-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Szelek szárnyán indulunk, hogy egy név nyomán eljussunk Kazahsztántól Morvaországig, Kis-Ázsiától Szlovákiáig, a Szentendrei-szigettől a Vajdaságig. A világűrbe végül nem jutunk el, de a vihar lassan lecsendesedik...
Nándor nevű olvasónk kérdezi:
Tudnának-e segíteni a Burány(i) családnév eredetével kapcsolatban?
Én ennyit tudok:
Gyetvai Péter: A tiszai koronakerület ... c. munkájában Bórszentgyörgy községgel hozza kapcsolatba.
A zentai Burány nevet viselők úgy gondolják, hogy a név helyben alakult ki, mivel ott nagyon gyakori. Látom viszont, hogy sok más községben is előfordul.
Összekapcsolható-e esetleg a török hódoltsággal, olyan értelemben, hogy hasonló nevű török nem vonult el a hadsereggel, hanem itt telepedett le?
A lengyel-cseh határ közelében van egy község hasonló névvel
Úgy tudom, hogy a név a nyugati ill. keleti szláv nyelvekben jelent valamit (fergeteg?)
Az orosz Буранный [burannij], amelyet a magyar fordítás a Förgeteges szóval ad vissza, a ’(hó- / por-) viharos hely; olyan hely, ahol gyakori a burán szél’ értelmű kazah Боранлы [buoranli] elnevezés tükörfordítása. A szél neve a török *bur- ’forgat, csavar, teker’ ige származéka, így a förgeteg szóval való visszaadása találó.
Különösen örülök a kérdés zárlatának, mert felidézi bennem ifjúságom egyik meghatározó olvasmányélményét, Csingiz Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb ez a nap c. regényét. Ennek I. fejezetében olvasható Rab Zsuzsa fordításában: „Hallgatta a feleségét Förgeteges Edigej, így hívták a környéken, mert a háborúból hazatérve Förgeteges-Boranli kitérőállomáson szolgált.” — eredetiben: „Слушая жену, Буранный Едигей, так прозывался он в округе, прослужив на разъезде Боранлы-Буранный от тех дней еще, как вернулся с войны.”
A regénynek még egy áttétes kapcsolata is van a kérdezett szóval, ugyanis nagy szerepet játszik benne a szteppei múlt és a jövő összeütközése, és a jövőt egy rakétakilövő állomás jelképezi, hasonló ahhoz, ahonnan startolt a szovjet űrsikló, amelynek neve szintén Buran volt. A név, amelynek kazah alakja боран [buoran], a tatár pedig буран [buran], a belső-ázsiai szteppe egyik jellegzetes, visszatérő szelét jelöli, mely északról-északkeletről erősen, örvénylően fúj télen hó-, nyáron porvihart hozva. Ilyenformán a bórához, a főnhöz, a misztrálhoz, a nemeréhez, a sirokkóhoz és a számumhoz hasonló elnevezésről van szó, és ekképpen műveltségszóként került az oroszba буран [buran] formában, majd onnan a többi szláv nyelvbe, de még a magyarba is, mint burán. Emiatt ebből a szóból szláv (vagy magyar) alapról nemigen jöhetett létre családnév, mert túl késői, ill. túl műveltségjellegű.
Tehát ha a török szélnévhez kapcsolnánk a Burány(i) családnevet, akkor közvetlen török kapcsolatot kell feltételeznünk. Ezen belül nem gondolom alkalmasnak a kérdező feltételezte oszmán-török vonalat, mivel ők hosszabb ideig Kis-Ázsiában tartózkodva nem őrizték meg az európai hódításuk koráig ennek a szteppére jellemző jelenségnek az elnevezését. Sokkal inkább gondolhatnánk a korábbi kipcsak (besenyő, illetve kun) közvetítésre. Ezt azonban nem vélem tarthatónak, ugyanis sem a korai magyarországi munkákban (pl. az Árpád-kori személynévtárban), sem a román névtárakban (pl. Constantinescunál) nem akadtam ilyen régi személynév nyomára.
Így más etimológiát kell találnunk. Adódna a magyar Burján családnévvel való kapcsolat. Ez – ha nem a nyugati szláv Burian személynév átvétele, akkor – a szláv eredetű magyar burján ’bozót, gyom’ szóval azonos ragadványnév, amely arra utal, hogy az elsőnek elnevezett nem művelte elég gondosan a földjét, és azt felverte a gyom (első magyarországi adatához vö. 1343: Benedicti dicti Burian). Ezt az eshetőséget azért nem gondolom tarthatónak, mivel a magyarban az -rj- hangkapcsolatból nem szokott a j kiesni, sokkal inkább zár(-rés) hanggá erősödik, mint azt a Burgyán névváltozat, ill. a varjú : varnyú, varjas : Vargyas alakpárok demonstrálják.
