1905-ben jelent meg a The Apples of New York (New York almái) című kötet a New York állambeli mezőgazdasági minisztérium kiadásában. Százával találhatunk benne különböző színű, méretű és formájú almákat, köztük azt is, amelyik Thomas Jefferson személyes kedvence volt...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A könyv – amely tele van csodálatos rajzolt illusztrációkkal – tehát 110 éve jelent meg. Ekkor még nagyon ritkák voltak a kereskedelmi termelési céllal kialakított gyümölcsösök. Ráadásul nagy különbség a mai termeléshez képest, hogy ebben az időben még a nagyobb gyümölcsösökben is minden munkát kézzel végeztek. De miért olyan nagy szám ez a könyv, amiben a több mint 100 évvel ezelőtti almatermelésről kaphatunk képet?

Thomas Jefferson kedvenc almája
(Forrás: UpWorthy)

A kötetnek az adja a szomorú jelentőségét, hogy a benne felsorolt almatípusok túlnyomó többsége ma már nem létezik. A kereskedelmi célú termesztéssel egyszerűen az a fajta sokféleség, amely a múlt előtti századot jellemezte, teljesen eltűnt, és csak néhány közismert almatípus maradt. A különlegesebb fajták ma már csak a genetikai állomány megőrzésére vállalkozó, speciális gyümölcsösökben találhatóak meg. Ma csupán 15-féle alma teszi a termelt mennyiség 90 százalékát.

És az almák sorsa nem egyedülálló: nagyon sok mezőgazdasági termék (zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék stb.) hasonló sorsra jutott az elmúlt száz év folyamán. Ma körülbelül 12-féle terményt termelnek a legtöbb helyen – elsősorban burgonyát, rizst, kukoricát és búzát. A szűkülés oka pedig az, hogy eltűntek a tradicionális termelési formák; mára túlnyomórészt nagyvállalatok folytatják ezt. Ezek pedig megtiltják a magok megőrzését, illetve a termelők közti cserét. Van persze ez alól is kivétel: néhány kistermelő ma is folytatja a hagyományos gazdálkodást.

Forrás

100 years ago, people were eating things that most of us will never taste. So what happened?