nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Rokon népek napja Tartuban
Törzsi napok fesztiválja

Udmurt szót hallani Tallinn vagy Tartu utcáin? Egyáltalán nem ritkaság. Észtország tele van ugyanis a kisebb finnugor népek képviselőivel. Október végén pedig különösen láthatóvá válnak, hiszen ez a rokon népek napjának ideje. De mit takar ez a fesztivál, avagy hogy mulatnak a finnugorok? A tartui programokon jártunk.

Tulikas | 2012. október 19.
|  

Már beszámoltunk róla, milyen becsben tartják az észtek a finnugor nyelvrokonságot, és hogy milyen nagyszabású ünnepségekkel ülik meg a rokon népek napját. Az észtek körében él egy olyan elképzelés, hogy a rokonság nemcsak nyelvi szinten létezik, hanem van egy úgynevezett finnugor szellemiség is. Ez a szemlélet tükröződik például abban, milyen komolyan veszik a finnugor kisebbségek felkarolását. Számos szervezetet létrehoztak a támogatásukra, például külön ösztöndíj jár az egyetemi vagy a doktori képzéshez Észtországot megcélzó diákoknak, akik valamelyik oroszországi finnugor nép képviselői. (A kezdeményezés 1999-ben emelkedett állami szintre, most már a program 3. szakasza tart, az észt állam 2010-től indított egy újabb ötéves periódust.) Nem csak Tallinnban vannak nagy számban ezek a fiatalok, hanem természetesen az egyetemi városban, Tartuban is. Ez a hétköznapokban is látszik, hiszen nem múlik el úgy hét, hogy valamilyen finnugoros rendezvény ne szerepelne a kulturális programok között. A rokon népek napja (észtül Hõimupäevad, szó szerint ’törzsi napok’) is többnapos fesztivál, Tallinnban, Viljandiban és Tartuban is vannak programok. A következőkben elsősorban a tartui eseményekről számolunk be.

A fesztivál logója
A fesztivál logója
(Forrás: Fenno-Ugria Asutus)

A múzeum akcióba lép

Az egyik legaktívabb a szervezők közül az Észt Nemzeti Múzeum volt. Ugyanis a múzeum kutatóinak rövidtávú tervei között szerepel az, hogy a már meglévő finnugor gyűjteményüket újabbakkal kiegészítsék, és egy állandó kiállítást állítsanak belőle össze. A gyűjtést természetesen ebben az esetben is az jellemzi, hogy a modern életre is igyekeznek figyelni, és nem felejtik el rögzíteni, ami a hagyományos kritériumok szerint „nem autentikus”. Szeptemberben egy kutatócsoport Mariföldre látogatott el. A céljuk a már meglévő anyag kibővítése volt, illetve szerettek volna egy falusi hagyományos mari esküvőn részt venni. A kutatók felkeresték azokat a helyeket, ahol a korábbi gyűjtők jártak, így a rendezvény résztvevői megfigyelhették, hogyan változott meg a falvak képe, vagy mi történt egy-egy épülettel, ha összehasonlították a régebbi fekete-fehér és a mai színes képeket. A hétköznapi élet rögzítése mellett (krumpliszedés, gyerekek játéka) a forgatócsoportnak sikerült egy esküvőre is eljutnia. Különösen érdekes, hogy a kutatók először a köztársaság fővárosában, az orosz többségű Joskar-Olában forgattak, és sikerült lencsevégre kapniuk egy orosz ifjú párt, amint az esküvő után különböző szobrok előtt pózol. Mindez érdekes kontrasztot alkotott a falusi esküvő meghittebb és családiasabb hangulatával. A másik ellentét a faházas háttér és a Joskar-Olában mostanában eluralkodni látszó álvelencei stílus között volt.

