nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Egy családnév nyomában
Túró, tarló, torló, toro?

Olvasónk egy családnév iránt érdeklődik. Megkapja a választ. Talán többet is, mint szeretne.

Racskó Tamás | 2014. december 11.
|  

István nevű olvasónk nem magyarázza meg, miért érdeklődik, csupán célratörően kérdez:

A Toró családnév valóban a torol igéből származik?

Van, amikor a névtan biztos választ tud adni egy családnév eredetére, és van, amikor csak meglehetősen bizonytalanokat. A Toró családnév esetén ez utóbbi a helyzet. Ilyenkor azt lehet tenni, hogy számba vesszük a szakma által elfogadott analógiák alapján adódó lehetőségeket, és azokat a valószínűség szerint rangsoroljuk. Ez az, ami ebben a cikkben felvállalható. Ha ez nem elégséges, akkor általános levéltári forráskutatással, illetve az adott családot érintő genealógiai vizsgálatokkal lehet esetleg szűkíteni az opciókat. De van, hogy ez sem megoldás, mert nem biztos, hogy a felmenőket a vezetéknév kialakulásának korai időpontjáig vissza lehet követni. A Toró név esetén a „gond” éppen az, hogy egyszerű felépítéséből következően több úton is kialakulhatott, ugyanakkor nincs olyan nyilvánvaló földrajzi, lexikai vagy nyelvtörténeti adat, amely ezek közül segítene kizárni a kevésbé alkalmasakat.

A neveket alapvetően ugyanúgy kell elemeznünk, mint a közszavakat. El kell különítenünk bennük a morfémákat (elemi nyelvi összetevőket), azaz a szótöveket és a képzőket, meg kell állapítani, hogy ezeknek kialakulhatott-e az adott hangalakja, illetve adott módon kapcsolódhatnak-e egymással. A válaszadásban az analógia segít, azaz találnunk kell hasonló összetevőkből, hasonló körülmények közt kialakult más neveket.

Az elemzést – az újságolvasáshoz hasonlóan – gyakran érdemes a végéről kezdeni. Ezt a megközelítést választva általánosságban megállapítható, hogy a magyar nevek esetén az végződés eredete négyféle lehet: (1) alkothatja a szótő részét, (2) lehet a régi magyar -ó/-ő kicsinyítő képző (önmagában vagy az előtte álló más elemekkel együtt), (3) megegyezhet az -ó/-ő igenévképzővel, illetve (4) idegen eredetű nevekből honosodott alakokban is megjelenhet.

Elválaszthatatlan

A fenti lehetőségek közül az első mintapéldája a Cakó (Czakó) vezetéknév lehetne, amelyről tudjuk, hogy a régi, illetve nyelvjárási cakó ’gólya’ köznévvel azonos. Ebben az esetben tehát puszta közszó lett családnévvé, így a történeti és nyelvjárási szótárakat kell fellapoznunk, hogy ezt a lehetőséget igazoljuk. A tarló nem a tarol igéből képzett, hanem valamelyik török nyelvből átvett szó, eredeti jelentése ’szántóföld’. (A szerk.) Egyedül az Új magyar tájszótárban találtam idevonható alakokat: a tóró a köznyelvi túró ’tejtermék’ szó csángó nyelvjárási változata, míg a toró a tarló ’learatott gabonaföld’ köznév vasi alakja, a tóró ~ torró~ toru pedig ennek további dunántúli formái.

