerült, így aztán 1755-ben Stockholmba ment. Ott mászott egy finnugor bogár a fülébe: megismerkedett Johan Ihre svéd tudóssal, és általa a magyar nyelv finn és lapp rokonságával. Valószínűleg Ihre adta Schlözer kezébe Strahlenberg könyvét is (Das nord- und ostliche Theil von Europa und Asia), amelyben először soroltattak föl együtt a finnugor nyelvek. Maga a mű gyengécske volt Schlözer szerint (miként minden más, amit nem ő írt), ennek ellenére a finnugor nyelvrokonságot mint vizsgálandó témakört megjegyezte magának.

1759-ben visszatért Göttingenbe. Ekkor már elfordult a teológiától, érdeklődése szinte mindenre kiterjedt: orvostudományt, jogtörténetet, matematikát és statisztikát is tanult.

1761-ben Gerhard Friedrich Müller meghívta, hogy menjen vele Szentpétervárra, legyen a család házitanítója, valamint az ő tudományos segédje. Ezzel végleg új irányba fordult Schlözer tudományos érdeklődése. Belevetette magát az orosz történelem tanulmányozásába. Szentpétervár akkoriban szinte német város volt. Német volt az uralkodó is, II. Katalin cárnő, született Sophie Friederike Auguste von Anhalt-Zerbst. Német szakemberekkel volt tele a közigazgatás, a hadsereg és az akadémia is.

A gonosz tekintetű August Ludwig Schlözer
A gonosz tekintetű August Ludwig Schlözer
(Forrás: Wikimedia Commons, CC-PD-Mark)

A pétervári német tudósok (Müller, Fischer Schumacher, Stritter) egymás között is békétlenkedtek. Ebben Schlözer is részt vett: Müllerrel hamar összeveszett, és ott hagyta. 1762-től már az akadémia alkalmazásában állt. Ugyanakkor az orosz tudósok is féltékenykedtek a németekre. Különösen Lomonoszov. Az orosz őstörténetről folyó tudományos vita ugyanúgy átpolitizálódott, mint a magyar tudomány vitája. Nálunk az volt a kérdés, hogy hunok legyünk vagy finnugorok, Oroszországban pedig abban állt a választás, hogy a keleti szlávok vagy a normannok alapították-e az orosz államot. Schlözer szerint a normannok.

Müllernek nemcsak Schlözerrel, de például Johann Eberhard Fischerrel is konfliktusa volt. Persze Schlözer is elég nehéz ember lehetett. Már a szentpétervári évek alatt jellemző volt rá a heves német öntudat és gőg. Ezen kívül még el volt telve tudományos eredményeinek és módszereinek nagyszerűségétől is. És ha kellett, intrikus volt, szervezkedett és konspirált. Amúgy meg nagyon tudta, mit akar. Oroszországban nem tudott érvényesülni, így hát 1767-ben, három évvel szerződésének lejárta előtt végleg hazatért Göttingenbe.

Kutatásainak eredményét már otthon publikálta. 1768-ban adta ki Probe Russischer Annalen című könyvét. Ebben a 101–111. oldalak között tárgyalja a finnugor népeket: ismerteti különböző neveiket és leírja lakóhelyüket. E művében még csak csiszolgatja nagy találmányát, a forráskritikát, melyre később oly nagyon büszke lesz, hogy rengeteg konfliktust is vállal érte.

August Schlözer 1771-ben adta ki Allgemeine Nordische Geschichte című művét, melyben már részletesebben foglalkozik a finnugor nyelvekkel és népekkel. Munkájában támaszkodott a Fischer által összeállított soknyelvű szótárra. Ekkor már felismerte, hogy a csuvas nem tartozik a finnugor csoportba. Az alcsoportokat is helyesen állapította meg. A felsorolás a finnugor népekről szól, a népek rokonításának alapja pedig a nyelvrokonság.

