-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Arra gondolok a szer szóval kapcsolatosan, hogy a ban/ ben, ról/ ről, tól/ től toldalékok ...2024. 09. 30, 20:30 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Felmerült bennem a kérdés, hogy miért őrződött meg a magyar nyelvben főleg pentaton...2024. 09. 24, 15:04 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: @nasspolya: Akár jogos, akár nem, ennek tükrében még érdekesebb a cikk. Igaz, a lényegi ta...2024. 09. 23, 02:22 Így jutunk a hétről tízre
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A tudós emberek a közvélekedés szerint elefántcsonttoronyba zárkóznak, csak a tudománynak élnek, és nem ismernek tréfát. Ez azonban nem így van. Még a legkomolyabb tudományok művelő között is találhatók olyanok, akik eleven cáfolatai e véleménynek, és humoros megnyilvánulásaik szájról szájra járnak az egyetemeken és kutatóintézetekben.
A humor, a nevetés a korábbi évszázadokban sem hiányzott a tudósok lelkivilágából. A magyar Faust, a legendás Hatvani István a Debreceni Református Kollégium professzoraként többször is megviccelte az úri és hölgyközönséget. Egyik csínyét azért követte el, mert túl prűdnek tartotta a debreceni dámákat. Azt mondta, majd ő megmutatja, hogy akár a bokájuk vagy térdük fölé is felemelik hosszú szoknyáikat, még társaságban is. Ezt persze a hölgykörök cáfolták, mire egy mulatságon a bűverejű professzor vizet varázsolt a táncterem padlójára. És bizony, ahogy emelkedett a vízszint, úgy emelték egyre feljebb a szoknyájukat a dámák. Aztán a térdüknél Hatvani abbahagyta a varázslatot, és a víz eltűnt a teremből.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Idővel én is szalámit fogok mérni...
A szerkesztőségben úgy véljük, hogy az alábbi történet legfeljebb azt igazolja, hogy a professzor érti a viccet, azt nem, hogy neki is van humora. [a szerk.]Ez a történet aztán vagy igaz, vagy sem, de arra már élő tanúk vannak – és megírták az intézet jubileumi évkönyvében is –, hogy Szalay Sándor akadémikus, az Atommagkutató Intézet alapító igazgatója milyen viccesen dorgálta meg egyik diákját, aki feleletében másodperc helyett méterben adta meg valaminek a dimenzióját.
– Mivel foglalkozik a maga édesapja?
– Hentes.
– És mit szólnának a kuncsaftok, ha nem súllyal mérné a szalámit, hanem idővel?
– Azt nem tudom, professzor úr, de ha megbuktat, idővel én is szalámit fogok mérni…
Szalay elnevette magát, és átengedte a fizikusjelöltet.
Egyik professzortársa, az igen szigorú vizsgáztató hírében álló Imre Lajos meg – amikor a természetet dicsérte – az emberiségen viccelődött:
– Mit készít az „ostoba” természet vízből és szén-dioxidból? Szénhidrátot! És mit az „okos” ember? Szódavizet.
Az orvosok sem mennek messze egy-két bon mot-ért. A debreceni orvosegyetem egykori rektora évnyitó beszédébe az elsősök okulására mindig beleszőtte a következő mondatot:
– A betegek egyharmada gyógyíthatatlan, másik harmada magától gyógyul meg, nekünk orvosoknak csak a harmadik harmaddal kell foglalkoznunk.
Az igazsághoz tartozik, hogy akármelyik csoportból került is valaki a keze alá betegként, ő mindent megtett a meggyógyításáért.
Egy földrajz szakos professzort pedig a terepgyakorlaton vele együtt dolgozó egyetemisták vicceltek meg. Előbbi azt akarta bebizonyítani, hogy a Nyírségben a szél ugyanolyan alakú buckákba hordja a homokot, mint Afrikában. A furfangos diákok – csakhogy minél hamarabb hazakerüljenek a gyakorlatról – egyik éjszaka több, a kívánt alakú buckát lapátoltak össze a sátrak környékén. Másnap a professzor észrevette, és lelkendezve lefényképezte az összeset, majd kiadta az ukázt: irány az egyetem. A diákok csak akkor vallották be a turpisságot, amikor hozzákezdett korszakalkotónak szánt tudományos cikke megírásához. Megviccelni igen, de leégetni nem akarták.
