nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Kitüntetett őskáosz
Bakay Kornél tudománya

Március 15-én Bakay Kornél régészt a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Ez sokakat felháborított. Bakay Kornél különös politikai nézeteiről és hasonlóképpen különös őstörténet-szemléletéről ismert. Hogy jutott idáig? Műveiből tallóztunk.

zegernyei | 2013. március 29.
|  

Írásunk elsősorban Bakay Kornél tudományos pályafutásának finnugor és magyar őstörténeti vonatkozásait tekinti át. Munkásságát igyekszünk politikai nézeteinek változásától függetlenül tárgyalni. Életének fordulatai azonban erősen befolyásolták tudományos nézeteit, így néha említenünk kell a Bakayra jellemző erős nemzeti érzés és a tudomány kapcsolódási pontjait is.

Bakay Kornél 1963-ban szerezte egyetemi diplomáját régészet–történelem szakon. Pályája nagyon sikeresen indult. Szakdolgozatát továbbfejlesztve hamarosan egyetemi doktori fokozatot szerzett (dr. univ.) Művét 1965-ben publikálta. Címe: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez (Bakay Kornél 1965).

Dolgozatában Bakay Kornél összegyűjtötte és feldolgozta a Kárpát-medence 10-11. századi lelőhelyeiről ismert kétélű kardokat. Ezek a fegyverek a honfoglaló magyarok harci technikájának változására utalnak. A nomádok körében általánosan használt könnyű szablya a lovas harcmodorhoz igazodva alakult ki. A kétélű kard ereje azonban akkor mutatkozik meg, ha két kézzel markolják meg. Ez lovaglás közben nehéz lehetett, de őseink megpróbálták. Erre utal, hogy a kardok mellett a sírokban lószerszámok és lócsontok is előfordultak, tehát ezeket a fegyvereket is lovas harcosok használhatták. Bakay Kornél véleménye szerint a kétélű karddal felfegyverzett vitézek a szerveződő magyar állam haderejének katonái voltak. Szegény sorból kerültek ki, de szolgálataikért birtokot kaptak és nemesi rangra emelkedhettek.

Az 1960-as években és a 70-es évek elején Bakay Kornél az Ipoly folyó melléki honfoglalás- és államalapítás-kori temetők feltárását vezette. Az ásatásait összefoglaló könyve 1978-ban jelent meg (Bakay Kornél 1978a). Ugyanebben az évben publikált a Magyar História sorozatban egy ismeretterjesztő művet is, melynek címe: A magyar államalapítás (Bakay Kornél 1978b). Ekkor már a kőszegi Városi Múzeumban dolgozott. Előtte öt évig azonban a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságát vezette. Igazgatói teendői mellett részt vett a régészeti topográfia készítésében és a somogyvári apátság területén folytatott ásatásokat. Erre a korszakra 2003-ban így emlékezett vissza:

„hiába volt bennem megalkuvó alkalmazkodási igyekezet, a somogyi kommunista vezetők rövid úton eltávolítottak igazgatói székemből, sőt évekre kitiltottak Somogy megyéből, megakadályozva a somogyvári ásatások folytatását is.” (Bakay Kornél 2004. 216.)

„Kitiltása” egyébként csak három évig tartott. Más visszaemlékezők szerint Bakay Kornél mint a megyei könyvtár és levéltár, valamint a múzeumi igazgatóság közös párttitkára, kicsit túlzásba vitte a megalkuvó alkalmazkodási igyekezetet… (Magyar Kálmán 2008)

Bakay Kornél 1978-ban megjelent művei közül a magyar államalapítással foglalkozó könyve saját régészeti adatain és történelmi teóriáin alapul. Felhasználta benne a kétélű kardok társadalmi hátteréről kidolgozott koncepcióját, a somogyvári ásatásaival párhuzamosan az Árpád-ház leszármazási rendjéről megalkotott nézetét, valamint az Ipoly-menti temetőkben tett megfigyeléseit. A könyv ismeretterjesztő jellegéből következően mesélő stílusú. A kötet végén olvasható bibliográfia lényegében csak a történeti források felé vezeti el az olvasót, feldolgozások nem szerepelnek benne. A témában jártas olvasó könnyen felismeri, hogy a szerző mikor kinek a nézeteit ismerteti. A szakirodalomban járatlanok kedvéért és a kollégák megbecsülése végett azonban ildomos lett volna neveket is írni. Nevén nevezve leginkább két szerző fordul elő a kötetben: először is Marx, aztán pedig „marxista történetírásunk egyik jeles művelője, Molnár Erik”.

Az 1978-ban megjelent másik Bakay-mű címe: Honfoglalás és államalapítás kori temetők az Ipoly mentén. Ez igazi tudományos alkotás, komoly szakirodalmi ismeretekkel és jegyzetekkel. Az egyik lábjegyzet, a régészek körében nevezetes 172-es éppen a tudományosság jegyében támadja meg a mestert, László Gyulát. A lábjegyzetben Bakay Kornél, miközben össze-vissza dicséri mesterét, leírja, hogy László Gyula bizonytalan lelőkörülményű temetőkre alapozta nézetét a honfoglalók nagycsaládi temetkezési rendjéről, ráadásul a rendelkezésre álló régészeti anyagnak mindössze 0,77%-át tanulmányozta. Ezután más szerzőktől vett idézetekkel mószerolja tovább László Gyulát, végül pedig spekulatív kombinációs módszernek nevezi a mestere által képviselt irányzatot (Bakay Kornél 1978a: 166–167.). Ez az idézet különösen szép:

„Annál távolabb leszünk az objektív igazságtól, minél ingatagabb alapra helyezzük következtetéseinket, s minél merészebben kapcsolunk össze lazán vagy éppen sehogy sem összefüggő adatokat. Az erős szubjektivitásnak pedig éppen arra van nagy hajlama, hogy ilyen merész combinatiokat alkosson.” (Szentpétery Imre 1906: 612–613., idézi Bakay Kornél 1978a: 167.)

Ennél pontosabban le sem lehetett volna írni, hogy mi a probléma az 1990-es évektől új útra tévedő Bakay Kornél műveivel!

Honfoglalás, egy másik változat - Csontváry frakkban, fehér púpos tevén
Honfoglalás, egy másik változat - Csontváry frakkban, fehér púpos tevén
(Forrás: Németh Lajos: Csontváry. Bp. 1970. 124. kép)

Hová megy Bakay Kornél?

1994-ben jelent meg a szerző Kik vagyunk? Honnan jöttünk? című könyve. Ez a kötet a Magyar Cserkész folyóiratban publikált Bakay Kornél-írások gyűjteménye. A szerző itt ismerteti először finnugor és magyar őstörténeti nézeteit. Szembehelyezi magát a „marxista tudósokkal” és a „hivatalos magyar történetírással”.

Ez a könyv nem tudományos mű, történeti forrásait itt-ott megnevezi, de hogy állításai honnan származnak, kinek a munkáiból, esetleg saját fejéből, arról nem tudunk meg semmit. Egy tudós leereszkedik hozzánk, és először azt közli velünk, hogy a szkíták nem irániak voltak (meglehet), kultúrájuk azonban feltétlenül a magyarok meg a többi keleti lovasnép rokonaivá teszik őket.

Ez kicsit tág értelmezése a rokonságnak. De akár tovább is tágíthatnánk. Például az ősmagyarok eleinte halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, később pedig a földművelés lett a legfontosabb, aztán, ugye jött az ipari forradalom is… Végeredményben kulturálisan mindenki lehetne a rokonunk.

Gilgames, uruk ötödik királya, Lugalbanda fia
Gilgames, uruk ötödik királya, Lugalbanda fia
(Forrás: Wikimedia Commons, D. Gordon E. Robertson fotója)

Később jönnek a sumér–magyar szóegyezések. Csak egy példa: az aszaur megegyezik a magyar ’huszár’ szóval. Lehet, hogy az aszaur szó egykor tényleg létezett, de ezt Bakay nem adatolja lábjegyzettel. Azt viszont kikéri magának, hogy a nyelvészek a huszárt szerb jövevényszónak tartsák (Bakay Kornél 1994:10–11.).

