-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Arra gondolok a szer szóval kapcsolatosan, hogy a ban/ ben, ról/ ről, tól/ től toldalékok ...2024. 09. 30, 20:30 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Felmerült bennem a kérdés, hogy miért őrződött meg a magyar nyelvben főleg pentaton...2024. 09. 24, 15:04 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: @nasspolya: Akár jogos, akár nem, ennek tükrében még érdekesebb a cikk. Igaz, a lényegi ta...2024. 09. 23, 02:22 Így jutunk a hétről tízre
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Mi köze az újgörögnek a felnémethez, a liverpooli angolhoz, a toszkánai olaszhoz, a magyarhoz és a bibliai héberhez? Mindezt azért vizsgáljuk meg, hogy leleplezzünk egy összeesküvést.
Az ógörög hehezett zárhangok ostobán réshanggá válnak, csak azért, hogy némelyikük utána újra zárhang legyen. A látszólag értelmetlen csúszkálás okait fogjuk felderíteni.
Az ógörögben három sorozat zárhang van, a szokásos zöngétlen ([p], [t], [k]) és zöngés ([b], [d], [g]) sorok mellett van egy zöngétlen hehezett ([pʰ], [tʰ], [kʰ]) sor is. Ezek közös jellemzője, hogy a szájüregben valahol (az ajkaknál, a nyelv elejénél, vagy a nyelv hátánál) rövid időre zárt képzünk, majd hirtelen kiengedjük a levegőt. A zöngés hangoknál mindeközben a hangszalagok is rezegnek, a zöngétleneknél nem, míg a hehezetteknél még a zár felpattanása után, a rákövetkező magánhangzó elején sem rezegnek. A zárhangot követő zöngétlenséget – a zöngétlen magánhangzót – érezzük [h]-nak, és írjuk [ʰ]-val.
A [θ] a [sz]-hez, a [ɸ] a [f]-hez hasonló hang, de kicsit előrébb képzik mindkettőt a párjánál. Később használni fogunk még néhány IPA jelet: a [ð] a [θ] zöngés párja, a [x] a magyar doh utolsó hangja, a [γ] a [x] zöngés párja. Mivel hangtani részletekbe merülünk, kénytelenek leszünk a szokásosnál pontosabbak lenni.
A zárhangokkal szemben a réshangok ejtése közben rés marad az ajkak, vagy a nyelv hegye és a fogak vagy a fogmeder, vagy a nyelv háta és a lágyszájpad között. Ez a rés nagyon szűk, így az átpréselődő levegő örvényleni kezd és ezzel zörejt hoz létre. Az ógörögben egyetlen réshang van, a [sz]. Az újgörögben ezzel szemben nyolc: [f], [v], [θ], [ð], [sz], [z], [x], [γ] (vigyázat, a [x] nem [ksz]!). Ezek többsége a korábbi zárhangokból jött létre. A létrejöttükért felelős folyamatot réshangúsodásnak vagy még inkább spirantizációnak nevezzük. (A réshang idegen neve a spiráns.)
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Zárból rés
Az élő nyelvek folyamatosan változnak. A spirantizáció az egyike a mássalhangzókat érintő változásoknak. Az angol sok változata őrzi a közgermán zöngétlen zárhangot például ezekben: better ’jobb’, open ’nyílt’, a (fel)németben viszont réshangot találunk helyettük: besser, offen (a jelentésük azonos). Hasonlóan, réshanggal ejtik ezeket a szavakat pl. a liverpooliak, az ottani angol, a scouse tehát ebből a szempontból jobban hasonlít a felnémetre. Sok alnémet nyelvjárásban viszont zárhang van ezekben a szavakban, mint a standard angolban.
A toszkánai olaszban is réshangot találunk a standard olasz zárhangok helyett, de itt is csak akkor, ha azok magánhangzó után állnak: lato [láθo] ’oldal’, aperto [aɸerto] ’nyílt’ (a helyesírás a standard olasz – és a korábbi latin – kiejtés zárhangjait tükrözi).
