-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Arra gondolok a szer szóval kapcsolatosan, hogy a ban/ ben, ról/ ről, tól/ től toldalékok ...2024. 09. 30, 20:30 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Felmerült bennem a kérdés, hogy miért őrződött meg a magyar nyelvben főleg pentaton...2024. 09. 24, 15:04 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: @nasspolya: Akár jogos, akár nem, ennek tükrében még érdekesebb a cikk. Igaz, a lényegi ta...2024. 09. 23, 02:22 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: en.wiktionary.org/wiki/Reconstruction:Pr...C3%A4j%C4%87em%C3%A4 A Wiktionary-n egy draftra...2024. 09. 23, 01:04 Így jutunk a hétről tízre
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
„A nyelv állapotáról nyilatkozni olyan, mint az időjárást etikai szempontok alapján megítélni.” Egyik jeles kortárs írónk mondta ezt, és mi csak bólogatni tudunk rá. Hogy pontosan mi indokolja a hasonlattal való egyetértésünket, és hogy ki mondta ezt, kiderül cikkünkből. Ahogy az is, hogy milyen hasonlóságok lelhetők fel egy teherautó és a nyelvünk között.
Nehogy azt higgyük, hogy minden jeles kortársunk úgy véli, hogy nyelvünk folyamatosan romlik, ezért védeni, ápolni kell. Akadnak olyanok is – többek között Lackfi János –, akik jóval könnyedebben veszik ezt a kérdést, és nem akadnak fenn a különböző nyelvi változásokon vagy változatosságon. Hogy Nádasdy Ádám közéjük tartozik, valószínűleg senkit nem lep meg azok közül, akik kicsit is jártasak a nyelvészet berkein belül, de Kornis Mihály neve már kevésbé hathat ilyen természetesen. Pedig nyelvi kérdésekben ő is megengedő.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Nádasdy Ádám kiváló költő, műfordító és nem utolsósorban leíró nyelvész, aki a klasszikus nyelvművelés egyik legnagyobb ellenzője. Azon kevés nyelvészek egyike, akik képesek a hétköznapi ember számára érthetővé és szórakoztatóvá tenni a nyelvészetet, ami többek között humoros és frappáns írásainak köszönhető (pl. ha a Modern Talking című sorozatára gondolunk).
Mai másik jeles magyar kortársunk az író és rendező Kornis Mihály, aki szerint „minden ember abszolút kivétel”. Így nem tarthatjuk véletlennek, hogy Kornis Nádasdyhoz hasonlóan gondolkodik nyelvi kérdésekben is – attól függetlenül, hogy neki nincs semmiféle nyelvész végzettsége. Ha lecsupaszítjuk, akkor az idézet általánosan fogalmazza meg azt, amire a nyelvészetben azt mondjuk: mindenki saját nyelvét (idiolektusát) beszéli. Ugyanis azt szoktuk mondani, hogy valójában ahány nyelvhasználó, annyi nyelvhasználati mód, ezáltal annyi nyelvhelyesség is. Éppen ezért nincs túl sok értelme bármit is helyteleníteni, pláne úgy nem, hogy nem ismerjük az adott személyt és környezetét.
De lássuk, hogy fogalmazza meg mindezt neves írónk:
Amíg a nyelv él és beszélik, egészséges. A nyelv nem lehet romlott vagy „fejlődőben lévő”, mert a szüntelen változás a nyelv természetéhez tartozik […] A nyelv állapotáról nyilatkozni olyan, mint az időjárást etikai szempontok alapján megítélni.
A nyelvi változásról már sokszor írtunk, Kornis Mihály pedig a téma lényegi magvát össze is foglalta az első két mondattal. Ellenben az utolsó mondat mellett nem mehetünk el szó nélkül, hiszen egy nagyon izgalmas hasonlattal van dolgunk. Nézzük, hogy miért!
Először is azért, mert Kornis egy nagyon fontos nyelvészeti tényállásra hívja fel az emberek figyelmét. Nevezetesen arra, hogy a nyelv állapotának megítélése mindig csak szubjektív értékítélet lehet, nem objektív tény. Az időjárásnál is hasonló a helyzet. Egyrészt, ami az egyik embernek kellemes idő (l. helyes nyelvi forma), az a másiknak még lehet kellemetlen (l. helytelen nyelvi forma). Arról nem is beszélve, hogy ha egyes utált, időjáráshoz tartozó elemek megszűnnének (pl. eső), akkor nagy bajban lennénk, mert például kiszáradnának egyes növények. Persze a nyelvvel való párhuzam esetében nem ilyen látványos az eredmény: ha azt szeretnénk, hogy bizonyos nyelvi elemek, változatok eltűnjenek, akkor gyakorlatilag egy-egy csoport vagy személy identitásának egy borzasztóan lényeges részét akarjuk megszüntetni.
Másrészről egy meteorológus nem mondhat olyanokat, hogy az esős idő helytelen, rossz, vagy hogy egyáltalán nem is létezik, pusztán azért, mert neki nem tetszik. Ugyanígy a nyelvész sem tehet olyan kijelentéseket, melyekben egyes nyelvi formákat megbélyegez, elítél, letagad. Nádasdy Ádám sem tesz ilyet, ellenben ő is megoszt velünk egy költői képet, egy remek allegóriát:
Olyannak látom a magyar nyelv állapotát, mint egy teherautóét, mely ütközésnyomos és itt-ott horpadt, helyenként sáros, de éppen azért ilyen, mert rendszeresen és rendeltetésszerűen használják. Látszatra ütött-kopott állapota az egészséges teherautók ismérve. Gyanús volna az a teherautó, mely makulátlan és csillogó – azt sugallná, hogy tulajdonosa nem használja. A magyar nyelvet sokan (jó 13 millióan) és sokféle dologra használják, szépre is, csúnyára is, és ez így van rendjén.
Nádasdy gondolataihoz nincs sok hozzáfűznivalónk, mivel igen érzékletes és kifejező ez a teherautós metafora. Talán annyit még megemlíthetünk ezen sorok kapcsán, hogy nem véletlen használják sokan, sokféle dologra a nyelvet. A nyelvnek ugyanis nem csupán egyetlen funkciója van: a legtöbbször hivatkozott kommunikatív funkció mellett bizony van még neki például esztétikai, és nem mellesleg identitásjelölő funkciója is. Különböző helyzetekben, különböző embereknél más és más kerül előtérbe ezek közül – így rendeltetésszerű a használata nyelvünknek. Ahogy a teherautónak is. Vagy az időjárásnak.
Felhasznált irodalom
Grétsy László 2009: Vallomások: Harminchárom jeles magyar kortársunk gondolatai anyanyelvünkről