-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Az iskolának muszáj megtanítania a standardot, ugyanis ha nem teszi, akkor hagyja, hogy a gyerekek a saját nyelvi gettójába zárva éljen tovább. Sőt, a gettó falába még egy téglát helyez, ezzel is akadályozva őt az érvényesülésben. Nagyjából így szól a gettó-érv. De vajon hol a hiba a gondolatmenetben és miért számít ez az érv a nyelvi diszkrimináció egyik alappillérének?
A nyelvi alapú diszkriminációval foglalkozó cikksorozatunkban már több olyan tényezőt bemutattunk, amely a jelenségben fontos szerepet játszik. Folytatva ezek számbavételét ezúttal egy olyan jelenséget mutatunk be, amely az eddigiekhez képest kevésbé szerteágazó, ám annál jelentékenyebb.
(Forrás: Wikimedia Commons / Tomas Castelazo / CC BY-SA 3.0)
Mi az a gettó-érv?
A gettó-érv alkalmazásával nagyon gyakran találkozni még olyan emberek esetében is, akik az átlagosnál toleránsabbak, nyitottabb a gondolkodásuk, és sokszor még azt is értik, hogy a nyelvhasználat alapján történő diszkrimináció szükségtelen és igen káros. Mindezek ellenére mégis úgy vélik, hogy az iskolának a standard nyelvváltozatot kell megtanítania, mert ha ezt nem teszi, akkor a gyerek érvényesülését akadályozza. Az kétségtelen, hogy az iskola egyik nagyon fontos feladata a standard nyelv elsajátíttatása a tanulókkal. Ez sajnos elengedhetetlen a társadalmi elvárások és szemlélet miatt, hiszen az esélyegyenlőség megteremtésének lehetőségét hordozza magában.
A gettó-érv azon alapul, hogy azért van szükség arra, hogy az iskola megtanítsa a gyereknek a standard nyelvváltozatot, mert ellenkező esetben éppen a gyerek érvényesülését akadályozná meg. Vagyis hagyná, hogy saját nyelvváltozatának gettójába zárva éljen. Éppen ezért fontos a standard nyelvváltozat terjesztése az oktatáson keresztül, hiszen így tehető demokratikussá a nyelvhasználat, valamint ezáltal biztosítható a társadalmi mobilitás lehetősége az olyanok számára is, akik elsődleges szocializációjuk során a standard nyelvváltozattól eltérő nyelvváltozatot sajátítottak el.
(Forrás: Wikimedia Commons / Bundesarchiv, Bild 183-N1212-325 / Donath, Herbert / CC-BY-SA)
Mi ezzel a baj?
A fő probléma a gettó-érvvel az, hogy hamis alapfeltevésekből indul ki. Egyrészt nem tesz különbséget jog és kötelesség, azaz a standard nyelvváltozat megtanulásának lehetősége és kötelessége között. Ez a hozzáadó és a felcserélő szemléletmód ellentéteire vezet vissza. Ha ugyanis a pedagógiai kommunikáció és az iskola szemléletmódja ilyen szempontból hozzáadó (tehát lehetőséget biztosít a standard megtanulására), akkor lehetőséget teremt a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésére.
Viszont ellenkező esetben a felcserélő szemlélet által – ha megköveteli a standard használatát – eleve hátránnyal indítja azokat, akik anyanyelvükként nem a standard változatot sajátították el, így nem is használhatják azt az iskolában. Tehát míg az előbbi szemlélet az esélyegyenlőséget biztosítja, addig az utóbbi – a felcserélő szemlélet – éppen az ellenkezőjét teszi: diszkriminál. Ráadásul ezt éppen a társadalmi egyenlőség megteremtésének szándékára hivatkozva teszi.
(Forrás: Wikimedia Commons / Air Force Staff Sgt. Quinton Russ)
A másik probléma a gettó-érv előfeltevésével az, hogy nem veszi figyelembe azt sem, hogy a standard nyelv használta a nem standardétól eltérő társas és társadalmi szerepekhez kötődik. Vagyis más identitások felvállalásával jár együtt. Tudjuk, hogy a család az egyik legfontosabb támogatói struktúra életünk folyamán, és a legfontosabb funkciói közül az egyik éppen az identitás megteremtése. Ennek oka egész egyszerűen az, hogy az egyén énképének, önértékelésének, identitásának stabilitása a családi környezetben jön létre.