Túró
Túró
(Forrás: Wikimedia Commons / SKopp / CC BY-SA 4.0)

Mind a Túró, mind a Tarló köznyelvi formájából lett vezetéknév, így jelentéstani oldalról megengedhető ez az etimológia. A Túró esetén a termelőt, a kereskedőt vagy a szívesen fogyasztót illethették elsőként ilyen névvel, a Tarló pedig a földművelést elhanyagolót jelző ragadványnevek körébe tartozik a Bojtorján, a Parlag stb. nevekkel együtt. Ezt az etimológiát gyöngíti azonban az, hogy a köznyelvi szavak nyelvjárási formái nehezen válnak családnévvé: ezért hiányzik pl. írásban a Nímöt, holott van, ahol így ejtik a Német(h) vezetéknévvel egyező népnevet. Egy másik szükséges feltétel az, hogy a nevet helyileg az adott nyelvjáráshoz lehessen kötni. A RadixIndexen kirajzolódó kép nem egyértelmű. Keleti (erdélyi) centrumúnak tűnik ugyan, de nem annyira keletinek, hogy a csángó kötődés egyértelmű legyen. Előfordul Dunántúlon is, de ez esetinek látszik, így a beköltözés sem zárható ki.

Tarló
Tarló
(Forrás: Wikimedia Commons / Szajci / CC BY-SA 4.0)

Visszavezethetőnek látszik tehát a Toró mintegy foglalkozásnévként a túró szó csángó vagy a tarló szó dunántúli nyelvjárási formájára, bár ehhez pontosabban igazolni kellene, hogy az adott esetben ezekről a területekről származott el a nevet kapott felmenő.

Becéző

A magyar névtan egyik legnagyobb összegző műve Kázmér Miklós Régi magyar családnevek szótára: XIV–XVII. század c. műve. Az ehhez külön készített névvégmutató segédlet rendszerezése szerint a magyar családnevek motivációs rétegei a gyakoriságuk szerint az alábbiak: 1. hellyel való kapcsolatra utaló (47,6%), 2. személyekkel való, származási kapcsolatra utaló (21,6%, ezen belül apanévi 19,7%), 3. társadalmi szerepre, helyzetre utaló (16%), 4. egyéni tulajdonságokra utaló (11,1%), 5. ismeretlen motivációjú (1,6%), 6. kétrészes (1,3%), 7. néppel, nemzetiséggel, népcsoporttal való kapcsolatra utaló (0,5%), 8. eseményre utaló (0,3%).

A 2. esettel a névtan fő sodrába kerültünk, mert ez a típus a magyar családnevek egyik legjelentősebb rétegének, az apaneveknek (illetve anyaneveknek) a része. Az ilyen nevek úgy keletkeztek, hogy a leszármazottak (gyerekek, unokák) az egy-két generációval korábbi, ismert felmenőjük személynevét kapták meg megkülönböztető névül. Ide nemcsak a Mikófi típusú vezetéknevek tartoznak, hanem maga a Mikó is, ahol a felmenő személyneve minden további toldalék nélkül lett családnév. Ahhoz, tehát, hogy a Toró nevet ebbe a csoportba sorolhassuk be, az kell, hogy ilyen alakú régi személynevet leljünk, illetve az is elég, ha a feltételezhető –ó kicsinyítő nélküli névtőre példát találunk önmagában, illetve más kicsinyítő képzővel kapcsolódva.

Ilyenformán a régi Toró személynévre nem találtam adatot, de az Árpád-kori személynévtár ismeri a Tor alapnevet pl. egy 1229. évi oklevélbejegyzésben: „In villa Keccha superiori [habet] Symon … CCC iugera … Ibidem Tor de Furtvn II vineas”, azaz ’Felső-Keccha faluban Simonnak [van] … 300 holdja … Ugyanott a Furtvn-i Tor-nak 2 szőleje’. Megtaláljuk más kicsinyítő képzőkkel alkotott formáit is, pl. 1258: „Cosmas et Banus de Dyuek … cum duobis servis Torcha et Horbas nominatis”, vagyis ’A divéki [Divék nembeli?] Kozma és Bán … Torcsa és Horbas nevezetű két szolgával’, 1229: „In villa Vrs … Torca habet II mancipia et terram ad II aratra”, azaz ’Örs faluban … Torka-nak van 2 [rab]szolgája és 2 ekényi földje’.

