nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Az alkalmazott fonetika diadala a fársángon
Nádasdy Ádám újrafordította Shaw Pygmalionját

George Bernard Shaw darabja a nyelvtudomány gyakorlati hasznát mutatja. Éppen ezért különösen érdekes, hogy a darab új fordítását Nádasdy Ádám, a költőként és műfordítóként is ismert nyelvész fordította újra. Hogyan segítik a nyelvészeti ismeretek a fordítót, és nyelvészként mit talál érdekesnek a darabban? Valóban beleszeret Higgins Lizába? Milyen magyar vonatkozásai vannak a műnek? Erről is beszélgetünk Nádasdy Ádámmal.

nyest.hu | 2010. december 28.
|  

nyest.hu: Honnan jött az ötlet a fordításhoz?

Mint az én praxisomban mindig, most is színházaktól. Először a nemrég alakult szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója, Jordán Tamás kért fel. Örömmel elvállaltam, hiszen nemcsak mint fordító, hanem mint angoltanár is érintve érzem magam a darab által. Régebben más színházakkal is tárgyaltam erről a munkáról, de akkor valósult meg. Alig egy hónappal később megkeresett Bálint András, a budapesti Radnóti Színház igazgatója: igaz-e, hogy nekem van egy kész Pygmalion-fordításom? Nincs, mondom, de már csinálom Szombathelynek, és ha megegyeznek egymással, akkor szívesen adom mindkét helyre, hiszen nem zavarják egymás köreit. Így is lett.

Nádasdy Ádám a katedrán
Nádasdy Ádám a katedrán
(Forrás: Füle Ágnes)

nyest.hu: Mi a baj a régi fordításokkal? Miért érdemes újrafordítani a darabot?

Nem az én feladatom, hogy pályatársaimat, a régebbi mestereket kritizáljam. Teszem a dolgomat: ha felkérnek, fordítok. Nyilván nagyon másképp, mint – a maga módján kiváló – Mészöly Dezső 1953-ban, de említhetném Hevesi Sándort, aki már 1914-ben, a darab megjelenésének évében lefordította a darabot. Legutóbb Spiró György fordította magyarra 1988-ban. Igazából a megrendelőim, a színházak érzik szükségét, hogy időnként frissebb, maibb szöveget vigyenek színre. A fordítások óhatatlanul elavulnak egy idő után.

Érdekes módon a darab magyar vonatkozását említi az angol wikipédia Pygmalion szócikke, a magyar szócikk viszont egyszerűen „egy másik fonetikus”-t említ, és nem szól arról, hogy Lizát magyarnak nézi.

A darabot George Bernard Shaw többször átírta, az én munkám, mint Mészölyé is, az 1941-es átdolgozott változatra alapul. Ebben van a követségi estély, ahol szerepel egy Nepommuck nevű izgága kelet-európai, akit dús arcszőrzete alapján magyarországi martalócnak vélnénk („guessable as a whiskered Pandour from Hungary). Ez a Nepommuck magyar nemesnek vallja magát (igazából tolmács), és állítja, hogy Liza inkognitóban lévő magyar hercegnő.

A Nádasdy Ádám által említett jelenet a Pygmalion 1938-as filmfeldolgozásában (2:30-tól).

nyest.hu: Milyen többletet ad a darabnak, hogy egy nyelvész fordítja?

Talán jobban észreveszem az eredetiben meglévő stílus- és réteg-ugrásokat, hogy mikor váltanak műveltről műveletlenre, illetve ennek milyen fokozatait használják. Volt bátorságom eltérni Shaw-tól abban, hogy Liza beszéde – hiszen magyarul van – pontosan hol „tisztogatandó”, hol üt el az elegáns beszédmódtól.

nyest.hu: Mitől érdekes a darab a nyelvész számára?

Az angolban mindmáig erős a nyelvi tagolódás, főleg a kiejtésben: másképpen beszélnek városról-városra, sőt, Higgins túlzásával: háztömbről-háztömbre, de ennél fontosabb, hogy társadalmi osztályonként is. Shaw egyébként maga is érintve volt: angol anyanyelvét élete végéig ír akcentussal beszélte, s amikor 20 évesen Londonba jött, megtapasztalhatta a „csúnya” kiejtésűeket sújtó lenézést. Az éppen kifejlődő fonetika tette lehetővé a kiejtés tanítását, átformálását (pl. a logopédiát is), ennek egyik élharcosa Henry Sweet professzor volt, Shaw ismerőse, akiről Higginst mintázta.