Akárcsak a beilleszkedési zavarok esetében, az iskolai problémák mögött is részben az eltérő családi szocializáció, az iskolai és otthoni kultúra között fennálló illeszkedési zavar húzódik meg. Ebben az esetben a konfliktus abból adódik, hogy a diákot döntési helyzet elé állítjuk: muszáj lesz választania. Vagy szimbolikusan megtagadja elsődleges közösségét és identitását – mentesülve így a negatív hatásoktól, kudarcoktól; vagy fordítva tesz, és felvállalja identitását, ezzel együtt azonban részben lemond az iskolai és a későbbi társadalmi sikerességről.
Mindezt alátámasztják az attitűdvizsgálatok tapasztalatai, melyek szerint általános, hogy az emberek a sajátjukhoz hasonló nyelvváltozatot beszélő személyeket barátságosabbnak, kedvesebbnek tartják, a standard nyelvváltozatot beszélőket viszont intelligensebbnek, hozzáértőbbnek gondolják. Azonban a nyelvi bizonytalanság Magyarországon annyira erőteljesen jelen van, hogy egyes vizsgálatok tapasztalatai szerint nálunk mindkét dimenzió mentén a standard beszélőket ítélik meg kedvezőbben.
Végül nem elhanyagolható az sem, hogy a gettó-érv azt sugallja, hogy a nyelvi diszkrimináció egy létező jelenség, ami ellen nem lehet mit tenni. Így nem is tenni kell ellene, hanem föl kell rá készíteni az embereket, hogy van. Azaz nem kell a nyelvi alapú diszkrimináció megszüntetésére törekedni, hanem elég egyfajta felületi kezelést javasolni, amivel a „gettósodás” nem szűnik meg. Épp ellenkezőleg: folyamatosan újratermelődik.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Mi a teendő?
Több, nyelvi alapú diszkriminációval foglalkozó cikkünkben szóba került már, hogy a jelenséget teljesen megszüntetni valószínűleg nem lehet. Ehhez ugyanis elsősorban az emberek gondolkodásának a megváltoztatására lenne szükség, ami nagyon hosszú idő. Ezzel kapcsolatban Ralf Dahrendorpf a következőket fogalmazza meg. A politikai rendszer megváltoztatásához elég öt nap. A gazdasági rendszerek intézményeinek megváltoztatásához sem kell olyan sok idő, mondjuk öt év. Viszont az emberek gondolkodásának, mentalitásának a megváltoztatása a leghosszabb. Az az öt naphoz képest ötven év.
(Forrás: Wikimedia Commons / CC BY-SA 3.0)
Ám annak ellenére, hogy a a jelenség megszüntetése belátható időn belül feltehetőleg reménytelen, mégis kötelességünk mérsékelni azt, és küzdeni ellene. Ebben az anyanyelvi nevelés, a nyelvi ismeretterjesztés és tanácsadás, valamint a nyelvhasználati segédeszközök kiemelkedő szereppel bírhatnak. Az idejétmúlt és káros preskriptív, illetve felcserélő módszert alkalmazó szemlélet helyett, a deskriptív szemléletű és hozzáadó módszert követő felfogást kellene előtérbe helyezni, támogatni minden színtéren.
A cél tudatos nyelvhasználók nevelése, akik számára a nyelvhelyesség nem a saját nyelvváltozatukhoz való igazodást jelenti, hanem a közléshelyzetnek megfelelő, az adott nyelvi közösségben elfogadott formák használatát. Ehhez azonban egy olyan szemlélet szükségeltetik, amelyben az alaptalan, értelmetlen helytelenítésekkel és stigmatizációval szemben a saját identitást tiszteletben tartó, a változatos nyelvhasználatot tekintve sokkal elfogadóbb attitűd érvényesül az egész társadalomra nézve.
Felhasznált irodalom
Földes Petra (2005): Változások a család és az iskola viszonyában. Szempontok az iskola szocializációs szerepének újragondolásához. Új Pedagógiai Szemle, 55. 4. sz., 39–44.
Jámbori Szilvia (2010): Család és iskola – a viselkedés környezeti meghatározói. In: Zsolnai Anikó és Kasik László (szerk.): A szociális kompetencia fejlesztésének elméleti és gyakorlati alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 117–133.
Sándor Klára (2001): „A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája”: az emberek nyelvhasználata