Árpád-kori templom romjai (Kővágó)örsön
Árpád-kori templom romjai (Kővágó)örsön
(Forrás: Wikimedia Commons / rezirezi / CC BY-SA 2.5)

Fehértói Katalin, az Árpád-kori személynévtár összeállítója ezt a Tor névtövet nem különbözteti meg a Tar névtőtől, amelyet az is igazolhat, hogy a személynévi eredetű Tarcsa településneveinknek máig van egy Torcs (ma Dunajská Lužná része, Szlovákia) párja. Ha ezt az összefüggést elfogadjuk, akkor a Torónak megfelelhető Taró személynévnek is van adata, vö. 1283: „nobilis domina Anna … filia Farcasij filij Tharo filij Ladislai filij Stephani de Alfalw alio nomine Arus [in Comitatu de Poson]”, vagyis ’nemes Anna asszony … [aki] a másként Árusnak nevezett [Pozsony vármegyebeli] alfalui István fia László fia Taró fia Farkas lánya’.

Vagyis nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy a mai Toró családnév keletkezhetett az Árpád-kori Tor (Tar) világi személynév –ó kicsinyítő képzős származékából apanévi motivációval. Kérdés lehet ennek a Tor személynévnek az etimológiája. Ebben nincs megállapodás, a következő lehetőség merülnek fel: (1a) a tor ’lakoma’ főnév, (1b) a torok szó tor- töve, illetve (2a) a tar ’kopasz, csupasz’ melléknév, (2b) a tarka ~ régi tarcsa ’tarka’ szó tar- töve, (2c) a tarja ’lapocka feletti hús’ ~ tarkó ’nyakszirt’ főnevek tar- töve, valamint (3a) a szláv turъ ’őstulok’ szóból lett személynév és (3b) a török turdï ’megállt, megmaradt’ vagy a szláv tvrda ’kemény’ névből eredő magyar Torda (> Tardos) név továbbrövidült töve.

Tar tarkó
Tar tarkó
(Forrás: Wikimedia Commons / Helpaeatcontu / CC BY-SA 3.0)

Tevő-vevő

A kérdező eredeti felvetése a harmadik opciót tételezi, miszerint a névvégi a folyamatos-cselekvő melléknévi igenév képzője. Ekkor ezelőtt igetőnek kellene állnia, azonban míg a tor szónak a fentiek szerint több névszói jelentése volt, igei használatáról nem tudunk. Egy lehetőség azonban felvethető: a XII. sz.-tól létrejön egy sajátos társadalmi csoport, az elhunyt uruk lelkéért az egyház részére bizonyos szolgáltatásokra kötelezett – részben felszabadított – szolgák rétege, amelynek tagjait rendszerint a szláv eredetű dusnok szóval jelölik, és egy-két forrásban a XIII. sz.-ban megjelenik a magyar képzésű nevük is: torló. Ez valóban a torol ige igeneve még annak eredeti ’ünnepi étkezést tart’ jelentésében – az elhunyt üdvére évenként misét és tort kellett tartaniuk.

Az első etimológiánál már előkerült a hasonló hangalakú tarló ’learatott gabonaföld’ szó, amelyhez adatolt a nyelvjárási tarró > taró ~ toró forma. Ennek analógiájára végül is elképzelhetünk egy torló > *torró > *toró alakulást, amellyel összeköthetjük a kérdezett nevet a torol igével.

Tehát nem lehet kizárni, hogy a XIII. sz.-i torló jogállási név személynévi használatban megélte a családnevek kialakulásának a korát, és Toró alakban vezetéknév lett. Azonban ezt mindenképpen másodlagos, kisebb valószínűségű lehetőségként kell számba vennünk. Ugyanis a csoport elsődleges neve a dusnok volt: ez megőrződött a Dusnok településnevekben, míg *Torló helynév nincs. Azaz, az utóbbi a ritka volta miatt egyedi névként sem igen volt használatos. Továbbá míg a tarló szó esetén adatolt az eredetin túlmenően a tarró (és talló) köztes alak, addig a Toró név mellől hiányoznak az eredetibbnek vélt *Torró, *Torló (ill. *Tolló) formák.