Bakay idézi (bibliográfiai adatok nélkül) Ammianus Marcellinus ókori történetírót, aki Erdélyt Kaukalandnak nevezi. Az összetett szó első tagját a székelyföldi helynevekkel hozza összefüggésbe, amelyekben a hegyet jelent. Ezenkívül Nesztor, az orosz krónikaíró a Kárpátokat Kauka-zusnak nevezi (Bakay szerint így, kötőjellel), ráadásul a Kaukázust is Kaukázusnak hívják. (Bakay Kornél 1994:15.) (Érti valaki ez utóbbi összefüggést?)

A mellesleg finnugor eredetű szó a magyarban. Tréfás kedvemben azt is írhatnám, hogy az Ammianus Marcellinusnál szereplő Kaukaland első eleme pedig finn. Lásd kaukaa: ’messziről, távolról’ (Papp István 19934: 243.). Ez teljesen hihető etimológia, mivel a Kárpátok bércei már messziről látszanak. Nagy nyelvész vagyok én is…

Bakay Kornél első nekifutásra rögtön a dilettáns nyelvészet legmélyebb bugyrába ugrott. Azok, akik nem olvasták a Magyar Cserkész című folyóiratot (már megszűnt), ebben a könyvecskében találkozhattak először Bakay Kornél: Hogyan lettünk „finnugorok? című írásával. Később ezzel a címmel könyve jelent meg (Bakay Kornél 2010), még visszatérünk rá.

A továbbiakban sor kerül minden klasszikus őstörténeti témára: hunok-e a magyarok, hunok-e a székelyek, szkíta eredetű-e a hun eredetű székely–magyar rovásírás, kik voltak a kazárok, a kabarok, a szavárd magyarok stb. A folytatólagos események: a menekülés Etelközből, a kalandozások, a vérszerződés, az államalapítás szintén tárgyaltatnak. Mindegyik történet beleilleszkedik egy fantasztikusan dicsőséges, nemes eseménysorozatba, részévé válik annak a mítosznak, hogy magyarok voltak, vannak és lesznek mindörökké.

Bakay Kornél atillában
Bakay Kornél atillában
(Forrás: Történelem klub honlapja)

A tudomány és a nemzeti hevület

A Bakay Kornél által felvetett problémák jó része tudományosan megoldatlan. Források hiányában lehet, hogy az is marad. Ez azonban nem mentség arra, amit Bakay tesz: arra, hogy bizonyíthatatlan koncepciók terjesztésével hergeli magyarságtudatunkat, és hamis álmokba ringat minket. Teszi mindezt a következőkért:

„Azért, mert nyíltan vállaltam és vállalom a fajtám szeretetét. Azért, mert nem lelem örömömet olyan ún. adatok gyűjtögetésében, amelyek ránk nézve rágalmazóan negatívak vagy alap nélkül sértőek.” (Bakay Kornél 2004: 15.)

E mondatokból kitűnik, hogyan szelektálja Bakay a forrásait. A szövegből az is kiolvasható, hogy Bakay szerint vannak olyan kutatók, akik örömüket lelik a magyarság sértegetésében. (Szerintünk ilyen tudósok nincsenek.) Mindezen gondolatait Bakay az után írja le, hogy előtte Hóman Bálintot idézi, így:

„A laikus nem a tudományos módszer eszközeit használja és nem a tudományos igazságkeresés szempontjait tartja szeme előtt. Ítéletében a tudománytól távol álló szempontok, politikai pártállás, felekezetiség, kozmopolitizmus, internacionalizmus, rosszul értelmezett hazafiság, hírlapi olvasmányok és más egyéb tényezők befolyásolják, s mindezeken felül a már említett a priori ítéletek.” (Hóman Bálint 2002: 350., idézi Bakay Kornél 2004: 15.)

Hóman Bálint definíciója a laikusról teljes mértékben Bakay Kornélra illik. Bakay azonban azért idézi, hogy bizonyítsa, ő nem laikus, hanem olyan tudós, aki fellép a dogmák ellen.

Nem vonjuk kétségbe, hogy Bakay komoly tudományos gyűjtőmunkát végzett, ezt mindjárt tárgyalandó könyvei is bizonyítják. Csak éppen „nem a tudományos igazságkeresés szempontjait tartja szem előtt” (Hóman B.), mivel a tudományos nézeteit felülírja fajtájának szeretete. Tévesen felfogott magyarsága miatt adatgyűjtése szelektív és „ítéletében a tudománytól távol álló szempontok … befolyásolják” (Hóman B.).

Őskáosz vagy őstörténet?

A szerző elfogultságából adódó problémák tudományos műveinek szinte minden mondatában megjelennek. Hiába áll hatalmas anyaggyűjtés az 1997‒2005 között megjelent három kötet mögött (Őstörténetünk legkorábbi szakaszai régészeti forrásai I-III., készült a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyeteme számára), a tudományos eredmény csak maga az anyaggyűjtés. Bakay Kornél téves adatokból indítja gondolatmenetét, ráadásul nem is bizonyítja állításait. Az „egyetemi tankönyv gyanánt” készült könyvsorozata I. kötetében a sumérokkal kezdi a magyar őstörténetet: Götz Lászlóra hivatkozva azt írja, hogy a Mezopotámiától északra fekvő terület neve i. e. 2700 táján szubar-ki, azaz ’szubar föld’ volt. Ezután ezt az alakot Bakay Szubartura módosítja, majd összekapcsolja a szubar-szabír-szavárd népnévvel, ami szerinte egy és ugyanaz. Márpedig a magyarok régi neve a szavárd, illetve a szabír volt. Ezzel máris kész a sumér‒magyar rokonság (Bakay Kornél 1997: 43.).

Bakay nem bizonyítja, hogy ezek a népnevek közös etimológiájúak lennének, sőt egyáltalán semmit sem ír e népnevek etimológiai kutatásáról. Továbbá nem ír arról sem, hogy a népnevek története általában nem egyezik a népek történetével, az idők folyamán a népek elnevezése változhatott, és mellesleg elhallgatja, hogy a szabírok és a magyarok keleten maradt szavárd nevű néptöredéke nem egy időben, és nem ugyanazon a területen élt. Ezért nem is törekszik arra, hogy a szabírok és a szavárd magyarok azonosságát bizonyítsa. Egyszerűen a szavak látszólagos hasonlóságából indul ki. Azt már korábbi könyvecskéjéből is láttuk, hogy Bakay a nyelvészethez nem ért. Csodálatra méltó bátorság, hogy a nyelvészkedést tudományosnak szánt műveiben is folytatta.

A régészeti leleteket ismertetve Bakay Kornél hatalmas területeket és korszakokat fog át. Ezek a fejezetek hasznos információkat tartalmaznak. Meglepő azonban, hogy a különböző korok és területek régészeti kultúrái között a szerző nem régészeti módszerekkel: a tárgytípusok vagy a temetkezési rítus összehasonlító elemzésével teremt kapcsolatot, hanem ugyanúgy, mint bevezetőjében, változatlanul nyelvészeti érvekkel kísérletezik: 19. századi magyar kutatókat idéz arról, hogy a szkíták nyelve a sumérból ered (80.). A régészek manapság ezt hívják kevert érvelésnek, és minden kutatót óvnak tőle. Bakay Kornél azonban szívesen alkalmazza. Ugyanígy szívesen alkalmaz embertani érveket is a régészeti kultúrák közti kapcsolatok bizonyítására. Az ázsiai lelőhelyekről előkerült europid vonású emberek különösen érdeklik. Az egyetemi tankönyv gyanánt írt könyveiből azonban nem derül ki, miért jó az nekünk, ha a hunok vagy a szogdok europidok voltak.

Bakay Kornél művének II. kötetében először az ősmagyarok és a Kaukázus kapcsolatával foglalkozik, majd visszatér a szavárd‒szabír kérdésre. Jelen írásunkban hely hiányában nem tudunk végigmenni a szerző háromkötetes őstörténeti művén, hiszen szeretnénk a finnugor nyelvrokonságról kapcsolatos nézeteiről is megemlékezni. Így hát csak jelezzük, hogy amíg az I. kötet túlnyomórészt a régészeti kultúrákat tekintette át, a II. kötettől kezdve előtérbe kerülnek a történeti források, márpedig a sorozat címe nem ezt ígérte. Ezt az aránytévesztést egy szerkesztő segítségével ki lehetett volna küszöbölni, miként ki lehetett volna javítani a rengeteg helyesírási hibát, a keleti geográfusok és történetírók nevének egyedi átírását is. A szerkesztő segített volna az orosz nevek magyar írásmódjában is.

