-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: 22 A Google szerint további hasonló kifejezések (nem csak iskolában, bá...2024. 07. 23, 16:23 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: Régi topik azért válaszolok hátha valaki visszaír... Talán: Szekálás, abuzálás, oltogatás,...2024. 07. 23, 13:34 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: kiegészítés: A nyelvi bizonytalansági tényezők (amik annál gyakoribbak...2024. 07. 01, 08:12 Fantomok a magyar szavakban
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 117 Valóban.. A "Fedje meg!" parancs hosszú gy-vel--->hatása: "megfedd valak...2024. 06. 29, 12:28 Fantomok a magyar szavakban
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Nyilván a sok ostobaság mennyiségével akarsz dominálni. Annyit azért v...2024. 06. 29, 08:35 Fantomok a magyar szavakban
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
![](/media/news-depesmod.png)
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyik fő mondatrész, az állítmány megtalálása nem mindig a legegyszerűbb feladat a diákok számára. Az alábbiakban igyekszünk csoportosítani az állítmányokat; számba vesszük a kacifántosabb eseteket is.
A hagyományos iskolai nyelvtan mondattani fejezetében, azt hinnénk, hogy az egyszerű mondatokban a két fő mondatrész, az alany és az állítmány elkülönítése még a könnyebb feladatok közé tartozik. Tapasztalataink szerint azonban ez nem mindig igaz. Vannak bizonyos „trükkös” esetek, amelyek sok fejfájást okoznak a diákoknak (és persze a tanároknak is).
Az állítmánynak több fajtáját különbözteti meg a nyelvtan: van igei, névszói és névszói-igei (utóbbit összetettnek is szokták hívni újabban). Induljunk ki a legegyszerűbb esetekből!
Az oldal az ajánló után folytatódik...
(1) Megtanulom a nyelvtant.
(2) A nyelvtan érdekes.
(3) A nyelvtan érdekes volt.
(4) A nyelvtan (egy) tantárgy.
Az (1) esetben igei az állítmány (Mit állítunk? – Megtanulom.); a (2) esetben névszói az állítmány (Mit állítunk? – Érdekes.); a (3) esetben, ami (2) mondat múlt idejű formája, névszói-igei az állítmány (Mit állítunk? – Érdekes volt.); a (4) eset pedig elég hasonló a (2)-eshez, az állítmány névszói (Mit állítunk? – (Egy) tantárgy.). Idáig tiszta sor. Vagy mégse?
Mi van abban az esetben, ha az (1) mondatot a következőképpen változtatjuk meg:
(1a) A nyelvtant tanulom meg.
A Mit állítunk? kérdésre nagyon sok diák ebben az esetben hajlamos azt válaszolni, hogy A nyelvtant. És a válasz végül is érthető, hiszen a mondatban a fő állítás, az új, leghangsúlyosabb információ valóban az, hogy a nyelvtant (és nem mást). Ez egy úgynevezett fókuszos mondat, amelyben a nyelvtant szerkezet a fókusz, tehát valóban valahogy az állítás részét képezi. Ebben az esetben érdemes azt tudatosítani, hogy hagyományos nyelvtani értelemben az állítmány nem mindig az a legfontosabb információ, amit állítunk. Illetve érdemes arra is reflektálni, hogy a „rákérdezéses tesztnek” vannak bizonyos buktatói. Például ez.
Lépjünk tovább: mi a helyzet akkor, ha a (4) típusú szerkezetben valóban azonosítást fejezünk ki: Például így:
(4a) János bá a nyelvtantanár.
(4b) A nyelvtantanár János bá.
A Mit állítunk? kérdésre itt is nehéz válaszolni. Ezekkel a mondatokkal ugyanis azt állítjuk, hogy a nyelvtantanár és a János bá nevű személy az adott szituációban azonosak egymással (János bá = nyelvtantanár). Vigyázat, ez nem ugyanaz a mondat, amelyben János báról állítjuk azt, hogy ő nyelvtantanár; az így hangzik:
(4c) János bá nyelvtantanár.
A (4c) olyan típusú, mint a fenti (2)-es mondat. A (4a-b) azonban más: ezekben az esetekben a hagyományos nyelvtan csapdába kerül: ugyanaz a szerkezete a két mondatnak? A (4a) esetében hajlamosak vagyunk így elemezni a (4c) mintájára: Mit állítunk? – A nyelvtantanár. (állítmány); Ki a nyelvtantanár? – János bá (alany). A (4b) esetben azonban a szórend miatt fordítva is elemezhetnénk, hiszen általában az szokott elöl állni, amiről állítunk valamit, és utána maga az állítás… A dolog trükkje persze az, hogy az állítás maga az azonosítás, ami a mondatban szóval nincsen kifejezve. Ebben az esetben érdemes erre a problémára kitérni, és világossá tenni a (4c) és a (4a-b) mondatok közti szerkezeti és jelentésbeli különbséget.
Nemcsak a névszói (vagy összetett) állítmányok tudnak fejfájást okozni, hanem az igei állítmányok is; azok például, amelyekben valamilyen „segédigeszerűség” szerepel és amellett egy főnévi igenévi (infinitívuszi) bővítmény áll. A segédige szót nem véletlenül tettük idézőjelbe, a hagyományos iskolai nyelvtan ugyanis nem tárgyalja külön ezeket az igéket.
(5) El akarok / szeretnék / tudok menni.
(6) El kell / lehet / szabad menni.
Ezek a mondatok az infintívuszi bővítmény miatt nagyon hasonlónak tűnnek, mégsem elemezzük őket egyformán – a hagyományos nyelvtan szerint. Ráadásul mindegyik olyan, amibe belebicsaklik a rákérdezéses próba. Az (5) mondat esetében természetesen a ragozott ige (akarok, szeretnék, tudok) az állítmány, és egyes szám első személyű az alany (én), az infintívuszi bővítmény pedig a tárgy (Mit szeretnék? – Elmenni.). Nagyon furcsa ez a tárgy: mivel infinitívusz, tárgyragot természetesen nem kaphat. Az akar, szeret, tud stb. persze tárgyas igék, így kell, hogy legyen a mondatban tárgy… De a Mit állítunk? kérdésre továbbra is ingerünk van úgy felelni, hogy: El szeretnék menni.
A (6) mondat első látásra nagyon hasonló az (5)-ös típushoz, ám a mondattani elemzése egészen más. Ebben az esetben a segédige az állítmány (Mit állítunk? – Kell / lehet / szabad.). Ezek a segédigék azonban személytelenek, így „nincs alanyuk”. Hát a hagyományos nyelvtan kiköszörüli a csorbát, megteszi alanynak az infinitívuszt: Mi kell / lehet / szabad? – Elmenni. Itt végképp felmondja a szolgálatot az elvileg a nyelvérzékünkre alapozó rákérdezéses teszt. Ezeknél az eseteknél is az lehet a legcélravezetőbb, ha szisztematikusan végignézzük a kétféle szerkezet közti hasonlóságokat és különbségeket. Az elemzések miértjét kutatni felesleges, egyszerűen itt meg kell jegyezni az elemzéseket, mert a logika és a nyelvérzék nem segít.