Schlözer a maga tudósi tekintélyével bevezette az európai tudományos gondolkodásba a finnugorokat. Sajnovics János frissen megjelent művét, a Demonstratiót is értékelte, de a szerzőt lekezelően megjegyezte, hogy a magyar nyelv közelebb áll a vogulhoz és a permihez, mint a lapp nyelvhez, tehát a kutatást inkább arrafelé kellene folytatni.

E két művére még nem haraptak rá Magyarországon, noha Schlözer kizárt minket az ősnépek közül: Európában a fapados osztályba kerültünk, a hunokat és az avarokat pedig nem sorolta a rokonságunkba. Előbb lettünk tehát Schlözer által bedobozolva a finnugorok közé, minthogy kitört volna vitája némely magyarokkal.

Az Allgemeine Nordische Geschichte címlapja
Az Allgemeine Nordische Geschichte címlapja

Az említett két művel Schlözer tudományos munkásságában lezárult egy korszak. Saját karrierjének építése, kóros nagyravágyása arra terelte, hogy beleártsa magát a nagypolitikába. A megmondóember szerepére vágyott. 1772-ben Gottfried Achenwalls halálával megörökölte a statisztika, a politika és az államtudományok oktatását Göttingenben. Két folyóirat-sorozatot adott ki, melyekben kifejtette és propagálta nézeteit: 1778–1782 között az August Ludwig Schlözers Briefwechsel meist historischen und politischen Inhalts címűt, majd utána, 1793-ig a Staatsanzeigent. És elkezdett foglalkozni a magyar politikai helyzettel is. 1788-tól egyre több magyar vonatkozású cikk jelenik meg folyóiratában, melyek egy részét a tanítvány, Ráth Mátyás írta, másokat maga a lapgazda Schlözer.

A göttingeni professzor a felvilágosult abszolutizmus híve volt, ezért a felvilágosult magyar nemesek szerepét (pl. Széchényi Ferenc könyvtáralapítását) pozitív fejleményként értékelte. Ugyanakkor elítélte, ha olykor a magyarok lázadoztak uralkodójuk ellen. Látta, hogy a nemesség bizonyos rétegei lelkesek a haladásért, de saját jobbágyaik helyzetén azért nem kívánnak javítani. Rájuk haragszik. A politikai élet felélénkülését, az országgyűlésben folyó munkát elismeréssel fogadja. Ekkor még nem található semmi magyarellenes megnyilvánulás Schlözer és körének publikációiban.

Egyébként Schlözer nemcsak a politikában volt felvilágosult és abszolutista, hanem otthon is. Felvilágosult tudósként saját lánya (Dorothea Schlözer) példáján bizonyította, hogy a női elme is képes tudományos gondolkodásra. Eme nemes cél elérése érdekében pedig abszolút despotaként uralkodott családja fölött.

Schlözer családja körében. Árnyrajz
Schlözer családja körében. Árnyrajz
(Forrás: Wikimedia Commons / Monika Siegel: „Ich hatte einen Hang zur Schwärmerey …“ Das Leben der Schriftstellerin und Übersetzerin Meta Forkel-Liebeskind im Spiegel ihrer Zeit. Dissertation, Technische Universität Darmstadt, 2001)

Schlözer hadüzenete

1791-ben, a Staatsanzeigen 64. füzetében Schlözer közreadja az erdélyi szászok két politikai röpiratát. Ez a közvetlen előzménye a Schlözer–magyar háborúnak. A szászoknak megtetszik a dolog, és felkérik a göttingeni tudóst, írná meg az ő igaz történetüket. August Schlözer 1797-re készül el a Kritische Sammlungen zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen című munkával. E műben nyersen fogalmazódik meg a szerző német felsőbbrendűséggel átitatott világszemlélete, melyben még némi lenéző tisztelet is kijár a barbár ázsiai hordából európai kultúrnemzetté vált magyaroknak, akiknek amúgy valójában nincs is történelmük… A románok pedig a magyarok előtt érkeztek Erdélybe, ők valójában a dákok leszármazottai…

Szász jegyespár
Szász jegyespár
(Forrás: Wikimedia Commons, CC-PD-Mark)

Schlözer művéről már megjelenése előtt tudomást szereztek az érintettek. A Göttingenben tartózkodó Gyarmathi Sámuel hazaírt levelében jelezte, hogy lesz miről vitatkozni. Gyarmathi jóban volt Schlözerrel, tudós mentora véleményét mégsem fogadta el teljes mértékben.

