nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Miből lesz a vérfarkas?

Halloweenra vérfarkasnak öltözne? A jelmeze már megvan, de nem tudja, hogy viselkedjen, mit egyen, kit harapjon? Utánajártunk, milyen is egy echte északi farkasember.

Tulikas | 2015. október 30.
|  

Az észt néphagyományban fontos szerepet játszik a vérfarkas (libahunt, szó szerint ’hamis farkas’ vagy inimesehunt ’emberfarkas’) alakja. (A magyar vérfarkas szó is valójában egy ’emberfarkas’ jelentésű szóból származik, az eredeti német Werwulf ’farkasember’ szó népetimológikus elferdítése: a Wer ’felnőtt férfi’ jelentésű szót a magyarban a vér szóval azonosították.) A farkasember-történetek nemcsak az észt folklórban jelennek meg, számos irodalmi mű központi témájául is szolgálnak. Ezek közül az egyik legismertebb alkotás a August Kitzberg Libahunt című drámája, amelynek filmadaptációja is készült. Merili Metsvahi, a téma egyik kutatója több cikkében is foglalkozik a néphagyományban hemzsegő libahuntokkal, a továbbiakban az ő írásaiból és más „vérfarkasos” szakirodalmakból szemezgetünk.

Pórul járt farkasember
Pórul járt farkasember
(Forrás: Wikimedia Commons)
Miért pont farkas?

Az átváltozástörténetek közül az egyik legelterjedtebb az állattá változás típusa, ennek a gyökerei az ősi vadászok totemisztikus és animista elképzeléseire vezethetők vissza. Ekkoriban nem láttak még nagy különbséget az állatok és az emberek között, sőt, az állatok közelebb álltak az istenekhez és a felsőbbrendű mitológiai lényekhez is. Míg a világ más részein jaguárrá, tigrissé vagy netán vaddisznóvá alakulnak át az emberek, addig az eurázsiai hagyományban a farkas és a medve viszik a prímet. Az észt folklórban a farkassá változás a legjellemzőbb. Bár maga a farkasember-elképzelés a németektől származik, gyors elterjedése arra utal, hogy nem volt idegen az észt néphagyománytól sem. A kutatók feltételezik, hogy a vérfarkasok fénykora a 16–17. században lehetett Észtország területén. Erről a boszorkányperek alapján vannak adataink, mivel tizennyolc ilyen perben vérfarkassággal vádolták a szerencsétlen falusiakat. Volt olyan is, hogy néhány közeli faluból összesen tizenegy embert ítéltek el vérfarkasság vádjával.

A farkasembereket a farkasoktól általában az különböztette meg, hogy valami emberi dolog, legtöbbször ruhadarab (öv, nyaklánc vagy medál) kilátszott a farkasbunda alól. Rosszabb esetben ezek csak a leölt állat megnyúzása után kerültek elő. Azokat az ordasokat is vérfarkasnak tartották, amelyeknek a nyakán fehér folt árulkodott az emberként viselt ezüst brosstűről vagy selyemkendőről. Ha valamilyen emberi tárgyak vagy egyenesen egy emberi (általában szép női) test bukkant elő a lenyúzott bunda alól, az „állatot” keresztény módon kellett eltemetni.

Vérfarkassá kétféleképpen válhat az ember az észt néphagyomány szerint. Egyrészt elátkozhatja valami varázsló vagy boszorkány, vagy dönthet ő maga is úgy, hogy időnként szeretne farkasbőrbe bújni. Míg emberi tárgyakat mindkét esetben lehet találni a bunda alatt, addig az csak az átváltoztatottakra jellemző, hogy gyakran könnyeznek, és keresik az emberek társaságát (míg az igazi vérfarkasok mindenkit kerülnek). Míg az önként átváltozottak vígan tizedelhetik más jószágát, sőt akár a falu lakosságába is belekóstolhatnak, a „vérfarkasítottak” nem tudnak más állatokat leölni. Ezenkívül a „született” farkasemberekre időnként roham jön rá, és emiatt bolondnak is tartották őket.

Lakmározó vérfarkas
Lakmározó vérfarkas
(Forrás: Wikimedia Commons)

A farkasembert észtül koduhuntnak (’házi farkas’) is nevezik, utalva arra, hogy ezek a lények kétfajta környezetben is otthonosan tudtak mozogni, mind a házban, mind az erdőben. Ha azonban az átváltozás a házban esett meg, a vérfarkas nem bír meglenni emberi környezetében, az erdőbe kell rohannia. Ha nincs nyitva az ajtó, általában az ablakon keresztül távozik.  

