nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A magyar nyelvstratégia története 1.
Nyelvstratégia Magyarországon – Kezdetek

Néhány hónapja jött létre a csöppet sem alacsony költségvetésű Magyar Nyelvstratégiai Intézet. Ennek apropóján cikksorozatunkban a magyar nyelvstratégia nyomába eredünk. Elsősorban egy 1995-ös vitáról lesz szó. A vita témája: a nyelvi tervezés és a nyelvpolitika. A vitában érintettek: Balázs Géza, Grétsy László, Tolcsvai Nagy Gábor, Lanstyák István, Deme László és még sokan mások.

Jánk István | 2014. július 14.
|  

Néhány korábbi cikkünkben hírt adtunk a Magyar Nyelvstratégiai Intézet létrejöttéről, illetve arról, hogy senki sem tudja, pontosan milyen feladatokat fog ellátni ez az intézmény. Van azonban egy nagyon érdekes vitaindító cikk és vita a magyar nyelvstratégiáról, amely jó pár vonatkozásában érinti az idén alakult Magyar Nyelvstratégiai Intézetet. Ám mielőtt részletesebben megismerkednénk a vitával, fontos, hogy tisztázzunk néhány idetartozó alapfogalmat, így a cikk elején ezekről lesz szó.

Nyelvpolitika, nyelvi tervezés vagy nyelvstratégia?

A szakirodalom egyik gyakori vitatémája a nyelvpolitika és a nyelvi tervezés terminológiája, viszonyuknak megkülönböztetése. Míg egyes nyelvészek úgy vélik, hogy a nyelvi tervezés az egyik legtágabb fogalom, és így magában foglalja a nyelvpolitikát is, addig mások szerint a két terminus között nincs alá- és fölérendeltségi viszony. Ez utóbbi fölfogás esetében a nyelvpolitika mint a nyelv és kultúra témakörébe tartozó nemzeti döntések összessége jelenik meg, a nyelvi tervezés pedig politikailag meghatározott célok megvalósításának módját jelöli. Ebben az értelemben tehát a nyelvpolitika azt határozza meg, hogy mit tegyünk, míg a nyelvi tervezés azt, hogy hogyan tegyük mindezt.

(Nyelv)politika, (nyelv)stratégia, (nyelv)tervezés?
(Nyelv)politika, (nyelv)stratégia, (nyelv)tervezés?
(Forrás: flickr)

Más szakirodalmak e két fogalmat szinonimaként kezelik, így ebben a megközelítésben az előbbi két meghatározás összekapcsolódik. Vagyis a nyelvi tervezés vagy a nyelvpolitika egy ország nyelveinek és nyelvváltozatainak használatát szabályzó politika kialakítása és annak a gyakorlatba való átültetése. Cikkünkben és a cikksorozat további részeiben ezt az értelmezést vesszük alapul: a nyelvi tervezés és a nyelvpolitika fogalmát szinonimaként használjuk. De mi a nyelvstratégia?

A nyelvstratégia a hagyományos felfogás szerint nem különül el a nyelvpolitikától, ezáltal az ide sorolható tevékenységeket a nyelvpolitika részének tekinthetjük. Azonban a nyelvstratégia fogalma értelmezhető úgy is, hogy az a nyelvpolitikából következik és annak sajátos területeit (pl. oktatás) öleli fel.

A vita előzménye

„Nyelvművelésünk az 1990-es évek beköszöntével egy minden tekintetben viharos változásokat átélő társadalom része lett, természetes tehát, hogy a fő kérdéssé a »Hogyan tovább?« vált.” – írja a Magyar Nyelvőr 1996-os 3. száma. Erre a kérdésre próbált válaszolni több nyelvművelő és nem nyelvművelő konferencia a 90-es évektől kezdődően. Az egyik ezek közül – a Magyar Nyelvstratégiai Intézet megalakulása révén – igencsak aktuális témakört boncolgatott.

Hogyan tovább?
Hogyan tovább?
(Forrás: Wikimedia Commons)

A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottsága 1995. október 9-i ülésének két vitaindító tanulmány adta meg az alaphangját. Az egyik ezek közül Tolcsvai Nagy Gábor Lehetőségek és kötelességek a magyar nyelvi tervezésben, a másik Balázs Géza Egy lehetséges magyar nyelvstratégia körvonalai című vitaindító írása, melyeket a bizottsági tagoknak és a meghívott vendégeknek előzetesen juttattak el. Elsőként az előbbivel foglalkozunk, Balázs Géza tanulmányára a cikksorozat következő részében térünk ki.

