-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Ki hallott már az Indiai-óceán gyöngyszeméről, San Serriffe-ről? A kitalált szigeten betűtípusokról nevezték el a városokat, de az újságírók akkora figyelmet fordítottak a részletekre, hogy néptömegek dőltek be a trükknek. Van-e fiktív Magyarország is?
A hetvenes évek végén szinte mindenki beugrott egy brit újság trükkjének, de vajon ma is sikerülne néptömegeket megvezetni? Az átverés arra épült, hogy senki sem ismeri a nyomdászati szakkifejezéseket. Ön elutazna-e nyaralni egy nemlétező trópusi szigetre, amelynek lakossága többek között négyszázezer pontosvesszőből áll?
Ilyen ország márpedig nincs
A rafinált átverés egy brit országos napilap, a balközép irányultságú The Guardian szerkesztőségében született meg. A brit újságok is legalább annyira versengenek egymással, mint a magyarok, és szinte mindent megpróbálnak, hogy növeljék a példányszámukat. A Guardian egyik reklámszakemberének, Philip Daviesnek 1977-ben szöget ütött a fejébe, hogy a Financial Times gazdasági napilap a mellékleteiben folyton olyan kis országokat mutat be, amelyekről korábban Davies sosem hallott. Mi lenne, ha a Guardian egyenesen egy olyan országot mutatna be, ami nem is létezik?
Az ötlet nagy sikert aratott. A fellelkesült újságírók először csak egy oldalt akartak szentelni a kitalált országnak az április elsejei számban. Azonban hamarosan ráébredtek, hogy minél terjedelmesebb a melléklet, annál több céget lehet rávenni, hogy hirdessen benne, az újságnak pedig igencsak jól jött a bevétel. A hirdetők előre tudták, hogy egy átverésben fognak szerepet vállalni, de ennek ellenére fizettek a megjelenésért, sőt maguk is beszálltak a viccelődésbe.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Segítség, lapzárta!
A kitalált országot a szerkesztők egzotikus trópusi szigetként képzelték el. Először a Kanári-szigetek közelébe helyezték az országot – a melléklet természetesen térképeket is tartalmazott –, de három nappal a megjelenés előtt összeütközött két repülőgép a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife repülőterén, és a balesetben 583-an meghaltak. (A mai napig ez az esemény tartja a legtöbb áldozatot követelő légikatasztrófa rekordját.) Ezek után ízléstelen lett volna a Kanári-szigetekkel kapcsolatban tréfálkozni, így a szigetet villámgyorsan át kellett helyezni valahova máshova.
A csapat az Indiai-óceán mellett döntött, de ehhez újra kellett írni az egész mellékletet, hiszen ott egészen más az élővilág, az éghajlat, és így tovább – a részleteknek pedig pontosnak kellett lenniük, hogy meggyőzőnek hasson az átverés. Az is felmerült, hogy el kellene halasztani a melléklet megjelenését, de végül – ahogy a Guardian egy visszaemlékező cikkében írják, „herkulesi erőfeszítéssel” – sikerült mindent időben befejezni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Colby Otero / CC BY 2.0)
Elszabadult tipográfusok
Az újságírók a szigeten mindent valamilyen tipográfiai vagy nyomdaipari fogalomról neveztek el. Így a kollégák számára nyilvánvaló volt a beugratás, de az olvasók nagy része egyáltalán nem jött rá a turpisságra. Maga a sziget a San Serriffe nevet kapta, a sans serif betűtípusok után. Az ilyen betűtípusoknál a betűknek nincsenek talpaik. A talpakat magyarul szintén szerifnek hívják.
A poént a végletekig fokozták: a sziget leírását teletűzdelték betűtípusok, betűméretek neveivel, tördeléssel és nyomdatechnikával kapcsolatos fogalmakkal, maga az ország pedig egyenesen pontosvessző formájú volt.