A magyarban szintén réshangot találunk ott, ahol pl. a finn őrzi a közös ős zárhangjait: pl. pää [pē] ~ fej, kota ’kunyhó’ ~ ház. A bibliai héberben egyenesen váltakoznak a zárhangok a réshangokkal: magánhangzó után réshangot, egyéb helyen zárhangot találunk, pl. [káθav] ’megírt’ – [jixtóv] ’ír’. Itt az arab őrzi az eredeti zárhangokat: [kataba] ’megírt’ – [jaktubu] ’ír’.
A példák száma szinte tetszés szerint bővíthető, vagyis meglehetősen gyakori hangtani jelenséggel van dolgunk.
Eközben Görögországban…
Az ógörög zárhangok nagy része is réshanggá vált. Már korábban említettük, hogy a három hehezett zárhangnak ma zöngétlen réshangok felelnek meg: φ = [pʰ] > [f], θ = [tʰ] > [θ], χ = [kʰ] > [x]. Itt és alább a nyíl előtt az ógörög, utána az újgörög hangértéket, kiejtést találjuk. A helyesírás konzervatív: nem, vagy csak sokkal lassabban változik, itt ezzel nem is foglalkozunk.
Zár-réshangnak – latinosan affrikátának – nevezzük azokat a mássalhangzókat, amelyekben egy zárhang zárja lassan oldódik fel, a felpattanás után még sokáig surrog a résben a hang. A magyar zár-réshangok a [c], a [cs], a [dzs] és – vitathatóan – a [dz].
A felnémet, liverpooli, toszkánai és héber spirantizációval szemben azonban a görög változás feltétel nélküli, azaz a hehezett zárhangok réshanggá válása a szóbeli helyzettől függetlenül történik. A liverpooli angolban, a toszkánai olaszban és a bibliai héberben a zárhang megmarad, hacsak nem magánhangzó előzi meg. De a felnémetben is csak magánhangzó után találjuk a réshangot: pl. angol pipe, német Pfeife ’cső’, angol tongue, német Zunge [c-] ’nyelv’. Szó elején zár-réshang (esetünkben [pf c]) lesz a közgermán zárhangból, a liverpooli angolban pedig itt megmaradnak a zárhangok.
Ezzel szemben a görögben nem számít, hogy a szó elején, vagy belsejében volt a hehezett zárhang, mindkét helyen réshanggá vált: pl. πείθω [pétʰó] > [piθo] ’meggyőzök’, τρέφω [trepʰó] > [trefo] ’táplálok’, τρέχω [trekʰó] > [trexo] ’rohanok’, θέλω [tʰeló] > [θelo] ’akarok’, φέρω [pʰeró] > [fero] ’elviselek’, χρίω [kʰrió] > [xrio] ’bekenek’.
A kétrés-kísérlet
A 19. és 20. században Görögország kétnyelvű volt, a görög nyelvnek élt egymás mellett két változata. A mesterségesen a klasszikus ideálhoz igazított katharevusza (καθαρεύουσα [katʰarewúsza] > [kaθarevusza] ’tisztított’) és a nép által használt dimotiki (δημοτική [dēmotikē] > [ðimotiki] ’népi’) változat. „Küzdelmük” a dimotiki győzelmével látszik zárulni, bár a győztes sok elemét átvette a legyőzöttnek..
A kvantummechanika híres kísérlete helyett arról van szó, hogy ugyan előfordul nyelvekben egy-egy szótőn belül két szomszédos réshang, mégis viszonylag ritka az ilyesmi a világ nyelveiben. A hehezett zárhangok kapcsolatából éppen ilyen hangkapcsolatok jönnek létre az újgörögben: ἰχθύς [ikʰtʰüsz] > [ixθisz] ’hal’, χθές [kʰtʰesz] > [xθesz] ’tegnap’, φθάνω [pʰtʰanó] > [fθano] ’érkezek’. Így van ez legalábbis az újgörög műveltnek tekintett változatában, a katharevuszában. Ebben a mára eltűnőben levő nyelvváltozatban az ógörög hehezett zárhangjai helyett mindig zöngétlen réshang áll. (Ha a fenti görög szavakra, majd a kis szürke hangszóróra kattintunk, meghallgathatjuk a kiejtésüket.)
