nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Ragadozó madarak népe

A sólyom, a karvaly, az ölyv és a turul mind török eredetű madárnév a magyar nyelvben. A lúd viszont finnugor. Egy ősi finnugor hiedelem szerint a világ egyik teremtője valamiféle vízimadár volt. Talán lúd? Egy kövér liba (jó nagy májjal) igazán találóbb szimbóluma lehetett volna az új magyar légitársaságnak, mint a sólyom. Lehúzunk még egy bőrt a madarakról.

zegernyei | 2013. július 19.
|  

A sajtó napjainkban tele van a Sólyom néven megalakuló magyar légitársaságról szóló hírekkel. A felröppent hír kapcsán a nyest foglalkozott már néhány madárnevünk eredetével és a sólyom (sokol/сокол, falcon, hawk) mint elnevezés nemzetközi népszerűségével. A Galamus hírportálon Sándor Klára a légitársaságnak választott név politikai jelentéstartalmát elemezte. Több ötlete is volt, de szerintünk némelyikkel igencsak túlbecsülte a névadók kreativitását és ismereteit. Utalt arra is, hogy az elnevezés leginkább a Honfoglalók című film (írtunk róla) kultikussá vált záródalából (Szállj, szállj sólyom szárnyán) vezethető le. Talán ez lehet a helyes megoldás. Feltehetőleg a névadó szülők lelkes hallgatói és nézői a különböző kívánságműsoroknak, s így garantáltan napjában legalább ötször hallják Koltay Gergely örökzöld ömlengését. A névadás mögött bujkáló további problémákra még visszatérünk, előbb azonban tekintsük át, hogy milyen madarak szerepelhettek honfoglaló elődeink hiedelemvilágában.

Ilyen sólyom lesz a repülőgépek farkán
Ilyen sólyom lesz a repülőgépek farkán
(Forrás: iho.hu)

Vízimadarak népe

A finnugor népek hitvilágában kiemelkedő szerepet foglalnak el a vízimadarak. Ezért kapta egy ismeretterjesztő könyv a Vízimadarak népe (Európa, Bp. 1975.) címet. A kötetben olvasható Nyina Nyikolajevna Gurina tanulmánya ugyanezzel a címmel. A szerző a Baltikumtól Nyugat-Szibériáig terjedő finnugor területekről előkerült vízimadár vonatkozású régészeti leleteket tárgyalja.

Vízimadár ábrázolás egy újkőkori edény falán - Kubenyino, Kargopol közelében
Vízimadár ábrázolás egy újkőkori edény falán - Kubenyino, Kargopol közelében
(Forrás: http://projects.pomorsu.ru/Archeology/Kargopolsky.htm)

A vízimadár ábrázolások első nagy korszaka az újkőkor volt. Ekkor kerámiaedényeken jelentek meg, egy edényen általában több madár is, körbefutó sorba rendezve. A motívumot úgynevezett fésűs pecsételő használatával alakították ki az őskori keramikusok. Tőzegtelepeken, kedvező talajtani viszonyok között vízimadarakat ábrázoló faedények is megmaradtak az újkőkorból. A későbbi időkben ‒ a bronzkorban és a vaskorban ‒ ez a motívum ritkábbá válik az edényeken.

A vízimadarakhoz kapcsolódó hiedelmek azonban tovább éltek: a vaskorban, az i. e. 1. évezredben jelent meg a Közép-Volga vidéken a bronzból öntött kacsatalp alakú csüngő. A hagyományos mordvin és mari ékszerek egyik elemeként az orosz hódítás és a keresztény térítés ellenére szinte napjainkig fönnmaradt.

A láncok végén kacsatalp alakú csüngők - Jelizavet-Mihajlovka, ősmordvin temető
A láncok végén kacsatalp alakú csüngők - Jelizavet-Mihajlovka, ősmordvin temető
(Forrás: Материальная культура Средне-Цнинской мордвы VIII-XI вв. Szaranszk, 1969. 137.)

Vízimadár alakú fa ivóedényeket ma is készítenek a Volga vidéki népi fafaragók. A motívum évezredek óta tartó népszerűsége a finnugor népek hitvilágából magyarázható.