Emiatt az etimológia keresése visszavisz minket a szláv nyelvekhez, mert itt a fentieken kívül is több egyéb lehetőség adódik. Ezek közül elsőként tekintsük a kérdező találta észak-csehországi települést, amelynek a neve helyesen Buřany [burzsani]. Fontos, hogy a ’(valahol) lakók’ értelmű cseh és szlovák -any helynévi végződés ejtése [ani], tehát csak írásképileg hasonlít a magyar -ány végződésre. Mégis lehet azonban a kettő közt kapcsolat, a formailag többes számú szláv településnevek ugyanis úgy magyarosodnak, hogy az utolsó -y [i], -e hangzójuk lekopik, az így szóvégre került -n pedig tendenciaszerűen -ny-nyé lágyul. Így lesz a szlovák Lazany [lazani] (’irtásföldön lakók’) településnévből a magyarban Lazán, ill. Lazány; a Horany [horani]-ból (’hegylakók’) pedig Horány, illetve a Mošovce alakból (’Mo[j]š házanépe, emberei’) Mosóc.
A kérdezett név szempontjából ígéretesnek tetszhet a Horány névvel való analógia. A mai településnévtár szerint ez egy üdülőfalu Szigetmonostoron, azonban tudható, hogy ez 20. sz. közepi névadás, a korábbi Horányi csárda elnevezésből vonták el, miután feledésbe merült, hogy az a valahai zálogos Horányi Antal vezetéknevét viseli. A családnév alapjául szolgáló Horány (szlovákul Horany) település ma már nem található meg, de a 15. sz.-tól van adat rá a szepesi Farkasfalva (ma Vlková, Szlovákia) mellett. — A csábító analógia azonban több helyen sérül: a Horányi névhez nem az szükséges, hogy létezzen a szláv Horany településnév, hanem az, hogy ennek legyen magyarosodott Horány változata. A cseh Buřany esetén azonban magyarosodott *Burány formát nem tételezhetünk fel. Ezenkívül a Horányi családnévnek nincs rövid *Horány alakja, a Burányi esetén pedig erősen jelen van a Burány is, oly annyira, hogy ez utóbbi rövidebb forma tetszik az elsődlegesnek.
A cseh Buřany település tehát nem lehet a név alapja, mindazonáltal egy hasonló szlovák *Burany [burani] település valamikori létére utalnak a RadixIndex.com által adatolt Buranszky, Buranszki (Nyitra, Bars, Komárom; Pest) családnevek, valamint a jelenkori – Érsekújvár környékén elterjedt – szlovák Buranský (Buránsky) vezetéknév. Amennyiben ennek volt magyar *Burány névváltozata, úgy előállhatott belőle az elszármazásra utaló magyar Burányi lakosnév. De ez nem rendezi megnyugtatóan a rövidebb Burány névalak helyzetét. A magyar helynévforma feltételezése nélkül még esetleg a szlovák Buranský analógiás magyarosodásával alakulhatott ki volna a Burányi név, de ez végképp magyarázat nélkül hagyja a Burány családnevet.
Gondolhatnánk, hogy a névgyakoriságból következően Zenta környékén, de legalábbis Bácskában is lehetett a feltételezett *Burány helynév. Ez ellen az szól, hogy vegyes lakosságú terület lévén a lakosnév szerb-horvát változatának is elő kellene fordulnia, amelynek várható alakja a Buranjac ~ Бурањац [burányac] – a Baranja ’Baranya’ > Baranjac [barányac] ’baranyai férfi’, a Lošinj [losíny] sziget > Lošinjac [losinyac] ’lošinji férfi’ analógiájára. De ez az alak nem található, így nem igazolható egy bácskai *Burány helynév léte.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Itt célszerű megemlíteni, hogy Kázmér Miklós a Régi magyar családnevek szótárban csak a 18. sz.-ból adatolja a Buranyi, ill. Burany névalakot (az utóbbi [buráni] ejtését feltételezve), és ő a fentiekkel egyezően a *Burány helynévre utaló lakosnévnek gondolja, de magát a helynevet ő se tudta adatolni. Emiatt ebből inkább a magyar helynévi eredet cáfolata világlik ki: a családnevek kialakulási korszakának végén bukkan fel, és ebben az időben a névadó települést már tudni kellene adatolni.