Az első vitaindító

Tolcsvai Nagy Gábor Lehetőségek és kötelességek a magyar nyelvi tervezésben című vitaindítója a nyelvművelés és a nyelvi tervezés néhány kérdését járja körül. A szerző azt hangsúlyozza, hogy egyrészt a nyelvművelés már nem azonos a klasszikus értelemben vett laikus nyelvműveléssel (nem ír elő, nem stigmatizál stb. – elvileg), másrészt, hogy a határon túli magyarok helyzetével nyelvi szempontból mit lehet, mit kell kezdeni. A tanulmány elméleti áttekintést ad több, a nyelvi tervezéshez kapcsolódó lehetőségről, problémáról. És ami talán az egyik leglényegesebb: különböző feladatokat tűz ki célul a nyelvi tervezéssel kapcsolatban. Ám még ezelőtt egy kulcsfontosságú kijelentést olvashatunk a szerzőtől:

A magyar nyelvművelésnek át kell alakulnia nyelvi tervezéssé, vagyis olyan nyelvművelő tevékenységgé, amely szélesebb horizont figyelembevételével olyan szempont- és kategóriarendszert dolgoz ki vagy alkalmaz, amely figyelembe veszi a nyelvi és a társadalmi, ill. politikai, etnikai és kulturális folyamatok kölcsönhatását, s mindezt nem csupán egy pillanatnyi látószögből teszi, hanem történeti folyamatok részeként értelmezi.

Ha visszaemlékezünk a nyelvi tervezés fogalmára, akkor komoly aggodalomra ad okot Tolcsvai Nagy Gábor gondolata. Ha az ország nyelveinek és nyelvváltozatainak használatát szabályzó politika kialakítása a klasszikus értelemben vett, preskriptív nyelvművelői tevékenységgé válik, akkor igen nagy baj van. Ellenben, ha valóban szélesebb horizontot alkalmaz az adott nyelvpolitika, figyelembe veszi a nyelvi különbségeket és azok identitásjelölő szerepét, aggodalomra semmi ok.

A nyelvművelés horizontja kiszélesedett
A nyelvművelés horizontja kiszélesedett
(Forrás: Wikimedia Commons)

Hogy melyik álláspont érvényes jelen helyzetben, arra egyfelől Tolcsvai Nagy Gábor szemléletéből, illetve a tanulmány egészéből következtethetünk, kiváltképp egy-egy nyelvpolitikai feladat kapcsán:

... [a nyelvpolitikának] föl kell használnia és támogatnia kell a magyar nyelvvel kapcsolatos empirikus kutatásokat, természetesen elsősorban a szociolingvisztikai, antropolingvisztikai jellegűeket, hogy a fölmerülő kérdések megválaszolásához elegendő mennyiségű, a nyelvközösség tagolódását, plurális értékrendjét jól képviselő adat álljon rendelkezésére.

Az ilyen jellegű kutatások felhasználásának javaslata, valamint „a nyelvközösség tagolódását, plurális értékrendjét jól képviselő” adatokra való igény egyértelműen azt jelzi, hogy deskriptív nyelvészeti szemléletről van szó. A nyelvi különbségekhez való hozzáállás kontrasztív, amit egy másik, a magyar nyelvi tervezésre vonatkozó feladat még egyértelműbben kifejt:

...a stratégia eredményeként olyan nyelvi értékrendet alakít ki, amely otthonossá teszi a magyar nyelvet minden anyanyelvi beszélője számára.

Otthonossá tehető a nyelv minden anyanyelvi beszélője számára?
Otthonossá tehető a nyelv minden anyanyelvi beszélője számára?
(Forrás: flickr)

Mindezek mellett még két fontos csomópontja van a megnevezett feladatoknak. Az egyik, hogy szükséges egy, a fenti nyelvtervezési feladatokhoz kapcsolódó stratégia. A másik pedig, hogy szükséges egy (vagy több) olyan intézmény létrehozása, amely képes ezt végrehajtani:

...olyan intézmény(eke)t hoz létre, amelyek e feladatokat képes(ek) végrehajtani, ill. a meglevőket alkalmassá teszi minderre.