A magyarokat felbőszítette, hogy a regényesen szép őstörténetet író Anonymust Schlözer egyszerű mesemondónak tartotta, művét pedig történeti szempontból teljesen értéktelennek. A göttingeni tudós nemzeti büszkeségünk alapvetését, a hun‒magyar rokonságot már az Allgemeine Nordische Geschichte című munkájában is elvetette. Akkor ez még nem keltett nagyobb feltűnést nálunk, de most ezt a disznóságát is észrevették.

A mű bírálata a jénai Allgemeine Literatur Zeitungban jelent meg. Akkoriban a könyvismertetések szerzőit titokban tartották. A szakirodalomban Aranka György és Johann Christian Engel lett meggyanúsítva. Engel, aki felvidéki szász származása ellenére mélyen fel volt háborodva a magyarságot ért sérelem miatt, ígérgette, hogy ír egy megsemmisítő bírálatot Schlözer műve ellen. Ugyanakkor Gyarmathi Sámuel egy némileg rejtélyes levelében azt írta Aranka Györgynek, ő tudja, ki a bírálat szerzője, aki nem Engel. Kubínyi Kata egy tanulmányában úgy vélte, hogy a bírálat Göttingenben készült, szerzői az ott tanuló magyar diákok voltak, a bírálat megírását és megjelentetését pedig maga Gyarmathi szervezte meg.

Akárhogy is volt, Schlözer úgy gondolta, Engel a szerző, és Karl Joseph Edertől rendelt egy választ a bírálatra.

A szakirodalom citálja Schlözer magyarellenes kijelentéseit (Gulya János), és részletesen elemzi Aranka Györgynek még Schlözer halála után is csiszolgatott, de végül kéziratban maradt vitairatát (Bíró Annamária). Dümmerth Dezsőnek pedig sikerült Herder rémisztő jóslatát is Schlözer nyakába varrni.

Aranka György
Aranka György
(Forrás: Wikimedia Commons, CC-PD-Mark)

Az események további részleteire most nem térünk ki, ugyanis a cikkünk végén felsorolt szakirodalom eligazít ebben a témában, s nekünk most nem ez a vita a legfontosabb, hanem Schlözer magyarellenes megjegyzéseinek máig tartó félreértelmezése.

Az ősbűn

A korabeli tudományos disputa hátterében fölsejlik egy nem túl magvas gondolat, miszerint az idegenek már megint bántják avagy nem tisztelik eléggé a magyarokat. A magyar közgondolkodásban, mely a legfelső köröktől lefelé legfeljebb a kisnemesi udvarházakig terjedt, több évszázados hagyománya volt a siránkozásnak. Ez nagyjából a tatárjárással kezdődött (lásd Rogerius Siralmas énekét). Sikeresen folytatódott a török hódoltság idején, amikor Werbőczi István kitalálta, hogy mi, magyarok védjük Európát a törököktől, de ezért hálát nem kapunk tőle. Később a Habsburgok kerültek a legfőbb gonosz szerepkörébe. Kétségtelenül volt ok a siránkozásra, ugyanakkor a nagy magyar bánat párosult egy kishitű, felelősségelhárító, tehetetlenkedő magatartással is. Schlözer valójában kapóra jött, mert rá lehetett sütni az ősbűnt, vagyis azt, hogy nem tiszteli a magyarokat. Nem tiszteli, éspedig azzal, hogy holmi dicstelen északi népekkel rokonítja őket. Ez a gondolat már Somogyi Cs(izmazia) S(ándor) 1826-ban írt könyvében (Dentu Mogerek, vagy a' Magyaroknak Ős-elei) jelentkezik, s szinte ugyanakkor írt Schlözerről és az ő majom magyar követőiről Horvát István is.

