-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: 22 A Google szerint további hasonló kifejezések (nem csak iskolában, bá...2024. 07. 23, 16:23 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: Régi topik azért válaszolok hátha valaki visszaír... Talán: Szekálás, abuzálás, oltogatás,...2024. 07. 23, 13:34 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: kiegészítés: A nyelvi bizonytalansági tényezők (amik annál gyakoribbak...2024. 07. 01, 08:12 Fantomok a magyar szavakban
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 117 Valóban.. A "Fedje meg!" parancs hosszú gy-vel--->hatása: "megfedd valak...2024. 06. 29, 12:28 Fantomok a magyar szavakban
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Nyilván a sok ostobaság mennyiségével akarsz dominálni. Annyit azért v...2024. 06. 29, 08:35 Fantomok a magyar szavakban
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
![](/media/news-depesmod.png)
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Az állatkertek hagyományosan általában arra szolgálnak, hogy a nagyközönséget szórakoztassák, élményt nyújtsanak felnőtteknek és gyerekeknek. Fontos azonban, hogy ezen felül komoly pedagógiai és ismeretterjesztő munkát is végezhetnek, sőt: kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be a fajok megmentésében és a biodiverzitás megőrzésében.
Napjainkban mind több állatkert a zászlajára tűzi a biodiverzitás megőrzésének jelszavát. Már nem csupán a szórakoztatás a céljuk, hanem modern Noé bárkájaként a veszélyeztetett és kihalófélben levő fajok ügyét is felkarolják. Az állatokat fogságban szaporítják, majd, amikor ez lehetségessé válik, visszajuttatják őket természetes élőhelyükre. De hogyan egyeztethető ez össze a szórakoztatási céllal? És milyen etikai problémákat vet fel az állatok fogságban tartása? – Ezekről a kérdésekről jelent meg nemrégiben egy igen izgalmas összefoglalás a The Week magazinban.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A fajok megmentésének, a biodiverzitás megőrzésének feladata talán soha nem volt még sürgetőbb, mint napjainkban. Több természetvédelmi szervezet egybehangzóan állítja, hogy a helyzet aggasztó: 1970 óta a gerinces fajok száma 52 százalékkal csökkent. Az állatok túlzott kihasználása, az élőhelyek pusztulása, illetve átalakulása, a klímaváltozás és még más tényezők vezettek ahhoz, hogy a szakértők napjainkban már a Föld történetének hatodik tömeges fajkipusztulásról beszélnek. Például a dinoszauruszok kihalásához hasonlítható tehát az, ami napjainkban zajlik.
A fajok megmentésének nemes célja azonban nem minden esetben egyeztethető össze az állatkertek történetével, eredeti céljaival. Vannak ugyan olyan állatkertek, amelyek már a 19. századi megalapításukkor is az oktatási és a természetvédelmi célokat is fontosnak tartották, de az általános inkább az, hogy az állatkert elsődleges funkciója a közönség – gazdaságilag is sikeres – szórakoztatása. Emiatt sokan fogalmaznak meg szkeptikus álláspontot az állatkerteknek a fajok megmentésében betöltött szerepével kapcsolatban.
Valóban nehéz helyzetbe kerülhetnek az állatkertek, amelyek felvállalják a fajok megmentésének nemes feladatát. Véges ugyanis a rendelkezésre álló terület, és az erőforrások sem állnak rendelkezésre korlátlanul, sokszor pedig a megfelelő szakértelem is hiányzik ahhoz, hogy egy ilyen természetvédelmi krízisben helyt tudjanak állni. Az is problémát jelenthet, hogy a kihalóban lévő állatfajok nem mindig azok az érdekes és egzotikus állatok, amelyek kifejezetten csalogatnák a látogatókat. Tehát as fajok megmentésének célja akár ellentétben is állhat az állatkert szórakoztatási funkciójával, illetve a gazdasági érdekeivel.
Ennek ellenére vannak pozitív példák: a New York-i Bronx Zoo mentette meg például a kihalástól az amerikai bölényt, amely ha nem szaporították volna fogságban, és nem juttatták volna vissza természetes élőhelyére, már több mint egy évszázada a kihalt fajok sorát gazdagítaná. Ezen a sikeren felbuzdulva Amerikában az 1960-as és az 1970-es években központi támogatást is kaptak az állatkertek, hogy szerepet vállaljanak a veszélyeztetett fajok megmentésében. Az 1980-as évektől kezdődően futnak különböző állatkertekben a fajok megmentésére, a biodiverzitás megőrzésére irányuló projektek.
Az állatok megvédése a kihalástól, és fogságban történő szaporításuk csak egyik része a feladatnak. A másik nehézség a populációk hosszú távon is sikeres visszajuttatása a természetes élőhelyekre. Ezzel kapcsolatosan nemcsak az amerikai bölény megmentése könyvelhető el sikernek, de a kaliforniai kondor, az arab bejza és a feketelábú görényé is.
Az állatvédők és az állatok jogaiért küzdők szintén fölemelik a szavukat az állatkertek ellen. Szerintük alapvetően igazságtalan az állatok fogva tartása abból a célból, hogy az emberek szórakozását szolgálja. 2014-ben pedig olyan botrányos eset igazolta az állatkertek kegyetlenségét, mint a koppenhágai állatkert kölyökzsiráfjának, Mariusnak a megölése. Mariust az állatkerti beltenyészet kialakulásának veszélye miatt kellett megölni; húsát később az állatkertben élő tigriseknek szolgálták föl. Az esetet a média érdeklődése és az állatjogi harcosok tiltakozása kísérte. Az ilyen történések természetesen nem vetnek jó fényt az állatkertekre úgy általában.
Bárhogyan is ítéljük meg a koppenhágai esetet, az teljesen biztos, hogy az állatkertekről szóló etikai vita ma már nem folytatható le anélkül, hogy tudomásul vennénk az intézmények lehetséges szerepét a biodiverzitás megőrzésében, az állatfajok megmentésében.
Forrás
The next mass extinction is coming. Can zoos save the world?