Bakay Kornél koncepciója úgy összegezhető, hogy a magyarság őstörténete a sumérokon, szkítákon, hunokon át követhető a Kárpát-medencéig. Az ősmagyarok a Kaszpi-tó előterében éltek, ott formálódtak néppé, s csak az arab hódítás elől kitérve költöztek északra, a Volga és a Káma találkozásának vidékére, a mai Tatarsztan és Baskortosztan területére. Ez az elmélet mostanában Erdélyi Istvánnál is felbukkant. Az oroszországi régészek velük ellentétben a baskíriai és tatárföldi régészeti kultúrák nyugat-szibériai eredetéről szoktak értekezni.

Mint látható, Bakay Kornél a tudományosnak szánt műveiben próbál a tudományos normákhoz igazodni, következtetéseiben azonban elragadja a nemzeti hév. A gyanútlan olvasó a sok információtól elkábulva könnyen bedől a megalapozatlan állításoknak, s azt hiszi, hogy tényleg tudományt olvas.

Ősi gyökér - a Miskolci Bölcsész Egyesület lapja
Ősi gyökér - a Miskolci Bölcsész Egyesület lapja
(Forrás: miskolcibolcseszegyesulet.hu)

Hogyan lett Bakay Kornél finnugor?

2010-ben jelent meg a Hogyan lettünk finnugorok? című kiadvány, a Magyarságtudományi füzetek első darabja. Címlapja szerint Bakay Kornél írta, de szerepel benne Botos László és Marácz László írása is. A füzet II. fejezete (17‒70.) szintén a Hogyan lettünk finnugorok? címet viseli. E fejezetben Bakay Kornél kutatástörténeti áttekintést végez. Megállapítja azt, amit minden finnugrista tud, tudniillik, hogy a tudós ősök minimális nyelvi adatból állapították meg a finnugor nyelvrokonságot. Ebből azonban nem az következik, amit a szerző állít, hogy a finnugor nyelvrokonság első kutatói tévedtek. Hiszen az első megfigyelések után eltelt több mint két évszázadban a tudós utódok számtalan újabb adattal igazolták az ősök zseniális megsejtését. A korai művek kezdetlegességéből egyáltalán nem következik, hogy a finnugor nyelvrokonságról szóló állítás nem igaz.

A továbbiakban Bakay a Vámbéry Ármin által kijelölt csapáson halad tovább: a szabadságharc elvesztése után az idegen eredetű tudósok erőltették szegény magyarokra finnugor rokonságot. Vámbéry ezt írta:

Ha a nem magyar tudósok, mint Schlözer, Zeuss, Büdinger, Roessler stb. e kérdéssel azon tisztán tudományos tárgyilagossággal foglalkoztak volna, melyet tőlük, mint külföldiektől várni lehetett, és ha a magyar nép elleni, csak alig palástolható gyűlölet nem tűnnék ki mindenütt, egyébként érdemes munkáikból, akkor az olvasó a magyarok finn-ugor eredetének általok vélelmezett tanát szigorúan tudományos meggyőződés eredményeképen elfogadhatta volna. (Vámbéry Ármin 1882: V.)

Mit is írt Homan Bálint a laikusról? „Ítéletében a tudománytól távol álló szempontok, politikai pártállás, felekezetiség, kozmopolitizmus, internacionalizmus, rosszul értelmezett hazafiság, hírlapi olvasmányok és más egyéb tényezők befolyásolják…” Ez Vámbéry fenti mondatára is igaz.

A jól ismert és sohasem bizonyított vádak ‒ Hunfalvy Habsburg-ügynök volt, Trefort Ágoston parancsba adta a finnugor rokonságot ‒ Bakay Kornélnál is megjelennek. Megjegyezzük, ha ezek a vádak igazak lennének, akkor sem cáfolnának semmilyen nyelvészeti állítást, így azt sem, hogy a finnugor nyelvek közös eredetűek.

Ebből a fejezetből semmi újat nem tudtunk meg. Hacsak azt nem vesszük, hogy Bakay nyelvészeti ismeretei továbbra is hiányosak. Idézi Klima Lászlónak egy tanulmányát arról, hogy hány finnugor eredetű szó van a magyar nyelvben, s az általa közölt számokat keveselli. Nem idézi viszont pl. Mártonfi Attila tanulmányát arról, hogy ezek a finnugor eredetű tövek és továbbképzett alakjaik ma is túlsúlyban vannak nyelvünkben. Akármit is ír Bakay Kornél, szövegének több mint 50%-át finnugor eredetű szavak alkotják. (Mártonfi Attila 2003)

A Bakay Kornél által írt következő fejezet a Finnugor gyökereink? cím alatt olvasható. E fejezetből végre megtudjuk, mi az igazság:

Azon tényt azonban, hogy ti. az ún. magyar‒finn típusú nyelvek nyelvtanilag is és csekély szókészleti egyezés révén is közel állanak a magyarhoz, nem lehet kétségbe vonni.

Hogy ki írta a fenti mondatot? Bakay Kornél! (2010: 76.) Akkor min vitatkozunk? „Mi hát a valós magyarázat?”

Nyilvánvalóan az, hogy ezredévekkel, vagy az obi-ugorok esetében cca. másfél ezer évvel ezelőtt a nagy lélekszámú magyarság szállásterületének közelében laktak ezek a kis, nyelvileg és gazdaságilag is fejletlen népcsoportok, akik a kereskedelmi és egyéb kapcsolatok folytán átvették a magyar nyelv szerkezetét és bizonyos mennyiségű alapszavát. (Bakay Kornél 2010: 76.)

Bakay Kornél tehát a finnugor nyelvek kapcsolatát nem tagadja, csupán kialakulását képzeli másként. Először volt a magyar nyelv… Amit aztán a bumburnyák finnugorok úgy-ahogy megtanultak.

A kötet következő fejezete (Őstörténetünk és nyelvünk erőszakos finnesítése ellen, 79‒92.) Marácz László és Bakay Kornél azon írásait tartalmazza, melyekben Rédei Károllyal vitatkoznak.

Mit tanul a magyar?

Bakay Kornél őstörténeti gondolatai beleillenek a gondolatkísérlet kategóriájába. Serdületlen gyermekekre azonban káros hatást gyakorolhatnak. A történelemtanárok körében nagy felzúdulást keltett a szerzőtársakkal együtt elkövetett alternatív tankönyvsorozata. A Történelemtanárok Egyletének szerveréről letölthető Nagy László több mint 20 oldalas bírálata Bakay Kornélék áltankönyveiről.

A bíráló utal arra, hogy Bakay Kornél kőszegi múzeumigazgatóként Szálasi Ferencet rehabilitáló kiállítást szervezett, és az 5. osztályosoknak szánt tankönyv is a nyilas emigráció „történészeinek” sumér‒szkíta‒pártus‒magyar leszármazási vonalát hirdeti. A bírálat egyébként pár mondatban érinti az általunk itt részletesebben tárgyalt Bakay-féle őstörténeti műveket is.

A jövő reménységei - gyermek lovasíjászok
A jövő reménységei - gyermek lovasíjászok
(Forrás: programturizmus.hu)

Magyarnak lenni büszke gyönyörűség

Bakay Kornél munkásságában a publicisztika külön vonulatot képez. A Magyarnak lenni büszke gyönyörűség című gyűjteményes kötetéből megtudhatjuk, hogy a szerző milyen nagy tisztelője László Gyulának. Emléktáblájának avatásán is ő mondott beszédet…

A kötet írásai főleg a magyarság őstörténetével és államalapításával foglalkoznak. A publicisztikai jellegből következően ezekben előfordulnak merészebb állítások is, például, hogy „az agglutináló magyar ősnyelv hordozói a DNS-jellemzők alapján … a Kárpát-medence őslakóinak is tekinthetők… … nyelvi és genetikai rokonságban állottak a közép- és belső-ázsiai szkíta-hun népcsoportokkal”  (Bakay Kornél 2004: 29.). Kérdésünk csupán annyi, hogy a DNS-nek vajon melyik szekvenciája árulkodik az agglutináló magyar ősnyelvről?