Schlözer nagyképű fellépése mellesleg jogosan sérthette a magyarokat, de ebből egy téves képzettársítással alakult ki az a nézet, hogy Schlözer azért írja, amit ír, mert nem magyar, hanem német. Innen már könnyű volt elfogadni később azt a véleményt is, hogy Budenz és Hunfalvy sem a tudomány tételeit hirdeti, hanem a magyarokra rátörő labancok titkos ügynökeiként kizárólag a mi megtévesztésünkre hirdetik a finnugor rokonságot.

A 19. század végére már közhellyé vált Schlözer magyarellenessége, a Pallas lexikon szócikke is tartalmazta ezt a finoman elénk csusszantott állítást. A 20. században Szekfű Gyula vitte tovább ezt a vonalat. Napjainkban Bakay Kornél: Hogyan lettünk finnugorok című munkáját kell kézbe venni vagy letölteni, hogy lássuk, mi is a bajunk nekünk, hun‒magyaroknak Schlözerrel ‒ legfőképp, hogy német volt. És egy németnek hinni már csaknem hazaárulás (elkövette Poór János ‒ Bakay Kornél szerint). Bakay Kornél Schlözer-ellenes hazafiúi rohamában egyetlen olyan érvet sem találunk, amely cáfolná az undok német tudós állításait a finnugor nyelvek rokonságáról. (Másutt ‒ Schlözerről alkotott véleményétől függetlenül ‒ Bakay érvel a finnugor nyelvrokonság ellen.)

::adbobox::7::

Nem vitás, hogy a németek csúfosan átvertek minket. Nem kellene egy emlékművet állítanunk tudományos vereségünknek? August Schlözer tudós bagoly (Bubo bubo) képében lecsap az eurázsiai sztyeppék magyarságát jelképező mezei pocokra (Microtus arvalis). A háttérben oszlopok, bennünk pedig a fájdalom. De miért?

Felhasznált irodalom

H. Balázs Éva: A. L. Schlözer und seine ungarischen Anhänger. In: Engel-Janosi, Friedrich ‒ Klingenstein, Grete ‒ Lutz, Heinrich (Hrsg.): Formen der europäischen Aufklärung. Wien, 1976, 252‒269.

Bíró Annamária: Nemzetek Erdélyben. August Ludwig Schlözer és Aranka György vitája. Erdélyi Tudományos Füzetek 272. Kolozsvár, 2011.

Dümmerth Dezső:Herder jóslata és forrásai. Filológiai Közlöny, 1963: 181–184.

Julius von Farkas: August Ludwig Schlözer und die finnisch-ugrische Geschichts-, Sprach-, und Volkskunde. Ural-Altaische Jahrbücher, 1952: 1–22.

Gulya János: Historische Aspekte: A. L. Schlözer. In: János Gulya (Hg.) Konfrontation und Identifikation. Die Finnisch-Ugrischen Sprachen und Völker im Europäischen Kontext. Wiesbaden 2002, 179‒184.

Jancsó Elemér: Gyarmathi Sámuel levelei. Magyar Nyelv 1944: 214‒224, 359‒365.; 1950: 61‒65, 153‒158, 247‒250.

Kesztyűs Tibor: Schlözer és a finnugor nyelvtudomány. In: Kiss Jenő ‒ Szűts László (szerk.): Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. 1991, 357‒362.

Kubínyi Kata: A gyarmathiana útvesztői avagy: miért olvassuk újra Gyarmathi göttingai tárgyú leveleit? In: Permiek, finnek, magyarok. Írások Szíj Enikő 60. születésnapjára. Urálisztikai tanulmányok 14. Budapest, 2004. 194–203.

Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról. Századok, 1972: 849‒891.

Poór János: August Ludwig Schlözer és magyarországi levelezői. Filológia Közlöny, 1985: 133‒143.