A londoni proletár beszédmód, a cockney egyik fő jellemzője, hogy a h hangot sehol sem ejtik. Nem véletlen, hogy a professzort éppen H. H.-nak hívják, s Liza és Alfred Doolittle ’Enry ’Igginsnek szólítja. Mindezt a mai magyar színpadon lehetetlen így visszaadni, mert a magyarban a kiejtési különbségek eleve kisebbek, s nem is hordoznak ekkora jelentőséget. Az átlagkiejtéstől hatásosan eltérni csak két irányban lehetne: a parasztos-falusias, illetve a cigányos-városias felé. Az első út azért nem járható, mert Liza, illetve az apja nem valami istenhátamögötti faluból fölkerült parasztok, hanem öntudatos nagyvárosi proletárok; a második azért nem, mert a darabban az etnikai kérdés föl sem merül, Liza csakis a beszéde és a modora miatt nem tagozódhat be az úri világba. Ezért fordításomban Liza és Alfred Doolittle „hibás” beszédét főleg nyelvtani és szóválasztási „helytelenség”-ekkel érzékeltetem, s nem a kiejtéssel.

nyest.hu: Mi a darab mai aktualitása?

Nem tudom, ez értelmes kérdés-e. Kell-e vajon „aktualitás” egy jó darabnak, amely alapvetően emberi konfliktusokra – vágyak, félelmek, törekvések ütközésére, kielégítésére és megtagadására – épül? Minden jó darab ezekre épül, s ezért minden jó darab mindig aktuális, mert az emberek minden korban egyformák. Az alkotó és a mű, mester és tanítvány viszonyának problémájára (no meg a szerelemre) utal a cím. Pygmalion mondabeli ciprusi király volt, aki – látva a nők erkölcstelenségét – elhatározta, hogy sosem nősül meg. Ehelyett női szobrot faragott, azt csókolgatta, míg annyira beleszeretett, hogy imádkozott Venushoz, a szerelem istennőjéhez: adjon neki mégiscsak feleséget, lehetőleg olyat, mint a szobor. Venus megkönyörült rajta, s a szobrot eleven nővé változtatta.

Pygmalion története – melyre a darabban sehol sem történik utalás! – Angliában közismert volt, úgyhogy a közönség már a címből értette az ironikus felvetést: vajon Higgins beleszeret-e az általa kifaragott úrinőbe, Lizába? Ám ez Shaw szövegéből nem derül ki egyértelműen. A Pygmalion alapján írta 1955-ben Alan J. Lerner a My Fair Lady c. musical szövegét, mely Higgins és Liza közti happy enddel végződik. Shaw ezt nem tűrte volna, de hát ekkor már nem élt.

A korábban említett magyar szál megvan a My Fair Ladyben is. Ebben a magyar szereplőt Kárpáthy Zoltánnak hívják (a Pygmalion 1938-as filmváltozatában Kárpáthy Arisztidnek, l. 4:30-tól).

A My Fair Ladyben Higgins dalos beszámolójából tudjuk meg, hogy Kárpáthy magyarnak vélte Lizát. A dal szövege (2:15-től) meglehetősen ironikus, és több magyar vonatkozást is tartalmaz.

A teljesség kedvéért említhetjük meg, hogy a darabban Erdély hercegéről és királynőjéről is szó esik

nyest.hu: Mikor és hol mutatják be a darabot?

Igen, először február 27-én a budapesti Radnótiban, Valló Péter rendezésében, a főszerepekben Petrik Andreával és Szervét Tiborral. Rögtön utána, március 11-én lesz a bemutató a szombathelyi Weöresben, rendező Keszég László, főszereplők Csonka Szilvia és Szerémi Zoltán.

nyest.hu: Mikorra várható a szöveg megjelenése?

Ilyesmiről egyelőre nincs szó. Talán a Színház folyóirat közli majd betétfüzetként a szöveget.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
3 Fejes László (nyest.hu) 2010. december 29. 10:11

@gattófan: és két é

2 gattófan 2010. december 29. 07:27

és a kedvvért is inkább egy vé

1 don B 2010. december 28. 14:48

:) (Izé, ha már: városról városra, háztömbről háztömbre, kötőjel nem köll, AkH. 98.)

Információ
X