A magyarok és a szkíta-hunok (ha ugyan ilyen emberek voltak) közötti nyelvi rokonság feltételezése teljességgel alaptalan. A magyar‒szkíta-hun nyelvrokonságot, ha eddig nem bizonyították be a nyelvészek, már ezután sem fogják. Egyelőre a genetikai kapcsolat feltételezése is nagy merészség, mivel minimális kutatásokon alapul, de az még bejöhet.

Mint arról korábban beszámoltunk, 2013. március 15-én Bakay Kornélt a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Az ugyanekkor Táncsics-díjjal kitüntetett Szaniszló Ferenctől a miniszter később visszakérte a kitüntetést. Meggyőződésünk, hogy ezt Bakay Kornél esetében is meg kellene tennie.

(A szerk.)

Ebben a kötetben jegyzetek nélkül ismétlődnek meg Bakay Kornél „egyetemi” tankönyvének őstörténeti állításai. Persze már tudjuk, hogy jegyzetek a tankönyv gyanánt készült műben is csupán a történeti, régészeti forrásoknál szerepelnek. Maguk az állítások bizonyítatlanok.

A publicisztika kisebb részét közéleti aktualitások ihlették. Például a Petőfiről és a „Trianoni gyászunkról” írottakat. A Színház a nemzet ellen című írás egy nemzetáruló színházi rendezésről szól. Bakay Kornél 2003 januárjában a Nemzeti Színházban járt. Az új épület tetszett neki, de a színdarab! A jelmezek és a díszletek megdöbbentőek, a főszereplő alakítása a magyar színházművészet mélypontja, az „első magyar drámai remekművet”, Katona József Bánk bánját a rendező „idétlen” módon aktualizálta. Összefoglalva: Vidnyánszky Attila rendezése múltunk megcsúfolása és a magyarság meggyalázása. Sajnálatos csalódás. A magyar tudomány nevében reméljük, hogy a közeljövőben Bakay Kornél több időt fog tölteni a Nemzeti Színházban, és most már kevesebbet foglalkozik a magyar őstörténettel.

Felhasznált irodalom

Bakay Kornél 1965: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéseihez. Dunántúli dolgozatok 1. Pécs

Bakay Kornél 1978a: Honfoglalás és államalapítás kori temetők az Ipoly mentén. Studia Comitatensia 6. Szentendre

Bakay Kornél 1978b: A magyar államalapítás. Budapest

Bakay Kornél 1994: Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Szombathely

Bakay Kornél 1997: Őstörténetünk régészeti forrásai I. Miskolc

Bakay Kornél 2004: Magyarnak lenni büszke gyönyörűség! Pomáz

Bakay Kornél 2010: Hogyan lettünk finnugorok? Magyarságtudományi füzetek. Enciklopédia I. Budapest

Hóman Bálint 2002: A történelem útja. Budapest

Magyar Kálmán 2008: Hozzászólás dr. Bakay Kornél: Szent László király oltalmazza Somogyvárt! (Somogyfajsz, 2003. május 28.) című írásához. Tudós Virtus 2008. 01. 03. (Már megszűnt honlap az interneten, a hozzászólás letöltve valamikor 2009-ben.)

Mártonfi Attila 2003: Próbák és példák a Magyar értelmező kéziszótár (2. kiadás, 2003) rejtett információinak feltárására. In: Alexin Z., Csendes D. (szerk.) I. Magyar Számítógépes Nyelvészeti Konferencia előadásai. (MSZNY 2003.) Szeged. 8‒15.

Papp István 19934: Finn–magyar kéziszótár. Budapest

Szentpétery Imre 1906: A történettudomány objectivitásának kritikája. Századok

Vámbéry Ármin 1882: A magyarok eredete. Ethnológiai tanulmány. Budapest

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 elhe taifin 2013. március 29. 09:35

Agyrém.

2 Roland2 2013. március 29. 22:19

3.kép : Attila bakaykornélban

3 nagymarosy 2013. április 5. 13:39

Tisztelt Szerkesztőség!

1, Bár a cikk tetszik és nagy részével egyetértek, az a bekezdés, melyben (idézem)

"A bíráló utal arra, hogy Bakay Kornél kőszegi múzeumigazgatóként Szálasi Ferencet rehabilitáló kiállítást szervezett, és az 5. osztályosoknak szánt tankönyv is a nyilas emigráció „történészeinek” sumér‒szkíta‒pártus‒magyar leszármazási vonalát hirdeti. A bírálat egyébként pár mondatban érinti az általunk itt részletesebben tárgyalt Bakay-féle őstörténeti műveket is."

szintén kimeríti a Hóman által a laikusokról írt idézet elítélő kritériumait. Egy tudós állításának tényleges igazságtartalmát adott kérdésben nem befolyásolja a tudós politikai állásfoglalása, mint ahogyan az sem, hogy hogyan ítéljük meg Szálasi (dicstelen) történelmi szerepét. Ez nem volt méltó a cikk amúgy elfogulatlan hangneméhez.

2. A hazai "hivatalos" szakma felelősségét látom abban, hogy az átlagos magyar érdeklődő polgárt még ma is, (meg az előző évtizedekben is) kizárólag a magyarság finnugor leszármazásának "tanaival" okítják és okították. Ezt tükrözik a tankönyvek és az elérhető ismeretterjesztő irodalom is. - Az ezzel szemben joggal felvetődő ellenérvek tudományos igényű cáfolata nem kap elég hangot vagy kifejezetten elhallgatják, szemérmesen nem tárgyalják azokat

A magyar nyelv ugor rokonságához természetesen kétség nem fér, de már a régészeti anyag etnikai típusú értékelése rengeteg csúsztatást eredményez, az újabb antropológiai (genetikai) vizsgálatok pedig azt sugallják, hogy noha a mai magyarság nagyon sok népcsoport genetikai eredője, - de legkevésbé a ma ugor típusú nyelvet beszélő népek leszármazottja -. - Nagyon sokat segítene egy összefoglaló, az egyszerű emberek számára is érthető munka, amely az újabb tudományos eredmények tükrében, - a kétségeket és bizonytalanságokat is megfogalmazva - ismertetné és tanítaná népünk eredetét.

(Jómagam tanult mesterségemet tekintve paleontológus, geológus vagyok. )

4 Fejes László (nyest.hu) 2013. április 5. 14:01

@nagymarosy: „ a mai magyarság nagyon sok népcsoport genetikai eredője, - de legkevésbé a ma ugor típusú nyelvet beszélő népek leszármazottja” Olyan marhaságot, hogy a mai magyarság az ugor nyelvet ma beszélők leszármazottja, sem a finnugrisztika, sem egyéb tudományág soha nem állított. Genetikai értelemben egyáltalán nem beszélhetünk népek közti rokonságról. Ezt korábban már ki is fejtettük: www.nyest.hu/renhirek/neprokonsag-genetikai-rokonsag

(Az első pontban felvetettekre majd válaszol a szerző, de annyit megjegyeznék, hogy ha egy „tudós” egy történelmi személyiséget hamis fényben felmutató kiállítást szervez, az nem egyszerűen a politikai véleménye, hanem (ál)tudományos tevékenységének része. Őszintén szólva már az elég necces dolog, ha egy kutató olyan témában nyilvánul meg kutatóként, amely nem a szakterülete. Ilyen szempontból persze előnyben vannak azok, akiknek nincs is szakterületük.)

5 zegernyei 2013. április 5. 15:05

@nagymarosy:

A hozzászólás 1. pontjához:

A kifogásolt rész egy ismertetés, éspedig Nagy László bírálatának rövid kivonata. Ott van hozzá a link is. Tehát nem a szerkesztőség és nem a cikkíró álláspontja. Ily módon nem értelmezhető az az állítás, hogy nem méltó a cikk hangneméhez. Véleményem szerint a sumér-szkíta-pártus-magyar leszármazási vonal feltételezése önmagában is butaság. A Bakay-féle magánszorgalmú tankönyvek bírálójának az a véleménye, hogy ez az elmélet ráadásul nyilasok találmánya, egy külön, bónusz információ, lehet róla vitatkozni.