A Mitológiai Enciklopédiában olvasható a világ teremtésére vonatkozó két finnugor elképzelés. Mindkettő vízimadaras. Az egyik változatból nem derül ki, hogy a madár mely fajhoz tartozik:

A történet szerint a világteremtő (demiurgosz) istenség megparancsolja egy vízimadárnak, hogy az ősóceán fenekéről hozzon fel földet. A felhozott földből teremti az isten a világot ‒ szépre és jóra, ahogy ő azt már csinálni szokta.

Csakhogy a vízimadár a föld bizonyos százalékát saját céljaira lenyúlja, vagyis szájában tartalékolja. Mivel ő eredendően gonosz lény, midőn az ellopott földet kiköpi, abból lesznek a hegyek, s minden egyéb rossz a világon. Persze, az is elképzelhető, hogy a közbeszerzést kiíró világteremtő isten összejátszott a gonosz vízimadárral, és már az eredeti tervben is szerepelt, hogy valami rosszat is alkotnak. A két szereplő között ugyanis személyi összefonódás esete forog fönn: ők bizony testvérek ‒ egyikük a jó testvér, a másik pedig a rossz, vagyis az ördög, aki éppen e történet kedvéért változott vízimadárrá. Ez a mítosz ismert a komiknál, udmurtoknál, mariknál és az obi-ugoroknál.

A történetből következik, hogy az ősi elképzelések szerint a földet víz veszi körül. A mítosz különböző változataiban a víz felszínén cethalak vagy más állatok tartják fenn a földet. Ez a világmodell igen ősi, ezt mutatja, hogy Eurázsiában és Amerikában egymástól igen távoli, nyelvi rokonságban nem álló népek körében is megtalálható – teljes egészében vagy csak egyes elemei. Ez a teremtéstörténet dualisztikus világszemléletet tükröz.

17. századi vízimadaras ivócsanak
17. századi vízimadaras ivócsanak
(Forrás: Nagy Szovjet Enciklopédia honlapja)

A világteremtő és madártestvére az európai finnugor területeken kívül Ázsiából ismert. Ebben a térségben nyelvcsaládoktól függetlenül nagyon vegyes elterjedést mutat. Már említettük, hogy az obi-ugoroknál ismert a történet: a manysiknál az alvilág istene, a madár alakot felvevő Kuly-Otir segíti a teremtésben Numi-Torumot. Az északi szamojéd népeknél a búvármadár aranyrögöt hoz a felszínre, s abból teremtik a földet. A keteknél Doh, az első nagy sámán a búvármadár segítségével hozza létre a világot. Az evenki nép hiedelmei szerint két testvér (régebbi változatokban két madár) békés együttműködésben teremtette a világot a víz alól felhozott földből. Az Altaj és a Szaján hegység vidékén élő török népeknél (hakaszok, sórok, tuvaiak) úgy ismerik a mesét, hogy az ősóceán vízén két kacsa úszkált, akik közösen teremtették a világot: egyikük kavicsot, a másik földet hozott fel a víz alól. E madarak a mítosz egyes változataiban testvérek, a felső és az alsó világ urai.

A világ keletkezésének másik finnugor változata a Kalevalában olvasható. A történet egy kacsáról szól:

Kacsa jön, kecses madárka,

Kóvályogva, karingálva,
Földet néz, hol fészkelhetne,
Helyet, hol lakása lenne.Száll keletre, napnyugtára,
Száll északi, déli tájra,
Fészekföldet csak nem kaphat,
Helyet, bárha legrosszabbat,
Fészkét, ahol felüthesse,
Lakát hova helyheztesse.
Ott szálldogál, repdesődik,
Tanakodik, tépelődik:
„Szobámat ha szélen rakom,
Habokon ha lészen lakom,
Szél szobámat feldöntheti,
Hab a házam elöntheti.”
Hát akkor a Vízasszonya,
Vízasszonya, ég leánya
Térdit, tengerből emelé,
Hogy a réce ott fészkelne,
Lakóhelyre jóra lelne.
A kecses kacsamadárka
Ott repesve, szálldogálva,
Észreveszi kék víz tükrén
Vízasszonya térdit tüstént,
Véli: pástos emelkedő,
Gyepesedő kis dombtető.
Csak repesget, csak szálldogál,
A térdfőre lassan leszáll,
Fészkit rajta meg is rakja,
Aranytojást tojik abba.