A kérdező Gyetvai Péter nyomán említi *Bórszentgörgy (valójában Búrszentgyörgy, ma Borský Svätý Jur [borszkí szvetí jur], Szlovákia) községet. A korábban csak Szentgyörgynek hívott település a XVIII. sz. végén kapta a megkülönböztető névelőtagot. Így a meglátás nem is magára a községre, hanem a környező kistájra, a Búr-erdőre utalhat. Ez utóbbi neve a szlovák Bôr [buor] (nyugat-szlovák nyelvjárási Bór és Búr) elnevezés átvétele magyar értelmező utótaggal, a szlovák név pedig az azonos alakú ’fenyőerdő, fenyves; fenyőfa’ értelmű szóval egyező. A szlovák tulajdonnév felvehetné ugyan a szláv -an lakosnévképzőt, de ekkor azt várjuk, hogy ebben a szóban a tőmagánhangzó lerövidül, így Bor- alakúvá válik (nyugatszlovák nyelvjárási alapon is), mint az a szlovák Borský előtag példáján is látható. Ugyanakkor a szlovák névtárból hiányzik a várt *Boran(ský) forma, de még a nem rövidült *Bôran(ský), ill. *Bóran(ský) sincs jelen. Így a gyakori szlovák Búran (ill. ritka Búranský) családnevet (l. később) nemigen lehet idevonni.
A fentiek miatt valószínűbb, hogy nem az elszármazásra utaló Burányi lakosnevet célszerű elsődlegesként keresnünk, hanem a más motivációjú Burány nevet. A Burányi vélhetően már ez utóbbiból alakulhatott ki magyar népetimológiával, ahogy pl. a Kiszely [kiszej] névből a Kiszelyi és a Kiszeli. Tekintve, hogy az előbbiekben nem találtunk alkalmas magyar etimológiát, viszont a területen a magyarok a szerbekkel (ill. bunyevácokkal) élnek együtt, elsősorban a szerb-horvát eredet merülhet fel. A rendelkezésemre álló névtárakból azonban nem igazolható egy várt alakú szerb-horvát *Buran név. Hipotetikusan létezhetne, hiszen van szerb-horvát buran [búran] ’viharos, fergeteges; zajos, mozgalmas’ melléknév, azonban úgy tűnik, hogy ebből nem fejlődött ténylegesen megkülönböztető név.
További támpontért megnézhetjük az 1715. évi országos összeírás anyagát, amely a Magyar Országos Levéltár on-line adatbázisai közt szerepel. Itt három idevonható előfordulás található: Joannes Burany (Egbell, Nyitra; ma Gbely, Szlovákia), Michael Buran (Luboka, Nyitra; ma Hlboké, Szlovákia) és Andreas Buran (Tapolyhanusfalva, Sáros; ma Hanušovce nad Topľou, Szlovákia). Ezek az előfordulások mind a mai Szlovákia területére esnek, és a települések egyöntetű névanyagából következően szlovák nevek. A szlovák-cseh (és régebben a magyar-morva) határ etnográfiailag és nyelvileg összetartozó térséget vág ketté, amelynek keleti felére esik Egbell és Luboka, nyugati része pedig Morva-Szlovákia (avagy Slovácko) néven önálló tájegység. František Bartoš a morva nyelvjárásokat feldolgozó 20. sz. eleji szótárába felvette a Buráň vezetéknevet, mint erre a környezetre jellemzőt, és viselőit ma is megtaláljuk elsősorban Uherský Brodban. Szlovákiában ehhez kapcsolódik egy másik név is, a Búran, amelynek jelenkori elterjedési területe innen (Jablánc / Jablonica) a dél-nyitrai szlovák községekig (Köpösd / Hájske) terjed.
Az orosz nyelvérzék a korábban említett, törököktől átvett буран [buran] ’burán’ szélnevet a szlovák búra szóval összetartozó orosz буря [burja] ’vihar’ szó származékának véli, de tévesen, mivel a szláv tőben az r hang lágy ejtésű, a török szóban pedig kemény. Ez alól a megkülönböztetés alól csak két szláv nyelv kivétel, a szerb-horvát és (részben) a szlovák, mert ezekben az eredeti lágy r megkeményedett. — Érdekességként megemlíthető, hogy a horvát népetimológia pedig a görög eredetű latin boreas ’észak(kelet)i szél’ szóból származó északolasz bora (korábban borea) ’bóra’ szélnevet alakította át az orosz буря-val azonos eredetű szerb-horvát bura [bura] ’vihar; bóra’ szó alakjára.