Folyékonyan fújja a tételt
A nyest arra gyanakodott, hogy a könyv címe el van gépelve: vélhetően A tudomány humora lehet a cím. Hogy sejtésünket megerősítsük, rákerestünk a könyvre az interneten. Keresésünkből kiderült, hogy Beck Mihály könyvének címe: Humor a tudományban. Ami azonban ennél is jobban meghökkentett minket, hogy a könyv 2010-ben jelent meg. Felmerült bennünk, hogy talán van egy új kiadás, és annak lehet a címe a cikkben említett változat. Ez a keresés azt az eredményt hozta, hogy a szerző 1995-ben írt ilyen címmel egy tanulmányt a Magyar Tudomány című folyóiratba. [a szerk.]
A témához közeli könyvet jelentetett meg Beck Mihály akadémikus a Tudomány humora [sic!] címen. A humorérzékkel is bíró szerző főleg professzortársait idézi, saját esetével az öniróniát viszi könyve lapjaira.
Az áltudományos nézetek ellen fellépő kémikus korábban elérte, hogy egy hamis elven működő készülék szabadalmát a bíróság az ő kezdeményezésére megszüntesse. De sikere nem teljes, mert ez a verdikt nem azt jelenti ám, hogy tilos ennek a készüléknek a gyártása. Mindössze annyit ért el, hogy a jogerős ítélet után nemcsak a szabadalomtulajdonos, hanem bárki gyárthatja és forgalomba hozhatja.
A világhírű magyar matematikus, Erdős Pál is humoros ember volt, saját életkorán viccelődve gyakran említette, hogy ő 2,5 milliárd éves, mert fiatal korában azt mondták a kozmológusok, hogy a Föld életkora 2,5 milliárd év, de mire megöregedett, már azt, hogy 5 milliárd.
Az idézett könyvnek azok a részei a legérdekesebbek, amikor a szerző arról ír, hogy tréfából összeállított, minden tudományos alapot nélkülöző, de meggyőző és lehengerlő stílusban megírt cikkek átcsúsztak a folyóiratok szigorú szerkesztőin, és meg is jelentek. Mi több, a szerzők hiába leplezték le önmagukat, a továbbiakban most már komoly témákban is hivatkoztak a „tudományos” cikkekre a figyelmetlen tudósok.
Sok valódi tudományos cikket írt viszont az a professzor, akivel az a humorosnak is tekinthető esemény történt meg, hogy a vizsgáztatás közben elaludt. Ha a diák akár emiatt, akár azért, mert befejezte a feleletet, megállt a beszédében, a professzor felriadt, és észlelvén, hogy a hallgató nem mond semmit, elégtelent adott neki. Egy-két ilyen eset után azonban kiismerték, és ha a diák befejezte a vizsgatételt, azonnal elölről kezdte, hogy amikor felébred a professzor, észlelje: folyékonyan fújja a tételt a vizsgázó. Csak ez segített az elégtelen elkerülésében.
Sokszor viszont a segítőkészség válik nevetségessé, sőt veszélyessé. Egyik nagy hírű geológusprofesszorunk mentő kérdésként a meteoritokra akarta terelni addig elégtelenre álló vizsgázója figyelmét, és azt a „logikus” kérdést tette fel a felelőnek, hogy mit szokott mondani a debreceni pályaudvaron a hangosbeszélő. Persze nem volt jó neki az, hogy: Óvakodjunk a zsebtolvajoktól!, Ne hagyjuk őrizetlenül csomagjainkat! A vágányokra lépni veszélyes és tilos! Amikor így nem ért célt, felsoroltatta Budapest és Záhony közötti városi vasútállomások nevét. A fiatalember sokat utazott ezen a vonalon, és egy szuszra felsorolta valamennyit, kivéve Kabát. Ennek a kimondása után kérdezett volna a professzor a kabai meteoritra. De ekkor már nagyon mérges volt.
– Miért hagyta ki Kabát, maga szerencsétlen?!
– Azért, mert én intercityn járok, ami ott nem áll meg.
– Maga sem áll meg énelőttem! Ki van rúgva!