Később az izgő-mozgó Vízasszony miatt a tojás eltörik, s belőle lesz az a világ, amelyben most éppen létezünk:

Tört tojásnak alsó fele

Válik alsó földfenékké,
Tört tojásnak felső fele
A felettünk való éggé,
Sárgájának felső fele
Fényes nappá fenn az égen,
Fehérjének felső fele
A halovány holddá lészen;
Tojáson mi tarka rész volt,
Égen csillag lesz belőle,
Tojáson mi feketés volt,
Lesz belőle ég felhője.

(mindkét részlet Vikár Béla fordítása)

Az összetört tojásból keletkező világ meséje finnugor környezetben a balti finn népek köréből ismert, de a komiknál is feljegyezték. Az őstojás motívuma más népek világteremtő (kozmogóniai) mítoszaiban is szerepel. Leginkább az Egyenlítőhöz közeli vidékekről ismert ‒ Görögország, Kisázsia, India, Közép-Amerika stb. Legészakibb előfordulása ‒ éppen a Kalevala révén ‒ Finnország.

A magyar népi hitvilágban nincs nyoma a finnugorokra jellemző vízimadárkultusznak. Nem ismert a világ teremtésére vonatkozó két történet sem.

Ragadozó madarak népe

Jogosan gondolhatjuk, ha vízimadaraink partra evickéltek a hiedelmek tengerében, hogy eltűnjenek a zsombékosban, akkor a helyükbe érkező madarak ‒ turul, sas, sólyom ‒ bizonyosan a török népek legelői felől repültek hozzánk. A török világteremtő mítoszokban azonban semmiféle madár nem szerepel ‒ sehol egy kacsa vagy liba, sehol egy sólyom. No persze, az ótörök mitológia csak részben ismert a 6‒10. századi forrásokból: a sírfeliratokból és a geográfiai irodalomból. E szövegemlékek sajnos a világ teremtésével kapcsolatban nem árulják el, hogy kik végezték ezt az istent próbáló feladatot. Ha az ősi mongol mitológia felé fordulunk, madarak nyomára ott sem bukkanunk. A mongol hiedelmek szerint a világ négy eleme, a föld, a tűz, a víz és a levegő az őskáosz szelében vált szét egymástól.

A török mitológiában azért előfordul egy különös jelentőségű ragadozómadár, úgy hívják, Karakusz. Neve fekete madarat jelent. Hatalmas testű állat, a kazanyi tatárok, kazahok és kirgizek mitológiájában ő védelmezi a hőst a sárkánytól.

A török és a finnugor népek hitvilágában ‒ miként minden mitológiában ‒ jelen vannak a totemisztikus mítoszok, amelyek általában a különböző etnikai csoportok: nemzetségek, törzsek vagy népek származásáról szólnak. E történetekben valamely állat szerepel az adott csoport őseként. Ez az állat lehet farkas, medve, oroszlán, de sólyom vagy sas is. Ezek a leggyakoribb változatok, előfordulnak más állatok is. Egyes eredetmítoszok szerint leány és hímnemű állat nászából származnak bizonyos embercsoportok ‒ törzsek, népek vagy esetleg uralkodó dinasztiák. A magyar hitvilágban ilyen eredetmítosz Emese álma, vagy másként a Turul-monda. Anonymus ezt írja:

Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el.

(Pais Dezső fordítása)

Ismertek ragadozó madarak a honfoglalás kori régészeti leletekről is. Leghíresebb talán a rakamazi korong és a karosi veret.