Poór János: Magyarországról és a magyarságról az Allgemeine Nordische Geschichtében. In: E. Kovács Péter, Kalmár János, V. Molnár László (szerk.) Unger Mátyás emlékkönyv: emlékkönyv Unger Mátyás negyedszázados egyetemi történésztanári működése emlékére és születésének hetvenedik évfordulója alkalmából. Budapest, 1991. 183‒190.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
17 Arma Gedeon 2014. november 25. 10:17

Csak egy adalék az egyébként nagy politikai ambíciójú Schlözer "tudományos" gondolkozásának szemléltetéséhez:

en.wikipedia.org/wiki/August_Ludwig_von_Schl%C3%B6zer

"Schlözer szintén kialakított egy struktúrát az egyetemes történelemhez, melyet hat korszakra osztott:

- Urwelt (ősvilág) - a teremtéstől a Vízözönig

- Dunkle Welt (sötét világ) - a vízözöntől Mózesig és az első írott forrásokig

- Vorwelt (elővilág) - a Perzsa Birodalomig

- Alte Welt (óvilág) - a Római Birodalom Kr.u. 476-os bukásáig

- Mittelalter (Középkor) - Amerika Kolombusz Kristóf általi 1492-es felfedezéséig

- Neue Welt (újvilág) - napjainkig

16 Arma Gedeon 2014. november 25. 09:03

Ez egy röhejesen elfogult, tudománytalan és logikátlan cikk. A magyarokat ostorozza, miközben az egyetlen nacionalista, áltudományos elmélet, amit megemlítenek benne, épp Schlözer műve a dák-román kontinuitásról. Ha egyszer tudják, hogy Schlözer ilyen tudománytalan elméletet alkotott, (és nemcsak ezt!), akkor miért nem őt marasztalják el?

15 Ringelhuth bácsi 2014. július 8. 20:04

@Krizsa: Már négy hete nem tudjuk, hogy Krizsa nevű kedves kommentelőnk szerint kik azok a "150 évvel ezelőtti »igazi« német-orosz, stb. nyelvtudosók", akikről írnunk kellene. Tovább nem várjuk a választ. Krizsa blöffölt.

14 zegernyei 2014. július 2. 13:52

@Krizsa: Már három hete nem tudjuk, hogy Krizsa nevű kedves kommentelőnk szerint kik azok a "150 évvel ezelőtti »igazi« német-orosz, stb. nyelvtudosók", akikről írnunk kellene. Várjuk a választ.

13 Krizsa 2014. június 25. 18:50

1977-ben volt az első héber órám még Budapesten. Jé, ogér! mondta a hébertanárom, Berger István (z"l) a ketrecben kucorgó kis hörcsögünkre. Ogér? Nem egér? Nem. Az egér az héberül achbár. Dehát ez ugyanaz a szó, és a hörcsög hasonlít is az egérre! Ennyire hasonlít ez a két nyelv? Nem is tudom - felelte a tanár. Én eddig nemigen vettem észre.

Így kezdődött... Gyöknyelvészet G portál 113. oldal: oger = ürge, hörcsög, gyűjtő, halmoz, agor = felhalmozott - ugor nép, ugar, ugrál, Eger, éger (gyantás fa), egres.

Flektáló gyöknyelvek:-). A finnbe persze nem jutott fel a G.

12 baloch 2014. június 25. 17:59

@Untermensch4: "és az azóta eltelt időben sem sikerült mindenkinek megérteni hogy a nyelv és a genetika két külön szál a(z ős)történetben..."

:-)

A konszenzusos tudományos eredményeket pedig a genetika tényleg nem akarja magára venni, makacs egy jószág, nem könnyű betörni!

A legújabb mintaadó eredménye is E1b lett. Már megint egy magyar ember a Közel-Keletről (1100-as évektől tarja számon családfáját), és a finnekkel nagyon kevés a kapcsolata (bár van ott is). Mintha a föníciai és a székely rovásrendszer VG által megállapított vészes hasonlósága a genetikában visszaköszönne. Az már a finnugor nyelvészet és Schlözer ismereteinek hiányossága, hogy a rendszerből kizárja ezt az elemet (is).

csinyalohaz.hu/index.php/cikkek/83-bronzkori-magyar-irasbeliseg

Kinevezzük a genetikát is alternatív tudománynak, jó? :-)

11 baloch 2014. június 25. 17:33

"Nem vitás, hogy a németek csúfosan átvertek minket."