(Forrás: Wikimedia Commons / Chmod007 & Stannered / GNU-FDL 1.2 )
Egyik fárasztó szóvicc követte a másikat, az olvasó például megtudhatta, hogy San Serriffe szigetén népszerű a helyi újságírók tollából származó Times Nude Romances (Times meztelen románcok) erotikus regénysorozat. Napjainkban valószínűleg a laikus brit – vagy akár magyar – olvasóknak is nyilvánvaló lenne a Times New Roman betűtípusra való utalás, hiszen a számítógépes szövegszerkesztőkben rendszeresen találkozunk vele. De akkoriban szinte csak a nyomdászok, tördelők, újságírók és más hasonló szakmák művelői ismerték ezeket a kifejezéseket.
Néhány konkrét poén annyira elvont volt, hogy nekünk is keresgélnünk kellett az interneten hozzá. Íme San Serriffe nemzeti eledele, a változatos módokon elkészített swarfega – ehhez az ételhez a hetvenes évek Magyarországán még egyáltalán nem lehetett hozzáférni, de napjainkban már néhány erre specializálódott üzletben itthon is megvásárolható:
(Forrás: Wikimedia Commons / Dale Simpkins / CC BY-SA 2.0)
Ezt sem vették észre
Bekerült a leírásba néhány teljesen egyértelmű és bárki által észrevehető árulkodó elem is. A melléklet szerint például az európai kolonizálók leszármazottjait a sziget lakói röviden colons-nak nevezik (angolul 'vessző'), a vegyesházasságokból született lakosok pedig a semi-colons (angolul 'pontosvessző') nevet viselik.
De hiába volt minden átlátszó utalás: az idilli trópusi sziget felkeltette a brit lakosok érdeklődését, a Guardian telefonjai pedig naphosszat csöngtek. Az olvasók tudni akarták, hogyan lehet elutazni erre a nagyszerű helyre, hiszen épp itt volt az ideje, hogy szállodát foglaljanak a nyári vakációra. Majd az utazási irodák és a légitársaságok is elkezdtek a szerkesztőségnél tiltakozni – az átverés olyan jól sikerült, hogy az emberek egyszerűen nem hitték el, hogy San Serriffe-re nem indulnak járatok, és dühöngve zaklatták az utaztatókat.
Kultusza van
A következő április elsején szintén San Serriffe melléklettel jelentkezett a lap, de addigra már az emberek ismerték a trükköt, és még egyszer nem dőltek be neki. San Serriffe azért időről időre azóta is feltűnik a Guardian hasábjain, sőt a lap különböző szuveníreket is kibocsátott – a San Serriffe pólóból állítólag tizenkétezer darabot adtak el. Az interneten a kis szigetország új életre kelt, több weblapon találhatunk úti tanácsokat és gyönyörködhetünk a messzi tájakban.
(Forrás: Wikimedia Commons / jpatokal / CC BY-SA 3.0)
Jogos kritikák is megjelentek. A melléklet időnként kimondottan „röhögjünk a távoli kis országok lakóin” benyomást keltett, viccelődött a diktatúrán és a gyarmatosításon. Valószínűleg el tudunk képzelni egy közép- és kelet-európai változatot is, vámpírokkal, havas Kárpátokkal és vérszomjas medvékkel. Ha valaki szokott Marvel szuperhős-képregényeket olvasni, az már találkozhatott is egy ilyen fiktív országgal: a főgonosz Fátum doktor szülőhazája, Latveria Magyarországgal határos, lakói magyarul beszélnek, a diktatórikus berendezkedésű ország összességében pedig nagyjából úgy fest, ahogy amerikai képregényszerzők Kelet-Európát elképzelik. Ez részben vicces, részben ciki... Abban mi csak reménykedni tudunk, hogy Latveria fiktív mivolta mindenkinek világos, de mint a fentebbi példa is mutatja, olykor a teljesen egyértelműen kitalált országok is valószerűnek hathatnak!
További olvasnivaló (angolul)
San Serriffe térképe és egy oldal a mellékletből