Jövevény

Ennél a névnél kevésbé jöhet szóba a külföldi eredet, különösen annak tipikus formája, amely a környező népekből, nyelvekből merít. Mégis azonban a teljesség kedvéért meg kell említeni az olasz Toro családnevet, amely az olasz toro ’bika; (átv.) robosztus ember’ köznévvel azonos. Szórványosan ugyan, de többször érkeztek Magyarországra olasz telepesek, és a családnévkincsen ők is a nyomukat hagyhatták.

Felhasznált irodalom:

Fehértói Katalin: Árpád-kori személynévtár (1000–1301).

Zaicz Gábor (főszerk.): Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete

Benkő Lóránt (főszerk.): Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. Második, javított és bővített kiadás.

Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára: XIV–XVII. század

Farkas Tamás (szerk): Régi magyar családnevek névvégmutató szótára: XIV-XVII. század

B. Lőrinczy Éva (főszerk.): Új magyar tájszótár

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
84 azamunda 2015. november 25. 22:27

@LvT: "Így a ’kegyelem’ a térítő szájából abban az időben elhangozhatik latinul mint <misericordia>, görögül mint <έλεος>, szlávul mint <milostь>. "

a mercy merci. véletlen?

hogy a mizéria mi. véletlen?

83 LvT 2014. december 22. 15:35

@bloggerman77: >> Az óegyházi szláv liturgiát pont az hívta életre, mert a megtérítendő szlávok nem értették a görög nyelvű liturgiát. <<

Az kegyelmi időszak volt, amely magában a szláv egyházban is lezárult. Mint írtam, a románoknak már nem sikerült a maguk nyelvét elismertetniük. Sőt, az egyre inkább szétváló szláv népnyelvek sem kerültek az egyházon belülre: a IX. sz.-i egyházi szláv maradt a liturgiai nyelv még évszázadokig. — Majd csak Husz Jánossal kezdődik újra az egyház nyelvi forradalma.

>> A megoldás az, hogy a görög rítus nem honosodott meg a magyarok között, és pont. <<

A <szent> szó esetén igen korai időről beszélünk, amiről az <n> megléte tanúskodik. A szó magyarba kerülésekor még nem dőlt el a kérdés.

>> Semmi nem utak arra, hogy a pannóniai kereszténység, és nyugat-felvidéki kereszténység túlélte volna a honfoglalást <<

Ez nem tudom hányadik alkalom, amikor leírom, hogy „én nem tettem állítást erről”. Én Adalbertet hoztam fel egyrészt, másrészt az itt élő szlávokat tekintet nélkül a múlt, jelen és jövőbeli vallásukra és státuszukra, mint akik éppen a magyarokkal kezdődő integrációjuk miatt voltak alkalmasak a szláv szavak közvetítésére. ideértve az egyházi szláv vallási terminusokat is.

82 bloggerman77 2014. december 20. 02:36

@LvT:

"A reformációig nem merült fel figyelembe veendő szempontként az, hogy a hívek értsék a liturgikus szövegeket. Ez a merevség a szláv liturgia területén is bekövetkezett. A román egyházban is az egyházi szláv lett a liturgia nyelve."

**

Az óegyházi szláv liturgiát pont az hívta életre, mert a megtérítendő szlávok nem értették a görög nyelvű liturgiát.

"Volt görög rítus, de a megfelelő görög jövevényszavak hiányzanak a magyarból. Tehát a mindennapokban a hívőkkel mégsem görögül érintkeztek. A megoldás az, hogy köznapilag a maradék két liturgiai nyelv szakszavait használták."

