nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Menő megállók

Milyen az ideális buszmegálló? Ez eddig könnyű. Legyen benne tea és kalács, s persze elmaradhatatlan a mesés kedvű néni is. De hogy nevezzük el? Ez már fogasabb kérdés.

Tulikas | 2015. október 16.
|  

A Baltikumban a táj meglehetősen egyhangú, a megnyugtató egyformaságot azonban úton-útfélen buszmegállók törik meg. Egyszerű faházak, betonhodályok, barátságos téglaházikók, egy dizájnos óriásgombáról már nem is beszélve. Ha autóval suhanunk végig a tájon, talán észre sem vesszük őket, arra pedig végképp nincsen idő, hogy a megállók elnevezését is elolvassuk. Pedig izgalmas történeteket rejtenek mind az új, mind a szovjet időkből visszamaradt épületek, és az egyszerűnek tűnő táblák is. Érdemes is nézni ezeket a neveket, mert sokuknak hamarosan nyoma vész. Észtországban 2016-ban hatszáz buszmegállót neveznek át.

Átnevezik vajon?
Átnevezik vajon?
(Forrás: Delfi)

Az XY-nak mennie kell

A névváltoztatás most nem lesz olyan nagymértékű és radikális, mint 1991 után, amikor az összes szovjet időket idéző elnevezést lecserélték. A 2016-os reform lényege, hogy az elírást vagy helyesírási hibát tartalmazó helyneveket pontosítsák, a rövidítéseket feloldják, és lehetőleg kiiktassák a névjegyzékből a márkaneveket, vagyis ne lehessen bevásárlóközpontokról, cégek telephelyéről megállókat elnevezni. Az alábbi térképen három kategóriába szedve szerepelnek a változtatások: a zöldeknek a helyesírásukkal van baj, a világoszöldek esetében a szó formája nem megfelelő, végül a kékekben rövidítést kell feloldani, vagy a számoktól, valamint a cégnevektől kell megszabadulni.

Az átnevezés szakmai részéért az Eesti Keele Instituut (Észt Nyelvi Intézet) a felelős, a 2014-ben indult projektben összesen 14073 megálló elnevezését ellenőrizték, és szükség esetén javították. Az alapelvekben szerepelt többek között az, hogy az észt ábécétől idegen elemet (például x, y vagy w betűt) tartalmazó neveket le kell cserélni. Kivételt csak azok az elnevezések képeztek, amelyek valamilyen történelmi személy nevét tartalmazták. Így a Friedrich Reinhold Kreutzwaldról elnevezett utcán található megálló neve maradhat, az egykori libatsei földesúr nevének, Wildenaunak azonban nem kegyelmeztek, a régi Wildenau-udvarház melletti megálló nevét le kell cserélni a falu észt elnevezésére (Libatse).

Az átnevezéshullám természetesen heves reakciókat váltott ki az internet népéből, sokan indokolatlan szőrszálhasogatásnak érzik, hogy a névtani szakértők már egy apró elírás miatt is le szeretnék cseréltetni a táblákat. Értetlenül állnak az előtt a döntés előtt is, hogy a nyelvi intézet tanácsadói egyes tanyákat jelölő megállóneveket is kipécéztek. A helyiek már megszokták, hogy az országúti megállót nevét adó falu vagy tanya nem mindig közvetlenül az út mellett van, és a településhez még jócskán kell gyalogolni, tekerni vagy éppen gurulni a poros bekötőúton. A hivatali szervek viszont amellett érvelnek, hogy az egyértelműsítés már nagyon időszerű volt, a pontos elnevezések életet menthetnek például egy segélyhívás esetén. Vannak, akik mindössze azt fájlalják, hogy a projekt túl sokba került.