Ezen nyugatszlovák nevek etimológiájára több lehetőség adódik. Elsőbben is a régi szlovák buran ’erős férfi’ közszó (vö. még burian ’heves ember’, ill. burián ’a legnagyobb harang a toronyban’), amely a búriť ’tombol, dühöng; lázít, izgat, nagy hanggal van; viharzik, mennydörög’ ige, ill. a búra ’vihar, zivatar; zaj; zendülés, lázadás’ főnév származéka. Ezen kívül lehet még a szlovák burý ’sötétszürke, szürkésbarna’ színnév -an személynévképzős származéka vagy közvetlenül az elnevezett hajára-szemére-viseletére, vagy közvetve az általa birtokolt ilyen színű állatra utalva. Továbbá nem zárható ki alapként a magyar burján szó szláv tövéből származó szlovák bureň ’gyom, gaz’ növénynév, vagy esetleg a szlovák bura ’félselyem, török cérna; borax’ szó sem. Végül felvetődhet még -an lakosnévképzős alakulás, ha nem is a Búr-erdő helynévből, hanem annak nyugatszlovák köznévi búr ’fenyőerdő, fenyves; fenyőfa’ alapjából a lakóhely jellegzetességére utalóan, netán (bár csekély valószínűséggel) a Borfőtől északra eredő és Szeténél az Ipolyba ömlő Búr-patak nevéről.
A bácskai előfordulás összhangba hozható a szlovák eredettel, hiszen a XVIII. sz.-ban a török kiűzése után sok szlovák költözött a Dél-Alföldre, többek közt a későbbi Vajdaság területére is, ahol jelenleg is a harmadik legnépesebb nemzetiséget adják. Bár központjuk délebbre van (főként Petrőc / Bački Petrovac és Antalfalva / Kovačica környékén), de az eltelt századok alatt a népességkeveredés folytán elkerülhettek Zentára is. A Kázmér hozta késői előfordulás is az ekkori népességmozgás során történt kialakulásra látszik utalni. És bár a Buránszki (Buranský) névvel való összefüggéssel szemben korábban fenntartások merültek fel, mégis figyelemre méltó, hogy ez utóbbi máig megtalálható Pest megyében, ahonnan pl. Petrőc is betelepült.
Összefoglalásul a valószínűség sorrendjében:
I. A Burány családnév …
- A morva-szlovák Buráň, ill. a nyugatszlovák Búran vezetéknév magyarosodása, amely lehet
a) erős testalkatra, heves jellemre, nagy hangú viselkedésre, sötétszürke-szürkésbarna külalakra-viseletre, félselyem ruházatra, gyomos földre utaló ragadványnév;
b) esetleg fenyves melletti lakóhelyre, netán a Búr-erdőből vagy a Búr-patak mellől való származásra utaló lakosnév. - Egy feltételezett szerb-horvát *Buran ’viharos, fergeteges; zajos, mozgalmas’ ragadványnév, ill. az abból lett családnév magyarosodása.
- Alkalmasint visszaképzés a magyar Burányi vezetéknévből.
II. A Burányi családnév …
- A magyar Burány vezetéknév népetimológiásan bővült változata.
- A szlovák Buranský (Buránsky, Buránský, Búranský) családnév képzőcserével magyarosodott alakja. A szlovák név egy nem adatolható szlovák *Burany [burani] településről, esetleg a Búr-erdőből való elszármazásra utaló lakosnév.
- Egy nem adatolható magyar *Burány település nevéből képzett lakosnév.
Források
Bartoš, František: Dialektický slovník moravský. V Praze, 1906.
Constantinescu, N. A.: Dicţionar Onomastic Romînesc. Editura Academiei Republicii Populare Romîne, Bucureşti, 1963.
Ďurčo, Peter a kol.: Databáza vlastných mien a názvov lokalít na Slovensku. ELRA, Paris, 1998.
Fehértói Katalin: Árpád-kori személynévtár (1000-1301). Akadémiai Kiadó. Budapest, 2004.
Hrvatski jezični portal adatbázisai.
Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára – XIV–XVII. század. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest, 1993.
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. Második, javított és bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.
Kovács Kálmán (főszerk.): Szerbhorvát–magyar szótár — Srpskohrvatsko-mađarski rečnik I–III. Pokrajinski zavod za izdavanje udžbenika — Tartományi Tankönyvkiadó Intézet. Novi Sad — Újvidék. 1968.
Loos, Josef: Slovník slovenskej, maďarskej a nemeckej reči. III. Diel slovensko-maďarsko-nemecky. Pešť, 1871.
Magyar nagylexikon. 4. (Bik–Bz) kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995.
Magyar Országos Levéltár adatbázisai.
RadixIndex.com vezetéknévindexe.
Vasmer, Max: Russisches Etymologisches Wörterbuch. I–III. Band. Carl Winter Universitätsverlag, Heidelberg, 1950 (1976, 2008).
A Wikipédia vonatkozó szócikkei.