Velencei rémálom
Velencei rémálom
(Forrás: Tulikas)

Az Észt Nemzeti Múzeumban ezen kívül még két program kapcsolódott a rokon népek napjaihoz. A terepmunkán készített videó mellett egy másik filmet is bemutattak, méghozzá a finn punkkultúráról, pontosabban a 70-es évek finn punkzenéjéről és a legendás Pelle Miljoonáról. A szombat pedig természetesen a családi programé, finnugor népek játékaival és szokásaival ismerkedhetnek meg az érdeklődök, valamint játékszereket is lehet majd barkácsolni. (A finnugor népek játékszereiből gazdag gyűjteménye van egyébként a helyi játékmúzeumnak.) 

Csűrdöngölés a Zsenik klubjában

A tartui programokra egyértelműen a csütörtöki koncert és dzsemmelés tette fel a koronát. A rendezvény filmvetítéssel indult, a mari természetvallásról szóló film megadta a hangulatot az utána következő koncerthez. A Hiiepuu vägi (A szent liget fájának ereje) többek között azt mutatja be, milyen megtartó ereje lehet a vallásnak, illetve az ősi hagyományoknak, különösen akkor, ha ezek radikálisan különböznek a többség által követett vallástól. A legérdekesebb az, hogy a marik körében is, ahogy ezt számos oroszországi kisebbség esetén megfigyelhetjük, egyfajta vallási szinkretizmus alakult ki, vagyis a természetvallás és a pravoszláv hit elemei összekeveredtek. A filmet Alekszej Alekszejev mari származású, de Észtországban élő filmrendező készítette. A film alább angol narrációval is megtekinthető. A videó különlegessége, hogy az interjúk nem oroszul, hanem mari nyelven készültek, úgyhogy a mari nyelv iránt érdeklődőknek nyelvi csemege is a film.

A tartui rokon népek napi fesztivál fénypontja tehát az október 18-án este megrendezett koncert volt. A szervezők okos döntése volt, hogy idén a hagyományoktól eltérően nem az egyetem főépületének dísztermében rendezték meg a koncertet, hanem az egyetemisták által közkedvelt Genialistide Klubiban (a Genialistid – Zsenik vagy Zseniálisak – nevű együttes klubjában) , amely a tartui diákélet egyik legfontosabb központja. A díszterem ugyanis hangversenyekre nagyon alkalmas, azonban a finnugor népeket, különösen táncos lábú marikat vagy udmurtokat involváló programok számára nem a legalkalmasabb helyszín. A csendes-ülős koncerteket ugyanis fergeteges táncház, majd etnodiszkó követte. A táncházban népi játékokat is tanítottak udmurtok, marik, komik felváltva, természetesen néhány észt vagy finn polka és inkeri tánc is belekerült a repertoárba.

A koncerten több előadó is mutatott be esküvői dalokat és szokásokat, a mariföldi udmurt Zardon néhány percben a szokáskör legfontosabb elemeit bemutatta, és természetesen ők voltak aztán a táncház egyik leglelkesebb szervezői is. A következő videó, a Zardon együttes egyik korábbi koncertjének részlete egy kis ízelítőt adhat a rokon népek napi rendezvény hangulatából.

Az előadók között szerepelt még az Észtországban élő udmurtokból szerveződött kórus, és a doktori programban résztvevő hallgatók közül többen szólófellépést vállaltak. A közönség soraiban is voltak marik, udmurtok és komik, mert ha egy ismertebb nótára került sor, a publikum bekapcsolódott a dalolásba. Egy experimentális zenét játszó beszermán trió mellett a legkülönlegesebb élményt a hanti előadó, Uljana Sulgina nyújtotta, aki édesapjától és nagyanyjától tanult ősi dalokat, köztük imádságokat adott elő. Hátborzongató élmény volt hallgatni a teljes átéléssel éneklő, nagy kendője alatt szinte elvesző apró hanti nénit. A tartui programsorozatot végül táncház és diszkó zárta, ahol a húzódozó és visszafogott észteket is táncba vitték a fellépők.

A fesztivál szombaton még tovább folytatódik Tallinnban, filmvetítésekkel, konferenciával és természetesen újabb koncertekkel.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X