Kiket vertek át? Engem nem. Schlözer még magát is átdobta a palánkon.

Üzenem Schlözernek, hogy most jó helyen van. Amilyen nagyképű majom volt, tényleg még ilyen dogmagyártások is kiteltek tőle.

A finn-ugor szóról jutott eszembe az "ugar" szó:

agar [MEADOW] wr. a-gar3; agar4; agar2; agar3; a-da-ar "meadow"

Akkad: ugāru

forrás: psd.museum.upenn.edu/epsd/nepsd-frame.html

A sumér szót az akkád nyelv örökölte az ugaru szóban (jelentése: mező), mely megfelel a magyar ugar-nak (egyesek szláv jövevényszónak tartják, nem tudom, nyelvész-e az illető; ha igen, akkor sajnos az őt minősíti). Az angol "meadow" pedig nem véletlenül hasonlít a magyar "mező" szóhoz, ugyanis az is közös örökség (d-z hangzóváltás történt a szó közepén, nem egyedi eset). Lehet, hogy sem az ugar, sem a mező nem finnugor szavunk? Vagy mindkettő? Könnyű a kérdés? Ilyen mondvacsinált családok esetében nem biztos.

10 zegernyei 2014. június 25. 05:28

@Krizsa: Már két hete nem tudjuk, hogy Krizsa nevű kedves kommentelőnk szerint kik azok a "150 évvel ezelőtti »igazi« német-orosz, stb. nyelvtudosók", akikről írnunk kellene. Várjuk a választ.

9 zegernyei 2014. június 17. 08:32

@Krizsa: Már egy hete nem tudjuk, hogy Krizsa nevű kedves kommentelőnk szerint kik azok a "150 évvel ezelőtti »igazi« német-orosz, stb. nyelvtudosók", akikről írnunk kellene. Várjuk a választ.

8 Untermensch4 2014. június 10. 21:53

@Krizsa: lehet hogy (ismét) félreérthető voltam. nem genetika vagy nyelv a problémám hanem a kettő összekeverése. nekem mindkettő érdekes és szeretnék többet tudni amennyire képességeim engedik. csak néha furcsa hogy mintha egyedül és mindenkitől nagyon távol álló lenne az elképzelésem ezekről a dolgokról...

mondjuk a képzeletbeli rajtvonalnál (ha kijelölhetünk egy ilyet) egy finnugor nyelvet beszélő csapat átlép az erdőből a délebbi vidékre. "nomád" zóna, felveszik a stílust, genetikailag keverednek, telik-múlik az idő (úgy mint történelem) és a nyelv (és a mindenkori jelenben a beszélői) nem halnak ki/tűnnek el a süllyesztőben mint bármelyik egykori "mezőny"-ből a nagyja. más finnugor nyelvet beszélőkhöz képest is jobban ívelő sikertörténet (egészen a nokiáig :) ) úgymond a "mieink" mindenkit túléltek, olyan történelmi "harapófogókat", "üllő és kalapács közti" helyzeteket és korokat ahol mások kevésbé "bírták a gyűrődést". törökök lennénk? azok a(z ó)törökök akik részben vagyunk, nélkülünk már nem is igazán vannak... mi vagyunk a hunok? ha vannak köztünk belőlük, érezzék megtisztelve magukat mert ők egyébként múlt idő... avarok szintén. sumérok? lehet hogy ki lehet sakkozni hogy egy csoportjuknak mi voltunk a végállomás ahol feloldódtak. besenyők? nem kell feszengeni hogy talán egyszer nevezetesen elpics@ztak minket, néhány településnév ők az alföldön. akik közülük tőlünk délebbre váltak múlt idővé talán még annyi sem. tökösebb délszlávokból integráltuk a huszárságot, sokáig sikeres exportcikk is volt. a törökök a "150 év" végére majdnem teljesen el voltak magyarosítva, itt felénk, emléküket családnevek őrzik... "svábok"? ha jól emlékszem az akkori elsöprő lendületű propaganda ellenére is reménytelenül elmagyarosodottnak találtattak a 3.birodalom ideáljához képest.

kedvenc asszimilációs sikertörténeteim (nem az én sikerem, nem úgy értem) Karl August Graf zu Leiningen-Westerburg és a nagy szlovák költő, Alexander Petrovics :)

akárhonnan véljük is származni a nyelvet (és a népet) a "termék" jó, ha sikerül elkerülnünk a depressziót ami öngyilkossághoz vezet(ne).

