Hurrá!

Végre valami történik annak érdekében, hogy a magyar nyelvel kapcsolatban ne csak a MTA előítéletekkel terhelt tudósai foglalkozzanak. A stratégia az elsősorban politikát jelent. A pillanatnyi finnugor nyelvtudomány elkötelezte magát egy közös finnugor őshaza, és egy nagyon alacsonyszintű ősmagyar népet képzel el a nyelvtudomány! „A magyar nyelv finnugor eredetű szavaiból azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy az alapnyelvi népesség halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott.” finnugor.elte.hu/?q=alszk olvasható az ELTE honlapján.

Ezzel szemben áll a fémkohászathoz szükséges gazdag „finnugor” alapszókincsünk:

arany, edz, kemény, lágy, láng, kéreg, művel, olvad, ólom, ón, szén, szurok, tűz, vas, réz? stb. Továbbá az alapszókincsben fellelhető az állattenyészéssel, (lovászat, tehenészet stb.) földműveléssel szövéssel, fazekassággal stb-vel kapcsolatos szavaink is, amik vagy a kész termékre vagy pedig azok előállítására szükséges eszközöket, műveleteket jelölnek.

Az ELTE honlapján olvasható: „A török szavak jóval fejlettebb életmódra és kultúrára utalnak, mint finnugor szavaink” Nem tudom hogy a nyelvészek honnan veszik a bátorságot ilyen csoportosításra. Ez nem nyelvészet, hanem sovinizmus! Az elte honlapjáról leolvasható török szavakat elemezve és összehasonlítva a „finnugor alapszavakkal” azt a következtetést lehet levonni hogy a alap szavaink köznépi szavak amik az élethez, foglalkozáshoz, tejiváshoz, családhoz és lakáshoz és élethez állnak közelebb. Hogy úgy mondjam a mellérendelő társadalomhoz. A török szavak valóban egy más kultúra jegyeit hordozzák magukon, amiben diverzifikálódik a földművelés, állattenyésztés de ami feltűnő hogy inkább a vezető réteg vagyis a fölé rendelő társadalmi berendezkedés szavai török szavakban jelenik meg. Egyértelműen a vándorló életmódhoz köthető szavak török eredetűek: Sátor, cserge stb. míg a ház, lakás, ágy az alapszókincsből inkább letelepedett életmódra utal. „Törzsi rend nomád társadalom: gyula, kündü, karcha, kapu, sereg, tábor, bilincs, törvény, tanú” mind török. Ezzel szemben az alapszókincsünk a ház, falu, Erdély, ír, ró, olvas, számaink inkább foglalkozásokra, letelepedett tervezéses életmódra és gondolkodásra utalnak. Ha sikerülne kilépni Budenz gondolkodásmódjából és a nyelvészeknek megmaradni a nyelvészet területén akkor biztos, hogy van jövője a történelmi nyelvészkedésnek is, de addig szükség van egy paradigmaváltó stratégiának is, mert amihez ma is ragaszkodik a MTA nyelvészete (tisztelet a kivételnek) az mára már a józan ítélőképességű embereknek egyenlő a hülyeség netovábbjával.