Vagyis már a 90-es évek közepén körvonalazódik – nyilvánvalóan intézménynév nélkül – egy nyelvstratégiai intézményre való igény, amely „megalapozott és sikeres tevékenységével visszaadja a nyelvi tervezés s az azt végző intézmények tekintélyét” – ahogy Tolcsvai fogalmaz. Csak az kérdés, hogy lehet-e egyáltalán ilyen kontextusban (itthon, összetett nyelvi helyzet hiányában) „megalapozott és sikeres” tevékenységről beszélni. Lehet-e megalapozott a nyelvstratégia egy olyan országban, ahol erre nem igazán van szükség? Ha pedig az aktuális helyzetre vonatkoztatunk: szükségünk van-e a Magyar Nyelvstratégiai Intézetre?

Felhasznált irodalom

Balázs Géza (2001): Magyar nyelvstratégia, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.

Crystal, David (2003): A nyelv enciklopédiája. Osiris Kiadó, Budapest.

Fábián Pál (1996): Nyelvi tervezés, nyelvpolitika, Magyar Nyelvőr 120, 237.

Tolcsvai Nagy Gábor (1996): Lehetőségek és kötelességek a magyar nyelvi tervezésben, Magyar Nyelvőr 120, 237–249.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
8 Fejes László (nyest.hu) 2014. július 14. 21:13

@Grant kapitány: Persze, de az nem igazán a magyar állam feladata, ill. kompetenciája. A magyar államnak a hazai kisebbségi nyelvek védelmével kellene törődnie – minden országnak a magáéval. Más kérdés, hogy ha a határon túli magyarok segítséget kérnek, azt meg kell adni, na de stratégiázgatni, meg itthonról eldönteni, hogy ők ott mit és hogyan tegyenek...

7 Krizsa 2014. július 14. 19:50

Megvédeni a magyar ÁLTALÁNOS, de még a középiskolást is az angol nyelvtan oktaásától, ami tökéletesen idegen tőle és csak a kultúrgyarmatosítás érdekeit szolgálja. Az angol nyelvtannak az angolórákon van a helye. Az idegen nyelvek, nyelvtanok összehasonlításának (a magyarral, ha a magyarajkúak nyelvtanulásához ez egyáltalán szükséges) SZINTÉN az idegen nyelvórákon van a helye.

Magyarórákon az idegen nyelvek kötött szórendjének taglalása még akkor is ZAVARÓ volna, ha a nagyrészt kötetlen magyar szórend logikáját sokkal részletesebben tárgyalnák (de már egyáltalán nem tárgyalják).

A magyar nyelv szókincsének túlnyomó, több mint 6O%-a szóbokrokból tevődik össze. A szóbokrok tudomásul nem vétele (tehát egy ténykérdés tagadása) szöges ellentétben áll az IND doktrinával - amely szerint a nyelvek "folyton változnak".

A túlnyomóan szóbokrokból felépülő gyöknyelvek azonban évezredeken át sem (alig) változtak. Miért? Mert egyetlen gyökszó megváltozása 2O-2OO-4OO szó megváltozását rántaná magával, semmisítené meg az értelmét. Ez pedig képtelenség.

A magyar nyelvészetre rákényszerített IND nyelvészet úgy oldja fel ezt a képtelenséget, hogy a magyar nyelv sokezer alapszavát tucatnyi nyelv jövevényszavának "nevezi ki". Csak a szlávos nyelvekre térek ki: azok egyszerúen egy KM-beli közös protonyelvből származnak a magyarral - tehát nix jövevényszavak. A török nyelvek meg annyira újkoriak...

A nyilvánvalóan gyöknyelvekkel: finnes-északi / afro-sémi / közel-kelet sémi / szankrit-dravida való összehasonlítást az IND nyelvészet szolgája, a finnugor nyelvészet következetesen tagadja meg. Ennek stratágiája a következő: a minden eurázsia nyelvnél ősibb finn nyelvet NEM ismeri el gyöknyelvnek és kész. Igaz, hogy akkor sem segítenének sokat, ha elfogadná - mert a finnes-magyar nyelvközösség 1O.OOO évnél is régebb. A közös szókincs minimális és a közös archaikus nyelvtanokat, a finnesek írásbeliségének hiánya miatt egyáltalán nem is lehetett kutatni.