A hozzászólás 2. pontjához:

Mi az, hogy hivatalos szakma? Mitől hivatalos? A hivatalos szakma minden tudományban szembe megy a valósággal, vagy csak a finnugrisztika ilyen megátalkodott?

A finnugor nyelvrokonság tudományos igényű cáfolatával már találkoztam, de az igény kevés volt ahhoz, hogy a cáfolat tudományos legyen. Viszont a nyelvrokonság létrejöttéről, jelenségéről érdemes tudományos vitát folytatni. A viták zajlanak, sőt folynak.

Amennyire én tudom, az egyetemeken nem a magyarság finnugor leszármazását, hanem a magyar nyelv finnugor eredetét tanítják. Az ismeretterjesztő művekben is erről lehet olvasni. Ne keverjük a kettőt.

6 nagymarosy 2013. április 5. 18:46

Tisztelt Uram! (-zegernyei)

1. Természetesen magam is észrevettem, hogy a kifogásolt bekezdés egy idézet, de én úgy éreztem, hogy ennek az idemásolása a politikum irányába viszi el Bakay tudományos megítélését.

Amúgy a sumér-szkíta-pártus-magyar leszármazás elméletét én is nagy marhaságnak tartom, mivel tisztában vagyok a kérdéskör valódi történelmi hátterével. Az viszont nem felel meg a valóságnak, hogy ez az "elmélet ráadásul nyilasok találmánya", mert a sumér-magyar, magyar-szkíta, magyar-pártus rokonság elmélete már a XIX. sz. óta kísért. A sumér-magyar rokonításnak még nagynevű külföldi nyelvészek is az uszályába kerültek egy időre, - úgy a XIX. sz. utolsó két évtizedében -. A nyilasok pedig ez idő tájban talán még meg sem születtek.

2. "Mi az, hogy hivatalos szakma? Mitől hivatalos?" - Ezen a kifejezésen azokat a szakmai köröket értem, akik megfelelő képzettség-végzettség birtokában, hivatásszerűen foglalkoznak akár a nyelvtörténet, akár az őstörténet kutatásával. A botcsinálta nyelvészeket, önjelölt őstörténészeket nem számítom ebbe a körbe, éppen úgy, mint ahogyan a magamfajta "intelligens" érdeklődőket sem.

"A hivatalos szakma minden tudományban szembe megy a valósággal," - kérdi Ön, bár én ilyesmit nem állítottam. -

Amit viszont állítok, hogy az elmúlt 6 évtized általános és középiskolai tankönyveinek 95%-a, továbbá a nagyközönség számára íródott ismeretterjesztő művek vagy akár a hamvába fulladt sok-kötetes, nyolcvanas években publikált "Magyarország története" (amely a hazai kutatási programok és pénzek nagy részét felügyelő MTA égisze alatt készült) szinte szuggerálják a magyar nép (tehát nemcsak a nyelv) finnugor eredetét. - Az ettől eltérő vélemények általában nem kapnak hangot, - de ahogyan Ön állítja és én is remélem -, az egyetemeken azért szerepelnek a tananyagban.

A magyar etnogenezis valószínűleg egy nagyon bonyolult és tudományos eszközökkel rosszul dokumentálható folyamat lehetett. Fenntartom, hogy szükség lenne olyan népszerűsítő irodalomra, amely megmagyarázná és sokoldalúan megvilágítaná a kérdést a tudomány jelenlegi szintjén.

Amúgy - attól félek - valami rossz gombot sikerült megnyomnom a hozzászólásommal, mert válaszában némi ideges feszültséget és sértettséget véltem felfedezni. Lehet, hogy a jövőben megpróbálom egy kicsi visszafogni magamat és ritkábban háborgatom az okvetetlenkedésemmel.

7 nagymarosy 2013. április 5. 19:11

@Fejes László (nyest.hu):

Tisztelt Uram!

1. "Zegernyi" Úrnak írott válaszomban érintettem már, hogy az elmúlt 6 évtized közoktatásában és ismeretterjesztő irodalmában az a kimondatlan vagy kimondott állítás szerepel, hogy a magyarok ősei a nyugat-szibériai ugor népekkel való együttélésük színhelyéről kiszakadva hosszabb anabasis keretében kerültek mai lakhelyükre, (közben természetesen keveredve más népcsoportokkal). Eben implicite az is benne van, hogy mi, magyarok ebből az együttélésből származunk. - Ha az utcán 10 átlagembert megkérdez, valószínűleg 9-10 ezt a tanult-halott véleményt fogja visszhangozni. - Történelemkönyvek jó része ugyanis egyenlőségjelet tesz az ugor eredetű nyelv és a nép eredete közé.

2. Amint említettem, paleontológus vagyok, némi fogalmam van tehát a genetikai rokonság mibenlétéről, - ha nem is ez a fő szakterületem -.

" Genetikai értelemben egyáltalán nem beszélhetünk népek közti rokonságról" - olvastam válaszában. - Szó szerinti genetikai rokonságról valójában csak egyed és egyed között beszélhetünk, de két vagy több populáció hosszú időn keresztül tartó szaporodási közössége számos közös vonást eredményezhet a populációk fenotipikus megjelenésében és genetikai állományában. Ilyen értelemben tehát két populáció - két nép - között létezhet valamilyen szintű, statisztikailag kifejezhető genetikai rokonság.

A politikumot illető kommentárjára nem reagálok, mivel magam sem lennék híve egy Szálasi-kultusz felépítésének.

Köszönöm a hozzászólását!

8 Grant kapitány 2013. április 5. 21:03

@Fejes László (nyest.hu): "Genetikai értelemben egyáltalán nem beszélhetünk népek közti rokonságról."

Súlyos tévedés!

"Genetic genealogy has revealed astonishing links between peoples. For instance, it has shown that the ancient Phoenician people were ancestors of much of the present-day population of the island of Malta.... One of the conclusions is that "more than half of the Y chromosome lineages that we see in today's Maltese population could have come in with the Phoenicians."

en.wikipedia.org/wiki/Genetic_genealogy

9 Ynas Midgard 2013. április 6. 00:27

[OFF]

@Grant kapitány:

Véleményem szerint a tudomány számára értelmezhető "nép" fogalom nem egyezik az általánosan az emberek fejében élő népfogalommal. Például meghatározhatunk egy népet:

- terület alapján (pl. akik Írországban élnek; vagy akik ott születtek)

- nyelv alapján (pl. akiknek anyanyelve az ír gael; vagy akik beszélik)

- genetika alapján (pl. akiknek X százalékban van egyezés ilyen-vagy olyan szempontból - nem értek a genetikához, ezért a pongyola példa)

Ugyanakkor egészen biztos, hogy bármely bármelyik feltételt vagy azok kombinációját veszem alapul, lesznek olyanok, akik egy népbe tartoznak a teszt szerint, de szerintük nem - és vice versa.

[/OFF]

10 zegernyei 2013. április 6. 06:09

@nagymarosy: Támadt köztünk némi kommunikációs zavar, melynek oka, hogy a ’hivatalos’ szót helytelenül használta. Ez szó a ’hivatalos nézet, vélemény’ szókapcsolatban azt jelenti, hogy valamely cég, intézmény vagy maga az állam az ő pozíciójának (hivatalának) erejénél fogva saját nézetét, véleményét hivatalossá teszi, előírja, elrendeli a hatásköre alá tartozó egyéb cégek, intézmények, emberek számára. Egy tudományos nézet soha sem lehet hivatalos, mert akkor az már nem tudomány. A tudomány nem hivatalos, hanem tudományos.

Szóhasználatával csatlakozott az ön által elítélt botcsinálta nyelvészek és őstörténészek köréhez, akik azért alkalmazzák a ’hivatalos’ jelzőt, hogy ezzel megkérdőjelezzék egyes tudományos vélemények tudományosságát, hogy mögöttük ne tudományt, hanem parancsba adott, erőszakosan hirdetett véleményt sejtessenek. Ezt tette Bakay Kornél is, amikor szembehelyezkedett a „hivatalos magyar történetírással” (idézve a cikkben). Hozzászólásai alapján ön azonban csak tévedésből használta a ’hivatalos’-t a ’hivatásszerű’ helyett.

11 Grant kapitány 2013. április 6. 07:57

Ideillő idézetek! Steve Jones, a University of London genetikaprofesszora írja "Ami a vérünkben van" c. könyvében.