7 zegernyei 2014. június 10. 21:43

@Krizsa: Kik azok a "150 évvel ezelőtti »igazi« német-orosz, stb. nyelvtudosók"? Szívesen írunk róluk.

6 Krizsa 2014. június 10. 20:07

@Untermensch4: A géncsoportulások (élőlény), az emberek, az élőhelyek (országok földrajzi területe), a nyelvek SEM EGYENLŐK. Más dolog kimondani, hogy az élethez és az életminőséghez való emberi jogunk - azt akarjuk - hogy végre egyenlő legyen, és más az, hogy a legkülönbözőbb szempontok szerint egyenlők-e vagyunk-e? NEM!!! Én sem vagyok egyelő egy szar drogossal, gyilkossal, stb., még akkor sem, ha nagyon hátrányos helyzetűek voltak a szerencsétlenek. (Nálam hátrányosabb helyzetű, a mai - 1944-2014 - Európában azért elég kevés volt). Mégis van két (magyar) diplomám, plusz azóta is sokminden - nagyon, vagy eléggé jól ismerek kb. 6 nyelvet, és még sokminden....

A nyelvek közül a magyar annyira bonyolult, annyira kifejlett, annyira gazdag, hogy csak nagyon ősi eredetű nyelv lehet.

Pont EZÉRT nem kutatják. Ezért mesélik a fejünkbe, hogy úgymond, sokszáz "szláv jövevényszó" van, holott a szláv nyelv eredete is a KM - és nem sokszáz, hanem sok tízezer "rövid" szavunk (mássalhangzó váza) közös a szlávval. Tehát sokkal több:-)))

Ezért közös eredetű a finn gyöknyelvvel is néhány száz (de jóval több, mint amit a FN ál-nyelvtudomány képes kimutatni).

Ezért hasonlít a finn a sémi nyelvekre még a magyarnál is sokkal jobban:-))). Az IND-FN nyelvtudomány valaha is kutatta ezt? Soha.

Ezért közös a magyar szavak (mássalhangzó váza) az összes sémi és afrikai sémi nyelvvel, az indiai dravida-szanszkrit gyök-nyelvcsaládokkal is.

Ezért közös a szókincsünknek kb. 15-20%-a (a víz, ház, stb. ordít), szinte minden nyelvvel, az újlatinokkal is.

DIREKT NEM AKARJÁK vizsgálni a kaszom-régen (150 éve) szétdobált nyelvcsaládokat EGYMÁS között is.

Nem és nem., mert az lenne az IND-FN nyelvészet teljes bukása.

Senkit nem érdekel a duma (dogma) - untemench, hogy genetika / vagy nyelv?

A nyelvváltás irodalmi ritkaság, csak rabszolga helyzetben létezik. A magyarnál nem történt nyelvváltás, pont. Bizonyítsd be az ellenkezőjét, ha szerinted történt. 150 éve nem tudod bizonyítan? Ennyi elég!

Senkit nem érdekel, hogy az össze-vissza keverék nem-gyöknyelvek (pl. a párszáz éves újlatin - istentudja honnan gyütt az a latin és mifélék voltak?, FOLYTON VÁLTOZNAK. Mert a gyöknyelvek (mássalhangzó vázai) nem változnak.

Az sem érdekel minket, hogy ez a megkülönböztetés az IND nyelvtudomány számára ekkora riadalmat jelent. Összedől a kultúrfölény? Össze.

Nem érdekel minket, hogy a begyöpösödött, 150 éve elavult IND történeti nyelvtud. szerint a nyelveket NEM IS LEHET 6000 évnél régebbről kutatni - mert LEHET!!!