A bármilyen sémi nyelveket, amik az eurázsiai nyelvek kialakulásában nyolc-egyezer éve alapvető szerepet játszottak, LEVEGŐNEK tekinti. A max. 3OOO éves (és ezért kevésbé fontos) indiai gyöknyelveket - mint nem ismerteket - a hivatalos FN nyelvészet szintén nem vonja be a magyar nyelv kutatásába. (Kivéve az internetes Wikiszótárt...)

Eurázsia nyelvei 3 alaptípusba sorolhatók:

1. a legősibb, máig megtartott gyöknyelvek a flektált alapszavaikat megtartva láncragozóvá váltak / vagy a flektálást immár a nyelvtani funkciókra is továbbfejlesztették - ezek a közel-keleti sémi nyelvek.

2. a tonális ("éneklő"- kínai típusú) nyelvek

3. az indoeurópainak titulált, szóbokrok nélküli, párszáz éves keveréknyelvek.

Ezek közül csak a 3., a nyelvileg kiegyensúlyozatlan IND nyelvek azok, amik "folyton változnak". Ezek azok, amelyek előbb gazdasági gyarmatosítás, majd manapság a kultúrgyarmatosítás révén jelenleg a világ összes nyelvét "elszemetelik".

De vajon nem egy valós szükségről van szó? Nincs-e reális előrejelzés (ma már, az internet korában) arra, hogy a világnak közös nyelv lesz? Hisz a legkülönbözőbb szakmáknak már ma is van! De igen! Csakhogy ez egy Második közös nyelvünk lesz. Ami soha nem fogja felváltani a "regionális"- az eltérő földrajzi, gazdasági, történelmi, kultúrájú nyelveket (az anyanyelvet). A regionális eltérések mindig fenn fognak állni. Még akkor is nagyon gyorsan felszakadozna egy ilyen "világnyelv" a helyi közösségek nyelvére, ha ezt valahogy rá lehetne kényszeríteni az emberiségre.

Szerencsére - nem lehet.

6 Grant kapitány 2014. július 14. 19:29

@Fejes László (nyest.hu): "itthon nincs igazán mitől megvédeni a magyart" Itthon tényleg nincs, viszont Romániában, Szlovákiában bőven van mitől védeni.

5 El Vaquero 2014. július 14. 17:04

@Fejes László (nyest.hu): van mitől megvédeni, a nyelvművelőktől és nyelvvédőktől.

4 Fejes László (nyest.hu) 2014. július 14. 16:34

@Szabó Tamás Péter: Bizonyára arra gondol, hogy itthon nincs igazán mitől megvédeni a magyart (szemben pl. Észtországban az észtet, Lettországban a lettet, Ukrajnában az ukránt, Walesben a walesit, Írországban az írt, Spanyolországban a katalánt vagy a baszkot van mitől védeni).

3 El Vaquero 2014. július 14. 16:22

@Szabó Tamás Péter: semmit nem jelent, bullshit az egész. A lényeg nem azon van, hogy legyen értelme, hanem hogy szépen hangozzon.

2 Szabó Tamás Péter 2014. július 14. 15:37

"összetett nyelvi helyzet hiányában"? Ez mit akar jelenteni?

1 Rako 2014. július 14. 15:03

A nyelvstratégia egyik feladata lehetne, hogy a magyart mint idegen nyelvet népszerűsítse a Kárpát-medencén kívül is.

Ehhez erre a szakra képzett tanárok kellenek.

Mivel a legtöbb helyen csak egy-két jelentkező lenne, a tanárnak más szakképzettsége is kell, hogy legyen.

Pl. Angliában Downside-ban (Az angolok Pannonhalmája) sok nyelvet lehet tanulni. Mivel előttem is és utánam is volt magyar(származású) diák, el tudnám képzelni, hogy ha egy több tantárgyban oktató tanárt ajánlanának nekik, akkor megindulhatna ott a magyar nyelv és irodalom/történelem oktatása is, főleg, ha a javasolt tanár egy bencés szerzetes lenne. Persze ehhez az kellene, hogy a tanár fizetésének egy részét átvegye a Nyelvstratégiai intézet.

Mivel MO.-nak sohasem volt területi követelése Angliával szemben, ez kizárná a revizionista jelzőt, amely veszély hasonló esetben a Kárpát-medencén belül előállhatna.

Információ
X