"Népcsoport-diffúziónak nevezik azt a folyamatot, amelynek során az egyik csoport genetikailag magába olvasztja a másikat. Hogy ki asszimilál kit, az a számoktól függ. Európában és Amerikában nyilván a zsidóság olvad be az őt körülvevő nagyobb népességbe. Ötven évvel ezelőtt nyilvánvalóbbak voltak az európai zsidók genetikai sajátosságai, mint manapság, és ötven év múlva még kevésbé lesznek észrevehetők: de ha a kulturális hasonulás nyomán semmi sem árulkodik már arról, hogy a népesség melyik része volt valamikor zsidó, a gének akkor is bizonyságot tesznek róla." (160.o.)

"A genetikai változatok bármely rendszere - vércsoportok, enzimek vagy a DNS szerkezetének eltérése - alapján nyomon követhető a zsidóság vagy bármely népcsoport útja végig a földkerekségen." (153. o.)

12 Krizsa 2013. április 6. 09:26

"Egy tudományos nézet soha sem lehet hivatalos, mert akkor az már nem tudomány. A tudomány nem hivatalos, hanem tudományos."

Ekkora naivitást hogyan lehet leírni? Magától értetődik, hogy a tudomány minden ágazata, mindenhol érdekorientált. Miért?

1. Mert nem termeli meg azt a tőkét, amibe kerül, hanem KAPJA.

2. Mert a már elfogadott téziseket gyakorlatilag csak akkor lehet "leváltami", ha a további érvényben maradásuk nagyobb anyagi kárt okoz a szponzornak, mint az a felfordulás, amivel az elavult paradigma megsemmisítése jár.

13 Grant kapitány 2013. április 6. 12:26

"az agglutináló magyar ősnyelv hordozói a DNS-jellemzők alapján … a Kárpát-medence őslakóinak is tekinthetők…” (Bakay Kornél 2004: 29.)Kérdésünk csupán annyi, hogy a DNS-nek vajon melyik szekvenciája árulkodik az agglutináló magyar ősnyelvről?"

Az ész megáll, mekkora csúsztatást követ el itt a cikk szerzője! Nem is meri a teljes mondatot idézni, mert abból egyből kiderülne, hogy Bakay szerint a DNS-nek nem a nyelvhez, hanem a néprokonsághoz van köze! Ráadásul a cikkben közölt idézet nemcsak hiányos, hanem pontatlan is, mert kimaradt belőle egy vessző, ami az eredetiben a "hordozói" után szintén jelzi, hogy két külön kérdésről van szó! A teljes mondat az eredetiben:

"Az agglutináló magyar ősnyelv hordozói, a DNS-jellemzők alapján, együtt az őshorvátokkal, az őslengyelekkel és az ősukránokkal, a Kárpát-medence őslakóinak is tekinthetők, akik nyelvi és genetikai rokonságban állottak a közép- és belső-ázsiai szkíta-hun népcsoportokkal. "

Így már érthető Bakay álláspontja! Nyelvi ÉS genetikai rokonságról van szó! A kettőt nem szabad összekeverni!

14 Ynas Midgard 2013. április 6. 14:49

@Krizsa:

Nem hiszem, hogy az első érvedből egyenesen következne bármely szervezet érdekorientáltsága.

Egyébként pedig... nagyobb bizodalmad lenne a tudományban, ha megtermelné a pénzt, amibe kerül? Például... a tudományos eredmények megtekintéséhez fizetni kellene vagy monopolizálnák a nyelvoktatást és abból finanszíroznák a kutatásokat; vagy a múzeumok belépődíjait emelnék sokszorosukra, hogy abból fizessék az ásatásokat, DNS vizsgálatokat meg mittudomén miket... a maradékból pedig megélnének a tudósok (elvégre az oktatásért, idegenvezetésért és egyebekért most is kaphatnának)... így jobb lenne?

És ha e mellé megszűnne a második említett ok is, vagyis minden áron kitartanának a nézeteik mellett, még akkor is, ha a szponzoraiknak rosszabb (erre mondjuk - illetve igazából arra, amit felvetettél - ha írnál példát több különböző tudományágból, az megkönnyítené a dolgot)... akkor kevésbé lenne érdekorientált? Jobban elfogadnád?

(Tisztában vagyok vele, hogy "A -> B"-ből nem következik "nem A -> nem B"; tekintsük ezt provokatív gondolatkísérletnek)

15 El Vaquero 2013. április 6. 16:41

Ez a cikk baromi érdekes lenne... ha tudnám ki a rák ez a manusz. Persze, a cikk ír róla több mindent is, de még az életben nem hallottam róla, lehet azért, mert nem vagyok nyelvész.

Ha már így a tudatlanságomat megemlítettem, tovább tetézném, és a témát illetően is hozzászólok: továbbra sem értem, hogy ez a finnugor rokonság mitől nagy szám. Főleg az, hogy nagy kamu. Annyira vagyunk a finneknek rokonai genetikailag és nyelvileg, mint az Afrikai bennszülötteknek és a kínaiaknak. Egy kukkot nem értünk a finn nyelvből, és ők sem a magyarból. Ami hasonlóság van a két nyelv között, az már bőven a véletlen kategória, ennyi erővel, ennyi hasonlóság alapján bármelyik másik néppel is kikiálthatnánk a rokonságot. A finnugor rokonságot bemutató írások olyannak tűnnek nekem kb., mintha Krizsa írta volna őket.

16 Krizsa 2013. április 6. 17:38

@Ynas Midgard: „Nem hiszem, hogy az első érvedből egyenesen következne bármely szervezet érdekorientáltsága.”

Az, hogy bármely szervezet (a családtól az államig) minden egyes tagja, alcsoportja, egészen a teljes egységig mind érdekorientált, természetes és általános dolog. A szervezetekben megfigyelhető altruisztikus: „önfeláldozó” jelenségek szintén visszavezethetők valamely érdekre. Akkor is, ha az érdek az ősi szaporodási ösztönből származik (szerelem), akkor is, ha rokoni, nemzeti összetartás, stb.

Bocsánat: eddig még egyáltalán nem minősítettem a legkülönbözőbb érdekeket sem jónak, sem rossznak.

A negatívitás most jön: a bármit bármire felcserélő eszköz a tartalmilag üres pénz. (A hatalom, tekintély, stb. is pénz-ekvivalens.) A Jelenlegi Civilizáció, amely bármely értéket bármi másra felcserél, le egészen a kriminális célokig, azóta tart,

amióta az ember többletet termel (kb. a földművelés kezdetétől).

Mindebből kivonni a tudományos szervezeteket és azok személyzetét... azzal, hogy ezek valami egészen más törvénynek volnának alávetve, mert a „tudomány”, az egy tiszta dolog, meg hasonló gyerekségek... Miért, felülről igazgatja őket a Buddha?

„Egyébként pedig... nagyobb bizodalmad lenne a tudományban, ha megtermelné a pénzt, amibe kerül?”

Nem volna nagyobb bizalmam, ami egyébként is lehetetlenség.

Egyetlen kivétel van: a műszaki tudományok. Miért? Mert azok eredményei szinte azonnal piacképesek.

Az alapkutatásoknak azonban NINCS gyakorlati hasznuk, pénz mégis kell hozzájuk. Így viszont nem lehetnek függetlenek. S ami nem független, az csak másolgatás – sőt egyre gyakrabban szándékos hamísítás. Napjainkban lényegében meg is szűntek már az alapkutatások.

Ennek a civilizációnak ilyen a szerkezete és én nem is látok belőle semmiféle kiutat.

Takarítónők és villanyszerelők is vannak a tud. intézetekben, akik teljesen „ártatlanok”, mégis pénzt kapnak. A milliókba kerülő ketyerék amiket a tudományos paradigma összeomlása után a szemétre kellene dobni (pl. mammográfia: évenkénti?! tömegszűrések). TEHÁT? Azért nem omlik össze a paradigma, hogy ne kelljen szemétre dobni a hírneveket, az intézeteket és a ketyeréket (sőt inkább újabb százeret vásároljanak még belőle). Persze hogy nem jól szűri a rákot, nem hosszabbítja meg az életet, s az is világos, hogy a lakosság egy részében a sugárártalom maga fog rákot okozni. És ezt (a szakértők közül) ki nem tudja? Na és? Kit érdekel?!