**

A megoldás az, hogy a görög rítus nem honosodott meg a magyarok között, és pont. A szláv eredetű egyházi kifejezések meg nem a bizánci liturgiára, hanem a nyugatira utalnak. ( a pópa, a kalugyér, az ikon, ikonosztáz stb. újkori délszláv ill. román jövevényszavak )

"A legmesszebb menőkig nem értek veled egyet: eleve már a korábbi a bolházással pejoratív kontextusba helyezted a szlávokat. Ez racionálisan nem indokolható. Ugyanakkor látható, hogy a környéken mindenütt megmaradt a keresztyénség a szlávok közt: az Istvánt keresztelő Adalbert is szláv volt. "

**

Semmi nem utak arra, hogy a pannóniai kereszténység, és nyugat-felvidéki kereszténység túlélte volna a honfoglalást. Ami nem is csoda: a honfoglalás előtt egy-két nemzedékkel zajlott a térítés, ami nem erőszakos jellegű volt, tehát nem kényszerítettek senkit a keresztségre. A magyar térítés erőszakos volt, mégis elemi erővel tört ki Vata pogánylázadása, amivel megsemmisítette a szentistváni egyházi rendszert, és még Szent Lászlónak is fel kellett lépnie a pogánykodók ellen.

Most ne próbáld bemagyarázni, hogy a KM szlávjai Metód egy füttyszavára az utolsó szálig kereszténnyé lettek, és ezt a magyarok egy évszázados pogány uralma alatt, elzárva a többi kereszténytől, meg is őrizték... Ez az egyik leggügyébb szlovák történelmi toposz, amivel a 19. sz. óta kutyázzák a magyarokat.

81 bloggerman77 2014. december 20. 02:19

@blogen:

A magyarul bevallottan rosszul beszélő, magán naplóját németül vezető (és ezért kortársai által is folyton ekézett) Stefi gróf a késő barokk, latinizmusokkal agyonterhelt magyar szöveget alkotott. Ez mit bizonyít? A jobbágyai nem "supponáltak"... Kár volt bemásolnod ide.

80 hovatovabb 2014. december 19. 21:13

persze az kérdéses, h 850-ben létezett-e Esztergom, Visegrád, Veszprém, Tüskevár, Karakó, Pécs

79 hovatovabb 2014. december 19. 21:12

és a morvák-szlávok megoszlása a német katolizáció után:

a mai Vas megye területén – sűrűbben lakó délszláv szlovéneket a Moimir és Szvatopluk elől Nyitra vidékéről idemenekült s a frank császárnak hódoló szláv fejedelmek, Privina [Pribina] és fia, Kocel hajtották uralmuk alá és térítették a keresztény hitre (Conversio Bagoariorum). Esztergom és Visegrád, Veszprém, Tüskevár, Karakó, Pécs környékén elszórtan élő szláv nemzetségek, valamint az avarok elszlávosodó(szerk.*lent) maradványai a frankoknak hódoltak, az ő pásztoraik voltak. (Krónika: vlachi, qui et pastores Romanorum.)* Pannónia egyházi főhatóságán az aquilijai [pátriárka] és salzburgi érsekek osztoztak. Keresztény hitre tért avarok a IX. században számosabban már csak a Hainburg-Szombathely-Moson-Győr határolta területen a keleti őrgróf védelme alatt éltek, hová még Nagy Károly életében menekültek ellenük támadó szlovén alattvalóik elől. (Einhardi Ann. ad. A. 805., Conversio Bagoariorum ad. A. 871.)

.

*ez nem igaz, mert a vlachi az valach oláh

mek.niif.hu/07100/07139/html/0010/0009/0005-373.html

78 Galván Tivadar 2014. december 19. 20:48

@LvT: >> Hm, de kinek miséztek volna szlávul? <<

A reformációig nem merült fel figyelembe veendő szempontként az, hogy a hívek értsék a liturgikus szövegeket.

Bizony, bizony! Olyannyira nem, hogy a r. k. egyház egészen a II. vatikáni zsinatig (1960-as évek) latinul misézett.

77 hovatovabb 2014. december 19. 20:45

@szigetva: hm. és nem azt mondja h

All modern Slavic languages that use the Cyrillic alphabet have lost the nasal vowels, making yus unnecessary.