Mert a finnt még 400 évnél régebbről sem lehetne kutatni, hiszen nem volt írásuk sem, nem beszélve a még kisebb szibériai-távoli "magyar-rokonnyelvekről", amik ma már alig léteznek.

Világos, hogy ezek INNEN, a KM-ből kerültek oda és attól hasonlítanak egy kicsit.)

A magyar nyelv valóban az eu. szubsztrátnyelv (annak fő alkotója) volt, ami még az észak-afrikai nyelvekkel is közös.

Majd ha hajlandó leszel kutatni a nyelvcsaládokat

KERESZZTBE IS ...

de amíg a kultúrgyarmatosító (a MA kultúrgyarmatosító, nem pedig 150 éve a korhadt németek)

az IND nyelvtudomány dirigál és a EU adja a pénzt a kutatásokra, addig az MTA nem hajlandó a magyar nyelvet kutatni.

Az EU-t részlegesen is ki lehetne rugdosni a magyar érdekekből, hogy mégis ne mindenbe szólhassanak bele. Az MTA-ból is ki lehetne szórni azokat, akik nem hajlandók a magyar nyelvet ELEJÉTŐL kutatni.

Így: NIX, szláv jövevényszavak, mert az mind közös, az újkori török-csuvas azért nem érdekes, mert azok is mind nagyon újak,

a nagyon kevés finn-hasonló sem érdekes, azok tényleg megvannak kb. 10-15.000 évtől,

nahát milyen is a magyar nyelv?

Ami ma is a KM-ben ücsörög és az európai szubsztrátnyekv őse.

5 Untermensch4 2014. június 10. 16:50

@Krizsa: a "Szibériából idefutott" karaktersorból kiérződő gondolatok az én nagy bánatom. ne vedd magadra, nem rólad szól csak úgy vélem azok közé tartozol akik megértik a szavaimat, lehet hogy csak nem tudom elég jól kifejezni magam... de az hogy milyen nyelvet beszélünk és kik a genetikai őseink, az nekem két külön történet amit (úgy látom) sokan összekevernek. ráadásként a kultúrával is ami még kevésbé ragadható meg "egzakt" módon mint az előző kettő. aztán ha az így kotyvasztott "ki a magyar" meghatározásból ki talál lógni valaki akkor jön a stressz meg a hőbörgés. mondjuk a téma bonyolult, ennél egyszerűbb esetekben is könnyen félreértik egymást emberek

4 Krizsa 2014. június 10. 16:09

@Untermensch4: Kéthetente a megbuggyant leves a magyar nyelvnek a német "tudósok" általi örökbecsű kutatásairól, amit - úgymond - a magyar ember annyira utál.

Nem ezt utálja. Hanem a végnélküli vitákat arról, hogyan kell kiejteni a szélhordta idegen szavakat és ipari rövidítéseket, hogyan kell elválasztani a legidétlenebb összetett szavakat és valóban összetettek-e? Miközben nemcsak azzal nem képesek foglalkozni a nyelvészek, honnan származik a magyar nyelv - ezt már nem is reméljük tőlük - de még azt sem tudják, hogy a J / L / R kizárólag igeképzők (vagy most, vagy azok voltak).

A magyar átlagember, az Akadémia álomkorja és az ilyen cikkek nélkül sose hallott volna e 150-200 éve elföldelt csontok elavult "tudományáról".

A magyar embert az érdekli, honnan veszi a bátorságot az MTA, hogy ezt az őskori "nyelvtudományt" még mindig a nyakunkba varrja? S hogy egyáltalán nem tartja kötelességének a saját nyelvünket kutatni, amiért a fizetést kapják?

Szóval unjuk.

Mikor lesz a következő cikk az 150 évvel ezelőtti "igazi" német-orosz, stb. nyelvtudosókról, akiket a "Szibériából idefutott" magyarság, hálás kézcsók helyett még mindig nem vesz semmibe?

3 zegernyei 2014. június 10. 15:32

@Galván Tivadar: Kész, kösz

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X