-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Ismét kitettél magadért értelmetlenségben. De legalább az kiderült, ho...2024. 11. 12, 21:30 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 7 Köszönöm szépen, átolvastam.. (seas.elte.hu/szigetva/papers/trier2024-slides....2024. 11. 12, 14:13 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azóta jobban értem a magyar múlt időt. Itt van pl. egy absztrakt erről...2024. 11. 11, 16:48 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 3 Ezt írtad: "....pl mond-t-a, erre séróból nem tudom a szabályt.." Úgy látszik...2024. 11. 11, 16:37 Szótekerészeti agybukfenc
-
ganajtúrós bukta: Kémiából és történelemből is nagyot alkottak ezek a srácok! :D Érdemes rá keresni!2024. 11. 11, 11:40 Bëlgát a magyarórára!
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Egy verseny, melynek a nevét Magyarországon mindenki rosszul ejti – vagyis hát mindenki jól ejti, csak az angolok ejtik rosszul. Ismét kiderül, mennyire felesleges nyelvtörténeti alapon beszélni nyelvhelyességről.
2014. augusztus 23-án rendezik meg az Ironman 70.3 versenyt Budapest központjában. Kár, hogy ebből a rendkívül izgalmas eseményből sokan csak az útlezárásokat fogják érzékelni. Pedig nem mindennapi erőpróbáról van szó: a versenyzők 1,9 km-t úsznak, aztán 90 km-t kerékpároznak, végül egy félmaratonnyi távot, azaz 21,1 km-t futnak – megállás nélkül. Ez egyébként a féltávú Ironman, a 70.3 az össztávot jelöli – mérföldben. Az Ironman a World Triathlon Corporation védjegye, de használják köznévként is a versenyre, illetve a teljes táv teljesítőire.
Maga az ironman szó nyelvileg annyira nem érdekes, az iron szó ’vas’, a man ’ember’ jelentésű, szó szerint tehát vasemberként fordíthatjuk magyarra. Ennél azonban izgalmasabb a szó kiejtése. A magyarban a bevett ejtés [ájronmen], [ájrönmen], [ájronman] vagy [ájrönman], attól függően, hogy a második, illetve az utolsó szótag magánhangzóját inkább az íráskép vagy az ejtés határozza meg. Bár ezek az ejtésmódok a magyarban már annyira megszokottak, hogy egyiket sem lehet hibásnak tekinteni, arról azonban nem feledkezhetünk meg, hogy egyik sem felel meg pontosan az angol kiejtésnek.
Az angol iron kiejtése ugyanis nem az, amit az íráskép sugall, hanem [ájörn] – azaz a svá (mormolt magánhangzó, mely magyar füllel [ö]-szerűen hangzik), nem az [r] után, hanem előtte áll. Legalábbis a rotikus nyelvjárásokban, azaz az angol azon változataiban, melyben az [r] sehol nem esik ki. A nem rotikus változatokban (például a brit standardban), ahol a szótag végén nem állhat [r], a szóban egyáltalán nincs meg: [ájön].
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Mi ennek a magyarázata? Az angol Wikipédia szerint metatézis (magyar terminussal hangátvetés) történt: az eredeti [ájrön] helyett alakult ki az [ájörn] ejtés. Ezt a magyarázatot azonban némi fenntartással kell fogadnunk, hiszen a metatézis során általában könnyebben ejthető hangsorok jönnek létre, V – magánhangzó, C – mássalhangzó itt pedig a szabályos VCVC szerkezetből lett VVCC (az [áj]-ban a [j] itt nem mássalhangzót, hanem egy rövidebben ejtett, önálló szótagot nem alkotó [i]-t jelöl). Mindenesetre akárhogy vesszük, az ejtése korábban olyan volt, mint amit az íráskép sugall. A linkelt szócikk az angol hangátvetésre hozott legtöbb példája ma is az angol nyelvvédők kedvelt prédája – némelyik szerepelt korábbi cikkünkben is. Így nézve paradox módon azt állíthatjuk, hogy a mai angol ejtés helytelen, ellenben a „hibás” magyar ejtés a helyes.
Az angol iron egyébként az óangol isærn [íszern] alakból származik (vö. német Eisen), ám a mai [r] nem az óangol [r] folytatása, hanem az [sz]-ből keletkezett. Abban a források megegyeznek, hogy korai (ősgermán) kölcsönzés lehet a keltából (a gallból), de abban már vitatkoznak, hogy ez miből származik. Egyes vélemények szerint egy indoeurópai ’erős, szent’ tőből ered, és jelentése ’erős fém’ lehetett (szembeállítva a lágyabb bronzzal); más vélemények szerint egy ’vér’ jelentésű indoeurópai tő található meg benne. Ez arra utalna, hogy a fém vöröses, mint a vér (rozsdásodik).
A man ’férfi’ szó ejtése [men], mely látszólag nem okoz gondot a magyarok számára. Az már annál inkább, hogy a szó többes száma men, ami magyarosan szintén [men], ám az angolok számára ez egy „másik [e]”: az előbbinél zártabb, olyasmi, mint a nyelvjárási magyar [ë]. A magyar anyanyelvűeknek, legalábbis, ha anyanyelvjárásuk nem különbözteti meg a két magánhangzót, angolul beszélve külön nehézséget okoz megkülönböztetni az egyes és a többes számot.
A magyar kiejtésben az okoz ingadozást, hogy a magánhangzót az angol kiejtésnek, vagy az írásképnek megfelelően ejtjük-e. A magyarban bevettnek számítanak az olyan ejtésmódok, mint a [szuperman], [batman] stb. – az ilyenek elterjedésében a puszta angol írásképen kívül közrejátszhattak a német -mann utótagú nevek (Wichmann, Feldmann, Jungmann), melyek magyar nyelvterületen is elterjhedtek.