AZAZ KIESETT EGY HANGZÓ azaz fordítva történt az átvétel

76 hovatovabb 2014. december 19. 19:46

és 1867-ben a magyar az osztrák uralom alatt vót. csak h tudd mi az igazság.

75 hovatovabb 2014. december 19. 19:43

@Austro Slav: "kb. 1867 után kerültek szlávok magyar uralom alá, addig simán együttélés volt."

igen, közben a magyar vívott a némettel, a tatárral, a törökkel, orosszal...

.

hát igen, a hála... a műveltség egyik fokmérője.

.

mint a románok, akiket Bethlen telepített le, hogy kimentett a törökök uralma alól...

@Austro Slav: "Ezért nem tűnt el a nyelvük, viszont a szokásaik, életmódjuk idővel igen."

köszönjük a bizalmat. nekünk legalább voltak szokásaink. volt írásunk. és van egy mondásunk: volt van lesz.

olyannyira tűnt el

h még ma is tudjuk, kik voltak azok több mint ezer évvel ezelőtt. mindegyik törzs élén! név szerint..20-30 olyan embert egy évszázad alatt, akiket akkor a fél világ ismert! a bizánci császár, meg a német-római császár is köztük volt.

.

az igazság nem egyenlő a wikipedia-val. ugyanis az igazság az, h a wikipediat könyvekből írják emberek.

az igazság nem egyenlő hiteles. (nem tuom hogy van a ti nyelveteken, van-e ilyen szavatok, de lehet h az az ok) hiteles lehet egy bohóc is.

74 Austro Slav 2014. december 19. 10:59

@mederi:

wikipédiát javítani? :-)

ősi széljobb szokás. :-(

A wikipédiát ma még szűrve kell olvasni:

Igazság = Wikipédia mínusz nacionalista ferdítések.

73 mederi 2014. december 19. 10:24

@Austro Slav:

A nyelvünkben számos "ismeretlen" szótő talán ótörök-illir-kelta---->avar gyökerekig nyúlik vissza.

Ha igaz, hogy szlávok fogadták a magyarokat, akkor tényleg nagyon kevesen lehettek, ahogyan írod is, mert nem szlávosodott el a nyelvünk..

-Hogy mennyire nem "szláv befogadásról" lehetett szó:

hu.wikipedia.org/wiki/Szl%C3%A1v_n%C3%A9...imol.C3.B3gi.C3.A1ja

Talán javítsd ki a wikipédiát, persze forrás megjelölésekkel.. :)

72 Austro Slav 2014. december 19. 09:50

@bloggerman77:

"A magyar uralom alá került szlávok"

kb. 1867 után kerültek szlávok magyar uralom alá, addig simán együttélés volt.

A besenyők elől Árpád vezetésével Közép-Európába menekülő törzsszövetség tagjait az itt élő szlávok befogadták. A közép-ázsiából érkezettek elitje összeolvadt a helyi elittel, a köznép pedig az itteni köznéppel.

Középázsiai etnikumú köznép nem került szláv előkelő fölé!

A középázsiai törzsszövetség tagjai egyszerűen többen, sokkal többen voltak, mint az itt élő európai népesség. Ezért nem tűnt el a nyelvük, viszont a szokásaik, életmódjuk idővel igen.

71 hovatovabb 2014. december 18. 23:54

azért tudták közvetíteni, mert Stephanus nyakán bejött egy rakás német, meg cseh!

átvették az egész egyház irányítását! te nem tanultál történelmet?

hogy az arisztokrácia szedte a pénzt, a papság meg írta a történelmet, aztán az arisztokrácia lett a papság is, aztán a nép írta a történelmet!

70 hovatovabb 2014. december 18. 23:50

@blogen: és azt akarod mondani h a fallacia az mára magyar szó?

szláv jövevényszavakról beszélsz, de azt se tudod, te honnan jösz!

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X