A magyar legtöbbször megtartja az ógörög kettőshangzót, esetleg két külön magánhangzóra is bontja (pl. Európa, Zeusz, Auróra). Az orosz az újgörög mintát követi: Европа [jevropa] ’Európa’, Зевс [zefsz] ’Zeusz’, Аврора [avrora] ’Auróra’.
Az újgörög réshang-réshang kapcsolatoknak egy másik forrása is van: az ógörög αυ [aw] és ευ [ew] kettőshangzók második eleme. Ez [v]-vé vált, és zöngétlen hangok előtt zöngétlenedett is. Tehát az újgörög katharevusza változatában réshang-réshang kapcsolatot találunk ilyenekben is: εὐθύς [ewtʰüsz] > [efθisz] ’rögtön’, εὐχή [ewkʰē] > [efxi] ’kívánság’, παύσω [pawszó] > [pafszo] ’abba fogok hagyni’ (igen, áttételekkel innen van a médialejátszók pause gombja!).
Résből zár
Sok-sok nyelv tulajdonságait számba véve megállapítható, hogy bizonyos jelenségek gyakrabban fordulnak elő, mások ritkábbak. Ennek sok oka lehet, pl. a gyakoribb jelenség könnyen kiejthető, vagy jól hallható lehet. De ez a két tulajdonság sokszor egymásnak ellentmond: ami jól hallható, az esetleg nehezebben kimondható, amit könnyebb kimondani, azt nehezebb megérteni. Az itt tárgyalt kapcsolatok sorrendje a legritkábbtól a leggyakoribbig a következő: rés-rés ≻ zár-zár ≻ zár-rés ≻ rés-zár.
A réshang-réshang és zárhang-zárhang kapcsolatoknál gyakrabban fordulnak elő a nyelvekben réshang-zárhang és zárhang-réshang kapcsolatok. Az újgörög elterjedtebb, dimotiki változata azt a megoldást választja, hogy a [sz]-t nem tartalmazó réshang-réshang kapcsolatok második tagját zárhanggá változtatja „vissza” (pl. χθές ógörög [kʰtʰesz] > katharevusza [xθesz], dimotiki [xtesz] ’tegnap’). A [sz]-t tartalmazó kapcsolatoknak a másik réshang tagjából lesz zárhang. Ennek az az oka, hogy – mint fentebb láttuk – a többi réshangnak van zárhang megfelelője, csak a [sz]-nek (és a [z]-nek) nincs, az már az ógörögben is réshang volt. Ezért csak a másik réshangot lehet zárhanggá tenni. Természetesen a mai görög beszélők nagy többsége nincs tisztában azzal, hogy a [sz]-n kívül a többi réshang egy korábbi zárhangból származik.
A mesterséges, „művelt” nyelvváltozatokra jellemzőbb, hogy „nehezebb”, ritkább hangmintázatokat is megtűrnek, míg a természetesebb, népszerűbb változatok megszabadulnak az ilyenektől. Vö. magyar pszichológus „művelt” [psziho-], népszerű [sziho-] vagy [szpiho-] ejtése.
A dimotikiben a zárhang-zárhang kapcsolatokból is réshang-zárhang kapcsolat jön létre. Ezáltal megkülönböztethetetlenné válnak az ógörög hehezett és hehezetlen zöngétlen zárhang-zárhang kapcsolatok. Az alábbi táblázatban az ógörög alak mellett a hagyományosabb katharevusza és az innovatívabb dimotiki alakokat is adjuk. Mint látjuk, az ógörögben nagy változatosságot mutató zárhang-zárhang, [sz]-zárhang, zárhang-[sz], sőt siklóhang (a [w] ilyen)-zárhang, agy siklóhang-[sz] kapcsolatoknak a modern újgörögben kizárólag réshang-zárhang vagy zárhang-[sz] kapcsolat felel meg.
