nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • mondoga: @Cypriánus: Nehezen viselem, ha valaki ennyire mellébeszél, csakis kötözködés céljából. Ne...
    2019. 08. 25, 23:22  Hun‒ugor géntangó
  • Cypriánus: @mondoga: Nem vagyok sem a moderátor, sem az Anyukátok, de kezditek túltolni. Speciel a ut...
    2019. 08. 25, 22:47  Hun‒ugor géntangó
  • Cypriánus: @VamArm: Azt feltételeztem esetleg leírást adsz a gondolataidat összetartó paradigmáról. Í...
    2019. 08. 25, 22:38  Hun‒ugor géntangó
  • Cypriánus: @VamArm: Azt feltételeztem esetleg leírást adsz a gondolataidat összetartó paradigmáról. Í...
    2019. 08. 25, 22:38  Hun‒ugor géntangó
  • Cypriánus: @VamArm: Azt feltételeztem esetleg leírást adsz a gondolataidat összetartó paradigmáról. Í...
    2019. 08. 25, 22:38  Hun‒ugor géntangó
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Az újságírás humora
A tudomány humora

A tudós emberek a közvélekedés szerint elefántcsonttoronyba zárkóznak, csak a tudománynak élnek, és nem ismernek tréfát. Ez azonban nem így van. Még a legkomolyabb tudományok művelő között is találhatók olyanok, akik eleven cáfolatai e véleménynek, és humoros megnyilvánulásaik szájról szájra járnak az egyetemeken és kutatóintézetekben.

MTI | 2012. május 24.
|  

A humor, a nevetés a korábbi évszázadokban sem hiányzott a tudósok lelkivilágából. A magyar Faust, a legendás Hatvani István a Debreceni Református Kollégium professzoraként többször is megviccelte az úri és hölgyközönséget. Egyik csínyét azért követte el, mert túl prűdnek tartotta a debreceni dámákat. Azt mondta, majd ő megmutatja, hogy akár a bokájuk vagy térdük fölé is felemelik hosszú szoknyáikat, még társaságban is. Ezt persze a hölgykörök cáfolták, mire egy mulatságon a bűverejű professzor vizet varázsolt a táncterem padlójára. És bizony, ahogy emelkedett a vízszint, úgy emelték egyre feljebb a szoknyájukat a dámák. Aztán a térdüknél Hatvani abbahagyta a varázslatot, és a víz eltűnt a teremből.

 Idővel én is szalámit fogok mérni...

 A szerkesztőségben úgy véljük, hogy az alábbi történet legfeljebb azt igazolja, hogy a professzor érti a viccet, azt nem, hogy neki is van humora. [a szerk.]Ez a történet aztán vagy igaz, vagy sem, de arra már élő tanúk vannak – és megírták az intézet jubileumi évkönyvében is –, hogy Szalay Sándor akadémikus, az Atommagkutató Intézet alapító igazgatója milyen viccesen dorgálta meg egyik diákját, aki feleletében másodperc helyett méterben adta meg valaminek a dimenzióját.

 – Mivel foglalkozik a maga édesapja?

 – Hentes.

 – És mit szólnának a kuncsaftok, ha nem súllyal mérné a szalámit, hanem idővel?

– Azt nem tudom, professzor úr, de ha megbuktat, idővel én is szalámit fogok mérni…

Szalay elnevette magát, és átengedte a fizikusjelöltet.

Egyik professzortársa, az igen szigorú vizsgáztató hírében álló Imre Lajos meg – amikor a természetet dicsérte – az emberiségen viccelődött:

– Mit készít az „ostoba” természet vízből és szén-dioxidból? Szénhidrátot! És mit az „okos” ember? Szódavizet.

Az orvosok sem mennek messze egy-két bon mot-ért. A debreceni orvosegyetem egykori rektora évnyitó beszédébe az elsősök okulására mindig beleszőtte a következő mondatot:

– A betegek egyharmada gyógyíthatatlan, másik harmada magától gyógyul meg, nekünk orvosoknak csak a harmadik harmaddal kell foglalkoznunk.

Az igazsághoz tartozik, hogy akármelyik csoportból került is valaki a keze alá betegként, ő mindent megtett a meggyógyításáért.

Egy földrajz szakos professzort pedig a terepgyakorlaton vele együtt dolgozó egyetemisták vicceltek meg. Előbbi azt akarta bebizonyítani, hogy a Nyírségben a szél ugyanolyan alakú buckákba hordja a homokot, mint Afrikában. A furfangos diákok – csakhogy minél hamarabb hazakerüljenek a gyakorlatról – egyik éjszaka több, a kívánt alakú buckát lapátoltak össze a sátrak környékén. Másnap a professzor észrevette, és lelkendezve lefényképezte az összeset, majd kiadta az ukázt: irány az egyetem. A diákok csak akkor vallották be a turpisságot, amikor hozzákezdett korszakalkotónak szánt tudományos cikke megírásához. Megviccelni igen, de leégetni nem akarták.

