Nemrégiben feladtunk olvasóinknak egy hetedikeseknek szóló nyelvtani házi feladatot. Mindössze kétszer 12 mondatban kellett megállapítani, hogy mi az alanya és az állítmánya, és ezek után még néhány apróbb feladat volt ugyanezekkel a mondatokkal kapcsolatban. Azt is jeleztük, hogy a Tanársarok sorozatunkban megjelent cikkeinkben minden fontos információ megtalálható a megoldáshoz. A nagy érdeklődés ellenére nem érkezett rá egyetlen megoldás sem, pedig több időt hagytunk rá, mint amennyi két nyelvtanóra között eltelik. Sebaj, mi igyekeztünk megoldani a feladatot, és most azt is eláruljuk, mire jutottunk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az egyszerűség kedvéért újra idemásoljuk a feladatot – részben a megoldással együtt. Először is érdemes az a) résszel kezdeni: aláhúztuk tehát az állítmányokat kettő, az alanyokat pedig egy vonallal. Ahol hiányzott valamelyik fő mondatrész (alany vagy állítmány), ott zárójelben beírtuk a mondatba.

a) Húzzátok alá az alábbi mondatok állítmányát kétszer, az alanyát egyszer! Jelöljétek hiányjellel, ha hiányzik valamelyik fő mondatrész a mondatban!
b) Határozzátok meg a mondatokban az alany és az állítmány fajtáját!
c) Párosítsátok a két oszlopban a hasonló felépítésű mondatokat! Indokoljátok is meg választásotokat!

a) A nehéz kosarat ketten cipeltük (mi). b) Apám becsületes maradt egész életében. c) Ne haragudj (te), barátom! d) Hol (van) a kabátod? e) Még nem harangoztak (ők). f) Korán beesteledik. g) Okosabb is lehetett volna! h) Száz szónak is egy (van) a vége. i) Leginkább az ilyen apróságokon szokás lebukni. j) A törvényeket senki sem szegheti meg büntetlenül. k) Meg lehet azt mondani szép nyugodtan is. l) Ezzel a dolog el is van intézve.

A) Kevés (van) a festék a kerítéshez. B) Nekünk ezt nem szabad megtenni. C) El kell hívni a találkozóra a tanító nénit is. D) Télen hamar sötétedik. E) Mellettünk házat építenek (ők). F) Sehol (sincs) egy lélek. G) Engem mindenki Létrának szólít. H) Az elefánt meg volt zavarodva a sok látogatótól. I) (Mi) Sokan megnéztük az új filmet. J) Jancsikám, (te) várj! K) Bence minden verseny előtt izgatott volt. L) Jó lett volna.

(Magyar nyelv és kommunikáció. Munkafüzet a 7. évfolyam számára, 64. oldal, 14. feladat)

Forrás: Wikimedia Commons / Joe Loong / CC BY-SA 2.0

A b) feladatot szívesen elbliccelnénk, hiszen itt amúgy is terminológiai kavarodás van, de inkább gyorsan összegezzük az eredményt. (Így már a c) feladat megoldása is könnyebbnek bizonyul majd.)

Az állítmányok tehát lehetnek igeiek: a); c); d); e); f); i); j); k); l); B); C);D); E); F); G); H); I); J). Lehetnek névszói-igeiek (más szóval: összetettek): b); g); h); A); K); L). Utóbbiak közül a régebbi terminológia szerint névszóiak a h) és az A). Ezek után a c) feladatban kért párosítás elvégzése már nem is olyan nehéz: a) és I); b) és K); c) és J); d) és F); e) és E); f) és D); g) és L); h) és A); i) és B); j)  és G); k) és C); l) és H).

Ha pedig mindezen végigküzdöttük magunkat, mit érdemes mindebből megjegyezni?

• Láthatjuk, hogy az úgynevezett időjárásigéknek (beesteledik, sötétedik) nincs alanyuk; nem is tehető ki semmiféle alany. Ezeket a hagyományos nyelvtan alanytalan mondatoknak nevezi.
• A tagadószót (például a ne haragudj szerkezetben) és az elváló igekötőt a hagyományos elemzés az állítmány részének tekinti.
• Láthatjuk, hogy vannak olyan furcsa elemzésű mondatok, amelyekben olyan szó az állítmány, amelynek főnévi igenévi bővítménye van/lehet (szokás, kell). Ebben a típusban a hagyományos elemzés szerint a főnévi igenév az alany (el kell hívni). Ez azért szokott igen nehezen menni a diákoknak, mert a hagyományos nyelvtan – minden bajban előszeretettel alkalmazott – rákérdezéses módszere itt megbicsaklik: Mit állítunk? – A legtermészetesebb válasz az lenne, hogy el kell hívni. De ha azt meg is jegyezzük, hogy egyedül a kell az állítmány – Mit állítunk? Kell. –, utána természetesnek hat az a kérdés, hogy Mit kell? – Elhívni. Így a főnévi igenevet – hibásan! – tárgynak azonosíthatjuk. A helyes, bár kissé intuícióellenes rákérdezés ebben az esetben a Mi kell? Elhívni. Erre a problémára természetesen a tankönyv is reflektál; ezt a típust külön meg kell jegyezni. A tankönyvben a következőket találjuk erről:

Érdemes megjegyezned, hogy a főnévi igenévi alany gyakran a kell, lehet, illik, tetszik, igei állítmányokhoz kapcsolódik. Főnévi igenév az alany az alábbi névszói-igei állítmányok mellett is: szabad, jó, rossz, hasznos, fölösleges, szükséges, sors, hiba, tilos.

 (Magyar nyelv és kommunikáció. Tankönyv a 7. évfolyam számára,
40. oldal)

• A fenti idézetből rendkívül furcsa a sors főnév példája. Ezzel mi csak birtokos szerkezetes, igen furcsa példát találtunk: A mi sorsunk megtanulni a mondatelemzést.
  

  Még az elefánt is el van fáradva
  (Forrás: Wikimedia Commons / PJ KAPDostie / CC BY-SA 3.0)
• Az is jól látható, hogy a hagyományos nyelvtan itt részben a segédigékkel kapcsolatosan korábban felvetett problémával küzd. (A kell, lehet, tetszik, akar stb. idegen nyelvi megfelelői mind segédigék.)
• Elég furcsa típus az l) és a H) is (a dolog el van intézve; az elefánt meg volt zavarodva). Kérdés, hogy itt összetett állítmányról van szó (meg van zavarodva, el van intézve) vagy igeiről (van, volt – ebben az esetben a határozói igenév állapothatározói bővítmény!). A tankönyvben ezzel kapcsolatosan nem találtunk útmutatást... Aki tudja a helyes megoldást, kérjük, írja meg nekünk!

Források

Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit: Magyar nyelv és kommunikáció. Tankönyv a 7. évfolyam számára. Átdolgozott kiadás. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2011.

Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit: Magyar nyelv és kommunikáció.Munkafüzet a 7. évfolyam számára. Átdolgozott kiadás. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2003.