A megálló neve Vasútállomás. Félrevezető?
A megálló neve Vasútállomás. Félrevezető?
(Forrás: Arvo Tarmula)

Észtország újra függetlenné válásának idején is számos megálló nevének kellett mennie. Az egyik indok ekkor is az egyértelműsítés volt, valamint a kiürülő falvakban sokszor azért kellett átnevezni a megállót, mert az iskola, vasútállomás vagy orvosi rendelő, amelyről a megálló a nevét kapta, már nem működött. A legfőképpen azonban a szovjet múlttól való megszabadulás motiválta az átnevezést. A kolhozok nevét egy az egyben felszámolták, azonban előfordult, hogy a kolhoz szó elhagyásával a tulajdonnév mégis megmaradt. Ez történt például Pärnu megyében, ahol az egyik falu termelőszövetkezete az észt nemzeti eposz hőséről, Kalevipoegről volt elnevezve. Természetesen ez a név megmaradhatott, csak a kolhoz szó nélkül, még ha a fiatalabb generációknak fogalma sincs arról, miért lett a pusztában egy érdektelen hely neve éppen Kalevipoeg.

Vendégváróterem

Az elnevezésen kívül maguk a megállóépületek is érdeklődésre tarthatnak számot. Christopher Herwig, a volt szovjet tagállamok buszmegállóit végigfényképező brit fotós is így gondolhatta, mivel gyűjteményébe számos észt remekmű is belekerült. A fényképész először egy London–Szentpétervár közötti bicikliútra indult, és minden órában készített egy fényképet. Ekkor támadt az ötlete, hogy gyűjteni kellene a szovjet korszakból megmaradt buszmegállók képeit. Korábban úgy gondolta, hogy a Szovjetunióban a buszmegállók bizonyára egy kaptafára készültek, rá kellett azonban ébrednie, hogy a megállók tervezői nagyon is kreatívak voltak, és sokszor sikerült a helyi kultúra valamilyen jellegzetes elemét vagy népművészeti motívumát belecsempészniük az épületbe.

Herwig terjedelmes kollekcióját azóta is bővíti, kiegészítve az újabb épületek képeivel. Most már nemcsak találomra kattintgat, tudatosan kérdez utána a helyiektől, merre lehet még érdekes épületeket találni, valamint a Google térképei és utcaképei segítségével is bukkan rá új fotótémákra.

Érdemes fotózni
Érdemes fotózni
(Forrás: Wikimedia Commons / VillaK / CC BY-SA 4.0)

De ne gondoljuk azt, hogy csak a külföldieket vonzzák a szovjet kori észt építészet remekei vagy helyenként szörnyszülöttei. Az észtek maguk is szeretik dokumentálni az érdekes épületeket, a Rahva Hääl (Nép Hangja) című újság 2011-ben pályázatot írt ki a megálló témájú fényképekre, és a Youtube-on találhatunk egy amatőr videót, amely a legérdekesebb szovjet kori megállóépületeket mutatja be:

Ha épületként nem is nagyon érdekes, kényelem szempontjából mindenképpen a kiidevai buszmegálló viszi el a pálmát váróterem kategóriában. A helyiek összefogásából – és persze némi EU-s támogatásból – épített megálló egy kis faházikó, ahol a helyi nénik szívesen látják vendégül a falusiakat és a ritkán arra tévedő látogatókat. A faluban az év nagy részében csak özvegyasszonyok élnek (mindössze öt férfi maradt). Nyáron azonban megtelik a hely nyaralókkal, főleg finnek érkeznek a faluba, de már franciák és csehek is megfordultak a településen. A megálló a falusi társadalmi élet központja is, a helyiek itt várják a postát és a mozgóboltot, az épület ajtaja mindig nyitva van. (Rongálás még nem volt, mivel zsákfalu, a bűnözés minimális, mert az elkövetőknek nem lenne hova elmenekülniük a rendőrök elől.) A buszmegállóhoz tartozik egy elmaradhatatlan kerti budi is, amely szerves része az észt vidéki tájnak. Ezek az épületek is változatosak, és számos fotópályázat témájául szolgáltak. De ezekről majd egy másik alkalommal...

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X