ógörög katharevusza dimotiki χθές [kʰtʰesz] [xθesz] [xtesz] ’tegnap’ ὀκτώ [októ] [okto] [oxto] ’nyolc’ φθάνω [pʰtʰanó] [fθano] [ftano] ’érkezek’ ἑπτά [hepta] [epta] [efta] ’hét’ εὐθύς [ewtʰüsz] [efθisz] [eftisz] ’rögtön’ εὐχή [ewkʰē] [efxi] [efki] ’kívánság’ ἐπικαλέσθω — [epikaleszθo] [epikaleszto] ’meg fogom idézni’ παύσω [pawszó] [pafszo] [papszo] ’abba fogok hagyni’ εὐσεβής [ewszebēsz] [efszevisz] [epszevisz] ’jámbor’
A rés-rés kapcsolat kerülése más nyelvekben is előforul. Mint láttuk, a felnémetben ugyan réshanggá váltak a magánhangzót követő zöngétlen zárhangok (angol book [buk], felnémet buch [bux] ’könyv’), de ez nem történt meg [sz] (azaz egy réshang) előtt: angol fox [foksz], felnémet fuchs [fuksz] ’róka’. Az angol diphthong [difθong] ’kettőshangzó’-t is sokan ejtik [dipθong]-nak.
A mai görögben a katharevusza és dimotiki alakok nagyfokú keveredését tapasztaljuk. Ugyanazon beszélő használhatja formálisabb körülmények, ritkább szavak esetében a réshang-réshang vagy zárhang-zárhang kapcsolatot tartalmazó alakot, míg más helyzetekben vagy gyakoribb szavaknál a réshang-zárhang vagy zárhang-[sz] kapcsolatot tartalmazó alakot. Azaz fentebb szokás szerint egy idealizált nyelvállapotot mutattunk be.
Az összeesküvés
Nézzük a következő párokat:
γράφω [grapʰó] > [γrafo] ’írok’ ἔγραψα [egrapsza] > [eγrapsza] ’írtam’ τρέχω [trekʰó] > [trexo] ’fut’ ἔτρεξα [etreksza] ’futottam’ καθίζω [katʰizdó] > [kaθizo] ’ülök’ ἐκάθισα [ekatʰisza] > [ekaθisza]
ἔκατσα [ekatsza] ’ültem’
Amint arról már volt szó, az ógörög hehezett zárhangok közül a [pʰ] és a [kʰ] az aorisztosz (múlt idő) [sz] tolaléka előtt hehezetlenné válnak. Az újgörög beszélő azt látja – pontosabban hallja –, hogy ahol a jelen időben zöngétlen réshang ([f], [x]) van, az aorisztoszban zárhang lesz. Ez persze lehetne csak egy nyelvtörténeti kövület, hiszen az újgörögben már nem hehezetlenedik a zárhang [sz] előtt, már nincsenek is hehezett zárhangok. Ugyanakkor az újgörög beszélőnk „szabályosan” is le tudja vezetni az aorisztoszt: a jelen időben található [γraf-] és [trex-] tőhöz a [-sza] toldalékot hozzáadva a réshang-réshang kapcsolatokat javító mechanizmus éppen a tapasztalt [eγrapsza] és [etreksza] alakokat hozza létre. (A tő eleji [e]-ről korábban írtunk.)
A καθίζω [katʰizdó] > [kaθizo] ’ülök’ esetében egymás mellett él a klasszikus ἐκάθισα [ekatʰisza] > [ekaθisza] ’ültem’ és az újgörög újítású ἔκατσα [ekatsza] alak. Ez utóbbi a [kaθ] tőhöz járuló [sza] toldalék „javított”, zárhangosított változata.
Az ógörög hehezetlenedés és az újgörög zárhanggá válás összeesküdve hozzák létre ugyanazokat az alakokat. A különbség csak annyi, hogy az ógörögben nem létezett a [tsz] kapcsolat, így ott ez nem jöhetett létre, az újgörögben viszont igen.
És még nincs vége…
Átírásainkban figyelmes olvasóink észrevehették, hogy a zöngés zárhangok ([b d g]) is réshanggá váltak. Erről legközelebb lesz szó.