A rakamazi korong
A rakamazi korong
(Forrás: rakamaz.hu)

A ragadozómadár- vagy pontosabban turulkultusz a millennium körüli időkben terjedt el a hazánkban. Az országban több helyen állítottak turulszobrot, melyek közül a legnagyobb és legismertebb a tatabányai. Ez a hegyfokon őrködő büszke vasmadár a bánhidai csata  emlékére készült. A turulmadár mint a magyar dicsőség jelképe az elmúlt évszázadban egyre népszerűbb lett. Napjainkban ott tartunk, hogy akár miniszterelnöknek is megválasztanák, ha ő is akarná. A turul körülrajongása már odáig vezetett, hogy a madár például egy 1848-as emlékmű tetején is ott trónol (Tatán, a várudvaron).

A turul sajnálatosan háttérbe szorított egy másik állatot, a honfoglaláskori leleteken (bezdédi tarsolylemez) szintén előforduló szenmurfot vagy pávasárkányt. Ezt az oroszlántestű, madárszárnyú lényt griff néven is emlegetik (noha a kettő nem ugyanaz). Népmeséinkben nagyon gyakori szereplő a griffmadár. A griff és egyéb nagytestű szárnyasok a népi iparművészeknek is kedvelt motívumai.

Szenmurf balról, griff jobbról a bezdédi tarsolylemezen
Szenmurf balról, griff jobbról a bezdédi tarsolylemezen
(Forrás: Emese álma)

Madár ‒ madár, egykutya mind?

A mitológiai előzményeket áttekintve, ha egy magyar légitársaságnak keresünk nevet, egyszerű a döntés: csak a turul vagy a griff jöhet szóba. Finnugor kapcsolatai miatt gondolhatnánk még a kacsára vagy a libára, de ezek valahogy nem elég méltóságteljesek.

Vannak persze más hungarikumnak tekintett állatok is, mint például a puli, a komondor, a rackajuh, a szürkemarha és a mangalica sertés, de ezek egyrészt nem repülnek, másrészt lehet tudni róluk, hogy a pedigréjük nem vezethető vissza a honfoglalásig.

A griffet viszont már lefoglalta a magyar légierő. Vadászpilótáink griffmadarakon röpködnek, csak éppen svéd nevükön Gripeneknek nevezik őket.

Marad a turul. Csakhogy a mindenki fülébe mászó dal refrénje úgy szól, hogy „szállj, szállj sólyom szárnyán három hegyen túl”, s valljuk be, ugyanez turullal nagyon hülyén hangzana. A turul azért sem megfelelő név egy légitársaság számára, mert szegény madár száz évvel ezelőtt egy karaktergyilkosság áldozata lett. A repülés hőskorában, amikor a magyar aviatikusok a rákosi homokon kísérleteztek saját gyártmányú, barkácsolt repülőikkel a felhők fölé szállni, a szájtáti, gúnyolódó nézők ezt a versikét skandálták:

Repül a fecske, repül a gólya,

Repül a franciák Blériot-ja,
Repül a Paulham, repül a Latham,
Warchalowszky
is repül már tán.
Repül a gólya, repül a fecske,
A német sas, az olasz kecske,
Csak a szegény magyar turul
‒ gurul.

(Petur László: Ikárusz szárnyán. Budapest, 1962. 142.)

Szóval, a turul csak gurul… Talán éppen ezért lett a Vértes Volán autóbusz-társaság logója egy turulmadár…

Stilizált turul - a Vértes Volán logója
Stilizált turul - a Vértes Volán logója
(Forrás: vertesvolan.hu)

Mindent összevetve, egy magyar légitársaság nevének csak a sólyom maradt (a Héja eleve kiesett, hiszen Horthy István azzal zuhant le). A sólyom jó választás ‒ például anno röpködött egy Sólyom nevű magyar felderítő repülőgéptípus is. A Weiss Manfréd Művekben tervezték, 1937-ben. Kétfedelűnek készült, noha ez a forma már megalkotásakor végzetesen elavult volt. Azért próbálkoztak vele 1941-ben, a háború első napjaiban, gyorsan lepottyant belőle vagy 25 darab. Mégis, ha vacak is volt, de magyar volt.