Minden évben újabb hisztériakeltés a disznó-, malac-, süldő-, ártány-, stb infuenzákkal és SZÁZMILLIÓ oltás piacradobása. Az alvilágtól meg már rég elirígyelte a kábítószerek hasznát a depresszió-ipar...

***

„És ha e mellé megszűnne a második említett ok is, vagyis minden áron kitartanának a nézeteik mellett...”

Kitartani? A tud. „berkein belül”? Ilyen nincs. Már akkor ki vannak rúgva, amikor még saját maguknak sem fogalmazták a bátortalan kétkedést. A tud. berkein KÍVÜLI eredményeket pedig – a tud. nem köteles megvizsgálni. Még válaszolni sem köteles arra, ha bejelentik.

S ma már teljesen mindegy, hogy mire nem válaszol – már régen nem szégyenkeznek.

@El Vaquero: Na!!! Arról volt szó, hogy itt nem durváskodunk!

17 tenegri 2013. április 6. 17:38

@El Vaquero: Ha hallgattál volna... :) Kicsit ellentmondásos, hogy a téged érdeklő témákban egyfolytában a pontosságot, a részleteket és az alaposságot hiányolod, míg más témában nem érzed kifogásolhatónak a sommás és felületes véleményalkotást.

18 Roland2 2013. április 6. 17:45

@tenegri: Ahogy írta, ezzel a kommenttel csak a tudatlanságát akarta tetézni :))

19 zegernyei 2013. április 6. 20:40

@Grant kapitány:

Kedves Grant kapitány!

Az eszem megáll, milyen éber ön! Az idézetből nem kimaradt a vessző, hanem kivettem, mivel úgy vesszőstül nem láttam értelmét a mondatnak. De amint helyesen rámutatott, van neki. Vagyis, ha kivesszük a közbevetést a közepéről, akkor a mondat arról szól, hogy az agglutináló magyar ősnyelv hordozói … nyelvi és genetikai rokonságban állottak a közép- és belső-ázsiai szkíta-hun népcsoportokkal. Sajnos azonban ez is hajmeresztő állítás, mármint a nyelvi része bizonyosan. Sőt egyelőre a genetikai is, mivel minimális kutatásokon alapul, de az még bejöhet. A magyar‒szkíta-hun nyelvrokonságot azonban, ha eddig nem bizonyították be, már ezután sem fogják. Köszönöm az észrevételét, mindjárt átszabom a szöveget.

20 El Vaquero 2013. április 6. 20:47

@tenegri: igazad van. Egyszerűen csak nem bírtam ki :D

21 mindorokkefinnugor 2013. április 7. 13:08

Nagyon örülök, hogy végre született egy teljes egészében ad hominem indíttatású cikk, mely A-tól Z-ig arra törekszik, hogy bemutassa, mennyire is alkalmatlan ez a fityfiritty dr. Bakay Kornél az érdemrendre.

A cikk kiválóan indul, még jómagam is majd' elhittem, hogy valóban objektív munka született - és bevallom, eleinte ezért kissé csalódottnak is éreztem magam -, bizonyára sok felületes olvasó orrára sikerült a megfelelő színezetű szemüveget észrevétlenül rátenni, mire eljutunk Bakay bűnös kommunista múltjának feltárásáig, és jellemgyengeségről árulkodó pálfordulásáig. Illene végre mindenkinek, de főleg a nemzeti érzésekkel megbolondított tévelygőknek megtanulnia: ebben az országban, így vagy úgy, mindenkiről kideríthető, hogy kommunista! Azok is, akik 1990 után születtek, hisz úgyis van valaki a családban akinek van ilyen kötődése, és mindenki tudja, hogy az ilyesmi úgyis genetikusan öröklődik.

Komoly filozófiai mélységekről árulkodik a szerző azon sugallata, miszerint teljesen éretlen, gyerekes dolog korábbi hibás, téves nézeteinket felülbírálni, ezért mindenkinek kutya kötelessége az ilyenekhez körömszakadtáig ragaszkodni. Ehhez szilárd elhatározás, és lelki egyensúly kell, mert mindenféle nemzeti hevület tévútra fog vezetni minket. Hóman Bálint idézetben is remekül tapint rá a szerző a lényegre: rosszul értelmezett hazafiság. Az író szakértő szemmel, helyesen állapítja meg, a hazafisággal mindig probléma van! Mit is gondoltak ezek a fránya filozófusok a felvilágosodás idején! Még hogy Testvériség, ugyan már! Jobb az ilyennel mihamarabb leszámolni!

Külön öröm volt látni, ahogy a nem tudományos műveken a tudományos szemlélet- és ábrázolásmód hiányát kérte számon a szerző. Amikor csak lehet én is mindig így járok el, mi ketten biztosan tudjuk, amikor valakiről be kell bizonyítani, hogy idióta, ez a közmondásos bevált recept, melyen nem illik változtatni.

Már-már mesterinek mondható az a fogás, amint az egyetemi tankönyv címét rosszul tünteti fel az auktor. A fent megadott címmel bizony könnyebb elhitetni, hogy a mű elsősorban nem régészeti, kisebb részben történeti munkára épít, hanem amatőr nyelvészkedésre, mint az eredetivel. Ezzel egyúttal jól leplezi a szerző, hogy a majd ezer oldalas munka régészeti és históriai szakkérdéseiből egy kukkot sem ért. Isten bizony, legközelebb én is hasonlóan cselekszem, ha olyan dolgot kell kritizálnom, melyben nem vagyok jártas. Mindig tanul az ember! Egyetlen szépséghibája van a dolognak - és most előre bocsánatot kérek merészségemért, hogy kéretlenül kritikát merészelek megfogalmazni -, ami mellett a cikk szerzője elsiklott: egy egyszerű Google kereséssel megállapítható, hogy az Őstörténetünk legkorábbi szakaszai valójában egy László Gyula könyv. A jövőben az ilyen amatőrködést kéretik mellőzni!

Az előbbihez kapcsolódva el kell mondanom, nagyon elegáns megoldás, ahogy nem csak nyelvészeti terepre tereli folyton a témát a tollforgató, de egyúttal humort is belevisz írásába. Hosszas kacarászásra késztetett, hogy a huszár szó eredetét úgy tünteti fel, mintha bármilyen valós konszenzus lenne erről nyelvészeti berkekben.

A méltatás mellett azért, hadd világítsak rá egy problémára, amit El Vaquero hozzászóló fogalmazott meg szabatosan: ki a fene ez a Bakay Kornél? Talán jobb módszer lett volna elhallgatni, mint imigyen ráirányítani a figyelmet, hiszen a cikkíró aktívan hozzájárul ahhoz, hogy minél több ember vegye kezébe és olvassa el Bakay kártékony munkáit. Ennek pedig sajnálatos módon az lesz a következménye, hogy saját szemükkel tudnak meggyőződni a cikkíró valótlan, alaptalan állításairól, csúsztatásairól és tudománytalan módszereiről, pedig nagy munkája fekszik ezek gondosan megfogalmazott elleplezésében. Ilyesmit nem szabad hagyni. Remélem Bakay könyveit mihamarabb betiltják és/vagy elégetik.

Sajnos egy rövidke hozzászólás keretében nem tudom a szerző minden mesterfogását méltatni, de remélem az eddigiek is kifejezik nem csak lelkes támogatásom, de őszinte szimpátiámat is. Összefoglalva: briliáns, ahogy a tudományos, látszólag Bakay Kornél történeti-régészeti munkáját vitató hangnem mögé rejti a cikkíró egyetlen célját: hogy írásának a tárgyát minél jobban befeketítse. Egy biztos, az igazság minden lelkes harcosa megnyugodhat, nem egy jöttment kontárt rejt a zegernyei felhasználónév. Lelkes olvasótábor kórusával én is együtt zengem: "Csak így tovább!"

22 zegernyei 2013. április 7. 14:33

@mindorokkefinnugor: A könyvcímet javítottam, köszönöm. A többi ad hominem demagóg maszlag.

23 Grant kapitány 2013. április 7. 15:41

@zegernyei: "A magyar‒szkíta-hun nyelvrokonságot azonban, ha eddig nem bizonyították be, már ezután sem fogják."

