Korábbi cikkünkben beszámoltunk az állítólagos Trefort-idézet utáni kutatásról, de kénytelenek voltunk felhívni a figyelmet arra, hogy a kérdést mégsem tekinthetjük lezártnak:

[...] az sem zárható ki, hogy Csúcs szájából ez sosem hangzott el – sajnos az interjúk szövegei nem tükrözik mindig az elhangzottakat. Ebben az esetben tehát legfeljebb arra támaszkodhatunk, hogy Csúcs Sándor nem kért helyreigazítást – de ennek az is oka lehet, hogy az egész kérdést nem tekintette annyira fontosnak, és nem számított arra, hogy egyszer valaki még komolyan foglalkozik ezzel a neki tulajdonított kijelentéssel.

De a dolog nem is ebben az esetben érdekes igazán, hanem akkor, ha Csúcsnak valóban tudomása van valamiről, amire DSI Builder nem bukkant rá. Ebben az esetben ő is, mi is kénytelenek leszünk még visszatérni a témára.

Nos, utólag be kell látni, hogy az utolsó mondat tévedés, hiszen a témára mindenképpen vissza kell térnünk. Szerkesztőségünknél jelentkezett DSI Builder, és beszámolt arról, hogy levelet írt Csúcs Sándornak, felhívta a figyelmét írására, illetve megkérdezte, mit tud Csúcs a fenti idézet eredeti lelőhelyéről. Levelére választ ugyan nem kapott, de Csúcs Sándor írt a cikkhez egy kommentet:

Szeretném minden érdekelt tudomására hozni, hogy a Kortársban nekem tulajdonított kijelentés nem felel meg a valóságnak. Kizártnak tartom, hogy valaha is azt mondtam volna, hogy az állítólagos Trefort nyilatkozatot tartalmazó dokumentum létezik. Én ilyen dokumentumot soha nem láttam, esetleges lelőhelyéről sincs tudomásom.Tehát nem mondhattam,hogy létezik.

A Kortársban megjelent beszélgetés óta két év telt el, tehát pontosan nem emlékszem az akkor elhangzott szavaimra. Talán olyasmit mondhattam, hogy ha a dokumentum esetleg létezik is, az sem bizonyítja, hogy a finnugor nyelvrokonság ellenfeleit üldözték,hiszen Bálint Gábor (aki a török roknság híve volt) professzori állást kapott Kolozsváron.

Az ügy tehát egyelőre nyugvópontjára érkezett, és amíg új dokumentumok elő nem kerülnek, aligha van értelme szót vesztegetni rá.