A magyar Sólyom
A magyar Sólyom
(Forrás: Wikipédia, feltöltő Nlllaci)

A Sólyom tényleg jó választás? Történelmi okokból talán mégsem. 1952-ben Budapesten bemutattak egy 1938-ban készült szovjet propagandafilmet, az volt a címe, hogy A sztálini sólymok ünnepe (Праздник сталинских соколов). Húsz évvel később pedig megjelent Alekszandr Pokriskin légimarsall, ászpilóta (59 igazolt győzelemmel) memoárja (Háborús égbolt. Bp. 1972.), melyből szintén megbizonyosodhatunk arról, hogy a szovjet katonai pilótákat sólymoknak nevezték. Vagyis ettől a sólyomtól el kéne tekinteni máshova.

Jobb lenne nem a madarak körül keresgélni, ha légitársaságot akarunk elnevezni. Sólyom helyett lehetne például Nelév (Nemzeti Légiközlekedési Vállalat). Trafiknak már bevált.

Ha esetleg mégis Sólyom marad a társaság neve, részünkről üdvözöljük a sólymainkat, miként a plakáton látható szovjet malteroslány:

Üdvözlet a sólymainknak! (Привет нашим соколам!)
Üdvözlet a sólymainknak! (Привет нашим соколам!)
(Forrás: forums.drom.ru)

(Köszönet Nagy Emíliának és Klima Gábornak a segítségért.)

Irodalom

Vízimadarak népe. Budapest,1975.

Mitológiai Enciklopédia I-II. Budapest, 1988.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
75 zegernyei 2015. augusztus 19. 15:36

@GéKI: (70.): Nem érek rá minden nap a leveleivel foglalkozni, most látom csak, miket írogat itt össze. Úgy látom, nem fogta föl a problémát, amiről itt szakmai párbeszéd folyt.

Tehát, hogy ön is értse: 1. Megköszöntem önnek, hogy fölhívta a figyelmemet egy félreérthető mondatra.

2. A mondatban ön egy tárgyi tévedést látott. A mondat valóban érthető volt úgy is, ahogy ön értette, de valójában nem az én véleményemet tartalmazta, hanem azokét, akik ezt az emlékművet állították.

3. Innentől kezdve ez egy nyelvi probléma volt: hogy lehet minél tömörebben megoldani, hogy utaljunk az emlékműállítók szándékára, de a mondat ne tükrözze azt, hogy az emlékműállítók történeti ismeretei helyesek voltak.

74 Krizsa 2015. augusztus 15. 08:47

Habár GéKi nem ebben ügyködik, az volna a legszebb, ha a finnugor nyelvészet önszántából mondana le a finnugor nyelvészetről. Hogy lehetett ezt egyáltalán "megetetni" 15o éven át?

Hiszen nyilvánvaló, hogy a "finnes-legészakibb" nyelvek egy teljesen külön szektor, aminek a kissé délebbiekhez már csak annyi közük van, mint a magyarhoz.... Több, mint 1o ezer év (és nem tudjuk mennyivel több) távolából van csak köze. Amiből csak egyetlen nyelv 4oo éves írásbelisége ismeretes, és az a finn.

A délebbi "finnugorok" viszont a legújabbkori népvándorlások követhetetlenül össze-vissza keveredésének a termékei.

A legfőbb bizonyíték erre az, hogy a FENTi nyelvekben a mai napig nincs C, B, F, G, Z hang, nem vált szét az S/Sz

és nem lehet első mássalhangzó (tehát csak jó későn érkezett): a D.

A "délibb finnugor"-nak titulált nyelvekből viszont még 2oo éves írásemlékek sincsen, s némelyikből még beszéd-emlékek se, mert már ki is haltak.

Magára marad a magyar, aminek a nagyon zavaros, latinizált, nem magyarajkúak által leírt "írásemlékei" egyezer évesek. Az pedig, mind az ezer évével - a KM-ből való.

Tehát akárhány be-, és VISSZAáramló ragozó (nyelvű törzs) volt is, az az egy biztos, hogy a proto kelta-magyar-szláv jégkorszaki KM termék. Az avar meg délről, de már az ókorban visszatért KM termék.

Az is biztos, hogy az askenázi (szőke, fehérbőrű) zsidóság eredete is Európa - vagyis szintén a jégkorszaki KM.

