Nagyszüleink, dédszüleink sokszor használnak egy-egy olyan szót, amivel sehol máshol nem találkozunk. Ezeket mi magunk sem nagyon használjuk, talán csak akkor, ha például a nagymamánkkal beszélünk. Dani nevű olvasónk kérdése is egy ilyen szóra vonatkozik.

Anyukám falujában egy különös szót használtak, ha valami nem ízlik, tetszik. Ez a maksolás.

pl.: Nagyon nem maksolta a reggeli rántottát.

A falu neve: Bojt, Hajdú-bihar megyében található, az utolsó előtti falu az országhatártól.

A kérdésem az, hogy honnan eredhet ez a szó?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A maksol szót mi még sosem hallottuk, így első utunk a szótárakhoz vezetett. Ám A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában (TESz.) hiába keresgéltünk az m betűnél, semmi hasonlót nem találtunk. Mivel olvasónk említette, hogy a maksol szót egy határ menti faluban hallotta, felütöttük az Új magyar tájszótárt (ÚMTsz.) is – és sikerrel jártunk. A maksol címszó a smakkol szóhoz irányított bennünket. Ez ugye már több olvasónknak ismerősen hangzik?

A smakkolnak több alakváltozatát is rögzíti az ÚMTsz.: a maksolt Szegedről és Hajdúszoboszlóról, a makkolt a romániai Nagyszalontáról, a rövid á-val ejtett mȧskolt a Pest megyei Kókáról, a smakolt a Dél-Dunántúlról. A Magyar Nemzeti Szövegtár 2-ben viszont csak a smakkol szerepel, 25-ször, a többi alakváltozat hiányzik. A maksol szó tehát már megvan – a smakkol alakváltozata ez Kelet-Magyarországon. De honnan ered szó?

A szó elterjedtebb, smakkol alakja szerencsére már benne van a TESz.-ben. A szó bajor-osztrák eredetű, a schmacken [smaken] ~ schmecken [smeken] ’ízlik, tetszik’ átvétele. A szó nem csak a magyarba, hanem a szerbbe, horvátba, szlovákba és csehbe is átkerült, hasonló jelentéssel.

Ha van csoki, minden maksol
(Forrás: Wikimedia Commons / Maurajbo / GNU-FDL 1 2)

Vajon miért van olyan sok alakváltozata a szónak? Az eredeti alak szó eleji mássalhangzó-torlódása szokatlan a magyarban. Főként német vagy osztrák eredetű szavakban találkozunk sm- szókezdettel – például smaci, smafu, smarni, smink, smirgli, hogy csak az ismertebbeket említsük. A TESz.-ben összesen 12 sm-mel kezdődő szót találunk, és az Osiris-féle Helyesírásban is kevesebb, mint fél oldalnyi az ilyen szavak listája.

A makkol ’(sertés) makkot fogyaszt’ ige képzett szó, az ismeretlen eredetű makk ’tölgy vagy bükk termése’ szóból. A tölgy- és bükkmakkot ínséges időkben az emberek is fogyasztották, de főként a kondát hajtották ki az erdőre makkolni.

A szokatlan szókezdet feloldása a magyarban többféleképpen ment végbe. A makkol változatból egyszerűen törlődött az s – tehát semmi köze a makk főnévhez. A maksol és mȧskol alakokban az s inkább a szó belsejébe vándorolt, hangátvetéssel. Csak a smakol és a legelterjedtebb smakkol őrizte meg az eredeti szókezdő hangsort.

Pirított bükkmakk
(Forrás: Wikimedia Commons / MarsmanRom / CC BY-SA 3 0)

Végül szóljunk a maksol mondatbeli helyéről. Olvasónk példájában a maksol tárgyas ige. A Magyar Nemzeti Szövegtár példáiban viszont a smakkol tárgy előtt nem fordult elő egyáltalán, hanem a tetszik szóhoz hasonlóan a valakinek valami smakkol szerkezetben: „Az orvosnak nem smakkol a beteg láztalan didergése”. Ennek ellenére elképzelhető, hogy az olvasónk által említett faluban valóban tárgyas igeként használják a maksolt.

Csakúgy, mint olvasónk példájában, az ÚMTsz.-ban is tagadó mondatban találkozunk a szóval: „Na, nem maksol a lebbencs lelkem?”. A Magyar Nemzeti Szövegtárban felsorolt mondatok túlnyomó többségében is a nem smakkol szókapcsolat fordult elő. Emellett néhányszor a nekem smakkol, illetve a minden smakkol kifejezésekben találjuk ezt az igét, másféle mondatokban csak elvétve. Így azt állapíthatjuk meg, hogy a maksolnak annyira nem maksol, ha állító mondatban kell megjelennie.