Az átalakulás tipikusan éjszaka történik, vagy a téli vagy a nyári napforduló idején, mert ezek azok az időszakok, amelyekben a túlvilág erői „szolgálatba lépnek”, valamint a mi világunk és a túlvilág közti határ átjárhatóbbá válik. A hét napjai közül a szombat volt a farkassá alakulás kitüntetett napja, időnként azonban a csütörtök is előfordul az észt néphagyományban.

A farkaslét és az emberi lét közötti kapcsolatot jelentheti, hogy a megsérült vérfarkas sebei emberi mivoltában is láthatók. A visszaváltozásra, illetve a visszaváltoztatásra az egyik legbiztosabb módszer, ha vérét ontják a gyanúba keveredett állatnak. A vér mágikus erővel rendelkezik, képes újra emberré alakítani a vérfarkasokat. A másik bevált módszer a kovácsoltvasból készült kés hegyén vagy pengéjén felkínált kenyér.

Farkasember-történetek

Ha az átváltozás nem önként történik, a kiváltó oka általában az, hogy egy boszorkányt vagy egy varázslót valaki megsért, például a gazda nem fogadja be éjszakára, vagy a násznép üdvözlés nélkül elrobog mellette. Egy másik jellemző történetben a mostohaanya farkassá változtatja a mostohalányát, és helyette a saját lányát adja férjhez a mit sem sejtő udvarlóhoz. A mostohalánynak van már egy gyereke, akit az elcserélt feleség nem tud szoptatni, ezért a dajka kiviszi a csecsemőt az erdőbe, hogy a farkassá vált anya tudjon neki tejet adni. Amíg szoptatja, farkasbőrét egy kőre hajítja. A férj, miután a cseréről és az átokról tudomást szerzett, egy nap felforrósítja a követ, és a farkasbunda elég, a szerelme pedig megszabadul. Az elcserélt feleséget megölik, vagy nemes egyszerűséggel szarkává változik.

Nem vér-, csak tejfarkas
Nem vér-, csak tejfarkas
(Forrás: Wikimedia Commons/ CellarDoor85 / CC BY-SA 3.0)

Az egyik legtipikusabb történet, amelyet Merili Metsvahi részletesen is bemutat egyik tanulmányában a szándékos átalakulásról szól: az erdőben vagy a mezőn dolgozók egyike, általában a gazda, furcsa módon mindig hamarabb ér haza, mint a többiek, még akkor is, ha később indult. Valaki, általában a bérese, gyanakodni kezd, és meglesi. Látja, hogyan változik át farkassá, és ő maga is utánozni akarja a lépéseket. Sikerül is átalakulnia, a visszaváltozásnál azonban elront valamit, és addig farkasként kell élnie, amíg a gazda nem segít neki visszaváltozni. A visszaalakult vérfarkast egyébként meg lehet ismerni arról, hogy emberi formájában is megmaradhat a farkának egy csonkja. Ez azokkal is előfordul, akik vérfarkasok átváltozását akarják majmolni, és elrontják a varázsigét, vagy összekeverik a lépéseket.

Meglesett átalakulás
Meglesett átalakulás
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az átalakulásnak pedig komoly szabályai vannak, általában vagy valamilyen varázsigét kell elmormolni, vagy farkasbőrbe kell bújni, vagy valamilyen mágikus erejű kenőccsel kell a bekenni a testünket. A legelterjedtebb mégis az, hogy valamilyen mozgássorozat végrehajtásával történik meg az átváltozás. A magyar mesékből sem ismeretlen a bukfencezés motívuma, de farkassá lehet válni körkörös mozgással, forgással, hempergéssel és a gyökér vagy a kerítés alatt való átbújással is. Mindenesetre a pórul járt utánzó béres esete valószínűleg azért elrettent attól, hogy mindezt otthon mi is kipróbáljuk.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 LvT 2015. november 2. 18:41

>> A farkasembert észtül koduhuntnak (’házi farkas’) is nevezik, utalva arra, hogy ezek a lények kétfajta környezetben is otthonosan tudtak mozogni <<

Nem közvetlenül kapcsolódik: 444.hu/2015/10/31/coywolf-a-szemunk-latt...egymillio-van-belole

Információ
X