A SÉMI nyelvtípus viszont nem európai, hanem észak-afrikai. De minden nyelv, ami lekerült délre, annak hatása alatt fejlődött tovább.

Nos, el lehet kezdeni az új történeti nyelvészet megalapozását.

73 GéKI 2015. augusztus 15. 07:35

@zegernyei:

"Habár viselkedésének okaira nem volt kíváncsi."

Tisztelt Klíma László Úr!

Úgyis mindenki tudja, hogy mi már bemutatkoztunk egymásnak, úgyhogy szerintem hanyagoljuk ezt az "álnevesdit".

Felhatalmazom, hogy itt a nyilvánosság előtt fejtse ki a "viselkedésemnek okait".

Előre is megkérem a "cenzort" - hogy még véletlenül se moderáljon ki egyetlen egy "bötűt" sem.

Üdvözlettel::

Kovács István

villamosmérnök

MMK : 03-0559 / 03-5081

72 GéKI 2015. augusztus 15. 07:14

@MolnarErik:

Figyeltél Barátocskám? - Most a 6:0

Viszont, téged is javítanálak:

@GéKI - RÉNHÍREK 6:0

Tudod?

„... ez nem a pedáns nyest, hanem a slendrián rénhírek...”

71 GéKI 2015. augusztus 15. 07:07

@zegernyei:

"...esetleg jön egy futóbolond, és telekürtöli a világot, hogy miket irkálok össze Szvatoplukról."

Kitűnő megérzés, mert hogy az a "futóbolond" - már itt van... mert, hogy megígértetett! - Ámen!

70 GéKI 2015. augusztus 15. 06:58

@zegernyei:

Viszont így meg ki maradt belőle Szvatopluk, ami miatt egy kissé hiányérzetem van. A bánhidai csata meg Ő nélküle szinte értelmezhetetlen. Hiszen ez a jóember először eladta az országát, egy óriási diplomáciai "baklövés és tudatlanság" miatt - fehér ló mondája - azután pedig egyetlen kardcsapás nélkül belefulladt a Dunába.

Mai napság ezért minimum egy "darvindíj" járna. Ráadásul, hosszú évszázadokig ez volt az egyetlen "csata" magyarok és szlovákok között - már legalább is szlovák vélemény szerint. Mert ugye az, hogy Szvatopluk "szlovák király" lett volna, az azért elég kérdőjeles állítás.

A mondat helyesen tehát:

Ez a hegyfokon őrködő büszke vasmadár Árpádnak a Szvatopluk elleni győztes bánhidai csatája emlékére készült.

@zegernyei:

A "bánhidai csata" az valóban nem Pozsonynál volt, mert hogy a "pozsonyi csata" volt vagy Pozsonynál vagy Zalaváron.

Szedd már össze magad! - Kezd nagyon durva lenni! - az a demencia.

69 zegernyei 2015. augusztus 15. 06:00

@MolnarErik: Azért javítottam ki, mert az eredeti mondat azt állította, hogy 907-ben élt Szvatopluk. Egy ilyen rövid írásban nem lehet kifejteni teljesen minden témát, és ez félreérthető volt. Amúgy ez az írás nem arról szólt, hogy hol volt és hol nem a bánhidai csata. Ami nem is Pozsonynál volt, hanem Zalavárnál egy újabb vélemény szerint. Ha úgy marad a mondat, esetleg jön egy futóbolond, és telekürtöli a világot, hogy miket irkálok össze Szvatoplukról.

68 MolnarErik 2015. augusztus 14. 21:19

@GéKI: Jaj bocsi, tényleg nem jött össze, h is írhattam olyan légbőlkapott baromságot, h csak pénzhiány miatt készült el 1907-re az emlékmű. Én kérek elnézést. Géki-Nyest 9-0.

67 MolnarErik 2015. augusztus 14. 21:16

@zegernyei: De igaz volt a mondat, felesleges volt a javítás, azt az emlékművet a 907-es Szvatoplukot legyőző bánhidai csata emlékére állították, bár a csatát Pozsonynál vívták és nem Szvatoplukot győzték le benne (egészen pontoson nem I. Szvatopluikot, mert a fiát, II. Szavtoplukot [többek közt] lehet h legyőzték benne).