Folyékonyan fújja a tételt

A nyest arra gyanakodott, hogy a könyv címe el van gépelve: vélhetően A tudomány humora lehet a cím. Hogy sejtésünket megerősítsük, rákerestünk a könyvre az interneten. Keresésünkből kiderült, hogy Beck Mihály könyvének címe: Humor a tudományban. Ami azonban ennél is jobban meghökkentett minket, hogy a könyv 2010-ben jelent meg. Felmerült bennünk, hogy talán van egy új kiadás, és annak lehet a címe a cikkben említett változat. Ez a keresés azt az eredményt hozta, hogy a szerző 1995-ben írt ilyen címmel egy tanulmányt a Magyar Tudomány című folyóiratba. [a szerk.]

A témához közeli könyvet jelentetett meg Beck Mihály akadémikus a Tudomány humora [sic!] címen. A humorérzékkel is bíró szerző főleg professzortársait idézi, saját esetével az öniróniát viszi könyve lapjaira.

Az áltudományos nézetek ellen fellépő kémikus korábban elérte, hogy egy hamis elven működő készülék szabadalmát a bíróság az ő kezdeményezésére megszüntesse. De sikere nem teljes, mert ez a verdikt nem azt jelenti ám, hogy tilos ennek a készüléknek a gyártása. Mindössze annyit ért el, hogy a jogerős ítélet után nemcsak a szabadalomtulajdonos, hanem bárki gyárthatja és forgalomba hozhatja.

Facepalm
Facepalm
(Forrás: Wikimedia Commons / i_hate_sult / CC BY-SA 3.0)

A világhírű magyar matematikus, Erdős Pál is humoros ember volt, saját életkorán viccelődve gyakran említette, hogy ő 2,5 milliárd éves, mert fiatal korában azt mondták a kozmológusok, hogy a Föld életkora 2,5 milliárd év, de mire megöregedett, már azt, hogy 5 milliárd.

Az idézett könyvnek azok a részei a legérdekesebbek, amikor a szerző arról ír, hogy tréfából összeállított, minden tudományos alapot nélkülöző, de meggyőző és lehengerlő stílusban megírt cikkek átcsúsztak a folyóiratok szigorú szerkesztőin, és meg is jelentek. Mi több, a szerzők hiába leplezték le önmagukat, a továbbiakban most már komoly témákban is hivatkoztak a „tudományos” cikkekre a figyelmetlen tudósok.

Sok valódi tudományos cikket írt viszont az a professzor, akivel az a humorosnak is tekinthető esemény történt meg, hogy a vizsgáztatás közben elaludt. Ha a diák akár emiatt, akár azért, mert befejezte a feleletet, megállt a beszédében, a professzor felriadt, és észlelvén, hogy a hallgató nem mond semmit, elégtelent adott neki. Egy-két ilyen eset után azonban kiismerték, és ha a diák befejezte a vizsgatételt, azonnal elölről kezdte, hogy amikor felébred a professzor, észlelje: folyékonyan fújja a tételt a vizsgázó. Csak ez segített az elégtelen elkerülésében.

Intercity
Intercity
(Forrás: Wikimedia Commons / Tevan Imre / CC BY 2.5)

Sokszor viszont a segítőkészség válik nevetségessé, sőt veszélyessé. Egyik nagy hírű geológusprofesszorunk mentő kérdésként a meteoritokra akarta terelni addig elégtelenre álló vizsgázója figyelmét, és azt a „logikus” kérdést tette fel a felelőnek, hogy mit szokott mondani a debreceni pályaudvaron a hangosbeszélő. Persze nem volt jó neki az, hogy: Óvakodjunk a zsebtolvajoktól!, Ne hagyjuk őrizetlenül csomagjainkat! A vágányokra lépni veszélyes és tilos! Amikor így nem ért célt, felsoroltatta Budapest és Záhony közötti városi vasútállomások nevét. A fiatalember sokat utazott ezen a vonalon, és egy szuszra felsorolta valamennyit, kivéve Kabát. Ennek a kimondása után kérdezett volna a professzor a kabai meteoritra. De ekkor már nagyon mérges volt.

– Miért hagyta ki Kabát, maga szerencsétlen?!

– Azért, mert én intercityn járok, ami ott nem áll meg.

– Maga sem áll meg énelőttem! Ki van rúgva!

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X