Instállom, ugyan melyik az a nyelvrokonság, amit eddig bebizonyítottak? Hogyan lehet egyáltalán bármit is BEBIZONYÍTANI egy empirikus tudományban?

24 suburru 2013. április 7. 17:08

"...a Mezopotámiától északra fekvő terület neve i. e. 2700 táján szubar-ki, azaz ’szubar föld’ volt. Ezután ezt az alakot Bakay Szubartura módosítja..."

E részkérdésben igaza van Bakaynak. A Szubar.ki (a 'ki' helynévdeterminatívum a tud. átírásban a jobb felső sarokba kerül, de itt nem tudom megcsinálni) területet a későbbiekben tényleg Szubartunak hívták, sőt állítólag vki az assziriológián belül vetette fel, h köze lenne a sumer névhez. Sajnos ezt csak hallottam vkitől, és nem néztem utána, mára pedig a szerző nevét is elfelejtettem. Nyilvánvalóan nem arról van szó, h a sumerek bhova elvándoroltak volna, de mondom, nem jártam utána. És persze ettől függetlenül Bakay többi állítása tudományosan tarthatatlan, olyan szinten dilettáns, h szakcikkben nem érdemes foglalkozni velük. Itt azért jó volt, h előkerült, köszönet érte!

25 béla bő 2014. február 14. 10:19

Gratulálok a "le hull a lepel" summázatú íráshoz. Bakay Kornél bátyámat 1996 óta ismerem, olvastam műveit, hallgattam előadásait, de soha egyetlen szóval sem említette, hogy az ő "nem hivatalos" elmélete mellett van másnak is, pl. egy szintén régésznek, dr. Makkay Jánosnak -1995-ben magánkiadásban (!) napvilágot látott művében ismertetett - elmélete a bizonyítékokkal együtt! A finnugor-ómagyar nyelvűek köznépként való többszöri "idesodrásáról" hun(?), avar-várkony-, és onogur uraik által, valamint az onogur-türk Árpádiak hatalmi foglalásáról. No ezt hallgatják igazán el a tisztelt érintettek, köztük a Makkay által keményen megbírált B.K. is! Lehet, hogy senki nem olvasta Makkay János nyolcvan tanulmányának egyetlen írását sem? Ajánlom sürgősen pótolni ezt a hiányosságot, ha ad magára valamit az illető, még akkor is, ha tudom, a Makkay-művek mindegyike magánkiadásban készült (miközben Kornél bátyám műveire főként a Dunai Vasmű pénzéből futotta!), és terjesztője sincs.

26 baloch 2014. június 26. 15:39

@Grant kapitány: "Az agglutináló magyar ősnyelv hordozói, a DNS-jellemzők alapján, együtt az őshorvátokkal, az őslengyelekkel és az ősukránokkal, a Kárpát-medence őslakóinak is tekinthetők, akik nyelvi és genetikai rokonságban állottak a közép- és belső-ázsiai szkíta-hun népcsoportokkal. "

Ma találtam, a sokadik:

1. sumér: ZE.IB - dug [GOOD] wr. dug3; ze2-eb; du-uq "(to be) good; (to be) sweet; goodness, good (thing)" Akk. ţābu = jó, szép

2. perzsa: zibâ = szép

3. tadzsik: zebo = szép

4. udmurt: cseber = szép

Talán ez sem finnugor szó...

Nem tudom, a nyelvészek hogy állnak vele...

27 Fejes László (nyest.hu) 2014. június 26. 16:19

@baloch: Az udmurt (és mari) cseber tatár jövevényszó, úgyhogy a sor folytatható! Szerintem egészítsd ki a vederrel is, attól eljuthatsz Darth Vaderig. Ha már a sötét oldalon állsz...

28 mystes 2015. január 22. 21:58

@béla bő: szia

légyszíves írd meg nekem, hogy melyik ez a 95-ös munkája makkaynak. erre a címre: mystes@freestart.hu

neked megvan?

29 VG 2015. március 11. 18:13

Azt írja a cikk szerője: "a szabírok és a magyarok keleten maradt szavárd nevű néptöredéke nem egy időben, és nem ugyanazon a területen élt".

Több hiba is van ebben a rövid szövegben is.

Először is nem a keleten maradt néptöredékünket hívták csak szavárdnak (szavartü aszfalü-nek), hanem az egész magyarságot. Legalábbis a Bíborbanszületett ezt írta, a többi meg nem számít. Érdekes, hogy Bakay Kornélt ez ügyben ugyanúgy ki kellett javítanom egy beszélgetésünkben, mint most a kritikusát. Ezt a butaságot ugyanis, ami a forrás nem ismeretére vall, feltehetően már az egyetemen verték bele a hallgatók fejébe. Tehát érdemes megjegyezni: nem a keleten maradt töredéket, hanem az egész magyarságot hívták szavartü aszfalü-nek (azaz heftalita szabírnak). Ez a feloldás természetesen Bakay Kornél álláspontját támasztja alá (hogy ugyanis a magyarok hunok voltak) - azonban az is jellemző, hogy ő maga ezt nem ismerte fel.

A keleten maradt néptöredék korszakba illesztése az akadémikus tudománynak mindeddig nem sikerült egységesen. Pedig a dolog nem lehetetlen, s ha megértjük a forrásokat, akkor az derül ki, hogy a szabírok és a keleten maradt töredékünk mégis csak egy időben éltek a Kaukázus vidékén.

A szabírok az 500-as évek első felében vonultak ki Iránból, mert Nusirván lefejeztette a nesztoriánus egyház fejét (a szabír vezetők nesztoriánusok voltak). A Kaukázustól északra megalapították Kazáriát. Ezt követte időben a heftalita Hun Birodalom összeomlása 558-ban a közös türk és iráni támadás miatt. A menekülő avarok hódoltaták a sztyeppén élő szabírokat (azaz magyarokat) és vélük vonultak be a Kárpát-medencébe (ahol a Tarih-i Üngürüsz szerint vélük egy nyelven beszélő népet találtak).

Ezt a bevonulást a magyar krónikák és a székely hagyomány Csab királyfi egyik fiának bevonulásaként adja elő. A Csaba név ugyanis a szabír népnév perszonifikálódott változata. S azért élt Csaba királyfi "vagyis az önálló szabír dinasztia) a bolgár adatok szerint 108 évig, mert ennyi idő telt el Attila halála és Baján bevonulása között.

A szabírhun-magyarok egy töredéke Iránban keresett menedéket. Nusirván alapította ugyanis a két kaukázusi települést Ulu Madzsar és Kicsi Madzsar néven. A visszaemlékezéseiben meg is említi a letelepítésüket. De ebből a mi számunkra csak az a fontos, hogy az idézett részletből nagyjából semmi sem igaz.

30 zegernyei 2015. március 11. 20:45

@VG: A tőlem idézett részben nem szerepel, hogy csak a keleten maradt, leszakadt néptöredéket hívták szavárdnak. Félreértette a mondatomat, így fölöslegesen javította ki.

31 Sarkel 2017. február 13. 21:16

A cikk megjelenése óta majdnem 4 év telt el. De a Bakay Kornél féle "népámítás" azóta sem szűnik, sőt dilettáns nyelvészkedése testvérekre talált többek között Varga Csaba és Dr. Horkovics Kováts János személyében. Van valami remény arra, hogy ez a hóbort amivel gyanútlan honfitársainkat rútul becsapják, csökken? Már a MAG népe folyik a csapból is.... ez nagyon gáz...

32 zegernyei 2017. február 15. 05:05

@Sarkel: Bakay Kornél pedagógusoknak szervezett, akkreditált továbbképzés keretében is előad. Valószínűleg,aki őt hallgatja, az egyből a mestertanári fokozatra ugorhat. Ez ám a pedagógus életpálya!

33 fistika 2017. február 22. 20:05

@zegernyei: A szürke hátterű mezőben látom, hogy a Szerkesztő Úr olvasta a "Magyarnak lenni büszke gyönyörűség!" című mesterművet. Ahol azt olvashatta, ott a közelmúltig szerepelt sokkal súlyosabb Bakay anyag is, ami ma már nem véletlenül nem elérhető. Szerencsésebb sorsú országokban egy olyan után sitten ül az ember, és nem tiszti kereszteket vesz át.

Információ
X