Ha megnézted volna a linkeimet, láthattad volna, h Szvatopluk 907-es legyőzését a bánhidi csatában még Feszty Árpád is megfestette.

66 GéKI 2015. augusztus 14. 20:04

@zegernyei:

Az eredeti cikk szerint:

„…Szvatopluk ellen 907-ben vívott csata ezeréves évfordulójára készült.”

A javított változat:

„Ez a hegyfokon őrködő büszke vasmadár a bánhidai csata emlékére készült.”

Igazán kár, hogy az eredeti mondat nem maradt meg… ennyit az Ön tisztességéről. Amikor, néhány perccel ezelőtt még - csak áthúzta a módosítást – voltak reményeim… elmúlt.

65 GéKI 2015. augusztus 14. 19:38

@zegernyei:

Idézzük ide a honlap tartalmát:

„Anonymus szerint itt verte meg Árpád vezér Szvatopluk seregét. 907. július 6-án Liutpold őrgróf és Theotmar salzburgi érsek vezette bajor sereg ( is mj. @GéKI) itt csatázott a magyarokkal.[1] E győzelem emlékére avatták 1907. július 7-én a Szelim-barlang melletti hegytetőn Európa legnagyobb, turulmadarat ábrázoló bronzszobrát. Ma a történészek véleménye megoszlik a bánhidai csatáról. Egyesek azt vallják, hogy valóban Bánhidánál zajlott le az ütközet, a település alig tizenöt kilométerre van a Dunától. Mások szerint a csatában nem is Szvapotluk, hanem a morva nagyfejedelem fia küzdött meg az Árpád vezette magyar seregekkel, és a csata nem 907-ben, hanem 894-ben zajlott le a mai Környe község határában.”

Lehet, hogy a beidézett szöveg, valóban nem Anonymustól való, de a többi az jelzi a szoborral kapcsolatos bizonytalanságot. Minden esetre azt, azért ma már tudni illik, hogy - bármit is gondoltak a régiek – a 907 és Szvatopluk nem hozható össze.

Megpróbálhat még menteni valamit, de ez inkább már csak erőlködés…

64 GéKI 2015. augusztus 14. 19:14

@zegernyei:

"Mire ez a mértéktelen indulat? Talán, ha érvelne..."

Mert Ön mire gondolt?

Mert ugye én, csak az 5:0 – folytatására… talán ha meg tanulna olvasni… meg érteni, amit olvas, az azért nem ártana… mint a cikk béli „apróságok” is mutatják.

Mert ugye a „griff” is egy nagy bukta volt.

Egyetlen cikken belül két ekkora „ökörség” az azért már talán nem véletlen… előbb utóbb ez fel fog tűnni a „gazdáinak” is… … majd teszünk róla, hogy így legyen…

63 GéKI 2015. augusztus 14. 19:02

@zegernyei:

„Innen is látszuik, hiogy ez nem a pedáns nyest, hanem a slendrián rénhírek...”

Látj ..., nem vagyok egyedül... előbb utóbb mások is rá fognak jönni, hogy ki is Ön valójában… vagy már is tudják… még kell egy kis segítség nekik! Majd az is meglesz.

62 zegernyei 2015. augusztus 14. 19:00

@GéKI: "Egy szónak is száz a vége – amit Ön itt művel a cikkeiben, az nem folytatható. Vagy elgondolkodik rajta vagy „kard ki kard” – ha elkezdtem, meg fogom találni a megoldást, ahogyan eddig, még mindig megtaláltam…"

Mire ez a mértéktelen indulat? Talán, ha érvelne...

61 zegernyei 2015. augusztus 14. 18:58

@MolnarErik: Egy kis csemege: a Wikipédia Bánhida-szócikke azt írja, hogy Anonymus szerint a magyarok Bánhidánál verték meg Szvatoplukot. Majd beidézi a Képes krónikát, mint Anonymust (!) erről a bizonyos csatáról. Anonymus nem is említi Szvatoplukot.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X